(Bagatella szerint.)
újból 3 r. távolságot (l) veszünk. Ekkor a körzővel 9 rész-nyi nyílással m pontból (mint a felső résznél) 2 kis kör-ivet irunk n, o, t, mire a 40-ik pontból meghuzzuk az n, m, o ivet, mely a 72. p. átmetszi. Most a körzőt / / p. helyezzük, az o p. és n p. huzzuk meg, végre a k k pontból a pq és pq-1 egészítjük ki és ezzel a hangszer alsó részének mérete is be van fejezve. (1. 4. ábra.)
A hangszer hosszában való domborításának méretét megkapjuk, ha az átmérő háromszorosát vesszük s ezzel egy körivet irunk. E kör, melynek radiusa 216 részből áll, adja azután a fedél és hát domboruságának vonalait.
A hang minőségére nagy befolyással van a fedél és hát fájának vastagsága, mivel a rezgések ettől függnek.
B. erre nézve a következő szabályokat állítja föl :
„Az átló 42-ik pontjából három kör írandó le, az első 4, a második 8 és a harmadik 12 rész körzőnyilással, s huzzuk meg ezeknek az átmérőjét. Ekkor egy félátmérő körzőnyilásával, a belső kör mindkét oldalától, a félsugár-hosszal a' és a' felé, ép igy a külső körtől egy negyed-részre b és b felé pontot teszünk. A nyert a', b' pontokon át huzzuk meg a b"b" és alatta b'b' vonalat, a két vonal közötti távolság jelzi a fa vastagságát, a milyennek kell lennie addig a körig, mely a 30 — 54-ig menő részeket át-vágja. A külső körívtől egészen a hangszer széléig a fának félerősségünek kell lennie. A hát a szélek felé lehet egy fél-résszel is vékonyabb, a mennyiben ezt a rezgés igy kívánja.
B. szerint e szempontok mellett készült hegedű hangja megközelíti az emberi lágy énekhangot.
Hogy ezüsttisztán csengő hangot kaphassunk, arra nézve a következő módot ajánlja. A belső körből induló 4 résznyi körzőnyilás és 42. pont helyett, a 40-ik pontból indulva 3 résznyi körzőnyilást vegyünk alapul s e között
egy résznek 2/3-a legyen a fa vastagsága. Ettől a körtől a /-lyukak bevágásáig fokozatosan vékonyodik a fedélül szolgáló deszkalap, ugy hogy a két /-nél csak egy-egy V2 résznyi vastagságú, mely vastagság egészen a szélig meg-marad.
Ezek volnának lényegükben B. rendszerének főbb törvényei. B. a nagy feltűnést keltő iratában a hátra he-lyezi a fősúlyt, holott ugy a régi mesterek, mint az ujak is meg vannak győződve arról, hogy a fedél (felső rész) a legfontosabb részek egyike s legnagyobb befolyással van a hang jóságára. Hogy is szolgálhatna ma már a hegedü-készitők előtt zsinórmértékül egy ily geometriai alapon nyugvó rendszer, mely megszabja az egyes részek nagy-ságát, vastagnagy-ságát, de nincs tekintettel a feldolgozandó anyag minőségére. Ezzel szemben régi mesterek műveinél látjuk, hogy ellentétben a B. rendszerrel, a fedél és hát éppen eltérő domborulatokat s homoritásokat mutatnak.
A mily feltűnést keltettek B. törvényei eleinte, ép oly mértékben vesztettek lassanként értékükből s ma már hasznavehetetlennek bizonyult az egész rendszer. S vala-mint geom. szabályok alapján nem volt megoldható a hegedükészités művészete, ugy az újkori legkiválóbb kuta-tók buvárlatai daczára is máig is nyilt kérdés maradt annak a titka. Nagy érdekű fejtegetésekkel, alapos útmu-tatásokkal s a tudományos buvárlat magas niveauján álló felfedezésekkel találkozunk
Savart*
(Párisban),Zammi-ner** Helmholtz,*** Ritz,****
s mások műveiben.Külö-* F. Savart: Ueber den Bau der Geige u. anderer Saiten-instrumente. Leipzig. 1844.
