1. HELYZETELEMZÉS
1.3 K ÖRNYEZETI ÁLLAPOT
Domborzati viszonyok, geomorfológiai adottságok, táj jellemzői
Heves megye két nagytáj – az Északi-középhegység és az Alföld – határán helyezkedik el, ami alapvetően határozza meg a térség változatos táji arculatát. A megye természetföldrajzi határai:
Északon a Heves-Borsodi dombság, Keleten a Bükk-hegység nyugati fele, Délen az Alföld északi pereme a Tiszával, Nyugaton a Zagyva-völgy. Területe 3637 km2, az ország területének 3,9 %-a.
A megye természetföldrajzi képét a hegy- és síkvidékek váltakozása határozza meg.
Területén, mint középtáj jelen van a Mátravidék (Központi-Mátra, Mátraalja, Mátralába), Bükkvidék (Központi-Bükk, Bükkalja), Észak-Magyarországi medencék (Felső-Zagyva-Tarna közti dombság, Gömöri-Hevesi dombság), Közép-Tiszavidék, Észak-alföldi Hordalékkúp-síkság (Tápió-Galga-Zagyvavidék, Gyöngyös-Hevesvidék).
1.3.1 ábra: Heves megye területe által érintett kistájak (Forrás: Dövényi Z. 2010)
A megye területén található hazánk legmagasabb és legnagyobb átlagmagasságú hegysége is.
A Mátra, mint hazánk legmagasabb hegysége, döntően vulkanikus eredetű andezitből épül fel.
Eredetét és felépítését nézve a Kárpátok vulkanikus eredetű, belső övezetének tagja. Itt található Magyarország (illetve a Mátra) legmagasabb pontja, a Kékestető. A megye keleti részén
61
helyezkedik el hazánk legnagyobb átlagmagasságú hegysége, a Bükk-hegység, amelynek fő tömegét triász mészkő építi fel.
Az Észak-Magyarországi medencék a Mátra és a Bükk északi előterében helyezkednek el, felszínük dombvidéki jellegű. Déli irányban az Észak-alföldi Hordalékkúp-síkság alig észrevehetően válik el a Mátraalja és a Bükkalja törmeléklejtő övezetétől. A síkság Heves megyére eső nyugati részét a Zagyva, középső területén a Gyöngyös, a Tarna és a bele torkolló mátrai patakok, keleten a Laskó és Eger patakok hordalékkúpjai építik.
1.3.2 ábra: Heves megye domborzati viszonyai 1.3.3 ábra: Heves megye lejtőkategória térképe (Forrás: Copernicus adatbázis)
Talajviszonyok
A megye szintén jelentős potenciális természeti erőforrása a termőtalaj, sajátos fejlődési folyamat eredménye, mely szoros összefüggésben van a vízgazdálkodással és az emberi beavatkozással. A genetikai talajtípusok kialakulásában az alapkőzet a meghatározó, de a vízhatás, és a gazdálkodási forma is erőteljesen közrejátszik a mai állapot kialakulásában.
Heves megyében közel 32 különböző genetikai talajtípus fordul elő. A legnagyobb területen a barna erdőtalajok különböző változatai fordulnak elő, míg a folyók mentén a réti- és öntéstalajok dominálnak. Mozaikszerűen, kisebb kiterjedésben csernozjomok és helyenként a löszös és homoktalajok is előfordulnak. A Hevesi-ártéren a szikesek, főleg a szolonyecek előfordulása jellemző. A Bükk és a Mátra magasabb térszínein a sekély talajvastagság okán kőzethatású talajok alakultak ki, melyek közül mészkövön a rendzina, vulkáni kőzeten az erubáz fordul elő.
62
1.3.4 ábra: Heves megye talajviszonyai (Forrás: AGROTOPO)
A legértékesebb termőtalaj típusok a különféle folyó menti öntéstalajok és csernozjomok, de az erdei talajok is jelentős változáson mentek át az elmúlt évszázadok alatt, ahogyan e területeket fokozatosan művelésbe vonták. A csernozjom barna erdőtalajoktalajok már valódi átmenetek az erdőgazdálkodási és a mezőgazdasági használatú területek között.
