A disz krimináció észlelésének leggyakoribb megjelenési formája a negatív érzel-mi reakció volt. a disz kriérzel-minációs esetek felidézése fájdalmat, haragot váltott ki az interjúalanyokból. a negatív érzelem általában nem csupán szorosan értelemben a disz krimináció tényéhez, az emberi méltóság megsértéséhez kapcsolódik, hanem a következményekhez, vagy az egész élethelyzethez. az ok-okozatot sokszor nehéz elválasztani egymástól az érzékelés szintjén.
Az egyik interjúalany számára például az életkor alapján történt disz kriminációnál szinte nagyobb sérelmet jelentett, hogy a hirdetetésben nem jelölték meg az élet-kori határt a jelentkezőkkel kapcsolatban, nyilvánvalóan a jogi felelősségre vonás elkerülése érdekében, ugyanakkor a sikeres tesztírás után egyértelműen az életkor-ra hivatkozva nem vették fel. a disz krimináció mellett legalább annyiéletkor-ra bántotta, hogy a 22.800 forintos szociális ellátásából két ezer forintot hiába költött el az uta-zásra. a hiányos információadás és tájékoztatás sérelmezése szinte jelentősebben értelmeződött mint maga a disz krimináció.
„Mezőkövesden voltam egy jelentkezésen most, mióta munkanélküli vagyok, és megírtuk a tesztet, behívtak, hogy egy időpontot beszéljünk meg, és csak ez volt sértő, ez a csekély dolog már egyrészről, az én részemről nem, mert én munka nélkül maradtam továbbra is. Azt mondták nekem, hogy itt 46 év a pla
fon, én akkor voltam 52 éves. Akkor egy kicsit nem úgy… a lelkemre szívtam ezt a dolgot, és azt mondtam, hogy akkor miért nem írták meg az emailben úgy, hogy csak azok jelentkezzenek, akik 46 éven aluliak… nekem ez az út be
lekerült kétezer forintba, és én ezt a kétezer forintot a huszonkétezerből vettem el. (…) Most viszont ez van, számlára csak ennyit kapok, ebből kell gazdál
kodnom. Ez fáj, ez fáj a legjobban, mert itt vagyok ép, egészséges ember, aki nemcsak hogy tud dolgozni, hanem szeret is.” (férfi, vidéki állami munkaügyi központ ügyfele, azonosító: 175)
Egy másik interjúalany az állami munkaügyi központnál került hátrányos hely-zetbe a rossz egészségügyi állapota miatt. a törvényi szabályozás alapján nem szá-mít az orvosi igazolás, amennyiben a munkaügyi központ közmunkára akar valakit beosztani. amennyiben nem áll az illető munkába, akkor megvonhatják az ellátását.
Ebben az esetben a hátrányos megkülönböztetésnél összeadódik a munkaügyi szer-vezet és az állami diszkriminatív szabályozás az egyéni percepcióban.
„Ezt most nagyon megtapasztaltam, mióta beteg vagyok, hogyha bemegyek és beviszem a papírt, akkor nem azt nézik, hogy az ember beteg, hanem rá
néznek és mondjuk azt egyébként, hogy barna, vagy nem látszik rajta, hogy beteg és kikérik maguknak, hogy én beteg legyek. Feltételezik azt, hogy nem tudom, az ember meghamisítja ezeket. (….) ….ha az ember odamegy, hogy én beteg vagyok és én azért nem biztos, hogy tudnák reggel 8-tól este 6-ig az utcán söprögetni, annak azt mondják, hogy nem beteg. És ezt leírja az Önkormányzat, leírja a Munkanélküli (munkaügyi) központ és még leírja a Kormányhivatal is. Hogy nem beteg. Akkor ki számít betegnek? Aki meghalt és eltemették? (…..) Ebben az egészben az a rossz, hogy sajnos nem az embert nézik, hanem a színét. Most az, hogy az ember, én pl.: 40 évet végigdolgoztam, becsületesen, magyar törvények szerint, magyar anyanyelvű vagyok, miért vagyok én kisebbség, nem vagyok én kisebbség, én magyar vagyok. Az én családomban olyan emberek vannak, mint Péli Tamás ….” (nő, budapest, állami munkaügyi központ, azonosító: 21)
szintén az egészségi állapota és az életkora miatt diszkriminált nő elsősorban a csoport alapú „beskatulyázást” sérelmezi, és az egyéni megítélést hiányolja. az ő esetében is a munkanélküli ellátás és a szociális ellátás közötti szakadék okoz meg-oldhatatlan gondot, amelynek a következménye, hogy teljesen ellátás nélkül marad.
„Nem kell egy kalap alá venni mindent, tisztelet a kivételnek, mert ugye ma
gyarok közt is van, cigányok közt is vannak jók, vannak rosszak. Miért kell egy kalap alá venni mindenkit? Ennyi. Mert nem mindenki egyforma. (…)
… az ilyen betegeket miért kell kiküldeni dolgozni? Mert ide küldözgetik, oda küldözget, ráadásul munkát sem adnak, pénzt sem adnak, akkor mit se
gít Magyarországon Orbán Viktor, mit segít ez, mit segít az, senki nem segít semmiben. Mert nem érezzük azt, hogy segítenek. Most adtak három hónapra munkát? Miért, mert volt a választás? Ja, akkor meg tudták oldani, hogy há
rom hónapra elküldték az embereket…(közmunkára) (nő, budapest, állami munkaügyi központ, azonosító: 256)
több esetben visszatérő problémaként jelentkezett idősebb nőknél, akik munka-nélkülivé váltak, és az életkori disz krimináció miatt nem tudtak újra elhelyezkedni,
közben a tartós munkanélküliség alatt megromlott az egészségük, de a rokkantnyug-díjazás szigorítása miatt nem tudják a betegségüket elismertetni, se közmunkát vál-lalni, így minden ellátás nélkül kénytelenek tengődni.
