Az előbbiekből érthető tehát, hogy az első fekvésben az ujjak helyes s biztos elhelyezésével az üres s legmé-lyebb hangú £"-től az é húron a A-ig jutunk. Ha már most fekvésekben akarunk játszani, a kézzel a kellő helyre csu-szunk, s a hegedű
testéhez
közeledünk, miáltal az ujjak is magasabb helyzetbe jutnak. A kéz csúszása által a hegedű nyakán mindig feljebb és feljebb jutunk s e vál-tozott helyzetből 7 fekvés származik. A hegedüiskolák irói közül többen 9, sőt 12 fekvést különböztetnek meg, de ez mind 7-re vihető vissza. Ha már most az első v. termé-szetes alapfekvésnél az ujj letevésével a g húron az a hangot kapjuk, akkor ugyanazon ujjal feljebb csúszva a másodikban a h-t, a harmadikban a c-t, a negyedikben a d-t, az ötödikben az e-t, a hatodikban az f-t és a hetedik fekvésben a g hangot nyerjük. Az első négy fek-vés képlete ez volna:1 I. II. ni. | IV.
Az E húron e f fis g gis a b ! h, c, cis, d, dis, <
- A „ a b h c cis í d es i e f fis g gis a - D „ | d es e f fis 1 g as a b h c cis d
„
ü„
g as a b h ! c des d es e f fis gA 7-fekvés az előbbi képletnek megfelelően a kővet-kező lesz:
IfeKvls M K
r ."VT- TZZ
i 1 .
±
i i )
T T f
7?
- MÍ J *
f TT^ Trr+ 53
frtf-I 5 ±
T T Ti E*
FmFÖ TÓ E Ö Ö S
ö tBÖ
r m
fbH-I G G J Ü fbH-I L G G G J
íl
T R Tw Í B
T T T »V)«t
E 7 fekvésen kivül még 4-et lehetne fölvenni, de ezek nagyon ritkán fordulnak elő s olyan nehezebb dara-bokban, melyeknek játszása már magas s bevégzett gya-korlottságot követel, a midőn maga a hegedűs is kieszel-heti a leghelyesebb ujjfekvést. Az előbbi képlet a chroma-tikai középhangokat nem tartalmazza. A diatonicus hang-sorban azonban minden négy hang között chromatikai v.
félhangok feküsznek s igy az ujjaknak egy kis csúsztatás által e félhangokat is ki kell fogniok. A félhangok
beszá-mitásával a következő hangsort nyerjük az első fek-vésben :
ÜST
J • ' • T n i f v o * ' 12 1 >
- ' ' , F XL, I V J I . . 1 4-1Ű
-rr*
/ F 1 É 1 ' 0 Y R R R—!—:—i—:
1 1 1 ]
* >
1 • % • 1* L. | 1 l^sl l ^ l ! v 3 2 2 ) 1 ű Az ujjakkal ép igy lehet a felső fekvésekben is a félhangokat kifogni. A csúszásnak azonban könnyednek és észrevétlennek kell lennie, az ujj pedig arra a pontra nyomódjék, hol a szükséges hang származik. Ha azután az ujj a szükséges v. kivánt hangot biztosan megfogta, nem szabad ide s oda csúsznia, hanem egy helyben ma-radnia. A chromatikus menetekben az enharmonicus Írás-módnak ritkán van az ujjfekvésekre befolyása, mert az ais jelzésével b-t, a desnél cis-et, es nél dis-et, fis-nél ges-et stb. fogunk. Ha a fekvésekben a legmélyebb hangnak (G) kivételével valamely üreshang van jelezve, azt a 4-ik eset-leg 3-ik, 2-ik v. 1-ső ujjal foghatjuk ki, igy az üres D-t a G húron a 4 ujj bármelyikével kifoghatjuk, igy az A-t a D húron, az E-t az A húron. A kézfekvésnek (valamely fokán a hangsoroknak) a félhangok kifogásánál előforduló
csúszás által, eredeti helyzetéből nem szabad kimozdulnia, habár az utóbbi mozgás bizonytalanabb s nehezebb, a felülről való leütéssel származó mozgásnál.
