összességében a munkaerő-közvetítők ügyfeleinek egyharmadát közvetítették már ki betölthető állásra. a kutatás adatai szerint az állásra közvetítés aránya jelentősen eltér elsősorban a két magán munkaerő-közvetítő irodában (18,2 és 45,0 százalék).
Azt tudjuk, hogy a vidéki magán irodában kifejezetten toboroztak és a budapesti iro-dában pedig magas volt az első tájékozódók aránya, de ennek ellenére nem érthető, hogy miért ennyivel alacsonyabb a közvetítési arány a magán budapesti munkaerő-közvetítő irodában mint akár a budapesti, akár a vidéki állami munkaerő- munkaerő-közvetítő-nél (32,0 és 37,0 százalék). ugyan hosszabb történetük van az állami ügyfeleknek, de viszonylag jól szerepelnek ezen alapvető szintű mutató tekintetében. érdekesnek mondható az is, hogy a két állami iroda közvetítési aránya nem különbözik jelentő-sen, míg a munkaerőpiaci helyzet sokkal rosszabb a vidéki helyszínen. ugyanakkor átfogóan a munkaerőpiaci helyzet nehézségeit mutatja, hogy az ügyfelek kétharma-dát még nem közvetítették ki semmilyen álláslehetőségre. (lásd a 4. táblázatot!)
a hátrányos helyzetű csoportok felől közelítve az állásra közvetítés esélyét, azt mutatják a kutatás adatai, hogy a legmagasabb átlagos közvetítési aránnyal a roma emberek rendelkeznek a munkaerő-közvetítő ügyfelei részéről (38,0 százalék).
ugyanakkor azt is látjuk, hogy településtípus alapján más mintázatot követnek az adatok. budapesten, mind az állami, mind a magán munkaerő-közvetítőnél az adott irodára jellemző átlagos közvetítésnél magasabb arányban közvetítették a roma szár-mazású embereket, míg a vidéki településen, az adott irodára jellemző közvetítési aránynál alacsonyabb arány volt megfigyelhető.
a hátrányos helyzetű csoportok közül az alacsony iskolai végzettségűek rendel-keznek átlagosan a második legmagasabb közvetítési aránnyal, 36,7 százalékkal.
korábban láttuk, hogy nagyon kis valószínűséggel kerülnek be a legfeljebb alapfokú végzettségűek a magán munkaerő-közvetítő szervezetekhez, azonban a budapesti magán munkaerő-közvetítő ügyfeleiként nem is volt esélyük a közvetítésre, míg a vidéki magán közvetítőnél igen.
a rossz egészségi állapottal rendelkező hátrányos helyzetűek esetében válik szét a legmarkánsabban az állami és magán munkaerő-közvetítők közvetítési gyakorla-ta. míg a magán munkaerő-közvetítők közül se a budapesti, se a vidéki iroda nem közvetítette a mintába került rossz egészségi állapotú személyeket (bár láttuk, hogy alig-alig találhatóak ilyen személyek az ügyfélkörükben), addig az állami közvetítők átlagon felüli közvetítési arányt mutatnak (46,2 százalék és 42,9 százalék). a buda-pesti és vidéki állami munkaerő-közvetítő tevékenysége ebből a szempontból nem mutat különbséget.
a 25 évnél fiatalabb és az 55 évnél idősebbek átlagos közvetítési aránya kissé elmarad a teljes minta átlagától. gyakorlatilag minden almintában más és más min-tázatok rajzolódnak ki. míg a 25 évesnél fiatalabbak közvetítési aránya az állami munkaerő-közvetítőknél budapesten és vidéken egyaránt relatíve alacsonyabb (28,6 és 25,0 százalék), addig Budapesten az 55 év felettiek közvetítési esélye magasabb (40,0 százalék) mint a vidéki helyszínen (23,1 százalék). a magán közvetítők között jelentős különbség van: a vidéki magán munkaerő-közvetítőnél, ahol éppen zajlott a toborzás a kérdezéskor, ott az életkor látszólag nem befolyásolja a közvetítés való-színűségét, bár láttuk, hogy a bekerülésnél a fiatalok jelentős előnnyel rendelkeztek.
