(DuifToprugcar).
sz. ca. 1457-ben.
A hegedű feltalálója s a hegedükészités megalapítója Olaszországban.
(Brenien A. Meinhardtnál 1892-ben megjelent Drögemeyer .Die Geige" czimlí
művéből.)
Dr. Schebek*
említi, hogy az 1855-iki párisi kiállí-táson Duiffopruggarnak egy hegedűje volt látható, mely Youssoupow hg birtokát képezi. A történelem Laux (Lucas)Maler német hegedükészitőről tesz említést, ki Olaszor-szágban Bolognában 1415 körül már hegedűket készít, melyek 100 font sterlingen kelnek el. Ugyanő látott Lob-kowitz Mór hg. Eisenbergi kastélyában Marx Unverdorben-től is egy régi hegedűt. Néhány nappal később újból fedeztek fel egyet a következő felirattal: „Magnó
Dieffo-prughar a Venetia 1607."
Nem lehet puszta véletlenség, hogy a legrégibb idő-ből ismeretes hegedükészitők nagyobbrészt német erede-tűek voltak. E körülmény vagy azt mutatja, hogy a németek inkább értettek a mesterséghez, vagy azt, hogy Olasz-országban nagy volt a hiány ilyenekben. A történelem,
mint kiválókat említi
Frey
Jánost (Nürnberg 1440)Diirer
Albert apósát,
Ott Jánost
(u. o. 1463),Gerle Jánost
<1460 u. o.).
Porgt
Lajost (Regensburg 1525),Tielke
Joachimot (Hamburg 1539). Engel Károly dr.** irja művé-ben, hogy régi német könyvek magasztalással irnak a Tielke-család pompás hangszereiről, melyek közül több
«züst, arany és drága kövekkel volt diszitve.
Ismeretesek voltak még Olaszországban az előbbie-ken kivül
Kerlim
János (Brescia 1449),Duiffopruggar
Gaspard (Bologna 1510),
Tieffenbrucker
Vendelin és Leonhardt 16—17. században,Frey
János (Bologna 1597), Stegher Magnus (Velencze), Hartung Mihály (Padua* Schebek Edm. dr. „Der deutsche Ursprung des Geigenbaues in Italien." Wien („Die Presse" nov. 27. sz. 1872.) Der Geigenbau in Italien und sein deutscher Ursprung. Prag. 1874.
** Engel Károly dr. „Descriptive Catalogne of the Musical Instruments in the South Keusington Museum." London. 1874.
1620). Bneckenberg (Róma 1619), Dechler Dávid (Róma 1680—1730),
Mari
János (Nápoly),Goftiller
Ferencz (Velencze 1730) stb.Kerlino (Kerl Gerle) hasonlóan német eredetű. Két-ségtelen, hogy
Duiffopruggar
(Duiffoprougear) is német eredetű. Négyszáz évvel ezelőtt, midőn a helyesírásban annyi következetlenség uralkodott, de különösen a család-neveknek idegen nyelveken való Írásában (Orlandes Lassus Francziaországban Roland Lassé alatt volt ismeretes,) akkor nem csoda, hogy Caspar Tieffenbrucker is olasz- és francziaországi tartózkodása alkalmával nevét idegen nyelv természetéhez alkalmazva használta. HabárHart
György * is az első hegedükészitőnek az olaszGaspar
Dasalo-t tartja, mégis elismeri, hogy Németországban már akkor ismerték a 4 húrú violát, midőn Olaszországban még csak a 6 húrú volt divatban, valamint, hogy a németek a 15. sz. elején nagy hatással voltak az olasz hegedü-készitőkre. A maga korában Tieffenbruckernek nagy hír-neve volt. I. Fer. franczia király 1515 ben Olaszország-ban tartózkodván Tieffenbruckert megbízatásokkal tisztelte meg,Pierre Voéirot
pedig 1562-ben arczképét véste ki.Tény, hogy Tieffenbrucker volt a hegedű mai alakjának feltalálója s a hegedükészités úttörője Olaszországban s művei olasz hegedűművészeknek mintául szolgálván, utá-nozták s idővel alakját tökéletesítették. E véleményt han-goztatták Engel Károly dr. (Sudan) és dr Neumann tanár ujabbi zeneirók is.
