megfelelő építést. Játszás nélkül hegedű soha sem javulhat, mert a játszás úgyszólván a nevelésnek
fe-lel meg, minél gondosabb és kitartóbb emez, annál szebbé és teljesebbé fejlőáik a hang.
A művészek már nagyon rég óta s joggal különös súlyt' helyeztek a Stra-divári hegedükre s igy más neves mesterek hegedűinek kiművelését elhanyagolták.Némely nevezetes művészek hangszereiket évszáza-kon át nem játszták ki, mi ha megtörtént volna, bizonyára nem
foglalnának el jelenben a nagy műv. kezek által kijátsz.
Strad. hegedükkel szemben harmad- és negyedranguságot s valószínűleg nem emelkedett volna ezek ára oly hihe-tetlen magasra, azonban ezen hegedűk sem voltak — habár azok a hegedüépités remekeiként tekintetnek — ifjúságukban oly kiválóak mint most. Spohr Strad. legjobb korában készült két oly hegedűjéről tesz emlitést, melyet ő Cozio di Salabue grófnál Milanóban, 1811-ben látott s melyek egé-szen ujaknak látszottak s melyeken még sohasem játszot-tak. Ezek hangját teljes és erősnek, de mégis ujaknak s fásnak találta s véleménye szerint 10 évi játszást igényel-tek volna, hogy jelessé válljanak. Minden uj hangszer, ha jól van épitve, eleinte kemény, tiszta s minden fekvésben egyenletes hanggal bir, mely ugyan kissé fahangu, de sohasem lehet reszelő. Ha ezen előnyök meg vannak, nem kerül fáradságába egy ügyes játékosnak a hangszer gondos kezelése mellett, a hang lehető legnagyobb lágy-ságát, teljességét és tisztaságát elérnie.
Ugy a műkedv. mint sok zenésztől kevéssé méltá-nyolt hegedürészek közé tartozik a
palló
és alélek.
A palló feladata tudvalevőleg a rá nehezedő húrok rezgé-seinek a zengő testre való átvitele. Ennek magassága, szélessége és nehézsége a hang jóságára, nagy befolyás-sal van. Ezért az egész hangszertesthez kellő arányú vi-szonyban kell állania. A palló nehézségének a hang ere-jére való befolyását leginkább a hangfogó bizonyítja. Ha a pallót pl. fa v. bádogból készült hangfogóval megnehezít-jük v. megterhelmegnehezít-jük, még a laikus is észreveszi a hang erejének csökkenését, még inkább kitűnik ez egy nagyobb és nehezebb fogó alkalmazásával, a mennyiben a hang nemcsak erejéből vészit, hanem tompa, rekedt lesz, el-vesztvén fényét is. Körülbelől olyan volt a hang sajátságamindaddig, mig számtalan kísérletezések s javítások után a palló Strad. által a mai tökéletességre nem emeltetett.
A palló különb, kivágásai az első tekintetnek megfelelően nem czifraságok, hanem azok feltétlenül szükségeseknek bizonyultak, mivel ezekben törik meg a fa ereje, mindig csak oly fokban, mig a húrok nyomása által a palló el nem törik s ez által elért nagyobb ruganyosság a hangot önállóbbá, szabadabbá, tisztábbá és terjedelmesebbé teszi.
Vuillaume,
lipcseiBausch
Lajos régebben, közelebbről pedig würzburgi Ritter prof. u. n. normál pallót alkalma-zott, mely azonban nem felel meg a czélnak, mert a palló rezgéseit a balláb a fedélre s a gerendára viszi át, mig a jobb láb a közelben levő lelken teljes tétlenségben áll és nem vesz részt a rezgések közvetítésében. Ha tehát a palló, a mint ezt számtalan kísérletek igazolják, a rezgő húrok által rezgésbe jön, oly egykarú emeltyűként műkö-dik, melynek támpontját a jobb láb képezi s igy a bal láb a fedél és a gerendára gyorsan egymásután következő peregtetést idéz elő, melynek ereje a középső (a harmadik) által szükségképen gyengül s igy természetesen a hang is gyengül. Ha tehát egy kétlábú pallónak az egyenletes feltétele is elég nehézséggel jár, mennyivel nehezebb egy három lábúnak az alkalmazása. A fenti okokból kifolyóan a három lábu palló, mint a hang fejlesztésére és jóságára ártalmas, elvetendő.Fontos továbbá az is, hogy a palló lágy v. kemény, nyers v. száraz anyagból készül. Ezenkívül fontos, hogy a lábak teljesen a fedélre nehezedjenek s hogy a bal láb a gerenda közepére essék. Téves az a nézet, hogy a pal-lólábak lehetőleg vékonyan állíttassanak elő, mert ezáltal a palló czélja részben meghiusul, a mennyiben a húrok nagyobb rezgéseit a rezgő testtel nem közvetítheti, mert
azok egy része elvész. 'A kevésbbé ügyes s tág lelkiisme-retű hegedükészitők a lábakat a lehető legvékonyabbra készítik s azoknak a fedélre való fektetését a húrnyomás-nak tartják fönn, a mi ugyan a gyengén kidolgozott s kevésbbé ellentálló képességgel biró lábakat tekintve ter-mészetesen a hang és játékos rovására sikerül is. A he-gedűnél még nagyobb fontosságú a
lélek.