másfelől, a budapesti magán munkaerő közvetítő rendelkezik abszolút értékben a legalacsonyabb közvetítési aránnyal a fiatal és az idősebb korosztálynál (5,9 és 10,0 százalék), és a saját közvetítési átlagánál is alacsonyabbak az eredmények a két szél-ső életkori csoportnál.
talán a legváratlanabb eredménye a kutatás ezen részének, hogy a női álláskeresőknek van a kisebb esélye arra, hogy kiközvetítsék őket (28,4 százalék, míg a férfiaknál 38,1 százalékot mutat ugyanez a mutató). Ráadásul az alacsony átlag leginkább az állami munkaerő-közvetítők alacsonyabb közvetítési aktivitásával magyarázható. a két vizsgált állami munkaerő-közvetítő közül a vidéki székhelyű esetében még markánsabb különbség van a férfiak és nők közvetítési aránya között (26, 5 százalék a nőknél és 47,1 százalék a férfiaknál). a férfiak magasabb közvetítési arányai némileg a magán munkaerő-közvetítőknél is jelentkeztek, de korántsem olyan mértékben mint az állami intézményeknél. továbbá az is kiderült, hogy minél korábban történt az első regisztráció az állami munkaerő-közvetítőknél annál jelen-tősebb volt a férfiak és nők közvetítési arányában a különbség. a kutatás előtti utolsó két évben regisztráltak körében már nem volt kimutatható a nők és férfiak közvetítési aránya közötti szignifikáns különbség, de az egész mintát véve annál inkább.
az egyik változó, amellyel az egyenlő bánásmód megvalósulását akartuk mérni a munkaerő-közvetítő irodáknál az volt, hogy az ügyfelek véleménye szerint hason-ló álláskeresőkhöz képest egyforma mennyiségű és minőségű állást ajánlanak-e fel nekik. az adatok regionális bontásban nagy különbséget mutatnak budapest javára.
a vidéki irodákban mind az állami, mind a magán irodában jelentős arányban vélték úgy az ügyfelek, hogy az egyenlő bánásmód nem valósult meg velük kapcsolatban.
a vidéki állami munkaerő-közvetítő irodában a megkérdezettek több mint fele (54,0 százalék), a magán munkaerő-közvetítőnél az ügyfelek több mint egyharmada (37,0 százalék) nyilatkozott ekképpen. (lásd az 5. táblázatot!)
Fontos kérdése a kutatásnak, hogy az intézmények típusának vagy a regionális munkaerőpiac jellemzőinek van-e fontosabb szerepe a disz kriminációs tapasztala-tok mértékében. azt a kérdést vizsgálva, hogy vajon hasonló képzettségű álláske-resőkhöz képest egyforma mennyiségű és minőségű állást ajánlanak-e fel az ügyfél számára, az adott válaszokból úgy tűnik, hogy a magas munkanélküliségű vidéki munkaerő-közvetítő irodák esetében nem csak nagyobb arányban érzékelik a nem
egyenlő bánásmódot a közvetítésnél, hanem az oda vezető okoknál is inkább említe-nek védett tulajdonságokat az ügyfelek.