A hegedükészités atyjának életéről kevés ad'at maradt fenn. Egy 1515-ből való arczképből következtetve — mely
* Hart György. „The Violin, its famous Makers and their mitators." London. 1887.
48 évesnek tünteti föl — valószínűleg 1467-ben született Tirolban. Eleinte Bolognában élt, innen Párisba s később Lyonba költözött. Dr. Schebek két hangszert emlit föl, melyet ezidőben készített.
F. Niederheitmann *
Duiffo-pruggartól 6 hegedűt sorol fel.1. A legrégibb 1510-ből való, mely Aachenben a Niederheitmann gyűjteményben található és I. Ferencz franczia király rendeletére készült. A hátán a franczia koronával s alatta két ff-e 1 (Francoisde Francé). A fedél (tető) és az oldallapok gazdag aranyozás nyomait mutatják.
A csigát egy éneklő férfi feje pótolja. A szegletekben pompás ékítés látható. A hátlap két részből áll, a lapok sávai kétszeresen húzódnak. A hegedű sötétsárgán finoman van lakkozva s hangja bájos, e mellett tömör, nemes s a játék rendkívül könnyű rajta.
2. A második 1511-ből való s egy régi aacheni család tulajdona. Modellje az előbbivel egyenlő, csakhogy nagyobb s brácsához hasonló. Hátlapja egy darabból áll, jegy-nélküli s egy gyönyörű olajfestmény van rajta Mária Jézus-sal, valószínűleg Leonardo da Vincitől. Az oldallapokon arany feliratok láthatók. A palló élőit grófi korona van festve. A csiga tömör és egyenes, a lapok egy sávosak, a lakk vörhenyes s vastagabb az előbbinél.
3. A harmadik 1514-ből való Bolognában Franca-lucci tanár tulajdona. Dr. Engel szerint ez 1512-ből való.
4. A negyedik 1515-ben készült. Először a brüsszeli conservatorium tanárának Mertznek volt birtokában, hon-nan Chanuot hegedükészitőhöz került Londonba. Alakja nagy, a csiga végén Triboulet udyari bolond feje van
ki-* Fr. Niederheitmann Cremona: Eine Charakteristik der italienischen Geigenbauer und ihrer Instrumente. Leipzig. 1884.
faragva, reczés nyakfodrokkal. Hangja tömör, átható s hatalmas. E hegedű fedele éppen abból a fából való, mint a Niederheitmann birtokában levő.
5. Az ötödik 1517-ből való. Előbb egy aacheni öreg zenész birtokában volt, ki csak nagy ünnepek alkal-mával használta. Ez azért nevezetes, mert a csiga helyett Duiffopruggar feje áll kifaragva, hosszú kettős szakállával s nyakfodrával. A hátlap alján egy város képe látható, fenn egy vonós hangszer különféle fából kirakva. Az oldallapokon ez az érdekes felirat olvasható: „Viva fui in sylvis, dum vixi tacui, mortua dulce cano." (Egykor az erdőben éltem, de a fejsze levágott; élve néma valék, halva édes dalom). Ugyané felirat található Voéirotnak 1562-ből való és a mestert feltüntető faragványa alatt is.
A hátlap körtefából való, két félből áll; a lakk sötétsárga s a bevonás nagyon finom.
6. A hatodik Youssoupow hg. tulajdona Szt.-Péter-várott. A csiga helyén egy antik férfifej áll. Az oldallapok arany feliratuak. A hátlapon szép kép van. A játék rajta könnyű, a hangja pompás, nemes, nagyszerű.
Mind a hat hegedű belsejében a felirat a következő :
„Gaspard Duiffopruggar bonoiensis Anno 15. —"