Az ember több évszázados, évezredes jelenléte hatással volt a talajképző folyamatokra is, és ez a hatás a modern mezőgazdaság következtében egyre erőteljesebb és döntően negatív irányú.
A talajdegradáció következménye az erdőtalajok mezőségi talajokká való átalakulása, a váztalajok egyre nagyobb arányú jelenléte a talajerózió által, valamint a szikesek arányának növekedése, továbbá az elhomokosodás (sivatagosodás) erőteljes növekedési folyamata. Ehhez járul még hozzá a talajok nehézgépek általi tömörödöttsége, biológiai és kémiai degradációja.
A mezőgazdaságban egyre nagyobb arányban felhasznált inputanyagok (műtrágyák és egyéb kemikáliák) hatással vannak a talajok természetes biokémai folyamataira is.
A hegy- és dombvidéki területeken a vízerózió pusztításának következtében a megye É-i területein a dombvidéki tájakon a felsőbb szinteken teljesen elvékonyodott a termőtalaj, a völgyek peremén pedig erős akkumuláció zajlott, illetve zajlik le napjainkban is. A felületi és az árkos erózió szinte minden formája ismert.
A talaj lepusztulás mértéke legerőteljesebb Pétervására, Egercsehi környékén. A talajpusztulás mellett a felhagyott bányák (Gyöngyösoroszi) és a lőrinci erőmű pernyehányója környékén komoly környezeti ártalom a meddőhányókból a csapadékvíz, illetve az áradás által kioldott nehézfém szennyezés, mely különösen a gyökérzöldségek termesztése szempontjából kockázatos.
63
A szélerózió a sík területeken és a folyók alluviális síkjain jellemző. Míg a helytelen vízgazdálkodás, illetve a túlöntözés következménye az elszikesedés, amely különösen a Hevesi-síkon jellemző.
Éghajlat, klimatikus viszonyok
A megye éghajlati adottságaira az erős függőleges tagoltság, a hegyvidéki és az alföldi terület közötti 400-900 m-es szintkülönbség jelentős hatással van, ezáltal változatos éghajlati sajátosságok, mikroklímák alakultak ki. Az évi középhőmérséklet 8-10 °C fok közötti, de ez a magasabb területeken 8 °C fok alatt, a déli részeken 10 °C fok felett alakul. Az éves napsütéses órák száma: 1800-1900 óra. A vegetációs időszak (április-szeptember) napsütés óráinak száma az Alpokalja után Eger környékén a legalacsonyabb. A hegységekben 1350 óra, a déli, alföldi területeken eléri az 1450 órát. A tenyészidő hőösszege az alföldi területeken 3100-3200 °C, a hegyvidéki területeken 2900 ˘C fok alatt marad.
A Mátra és a Bükk hűvös, de kiegyenlítetteb éghajlatú, míg az alföldi területek melegebbek, éghajlatuk kontinentálisabb, azt jóval nagyobb szélsőségek jellemzik. A téli napok (napi maximum 0 °C fok vagy ez alatt és ezen belül), valamint a zord napok (napi maximum – 10°C fok alatt) száma a hegyvidéki területeken országosan is a legmagasabb, 40 ill. 20 nap feletti.
Ugyanakkor a téli napok száma a megye déli területein 30 nap alatt marad. A hőségnapok (napi maximum 30-35 °C fok között) száma a hegyvidéki területeken 10 nap alatti, az alföldi területeken 20-25 nap közötti.
