A húroknak hangok adására való alkalmazása egé-szen az őskorba vihető vissza. S habár nem a húr maga a rezgő test, hanem csak a hangot előidéző közeg, mind-azáltal nagy befolyással van a hang természetére s fej-lődésére. A hegedű testének lebrezgése alkotja a hangot s ad annak különböző szinezetet. A hegedű s általában a vonós hangszerek (viola, violoncello, violon) s végül a hárfá húrjait, csak 6—7 hónapos juhoknak a beleiből állítják elő s innen van a hangoknak rendkívüli tiszta-sága, átlátszósága és világossága ; a hang tisztasága és a rezgések biztos vétele (határozottsága) ismét a bél-szalagok egyenletességétől, ruganyosságától és tisztasá-gától függenek; a fiatal állatok husrészei tudvalevőleg tisztábbak, nedvdúsabbak, puhábbak, gyengébbek és egész-ségesebbek mint az öregéi.
A húrok rezgéséből a vonó v. az ujjak (pizzicatók-nál) közvetítésével létrejött hangot, mint a levegőben zeng-zést a következőképen magyarázza Vitruv : „a hang egy repülő lehellet, mely a levegőt rezgésbe hozza, mely fü-lünkre hat. A levegő, a vizbe dobott kő körül keletkezett gyűrűkhöz hasonlóan, számtalan központi körökben lebeg.
A vizben származó gyűrűk is folyton terjednek, mig vala-mely akadályba nem ütköznek, de a mig a vizgyürük csak vízszintes irányban, szélességben terjednek, addig a hang a levegőben egyenlőtlenül föl s alá hullámzik".
Általában azt lehet mondani, minél vastagabb, hosz-szabb, nehezebb vagy lazább valamely húr, annál mélyebb a keletkezett hang. Ennek ellentétét nyerjük, ha a húr rövid, könnyebb, vékonyabb és feszültebb, azaz ezáltal magasabb lesz a hang. Ebből az következik, hogy a he-gedű húrjai hangolásukat véve alapul, nem egyenlő erős-ségüek, habár egyenlő hosszúsággal birnak. Ha a hege-dűre pl. négy egyenlő E húrt húznánk fel s a különböző magasságot ezeknél a feszítéssel óhajtanók elérni, ugy a mély hangú, tehát gyengébb feszültségű húr nagyon rosz-szul hangzanék s hang erősségéből sokat veszítene. Ez esetben a g húr helyén levő feszültsége 25-ször gyengébb, mint a kétszer aláhúzott é az E húron. Az E húrnak rugalm. határa 25 ennélfogva a G húr rugalm. határa csak 1 u lehetne. De ez egyenlőtlen feszültsége a húrok-nak a hegedű tartósságát és erősségét veszélyeztetné. A rugalmasságot, súlyt, tömörséget, lebegést tekintve a hegedű húrjainál a következő arányok állíthatók föl :
Abs. erősség Rezgés Suly. Rugalm. határa határa szám E húr 8-865 klgr. 153 5 milligr. 14 4 klgr. 659 3 A 6-875 „ 2640 „ 185 „ 4490 D „ 6-327 5460 „ 2 9 3 „ 293 6 G „ 6-255 „ 984-0 „ 22-3 „ 1960
A húrok hossza 12 hüvelyk és egy vonal, s a jól föl-hangolt húrok rugalm. határa, a mint a feszültség és absolut erősség határa kilogr. kifejezhető. E táblázatból látható, hogy egy húr sincs súlyának Vő-nél gyengébben feszítve,
a melynél elszakadna ; ellenben, hogy a magasabb han-goknál a tartósság méretének felét is megközelíti a feszült-ség s az E húrnál még a magasabb fokot is eléri.
Az ujjak fölrakása alkalmával a húr rezgésbe hozott része hol rövidebb, hol hosszabb, a szerint a mint maga-sabb vagy mélyebb hang fordul elő. Minden változás te-hát, mely a húr súlyában, feszültségében s hosszában elő-áll, egyúttal a hangmagasság változását vonja maga után.
A rezgések nagyságától csupán a hang erőssége függ, mely utóbbi a nagyobb termekben való érvényesülésre szükséges. A fölhúrozásnak tehát kifogástalannak s tisztá-nak kell lennie, még a kitűnő hangszer sem érvényesül-het kellően gyenge fölhúrozás mellett, de viszont a legjobb fölhúrozás sem képes a hangszer hiányait felejtetni.
