A Kaliforniai fürj műfaji sajátosságai

– Akkor maradunk – mondta.

– Most kérdezed vagy megállapítod? – kérdezte István.

– Kérdezem.

– Minek kérdezed, ha tudod?

– Hát hogy nem gondoltad-e meg magad mégis. (Oravecz 2017. 597.) A számos ok közül a legfőbb okot, amely végleg az új hazához kötötte a csa-ládot, a gyerekek jelentették, akik Amerikában szocializálódtak, ezért legalább olyan idegennek éreznék magukat Magyarországon, mint az emigránsok az Ame-rikába történő érkezésük után. „A gyerekeknek Magyarország egy távoli, idegen ország” (Oravecz 2017. 598.).

„Régen nem beszéltek már hazamenésről. Kerülték a tárgyat. Úgy tettek, mintha végleg lekerült volna a napirendről. Vagy mintha megfeledkeztek vol-na róla. Holott gondoltak rá időről-időre, titkon, külön-külön, mintha idegenek lennének egymásnak, a hazatérés pedig magánügy, amellyel nem illik a másikat terhelni.” (Oravecz 2017. 581.)

Voltak azonban olyanok, akik hazafias buzgalomból a háború alatt vissza-mentek, pedig „a pénz, amelyet eddig félretettek, alig volt több, mint amennyibe a vonat- és hajójegyek kerültek” (Oravecz 2017. 503.).

Árvainak a földhöz és a földműveléshez mindvégig megmarad a bensőséges kapcsolata, s az ipari munkát a földért hozott áldozatnak tekintették. A Wheeler-kanyonban megpillantott zabnak Árvai „nem bír ellenállni. Már régen nem látott zabot. Úgy találta, hogy a gabonafélék közül annak van a legpuhább tapintása.

Nemcsak, hogy nem szúr, de kifejezetten lágy. Semmi érdesség a kalászon, még érett állapotban sem. Még cséplés után is simogat, még a szalmája, a pelyvája is” (Oravecz 2017. 492.). Másutt egy közönséges akác, ennek a gyermekkorában annyira jelentéktelennek tartott fának láttán érzékenyül el a hős, s ez indítja meg benne az emlékek áradatát, majd a gyötrő honvágyat:

„és élete hátralevő éveiben senkit és semmit ne lásson viszont abból, ami ott van vagy volt, ami neki fontos és kedves?

Nem, az nem lehet! Az olyan volna, mintha ő annak, mindennek meghal-na!” (Oravecz 2017. 589.)

kaliforni-ai kőolajkeresés geológikaliforni-ai vonatkozáskaliforni-airól vagy éppen a kőolajfúrások műszaki problémáiról értekezik hosszú oldalakon keresztül. Egyes kritikusok szerint a műszaki leírások és a természeti környezet precíz és hosszadalmas bemutatá-sa terjengőssé teszik a művet, ugyanakkor ez a részletgazdagság jelenti Oravecz szemléletmódjának és stílusának legmarkánsabb jellemzőjét. A számtalan, bosz-szantóan triviális eseménysor gyakran egy háziasszony „hokedli-perspektíváját”

juttatja eszünkbe, de hamarosan rá kell jönnünk, hogy tulajdonképpen ez a pers-pektíva jellemzi a kivándorlók gondolkodásmódját, az új világra való rácsodálko-zását. Az elmondottakra íme egy példa:

Alighogy elindult a gyorsvonat, Bözsike felsírt, Imruskának pedig pisil-nie kellett. István elkísérte a fiát a vécére, ahol az megijedt, mert nagy, sziszegő zajjal ürült a vízöblítő. Jómaga elismerően csettintett a nyelvé-vel, mikor működésbe hozta. (Oravecz 2017. 12.) (…) Sokáig állt a vonat.

Sokan szálltak fel-le. A cifra öltözetű család is elhagyta a kocsit, de olyan hangoskodás, kiabálás kíséretében, hogy minden alvó felébredt, így Bözsi-ke is, és megint tisztába Bözsi-kellett tenni. (Oravecz 2017. 13.) (…) A kocsiban kigyúltak a mennyezeti lámpák. Többször fütyült a mozdony, és a vonat lassított. (Oravecz 2017. 17.)

A regény nemcsak a hétköznapi események fentebb idézett aprólékos leírá-sában bővelkedik, hanem az ipari munkafolyamatok szakmai mélységű leírásá-ban is, illetve az aprólékos természetleírásokleírásá-ban. Útikönyvszerű pontossággal követhetjük Imruska bolyongásait a kanyonok világában vagy István különböző állomáshelyeit, a pontos túravezetői leírások lenyűgöznek és utazásra csábítanak.