A hegyvidéki területeken az évi középhőmérséklet vertikálisan változik: + 7,5°C - 10,5 °C fok között. A téli félév középhőmérséklete 0 °C fok és + 3 °C fok között változik a tengerszint feletti magasságtól függően, a nyári félévet 13°C fok – 18 °C fok jellemzi. A csapadék mennyisége a hegyvidéki területek magasabb részein eléri az évi 800-900 mm-t, annak időbeli eloszlása egyenletes. Ezzel szemben a megye déli részén az éves átlagos csapadékmennyiség 550-600 mm, annak eloszlása pedig nem olyan egyenletes, mint a hegyvidéki területeken. A csapadékmaximum kora nyáron alakul ki. A nyári félévben 350-450 mm, míg a téli félévben átlagosan 250-350 mm csapadék hullik.
A szél iránya és sebessége a területen rendkívül változatos, ami a tagolt domborzat következménye. Ugyanakkor az észak-északkeleti szelek a leggyakoribbak. A dombsági, hegyvidéki területeken jellemző a hegy-völgyi szél kialakulása, amely a völgy hossztengelyében a napi felmelegedés-lehűlés következtében gyakran napi irányváltást mutat.
A téli időszakban gyakori az inverz légrétegződés, ami elősegíti a füst és egyéb légszennyező anyagok felszínközelben való megülepedését. Ez a jelenség különösen hátrányosan érinti a medencékben és völgyekben található településeket.
A klímaváltozás általi melegedés hatására 2050-ig a megyében az átlaghőmérséklet 1-2,5 °C-os emelkedésére, míg 2100-ig 3-4 °C-°C-os emelkedésre lehet számítani az 1961-1990 közötti bázisidőszak átlagához képest. Ezzel együtt csökken a fagyos napok száma – országos átlagban 2050-ig 35 nappal – és emelkedik a hőségnapok (+34 nap), a forró napok (+12 nap), valamint a hőségriadós napok (+30 nap) száma is 2050-ig.
Levegőminőség
Heves megyében működik az ország legnagyobb hőerőműve, a lignitre települt Mátrai Erőmű. Mind az erőmű működése, mind a mellette végzett külszíni bányászat jelentős emisszió forrás.
64
A ’90-es évek földgáz programja pozitív hatással volt a lakossági fűtésből származó levegőterhelés csökkenésében, azonban részben az alacsony komfortfokozatú lakások megyén belüli egyes térségeiben magas aránya, részben a 2000-es években gáz magasabb árának okán sokan visszatértek a szilárd tüzelési módokra. Ez különösen a kistelepüléseken jelentősen rontotta a téli időszakban a levegőminőséget.
A közúti közlekedést jellemző mutatók (futott km, gépjárművek életkora, stb.) kedvezőtlen tendenciákat mutatnak, ami fokozódó környezeti terhelést jelent, ebben a jövőben az elektromos gépjárművek elterjedése hozhat változást.
Fűtési időszakban a legnagyobb problémát a lakossági tüzelőberendezések működtetése során levegőbe jutó káros anyagok jelentik. A tüzelőberendezésekben kizárólag a háztartásban keletkező papírhulladék és veszélyesnek nem minősülő, kezeletlen fahulladék égetése engedélyezett, ennek ellenére gyakran égetnek hulladékot, kezelt faanyagot. A levegőbe kerülő káros anyagok egészségkárosító hatásúak. Szintén gyakori probléma a nyílt téri hulladékégetés, mind külterületen, mind belterületen.
Heves megye levegőminőségének értékelése a 6/2011 (I.14.) VM rendeletben meghatározott módszerek szerint, a 4/2011 (I.14.) VM rendeletben megadott egészségügyi határértékek, tájékoztatási és riasztási küszöbértékek, valamint a Légszennyezettségi Index figyelembe vételével történik az automata mérőállomások adatai alapján. Ilyen állomás Heves megyében, Egerben található. Az értékelés a mérőállomáson mért SO2, NO2, NOx, CO, O3, PM10, és benzol szennyezőanyagok adatai alapján készült.