Elméletileg igaz, hogy a lélek első éle szintén a palló jobb lába alá esik, azonban a gyakorlatban sok nehézséggel jár, sőt néha lehetetlenné válik e szabály betartása. Itt egyedüli irány-adó a hang minősége. Ha ez t. i. kemény és érdes, az által szüntethető meg részben rendszerint, ha a lelket a pallótól hátra a heg. alsó része felé toljuk. Ha a magas húrok élesek, a mélyek ellenben tompák, ez esetben a lélek egy kissé a gerenda felé tolandó. Ha az ellenkező eset áll, ugy a lélek a jobb / lyuk irányába helyezendő, tehát a lélek előnyös elhelyezése, valamint annak átmé-rője és a fának a keménysége csak kísérletezésekkel álla-pitható meg, miután mindezen felhozottak a hangra nézve a legnagy. font. birnak. Mert egy nem megfelelő helyen elhelyezett, igen vastag v. igen vékony lélek, még egy oly hangszert is, a mely különben minden követeim, megfelel, elront. A lélek által a fedélre és hátra okozott nagyobb v. esek.nyomás is nevezetes befolyással van a hangra. Ha pedig már hangtanilag különben is. hibásan van épitve a hegedű (magas oldalak, hibás kidolg. a fenék és hátnak stb.) a legjobban elhelyezett lélek sem képes a hangot megjaví-tani. A laikus a lélekben csak a palló jobb lábtámaszát látja, holott ennek fontos feladata van s ezért ajánlható, hogy a lelket csak szakértő helyezze el. Ha pedig vélet-lenül leesik, ez esetben pontosan a régi helyre állítandó fel oly módon, hogy az ne szoruljon erősen belé a két
lap közé s hogy az függélyesen mindkét végén egyenle-tesen álljon a lapokon.
A hegedű fenntartásához a legnev. szükséglet tartós fénymáz bevonat, mely a hangszert a nedvesség, por stb.
behatolásától védi meg s ezáltal azt szárazan tartja s a korai elromlástól megóvja. Régi s értékes heg. fénymázo-lásával azonban, melyeknek fénymáza az idők folyamán megkopott, nem kell sietni, mert eltekintve attól, hogy az uj fényezés az ily hangszerek eredetiségének rovására van, a hang is rendszeresen hátrányosan megváltozik, mivel a fedél és a hát rezgései az uj fényezéstől nagyon befolyá-soltatnak, a mennyiben mindkét rész merevebbé válik s hosszú időre meg kitartásra van szükség, hogy a hang ko-rábbi szépségét, — ha ugyan egyáltalán lehetséges — visszanyerje s igy kétségtelen, hogy a fénymáz a hang minőségére nagy befolyással bir. E hátránynak korlátozása képezte mindig a hegedükészitők főtörekvését, a nélkül azonban, hogy végnélküli kísérletezéseik eredményt mutat-hatnának fel. A régi olasz és némely német hegedükészi-tők által használt fénymázt, mely pompás fénye tökéle-tessége, valamint évszázadokon át bebizonyult tartóssága és a hang minőségére gyakorolt kedvező befolyása által tűnik ki, a jelenbeni még távolabbról sem közelíti meg.
Az eszközölt vizsgálatok eredményeként kitűnt az, hogy a régi fénymáz neme olajlakk, az alapozásul pedig boros-tyánkövet használtak. A fényező művészet vagyis a hegedű gyártás czéljaira szolgáló fénymáz elkészítése hanyatlásá-nak az oka a hegedű hangszerek tömeges gyártása, a mely a nagyon nehezen száradó és nehezen kezelhető olajlakknak egy könnyebben kezelhető s száradó olajlakkal való felcserélését eredményezte. Ezen lakk neme a szesz-máz (spiritus lakk). Ennek alkalmazásával nemcsak az
elkészítés módja, hanem az olajfénymáz elkészít, művé-szete is eltűnt. Hogy ez utóbbi mily fontos, kitűnik a régi olasz mesterek hegedűiből, mert azon mesterek mellett, mint pl. Franc. Ruggeri, Nic. Amati, Stradiv., Montagnana, kik hangszereik egyéb jó tulajd. mellett kitűnően értettek a fényezés művészetéhez, találunk oly mestereket is, kik kevesebb gondot fordítottak a fénymáz készítésére, a nél-kül azonban, hogy azt állithatnók, hogy nem értettek volna ehhez. Ezek közül megemlitjük Carlo Bergonzit, Josef Quarneriust (Del Gezu). Az előbbi biztos adatok szerint, 1719—1737-ig Stradiváriusnál dolgozott; a nélkül, hogy mesterét a fénymáz készítésében elérte volna. 1719 ben Bergonzinak Stradivariusnál való működése elején utóbbi már 75 éves volt s igy bizonyos, hogy Strad. a lakk nehézkes elkészítését segédjére bizta s ez okból a vegyítés állítólagos titkába is beavatta s igy szó sem lehet arról, hogy a fénymázolás titkát Bergonzi ne ismerte volna.