A regény objektív és részletező leírása egyetlen témában, Árvai István gyer-mekeihez fűződő bensőséges apai szeretetének a leírásában vált líraivá. Árvai István megöregszik, gyermekei felnőnek, s ő rezignáltan kérdezi: „De hova tűnik a gyermeki szeretet? Elmúlik, mint a szerelem? (…) Az meg kell maradjon, arra szükség van. és talán meg is marad, és újból hasznosul, mikor a gyerekekből szü-lő lesz, és továbbadja avval, hogy ő is szereti a gyermekét” (Oravecz 2017. 571.).

Oravecz szerkesztésmódjára jellemző, hogy egy-egy jelentéktelen történetet olyan részletességgel mond el, hogy mindvégig azt a képzetet kelti az olvasóban:

a részletek valamelyikének fontos szerepe lesz az elbeszélt történet végkifejleté- ben. éppen a jelentéktelennek, a mindennapinak a leírása tartja fenn mindvégig az olvasó figyelmét. Ilyen például Imruska eltévedésének a leírása is, vagy Jan-csika csörgőkígyókkal történő kalandja, vagy Anna magányos sétája a hegyoldal-ban a családi kirándulás alkalmával. A részletező leírás önmagáhegyoldal-ban azért képes a feszültség fokozására, mert az valamilyen szokatlan végkifejlet elvárását ébreszti az olvasóban. De végül a részletezés keltette feszültség nem torkollik csattanóba, azaz az elvárttal ellentétben nem történik semmi különös: Imruska megtalálja a hazavezető utat, Jancsikát nem marják meg a csörgőkígyók, Anna visszamegy a

családjához, anélkül, hogy bármi változás érzékelhetővé lenne önmaga vagy a külvilág számára. Az olvasó ütős csattanót várna a feszültség feloldására, ezzel szemben a csattanó elmarad, a hatás viszont nem, mert bár nem az elvárt szeren-csétlen kifejlet következik be az elmesélt történet nyomán, a hatás egy jóérzésű megkönnyebbülés formájában válik érzékelhetővé. Ez az antiklimaxot alkalmazó technika az egyre fokozottabb ingerekre éhes modern olvasóban éppen a csattanó hiányával vált ki hatást.

A mindennapok jelentéktelenségének a megragadása, a szakmai jellegű részletezés és a csattanóhiányos történetek mellett az országismereti tudás mo-zaikszerű képei is jelen vannak a regényben. Úgy érezzük, hogy a szerző minden tudását elénk akarja tárni Amerikáról: íróként, családtagként, utazóként, apa-ként, Amerikát kiválóan ismerő szakértőként.

Az 59. fejezet egy mini-országismereti összefoglaló a húszas évek Ameri-kájának gazdaságáról, benne a tőzsde összeomlásáról, az autóipar fontosságá-ról, a kor ikonikus szerzőiről, a gazdasági és közélet szereplőiről, az amerikai mindennapokról.

A 643 oldalnyi regény folyamán Oravecz szinte egyetlen szimbólumot alkalmaz: a címadó kaliforniai fürj szimbólumát, melynek ambivalens „bús-derűs” hangja az elsőgenerációs emigráns paradox léthelyzetének, kettős kötő-désének a metaforája. „Furcsa hangjuk volt, panaszos és örvendező, nyugtató és nyugtalanító egyszerre” (Oravecz 2017. 364.). A szimbolikus jelentést a kali-forniai fürj motívumának ötszöri előfordulása is erősíti. A fürjek felbukkanása és hangja azonos funkciót képvisel minden alkalommal: az otthonhoz fűződő nosztalgikus merengést indítja el a hősben. A megsérült fürjfióka hazavitele például egy hasonló gyermekkori emléket idéz, finom ellenpontokkal. Másutt egy, a többitől elütő fehér fürj idéz fel egy fehér fecskéhez fűződő szajlai ba-bonát, mely szerint az albínó egyed szerencsétlenséget hoz. A fehér fürj meg-jelenése Árvai István életének újabb fordulópontjához köthető, hiszen akkor ismerkedik meg azzal az idős horvát tanyatulajdonossal, akinek a gazdaságát majd megvásárolja, hogy végre legyen hol gazdálkodnia nyugdíjas évei alatt.

Ezáltal teljesül álma, lesz saját földje, gazdasága, igaz, nem Szajlán, az eredeti tervei szerint, hanem Amerikában. Az albínó ugyanakkor a szülőföld babonáját sem cáfolja meg, hiszen, ambivalens módon, nemcsak Árvai gazdálkodáshoz való visszatalálását jelzi, hanem István anyjának a halálát is.

„Mikor aznap délután visszafelé jött otthonról (…) s megint hallotta a hang-jukat. (…) ugyanúgy kántáltak, ugyanolyan szívsajdítóan panaszkodtak. Úgy hangzott a hangjuk, mintha búslakodnának, mintha elvesztettek volna valamit, valami fontosat, értékeset, és azt keresnék. és közben vigasztalnák, biztatnák egymást, hogy meglesz, meglesz.” (Oravecz 2017. 365.)