A mérőállomások által mért adatok az éves átlagértékek alapján, a légszennyezettségi index szerint kerültek értékelésre. A következő táblázat tartalmazza az egyes mérőállomások szennyezettségi kategóriákba sorolását szennyező komponensenként, és az adott mérőállomás összesített index szerinti besorolását, amely a legkedvezőtlenebb indexű szennyező komponens szerint került meghatározásra.
1.3.1 táblázat: Eger levegőjének szennyezettségi kategóriái a városban működő mérőállomás adatai alapján (Forrás:
Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat)
Vízrajz
Heves megye felszíni vizekben gazdag és jelentős vízkészletekkel rendelkezik, amelyek megőrzése nem csak helyi, hanem nemzeti érdek is. Legjelentősebb vízfolyásai a Mátra nyugati oldalán a Zagyva, a keleti oldalán a Tarna, a Mátra és a Bükk között az Eger- és a
65
Laskó-patak. A megye délkeleti részét a Tisza, illetve a Tisza-tó határolja. A megye vízfolyásai a Tisza vízgyűjtőterületéhez tartoznak. A megye vízfolyásainak vízhozamát a vízgyűjtőn lehulló csapadék mennyisége határozza meg, amely a patakok kis vízgyűjtőterülete miatt a nagycsapadékok hatásának rendkívül kitett, ezért a villámárvizek kialakulására, illetve ezek pusztító hatására számítani kell. Ellenben a nyári időszakban a patakok vízhozama drasztikusan lecsökken, némelyek olykor ki is száradnak.
1.3.5 ábra: Heves megye vízrajzi viszonyai (Forrás: Copernicus adatbázis)
A megyében számos tó található, amelyek részben víztározási, részben rekreációs célokat szolgálnak. (Tisza-tó, Adácsi-, Alatkai-, Búzásvölgyi-, Egerszalóki-, Gyöngyös-Rédei, Köszörű-völgyi, Markazi víztározó stb.)
A Bükk-hegységben és annak hegylábi területén számos időszakos karsztforrás található, amelyek vízhozama erősen ingadozó. A Mátra és a dombsági területek forrásainak vízhozama kiegyenlítettebb, de ezzel együtt is jelentősen ki vannak szolgáltatva a szélsőséges csapadékviszonyoknak. Parád, Mátraderecske, Bükkszék, Recsk és Eger környékén ásvány- és gyógyvizek fordulnak elő.
A megye és különösen Eger termálvizei országszerte ismertek gyógyító hatásuk miatt. A 20. századi szénhidrogén-kutatások nyomán a természetes termálvíz-előfordulásokon túl több gyógyhatású termálvíz készletet tártak fel (pl. Egerszalók-Demjén, Mátraderecske, Bükkszék, stb.). A megyében található termálvízkincs sajátossága, hogy az egyes fürdők, kutak vízösszetétele és a vizek jellemzői különbözőek, ezáltal a legkülönfélébb betegségek gyógyítására alkalmasak.
Természetes növényzet
Heves megye természetes növényzete a függőleges tagoltságnak megfelelően változik, amit a változatos domborzati viszonyok tovább mozaikolnak. A Hevesi-ártér egykor természetes keményfás ligeterdőinek helyét mára a fűz- és nyár, valamint a gyalogakác vette át. A Hevesi-sík átmenetet képez a Tisza-menti területek és a hegyvidék között. Déli része gyepekben gazdagabb szikes-pusztai táj, míg északi részén a fragmentált lösztölgyesek, valamint gyertyános-tölgyesek dominálnak.