Mindezek daczára ugy ő, mint Quarnerius is kitű-nően fényezett hegedűk mellett, teljesen hiányosan fénye-zetteket is készített A szesz fénymáz elkészítése a tartós-ság és a hang minőség rovására könnyebben eszközölhető.
A vonós hangszerek bevonására alkalmas szesz fénymáz főalkatrésze a schellak, melynek különböző fajai vannak, u. m. : fehér, szürke, rubin stb., a melyhez ennek kemény-séget és fényt kölcsönzendő a szükséghez képest mastix, sandarach, kolofonium, elérni, terpentinolaj, kámfor stb.
vegyítenek. Az oldat elkészítéséhez vízmentes szesz szolgál.
Miután az ily fénymázban levő szesz szárasztás alkalmával elpárolog, a nélkül, hogy a különb, szurkokat összekötő részecskéit visszahagyná, követk. az igy készült lakk min-dig törékeny s idővel felszakadozik s le is pattog. Az ily fénymázzal bevont hegedű üveggel bevontnak látszik s
ezen nem rugékony bőrözet, mely a rezgő test rezgései tel-jességeinek árt, kemény, durva hangot eredményez. Ezzel ellentétes eredmény érhető el, az olajfénymáz alkalmazá-sával, melynek legkit. fajaként a borostyánlakk tekinthető.
A borostyán feloldására lenmag és terpentinolaj s ritkáb-ban alkalmazva a rozmarin s levendula olaj szolgál, mig a szesz lakkból az oldó folyadék teljesen elpárolog, a len és terpentin olaj egy a szurkokat jobban összekötő ülepe-déket hagy hátra, mely a lakkot simábbá, keményebbé s a szesz lakknál kevébbé törékennyé teszi. Ennek követk.
az ily lakkal bevont és hangtanilag helyesen épitett hang-szer hangja lágyabb, hajlékonyabb és teljesebb s e mel-lett a hangszer is jobban tartható el. A vegytan mai magas állása idejében kissé hihetetlennek tűnhetik fel ama tény, hogy az olajlakk készítés módja, ugy a mint azt a régi hegedükészitők eszközölték, teljesen ismeretlen.
Ujabb időben sikerült ugyan némelyeknek a titkok fátylát fellebbenteni, a nélkül, hogy czéljukat teljesen elérték volna. A mi tekintettel arra, hogy a régi mesterek kizáró-lag olajlakkot használtak, talányszerünek tűnhetik föl, hogy a fénymáz minden árnyalatában fénytbiróan előállí-tásának titka teljesen elveszhetett. A gyárilag előállított hegedűket fényezésük előtt, egy szines forrrázatban bepá-czolják, v. szines szeszlakkal s ezután színtelen olajlakkal bevonják. Természetesen az ily fényezés soká nem tarthat, mivel a zsíros lakk a zsírtalanhoz s megfordítva nem tapad-hat, hanem megrepedezik s lepattog. A ki hangszerét az elromlástól meg akarja óvni, a palló gyakori változtatá-sától és a magasabb v. mélyebb hangolástól, valamint a nehezebb v. könnyebb felszereléstől óvakodjék, mivel ezen változtatások mindenikének nagy befolyása van a hangszer minden részének feszességére, mivel ettől függ a hang
minősége is. Továbbá'a hegedű jó fentartásának fő kö-vetelménye a legnagyobb tisztaság.
Minden használat után egy lágy, száraz posztóval v. kendővel letörlendő, nehogy kolofonium por s más pi-szok a fedelen felhalmozódjék s ezáltal a hangszert nem-csak el ne piszkítsa, hanem azért is, hogy a lakkot meg ne támadja s igy a nedvesség behatásának kitegye. Ha a hangszer belsejében piszok gyűl fel, töltünk a hegedűbe egy maréknyi felmelegített árpát s azt a hangszerben ráz-zuk föl. Ennek eredményekép a piszok a meleg árpához tapad s igy könnyen eltávolítható. E műveletnél óvakod-junk a húrokat leereszteni v. az egész felszerelést levenni, mivel a rázás alkalmával a lélek leeshetik s annak fel-állítása sok nehézséggel jár. Ha a kulcs nehezen forog, szurok, olaj és kréta vegyülékkel kenjük be. Ha azonban a kulcs nagyon sima lesz, ugy annak a lyukakba való erőszakos benyomása kerülendő, mivel a kulcsüreg fala könnyen elhasad, a mi kül. a húr kulcsánál követk. be.
Ily esetben tehát krétával kenjük be a kulcsot, azonban sohase nedv. meg s főkép sohase használandó a kolo-fonium, mindkét mód pillanatra használ, de a bajt rosz-szabbá teszi.
A por, valamint a légbeli változások ellen a hegedű megvédésére a legczélszerübben egy jól elzárt s lágy szö-vettel kibélelt tokot használunk s ezen kivül befedjük a hegedűt egy selyem v. gyapjú takaróval.
V I .