S habár a magasabb hangfekvések, melyek a fo-gantyú hosszában feküsznek, már nagyobb nehézségeket okoznak, a mennyiben a különböző távolságokra való ug-rás s mégis a hang biztos eltalálása hosszabb gyakorlott-ságot igényel ; mindazáltal az első fekvésnél alkalmazott ujjfölrakás, a hangvétel, a húrok állása s az ujjak csúszó mozgása különösebb különbségeket nem mutat. A fekvé-sekbe való fölmenetelnél a hüvelykujj fölcsuszását az egész kéztő, a többi ujjakkal együtt követi. A hüvelykujj az első és második ujjal szemben megállapodik s addig marad ily helyzetben, mig egy más fekvés nem követeli a föl v.
lemenetelt. Az uj fekvésbe való átmenetelnél csak az első hang jár nagyobb nehézséggel, ha ezt az illető ujjal biz-tosan fogtuk, az utána következő s ugyanazon fekvésbe eső többi hangok is bizonyára tiszták lesznek.
A mi áll az egyszerű hangokból álló fekvésekre nézve, épen azt mondhatjuk a kettős fogásokról is. Leghasznála-tosabbak a hármas (terz) és hatos (sext) menetek. A ket-tős hangoknál az üres húrokat is használhatni s ezek nemcsak hogy tiszta hármast adnak, de könnyebben is foghatók ki. Pl. :
A példa első részében minden kettős hangnál vál-tozik az ujjak fekvése, a melyet még az a körülmény is nehezit, hogy két ujjal egyszerre kell fölcsúszni. A máso-dik példa azt jelzi, hogy itt könnyebb lévén az üres húr használata, a hármas hangnál egyik ujjat vesszük csak igénybe. Az első példában az első és harmadik ujj csúszik mindig magasabb fekvésbe, olyankor a második és negye-dik ujjat egyszerre fölvesszük, hogy útjában ne álljon azoknak. Chromatikai hármas és hatos menetek az üres húr használata nélkül hasonlókép nehézséget okoznak. A nyolczad, kilenczed és tized kettős fogások csak ritkán fordulnak elő, inkább hangversenydarabokban s játszásuk kiváló készültséget követel.
1)R. VAJDA I A HEGEDŰ. 10
X I .
A r p e g g i o k .
Az előbbi fejezettel kapcsolatosan említhetjük föl a kettős hangok rokon faját az arpeggiókat (árpa, hárfa
•szótól). Minthogy a D és A húr valamivel magasabban fekszik mint a G és E, azért egyszerre nem húzható
a vonóval, a miért a hárfához hasonlóan gyors egymás-utánban érintjük a vonóval a húrokat a legmélyebb hang-tól kezdve lefelé, itt az üres húrok is igen jól fölhasznál-hatók. Pl. :
n n V
5 6 R • A A. A n n
Ugyanez ily alakban is :
Az előbbi példában sima az arpeggio ; utóbbiban szökő. Utóbbinál elég a jobb kéz hüvelyével s mutató uj-jával fogni a vonót s a melynek könnyű sforzandót adva, saját ruganyosságánál fogva fogja a szökéseket vissza-adni.
Az arpeggiók a rendestől eltérő vonóvezetéssel vagy átvivő összekötéssel is előfordulnak:
X I I .
A pizzlcato.
A húrokat az ujjak által előidézett pattogtatás v. pengetés által is rezgésbe hozhatjuk. Az igy nyert hangszínezés ter-mészetesen elütő a vonóval húzott dallamos, lágy s olva-dékony hangtól s pizzicato hangnak nevezzük. A zenében, ha több ütemen át tart a pattogtatás pizz.; ha pedig vo-nóval húzott hangok között kell pattogtatni —]—el jelöljük.
Ha több ütemen át tart a pizzicatozás, akkor a hegedűt a hüvelykujjal is pattogtathatjuk hárfa módra, egyes han-goknál nem. A pattogtatásnak három módját különböztet-jük meg. Lehet a jobb kéz, a hüvelyk v. a mutató ujjá-nak húsos (begyes) részével s lehet a játszó balkéz ujjai-val is pattogtatni.
Különben a hüvelyk és a mutató ujjat fölváltva is lehet használni, a mint a játszónak könnyebb vagy
kényei-mesebb. Ha a pizz. a vonóval húzott hangokkal váltogatva fordul elő, ugy a vonóval húzandó hangok fölé
arco
szót irjuk, a többiekhez pizzicató-t. Pl.:curto
A pizz. a hüvelykujjal pizz. végzendő.
A harmadik esete a pizzicató játéknak a bal kéz ujjaival való pizzicatózás. Ennek könnyebb s nehezebb módjai is vannak. Legkönnyebb, ha a vonóval húzott hangokkal fölváltva az üres húrokat kell pattogtatni. Pl. :
4
1
4Nehezebbé lesz a pizzicató, ha nem üres hangokat kell pattogtatni a bal kéz ujjaival, hanem az ujjal fogott hangot egy más ujj pattogtatásával kell hangoztatni. Pl. :