66
A Mátra D-i lábánál a lejtőlábi törmelékkúpon erdős-sztyepp övezet alakult ki, ahol a középhegységi melegkedvelő tölgyesek csatlakoznak a Heves-Borsodi síkság tatárjuharos lösztölgyeseihez. A két erdőzóna találkozásánál a két erdőtársulás átmeneti állománya fordul elő. A cseres tölgyes erdők a Mátra legnagyobb kiterjedésű erdőtársulásai. Jellemző lágyszárú növényei a magyar bogáncs, a sárgás sás, a pázsitos nőszirom, az erdei gyöngyköles, a pilisi bükköny, stb. A bokorerdők a cseres tölgyes és bükkös erdőzóna gerincélein, meredek déli lejtőin találhatók meg. A fenti erdőtársulásokhoz szorosan csatlakoznak a nyílt és zárt andezit sziklagyepek, melyek legszembetűnőbb helye a Saskő É-i sziklái. Itt van az alpesi szirti páfrány egyetlen hazai előfordulása. A gyertyános-tölgyes és bükkös erdőzóna 600 m felett váltja fel a cseres-tölgyes erdőzónát. Az aljnövényzetben tömeges a szagos müge, erdei szélfű; a bükkösökre jellemző a békabogyó, a völgy csillag, a farkas-boroszlán, stb. A hűvös hegyi klímához kötötten, 900 m felett és É-i oldalakon jelenik meg a hegyi bükkös, olyan növényekkel, mint a nyúlsaláta, a karcsú sisakvirág, a farkasbogyó, stb...
A Bükkvidék esetében az Alföld-peremi részektől a magasság növekedésével a hegység közepe felé haladva egymás felett alakultak ki az alföldi erdős-sztyepp erdők, a középhegységi száraz, melegkedvelő tölgyesek, a hűvösebb gyertyános tölgyesek és a hűvös bükkösök övei.
Az övek növénytársulásait gazdagon variálják a különféle alapkőzet típusokon, valamint az extrém mikroklimatikus viszonyokat létrehozó sziklás termőhelyeken (töbrök, mély völgyek, meredek sziklagerincek, sziklafalak stb.) kialakult edafikus és extrazonális vegetációtípusok. A Bükk-fennsíkon, 700-850 méter tengerszint feletti magasságban, hatalmas összefüggő montán bükkösök vannak. Aljnövényzetükben jellemző a kárpáti flóraelemek, például a társulás névadó növényeinek, a kárpáti sisakvirág és a karcsú sisakvirág megjelenése. A montán bükkösöket körülvevő alacsonyabb régiók nagy kiterjedésű szubmontán bükköseiben szembetűnő a növényzet összetételének a megváltozása. A bükk mellett megjelennek más elegyfafajok is, pl.
magas kőris, gyertyán. Szigorú védelmet élveznek azok a meredek, északias kitettségű dolomit-mészkő sziklás oldalakon, törmelék-lejtőkön kialakult, rosszul záródó, letörpült, göcsörtös fákból álló sziklai bükkösök (utóbbi csak eocén mészkövön), amelyek számos növényritkaságnak és glaciális reliktumnak adnak otthont. Itt található a boldogasszony papucsa amelynek országos fennmaradása szempontjából kiemelkedő szerepet tölt be a Bükk-hegység, sziklai bükköseinek, tölgyeseinek a megóvásával. A délies, nyugatias kitettségű meredek mészkő-sziklás lejtők legnevezetesebb növénytársulása a hárskőris sziklaerdő, amely a jégkor utáni felmelegedés emlékét őrzi.
Természet és tájvédelem
Heves-megye gazdag természeti adottságai révén számos védett területtel rendelkezik.
Nemzeti parkjaink közül a Bükk-hegység területén a Bükki Nemzeti Park, míg a Tisza-tó mentén a Hortobágyi Nemzeti Park kezelésében álló területek foglalnak helyet. A Bükki Nemzeti Park területén jött létre a Bükki Csillagoségbolt-park. Országos jelentőségű védett területként tartjuk számon a tájvédelmi körzeteket, valamint a természetvédelmi területeket.