„Mondjuk, az én történetem, hogy létszámleépítés volt. Ennyi. De utána az a konyha be is zárt fél év múlva. Hagyhattak volna fél évig, én úgy gondo
lom, igaz, hogy már nem is bírtam úgy, mint régen, mivelhogy mind a két csípőm kivan, de hát egy kicsit rosszul esett. (….) Nem esett jól. Nem esett jól, nem tudom megmondani. Úgy gondoltam azért, hogy az egész életemet ledolgoztam, azért még csak bírok valamit dolgozni, ha nem is úgy, mint egy fiatal, vagy fiatalkoromban, de bírok. De nem bírtam, most meg már nem is bírok. Tönkre mentem. (…) Van svájci frankos hitelünk… (…) Mióta nem dol
gozom – nem fizetjük. Úgyhogy a múltkor is felhívtak, többször felhívott az ügyintéző, hogy ilyen-olyan részletfizetési megállapodás. Mondom, nulla fo
rintos a jövedelmem. Mennyi törlesztő részletet tudok bevállalni? Mondom, ne haragudjon, nulla forintra mit vállaljak én? Nulla forintot. Végül is a rend
szert hibáztatom ezért, hogy ilyen helyzetben vagyunk. Ilyen helyzetben, hogy az eddigi munkámat, csak már ami pénzt levontak tőlem a 39 év alatt, már ha csak azt visszakapnám, de ez, hogy mindenütt csak elutasítást kapok – ez borzasztó. (…) Ez az egész, egész életem ledolgoztam, itt vagyok forint nélkül, engem ez foglalkoztat. Aludni sem tudok, úgyhogy altatóval alszom, szedem a gyógyszereket, most meg a másik csípőm is. Erre a csípőműtétre 8 hónapot kellett várni, most megcsinálták áprilisban, itt van ez a csípőm is, erre is kell vagy egy évet várni körülbelül, tehát esélyem sincs, hogy elmenjek dolgozni, mert nem bírok. Viszont egészségesnek talált az orvos szakértői bizottság, mehetek dolgozni, egészséges vagyok. Ezt sem értettem. Idegesítő és dühítő.
Dühítő, hogy elértem ezt a kort és úgymond semmibe vesznek, mert ezt csak így tudom megfogalmazni. Elértem ezt a kort, dolgoztam egész életemben, és dühít. (nő, vidéki állami munkaügyi központ ügyfele, azonosító: 177)
„Az emberben az érzelmek is feltörnek, a lehető mindent megtettem, és mégis itt vagyok az útszélén. Jövőre töltöm a 60 évet, a nők 40 programba se férek bele, mert nincs meg a 37 éves munkaviszonyom, de a kiszámolás alapján le van dolgozva 35 évem, de ugye, ha én azt veszem, hogy 2005-ben küldtek el a MIT-től, már röhögve bedolgozhattam volna már azt a két évet, de nem kellek sehova. (…) ezt egyszerűen muszáj itt megemlítenem, hogy ez egy tragédia.
(nő, vidéki állami munkaügyi központ ügyfele, azonosító: 174)
a festő szakképzettséggel rendelkező férfi életkora miatt nem talál állást. fő bá-nata, azon túl, hogy nem kap választ jelentkezéseire egyrészt az, hogy nem kíván-csi arra senki, hogy ő valóban milyen minőségű munkát tud elvégezni, és hogy a
munkanélküliséggel „belecsúszott” egy olyan társadalmi osztályhelyzetbe, amelyet
„instabilnak” nevez, amellyel együttjár az alacsonyabb rendű (köz)munka, a 47 ezer forintos jövedelem, és az általános lenézés, a társadalmi megbecsülés teljes hiánya.
„Az a másik vele, az hogy semmit nem ér. Hiába küldöd 68 millió helyre és nulla. Mert úgy működik, az a baj, hogy arcra. Azért, mert 52 éves vagyok, attól még nem kéne így viselkedni. Meg kell nézni, hogy dolgozik egy ember.
És utána kéne gondolkozni. (…) Hát biztos kiközvetítenek utcaseprőnek, vagy valami ilyesminek. Festő létemre utcaseprőnek. 47-ért. De hogy mást nem tudnak adni, csak utcaseprő munkát, az biztos. Ott vannak 100-an és csak utcaseprő. (…) De az a baj, hogy ez az instabil munkahely, ott is leköpik az embert. Mert 47-ben vagy, akkor hjaj, menjél. Ott is lenézik az embert, lenézik az embereket, mert te 47-ben vagy és azért. Például, na. Tényleg lenézik. (…) Instabil vagy, mehetsz, fessél ki szépen, gyönyörűre, aztán szevasz. Majd jön
ne helyetted egy másik hülye. Tényleg így van, jön helyetted másik ilyen, az
tán majd megint kizsákmányoljuk. Jön egy másik instabil, nem? Így működik.
(férfi, budapest, állami munkaügyi központ ügyfele, azonosító: 97)
A disz krimináció és a tartós munkanélküliség összekapcsolódása különösen fáj-dalmas az idősebb, nyugdíj előtt állóknál, akik úgy érzik, hogy ők már bizonyítottak az életükben, már leraktak elegendőt az asztalra, hogy megbecsülés illesse őket a társadalom részéről. azonban a munkanélküliségi és szociális ellátások drasztikus csökkentése, a rokkantnyugdíjazás szigorítása és jelentős visszaszorítása miatt telje-sen ellehetetlenednek és jövedelem nélkül maradnak mire elérnék a nyugdíjas kort.