Kísérleteket tettek sok helyen a bélhúrok helyettesí-tésére. Fonott selyemszálakat, növényszárat s rézfonalt is alkalmaznak. Mindez azonban nem helyettesitheti a bél-húrokat. Fonott selyem szálakat kiválóbb zenész nem al-kalmaz s inkább a népzenekaroknál használatos, hol az egész éjszakai játék miatt sokat kellene felhasználni a bélhúrokból. Az A és D-t azonban selyemfonatból előál-lítani nem kisérlették meg, lehetetlen is volna selyem-húrokat alkalmazni, mert könnyen enged, folyton lehan-golódik s hosszú idő kell, mig feszültségében megálla-podik. A rézhúr hasznavehetetlen a hegedüknél, az ujjat is tönkre teszi.
X I X .
A húrok gyártása.
A jó húrok igazi hazája Olaszország. A római húrok tiszták, tartósak s ezzel alig versenyezhet a drezdai vagy prágai. Igen egyszerű a magyarázata ennek. Egy ország sem szolgáltathat e tekintetben oly jó s nagy mennyiségű anyagot, legfinomabb állati beleket, mint a melegégövi Olaszország. Az E húr előállítása legnehezebb, erre az olaszok a 7—8 hónapos bárányok beleit használják. Né-metországban ritkán áldoznak ily fiatal állatokat e czélra s sokkal kevesebb mennyiséget állitanak elő, semhogy elég volna a szükséglet kielégítésére. A német és franczia quintek tehát tömörség, tartósság, finomság tekintetében hátrább állanak. A bornyu és berbécs húrok sokkal vas-tagabbak, semhogy tiszta quinteket adhatnának.
Angelo Angelucci nápolyi gyára nagyszerű e tekin-tetben. A fiatal bárány és kecske beleket gyorsan meg-tisztítják, különben hosszabb állás után sötétebb szinűek lesznek. A tisztitásnál sok bél kárba vész, mivel könnyen szakad. Erre következik a sortirozás, mivel a legfinomab-bak és átlátszóblegfinomab-bak a legjobb húrokat szolgáltatják. Egyen-lően magas hőmérséknél a „Maceratio" megkezdődik, mi-által a bél az összes idegen elemektől megszabadul.
Az ezekből bekövetkezett erjedés egyenlő hőfokot követel, különben az operatio nem sikerül. E végett olasz-országban a húsvéttól októberig terjedő időt használják föl erre. Az egy osztályba tartozó beleket 24 óráig tartják friss vizben, melyet többször megújítanak. A belek felső bőrrétegét egy tompa kés segélyével levonják, mialatt a benne levő nyálka is kifoly, ugy hogy mindenik bél egy átlátszó hártyához lesz hasonlóvá. Az ez uton előállott
húrpraeparatumokat
nyolcz napig páczolják. A pácz Olasz-országban lug és hígított borseprőből készül. A lug naponta erősebbé tétetik és azután a húrszálakat a tartályból kive-szik és egy óra hosszat a levegőre tekive-szik (kiakasztják). Ez által a húrpraeparatumok tiszták és átlátszóbbak lesznek s felduzzadva a víz felszínére emelkednek. Ezután tiszta víz-zel lemossák a praep. a lúgtól, s azután a kötélverő ke-rékkel befonják. A forgatás alatt a húr praep. levő egyen-lőtlen részeket az ujjakkal kisimítják, eltüntetik. Az E húrhoz 3, esetleg 4, az a húrhoz 4 s a D húrhoz 6—9 húrszál szükséges. A legvékonyabb húrokat a legerősebben kell összefonni. Minden forgatás után ki kell a húrokat még nedves állapotban fakeretekre feszíteni, hogy befont állapot-ban maradjanak. Ekkor a kénkamrába helyszik el, a hol egy csészében harmadfél kén 6 órán át ég. Ezután körülbelül a még félig száraz, fehér húrokat, miután 24 órán át a kénkamrában voltak, ujolag s utoljára megforgatják és ló-szőrből készült zsinórokkal ledörzsölve, lesimítják. Erős húroknál a forgatást, kénezést és simítást 1—2-szer meg-ismétlik s szép időben a szabad levegőn megszárítják, a mikor is a rámáról levéve, többé nem húzódnak össze.A kész húrokat finom olajfabogyó olajával bevonják. De ugy ezt, valamint a kenést jelenleg legtöbbnyire mellőzik.
Húrgyárak Padua, Nápoly, Róma és Milanóban vannak.
Az 1854. évi müncheni német iparkiállitáson a következő czégek vettek részt. G. Pirazzi és Fiai Offenbachból, M.
Ress Münchenből, I. A. Buchinger Gunzenhasenből, Jac.
Beyer Gefreesből, Jos. Enders Bambergből, Neumer és Hornsteiner Mittenwaldéből, L. Perzolli Roveredoból, Fr.
A. Ravizza Münchenből (J. Bagatello). Az bizonyos, hogy az A, D, G húrokat Németországban ép oly jól tudják készíteni, mint Olaszországban.
X X .