Tájvédelmi körzetből a megyében 4 található. A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet 1993-ban alakult meg a Heves–Borsodi-dombság egyedülálló természeti és tájképi értékeinek, a területen található szubmediterrán növénytársulások termőhelyének, valamint a vidéken fészkelő császármadár élőhelyének megőrzése érdekében. A Mátrai Tájvédelmi Körzet a földtani értékek, a táj jellegét meghatározó földfelszíni formák, a felszíni vizek, a védett növény- és állatfajok, a természetes növénytársulások, a természetszerű erdők megóvása és fenntartása, valamint az ember felüdülését szolgáló kedvező természeti környezet fenntartása érdekében jött létre. A Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet a sziki gyeptársulások, löszpusztagyepek, ürmös szikes gyepek, valamint a ma már csak foltokban fellelhető homoki tölgyesek védelmét
67
szolgálja. A Közép-tiszai Tájvédelmi Körzet egyben a Natura 2000 hálózat részeként a Tisza-völgy egykori természetes ártéri élővilágának védelme érdekében került kialakításra.
Heves megyében 5 természetvédelmi terület található:
• Szőllőskei Erdő Természetvédelmi Terület: a „Síkfőkút Projekt” keretében folyó hosszú távú ökoszisztéma-kutatások zavartalan természeti körülményeit biztosítja
• Kőlyuktető Természetvédelmi Terület: a területen meglévő szőlő génbanki állomány védelme érdekében jött létre.
• Kerecsendi-erdő Természetvédelmi Terület: az ország területéről szinte teljesen eltűnt erdőssztyepp-zóna részét képező lösztölgyes védelmét szolgálja.
• Gyöngyösi Sárhegy Természetvédelmi Terület: egyedülálló, növénytani ritkaságokban bővelkedő növényzete és lepkefaunája miatt nyilvánították védetté.
• Erdőtelki Arborétum Természetvédelmi Terület: védettségét az arborétum területén megtalálható, különböző kontinensekről származó több mint 1200 fa, cserje és évelő növény jelenléte indokolja.
Az országos jelentőségű védett területek mellett 47 db helyi jelentőségű védett terület is található a megyében, amelyek összterülete 2037 ha.
Heves megyében jelentős területen találhatóak Natura 2000 védettséget élvező övezetek, melyek az Európai Unió tagországaiban található legértékesebb természeti területek összefüggő rendszerének részét képezik. Célja, hogy hozzájáruljon Európa vadon élő állat- és növényfajainak, valamint természetes élőhelyeinek hosszú távú fennmaradásához, az ember számára létfontosságú természeti környezet megőrzéséhez.
1.3.6 ábra: Heves megye védett területei (Forrás: www.eea.europa.eu)
68 Természeti erőforrások, ásványi nyersanyagok
Heves megye jelentősebb ásványi anyagai: a lignit, az andezit és riolit a mészkő, emellett számottevő a Kál környéki kavics- és homokbányászat is.
A Mátraalján és a Bükkalján a Pannon-kori üledékrétegekben jelentős lignittelepek vannak. A Mátraaljai széntelepsor délkeleti irányban 5-6 %-os dőléssel viszonylag kis mélységben fekszik, külszíni fejtéssel termelhető, vastagsága 16-28 m között változik.
A barnakőszén az Ózd-Egercsehi medencében található. Heves megye legjelentősebb mélyművelésű szánbányája az egercsehi bánya volt 1907-es megnyitásától egészen 1990-es bezárásáig.
A mészkőbányászat korábban a cementgyártást szolgálta ki, jelenleg elsősorban a Mátrai Erőmű kéntelenítéséhez szállít mészkőörleményt a felnémeti kőörlőből. 1937-’47 között Bükkszéken kőolaj kitermelés is folyt, Demjénben pedig 1960-ban kezdték a fúrásokat, jelenleg pedig Demjén-Andornaktálya területén folyik kőolajtermelés. A kőolajkutatások számos helyen termálvizet hoztak a felszínre (Bükkszék, Eger, Demjén), amelyekre alapozva később fürdő létesült. Fedémesen földgázt is találtak. A réz és színesfémkészletek Recsken találhatóak, amely nemzetközi viszonylatban is jelentős telepeket képez. 1985-ig Gyöngyösorosziban is folyt színesérc bányászat.