** F. von Zamminer: Die musik u. die musikalischen Instru-mente in ihrer Beziehung zu den Gesetzen der Akustik. Giessen 1855.
nősen Savart akustikai kisérletei érdekesek és tanulságo-sak, ki oly szerencsés volt, hogy tanulmányait számos s értékes Vuillaume-féle hangszeren végezhette.
Hadd álljon itt néhány érdekes példa S. kutatásaiból s tanulságos kísérleteinek meglepő eredményeiről.*
S. azt tapasztalta, ha a hegedű hátlapját és fedelét egyenként rezgésbe hozza, különböző hangot adtak, mivel mindkettő más anyagból, más módon készült, mihelyt azon-ban az oldallapokkal összekötötte, összhangzóak voltak.
Ez a hangegyezés nemcsak a rezgő farészekre ve-zethető vissza, hanem az általuk- bezárt levegő mennyi-ségére is. S. e kölcsönhatást részint az általa készített trapéz alakú hangszereken tapasztalta, melynek fedele s háta vízszintes volt; részint igen értékes olasz hangsze-reket használt fel kutatásaihoz.
Ha két deszkalap közül az egyiket legyalulván, vé-konyabbá tesszük, akkor az általuk egyenként létrehozott rezgés hangja különböző lesz, de a kétféle hang eltűnik, mihelyt a két deszkalapot összekötve hozzuk rezgésbe.
De hogy e jelenségről meggyőződhessünk, nem sza-bad a deszkalapok egyikét túlságosan elvékonyítani. Ha a szekrény egyik oldalnyilását papirossal elzárjuk, ugy a levegő által létrejött hang a deszkáéival szemben külön-böző lesz, de a két hang egymásnak megfelelő. Ha ezt
*** A. Helmholtz : Die Lehre von den Tonempfindungen als physiologische Grundlage für die Theorie der Musik. Braunschweig.
1864.
**** j f^nz . Untersuchungen über die Zusammensetzung der Klange der Streichinstrumente. München. 1883.
* A zenei akusztika érdekes s tömör ismertetésével találkozunk Gretschel Henrik „Die Geigen und Bogenmacherkunst" cz. művében.
A mű megjelent Weimárban, 1869-ben.
egyik hegedűnél először- a lélekkel próbáljuk, azután a nélkül, akkor hasonlóan egyarányu hangváltozást nyerünk, azaz mindkét esetben aránylagosan mélyebb lesz a hang.
A hegedű által bezárt levegő mennyiségének a hangszer hangerejére való hatását is tanulmány tárgyává tette Savart.
S. kutatásai főképen a következő kérdésekre szorít-koztak : ősszhangzásba kell-e a fedélnek s hátnak lennie, mielőtt az oldallapokkal összeköttetnek, vagy különböző-séget mutathatnak? Ha az utóbbi áll, mily nagynak kell a hangkülönbségnek lennie, s mily módon nyerhető a legtömörebb s szingazdagabb hang ? Fenyőfából hegedűt készíttetett, melynek háta s fedele összhangzott, de a hang csak közepes és gyenge volt.
A hang ugyanaz maradt, midőn a hát ihar v. juhar-fából készült. E szerint az ily összetétel nem járt kellő eredménnyel. Hogy a fedél és hát között létező különb-séget — ha e részek egyenként is rezegnek — megkap-hassa, Stradivari és Guarneri-féle drága hangszereket bon-tott szét s ugy a fedelet mint a hátlapokat rezgésbe hozta egy nyirettyüvel. Ekkor azt tapasztalta, hogy a hátlap d és dis. a fedél pedig cis és d között levő hangot adott, tehát majdnem egy egész hang volt a különbség. S. abban a meggyőződésben van, hogy ez csak kiváló hangszerek tulajdona. Zamminer szerint ez a sajátosság közönséges hangszereknél is tapasztalható.
Legérdekesebb kísérletek azonban azok, melyeket Savart a hangszerek belsejében levő