Képzések
a vidéki, magas munkanélküliségi térségben szignifikánsan magasabb a képzéshez való hozzájutás lehetősége mint budapesten. legnagyobb arányban a vidéki, állami munkaerő-közvetítőnél volt esélye az ügyfeleknek képzési támogatáshoz jutniuk.
valószínűleg a vidéki magán munkaerő-közvetítő esetében a képzések terén egy együttműködés valósult meg a vidéki állami és magán munkaerő-közvetítő irodánál.
az állami budapesti munkaerő-közvetítő az átlagos képzési arányhoz képest alacso-nyabb mutatóval rendelkezik, míg a budapesti magán munkaerő-közvetítő ügyfelei egyáltalán nem is kaptak képzési lehetőséget. ugyanakkor a belső differenciálódás ellenére fontos leszögezni, hogy mind az állami, mind a magán-munkaerőközvetítők ügyfeleinek döntő többsége (73-100 százaléka) a munkaerő-közvetítőnél regisztrált időszaka alatt nem jutott hozzá a munkaerőpiaci státuszát potenciálisan javító kép-zési lehetőséghez. (lásd a 6. táblázatot!)
Hasonlóan a közvetítéssel kapcsolatban megállapítottakkal, a képzésben része-sültek arányánál is a hátrányos helyzetű csoportok közül a romák körében mértük a képzésben részesültek legmagasabb arányát (30,0 százalék). az alacsony iskolai végzettségűek és a rossz egészségi állapotúak szintén az átlagnál kismértékben ma-gasabb arányban részesültek képzésben (18,9 és 18,2 százalék). az életkor szem-pontjából legfiatalabb és legidősebb álláskeresők az átlaggal megegyező mértékben vettek részt képzésben (16,5 és 16,1 százalék). végezetül a női álláskeresők, nem-csak az állásra közvetítés, hanem a képzéshez való hozzájutás tekintetében is a hát-rányos helyzetű csoportokon belül a legrosszabb, átlagnál rosszabb mutatatóval ren-delkeznek. átlagosan a nőknek csak 12,9 százaléka, míg a férfiaknak 19,1 százaléka részesült képzésben az álláskeresés ideje alatt. (lásd a 7. táblázatot!)
a női hátrányok halmozódásának pontosabb feltérképezése érdekében részlete-sebben is megvizsgáltuk, hogy vajon a hátrányos helyzetű csoportokon belül is szisz-tematikusan megmutatkozik-e a nők rosszabb esélye a képzési szolgáltatáshoz való hozzájutásban. az öt csoportból négy hátrányos helyzetű csoporton belül egyértelmű volt a nők hátránya! a roma nők 24, a roma férfiak 36 százaléka kapott képzést; a fiatal 25 évnél fiatalabb nők 12,2 százaléka, míg a fiatal 25 évnél fiatalabb férfiak 18,8 százaléka, a rossz egészségi állapotú nők 12,5, míg a hasonlóan rossz egészségi állapotú férfiak 23,5 százaléka kapott képzést. az alacsony iskolai végzettségű nők 17,0 százaléka, míg a szintén alacsony iskolai végzettségű férfiak 20,9 százaléka kapott képzést. az egyetlen olyan kategória, amelyben a nőknek a helyzete pozití-vabb mint a férfiaké a képzéseket illetően, az idősebb korosztályban tapasztalható.
az 55 évnél idősebb nők 19,2 százaléka, míg a hasonló életkorú férfiak csupán 6,9 százaléka részesült képzésben.
az esélyegyenlőség megvalósulása szempontjából annak is fontos szerepe lehet, hogy az álláskereső a képzés idejére kap-e pénzügyi támogatást, ami a megélhetését segíti vagy sem. az állami munkaerő-közvetítő irodákban készített interjúk tanúsága szerint ez egyben fontos motiváló eszköz is lehet a képzési lehetőség elfogadására.
az állami munkaerő-közvetítőknél a képzések finanszírozásához hasonlóan maga-sabb volt a képzési támogatás nyújtás (12,0 százalék) mint a magán munkaerő-köz-vetítőknél (6,1 százalék). Ebben az esetben is érvényesült a budapest/vidék különb-ség a vidéki álláskeresők előnyére. legkisebb esélye képzési támogatáshoz jutni a fiataloknak és az idősebbeknek van. a nemek szerinti differenciálódás a képzési támogatások elérésében is erősen megnyilvánult.