Vízenergia-hasznosítás tekintetében kiemelkedő az 1974-ben üzembe helyezett Kiskörei Vízerőmű, mely 28 MW beépített teljesítményével Magyarország legnagyobb vízerőműve.
Termőföldek nagysága
A Heves megye táji adottságainak kettőssége meghatározza a térség mezőgazdaságának arculatát is. A természeti tényezők, éghajlati sajátosságok alapvetően határozzák meg a termelési ágak megoszlását, illetve a termésátlagokat. A Hevesi- és Gyöngyösi-sík területén a szántóföldi művelés, a Mátraalja és a Bükkalja délies kitettségű lejtőin a szőlő- és gyümölcstermesztés, a hegyvidéki területeken az erdőgazdálkodás dominál. 2010 és 2019 között láthatóan visszaesett a mezőgazdasági területek és a termőterületek nagysága, amely különösen szembeötlő a szántóterületek esetében. Ezzel párhuzamosan nőtt a művelés alól kivont területek aránya. Emelkedett ugyanakkor a gyümölcsösök és erdőterületek területének nagysága, amely a mai napig hasonló tendenciát mutat. Szőlőtermesztés vonatkozásában a megye két borvidéket, a Mátrai és Egri borvidéket foglalja magába.
1.3.7 ábra: Heves megye földhasználata művelési ágak szerint (ezer hektár, Forrás: KSH)
69
Urbánus területek környezeti állapota, épített örökség
A települések védelme, fenntarthatóvá, élhetőbbé tétele komplex feladat; a természetvédelmi, tájvédelmi és környezet-egészségügyi és gazdasági területek és érdekek együttműködését igényli. A természeti és az épített környezet megóvása a rövidtávú környezetvédelmi feladatok mellett a települések fejlődése szempontjából stratégiai jelentőségű, hosszútávra vonatkozó előrelátást feltételez. A települési környezet védelme érdekében biztosítani kell a környezet tervszerű, rendeltetésszerű, higiénikus és esztétikus kialakítását, fejlesztését és védelmét, a környezetminőség megtartását, javítását. A települések épített világa, az épületek, utak, műszaki létesítmények rendszere biztosítja a települések működőképességét, az egyes települési funkciók közti szükséges kapcsolatokat, ezért a fenntartásuk és folyamatos fejlesztésük elengedhetetlen.
A megye mind az épített örökségét, mind a régészeti lelőhelyeit tekintve gazdag. Egerben található a megye műemlékeinek több mint fele. A műemlékek egy része az elmúlt években felújításra került, más részük lassan pusztul, ezek megóvására településenként változó a politikai, gazdasági mozgástér. Heves megye épített környezetében a veszélyes sűrűségű, és a veszélyes kitettségű helyek aránya nem jelentős. Ugyanakkor például Eger esetében a város alatti pincerendszerek a mai napig potenciális építésföldtani veszélyforrást jelentenek a város épületeire, vonalas infrastruktúrájára nézve. Kevés a nagyvárosi és magas beépítésű terület.
Nem jelentős a lakótelepi beépítés. Veszélyeztetett területek közé sorolhatóak a hegyi patakok villámárvízével, illetve a belvízzel érintett területek. Ezen veszélyek megfelelő vízgazdálkodási intézkedésekkel és infrastrukturális fejlesztésekkel mérsékelhetők.
Szennyezett területek vizsgálata
A Nemzeti Környezetvédelmi Program részét képező Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP) tartja számon a környezeti kármentesítéssel kapcsolatos feladatokat.
A múltban bekövetkezett környezeti károk feltárása, megszüntetése elengedhetetlen a talaj és a felszín alatti vizek minőségének megóvása érdekében. Heves Megyei Területfejlesztési
A múltban bekövetkezett környezeti károk feltárása, megszüntetése elengedhetetlen a talaj és a felszín alatti vizek minőségének megóvása érdekében. Heves Megyei Területfejlesztési