a munkaerő-közvetítő irodák körében az egyik lehetséges módja a foglalkozási disz-krimináció tettenérésének, ha azt vizsgáljuk, hogy milyen különbségek lehetnek a munkaerő-közvetítő által ajánlható szolgáltatásokhoz való hozzáférésben úgynevezett védett tulajdonságok szerint. Egy 2006-os kutatás keretében összehasonlítottam a nemzeti munkaügyi hivatal életútnapló adatbázisa alapján a vállalkozói támogatás-ban részesültek, illetve egy roma közfoglalkoztatási program résztvevőinek mintáját abból a szempontból, hogy milyen aktív foglalkoztatási eszközökhöz jutottak hozzá amióta kapcsolatban vannak az állami munkaerő-közvetítő irodával. a kutatásból kiderült, hogy „átlagos időegységre számolva a két csoport (vállalkozóvá válási tá-mogatásban részesültek és a roma foglalkoztatási program résztvevői 2004-ben sá-toraljaújhelyen és vonzáskörzetében) közül a romaprogram résztvevői kisebb eséllyel jutnak az aktív eszközök közül vállalkozóvá válási támogatáshoz, bértámogatáshoz, képzési lehetőséghez és a pályakezdők részére nyújtott munkatapasztalat-szerző és foglalkoztatási támogatáshoz sátoraljaújhelyen és vonzáskörzetében. a munkaügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében nem találtunk különbséget a két
csoport között. az egyetlen aktív foglalkoztatási eszköz, amelyben a roma program résztvevőinek előnye volt, az a közhasznú és közmunka, mint foglalkoztatási forma”
(tardos, 2007:75.).
Az elmúlt években az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök körében tapasz-talható átstrukturálódás, és a közfoglalkoztatás ennek következtében kialakult ki-emelt és központi szerepe miatt, nagyobb versengés figyelhető meg a közmunkáért (messing – molnár, 2011). az állami munkaügyi központokon keresztül elérhető aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök közül a közfoglalkoztatási formákkal kap-csolatban Messing (2012) így fogalmaz: „A kiszolgáltatottság szabad teret enged a hátrányos megkülönböztetés számára, ami leggyakrabban etnikai alapon történik, de történhet politikai lojalitás vagy vallási törésvonalak mentén is. Jogvédő szerve-zetek (tasz, nEkI) számos disz kriminációs esetet regisztráltak a közfoglalkozta-tásban” (messing, 2012:213.). a közfoglalkoztatáson belüli konkrét disz kriminációs lehetőségekkel kapcsolatban messing megjegyzi: „a disz krimináció egy kifinomul-tabb esete, amikor a közfoglalkoztatást szervező intézmény a munka minősége és a munkaórák alapján tesz különbséget: az előnyben részesített embereket elit irodai munkára osztja be, teljes munkaidőre, míg azok, akiknek nem akar kedvezni, nehéz fizikai munkára, 4, vagy 6 órás munkarendbe, stigmatizáló munkabeosztásba kerül-nek” (messing, 2012:214.).
arról sajnos nagyon kevés szakirodalom van, hogy a magán munkaerő-közvetítő irodák szolgáltatásaival kapcsolatban milyen formái vannak a disz krimináció lehe-tőségének. a kutatások inkább arra irányulnak, hogy milyen különbségek vannak a munkafeltételekben, elsősorban a bérezésben, a magán munkaerő-közvetítők által közvetítettek (a munkaerő-kölcsönzöttek) és az állandó alkalmazottak között.
nienhüser és matiaske (2006) arra hívják fel a figyelmet egy 15 európai ország gyakorlatát összehasonlító kutatás alapján, hogy a munkaerő-kölcsönzés révén fog-lalkoztatottak rosszabb munkakörülményekkel és bérezéssel rendelkeznek az állan-dó, közvetlenül foglalkoztatottakhoz képest. azt is megvizsgálják, hogy a munkafel-tételekben tapasztalt különbségek megmaradnak-e azokban az európai országokban, ahol a kutatás időpontjában már hatályban volt a kölcsönzöttek hátrányos megkü-lönböztetését tiltó ún. ekvivalencia elve, és arra jutottak, hogy a különbségek kiseb-bekké váltak, de szignifikánsan csökkent a munkahelyi képzéshez való hozzájutás lehetősége ezekben az országokban, amely a munkáltatók költségcsökkentésének új formáira utal.
comi és grassini (2009) szintén európai összehasonlító kutatás keretében elemzik a munkaerő-kölcsönzöttek és az állandó, tartós foglalkoztatással bírók bérkülönbségeit. kutatásuk megerősítette, hogy hasonló jellemzőkkel bíró idő-szakos, kölcsönzött munkavállalók az állandó, tartós foglalkoztatással bírókhoz képest majdnem mind a 12 európai országban alacsonyabb bért kaptak állandó foglalkoztatott társaikhoz képest. különösen hátrányosak voltak a bérkülönbségek az alacsony iskolai végzettségű emberek esetében. másfelől, gray (2002) arra is
felhívja a figyelmet, hogy a magán munkaerő-közvetítő és -kölcsönző szervezetek igyekeznek az általuk kínált munkaerő árát „felfelé” módosítani. tehát két egymás-nak feszülő tendenciáról van szó.
A bérezésen kívül a munkakörülmények és munkabiztonság szempontjából is mutattak ki szignifikáns különbségeket az időszakos, kölcsönzött munkavállalók és az állandó, tartós foglalkoztatással bírók között. a kölcsönzöttek körében nagyobb gyakorisággal fordulnak elő a munkahelyi balesetek és azon belül a súlyosabb fajták is. underhill és Quinlan (2011) megerősítette, hogy a háromoldalú szerződés (a megbízó cég, vagyis a kölcsönvevő, a közvetítő, vagyis a kölcsönbeadó, valamint a munkavállaló között kötött szerződés) keretében végzett munka nagyobb gazdasági nyomással, több szervezetlenséggel és szabályozási hiányossággal jár, amelyek együttes hatása a munkahelyi biztonság alacsonyabb színvonala és a magasabb baleseti arány. Wagenaar kutatása (2013) egy fokkal továbbmegy amikor azt feltételezi, hogy az időszakos munkavállalás, illetve munkaerő-kölcsönzés és az egészségi állapot között mindkét irányban van összefüggés: egyrészt az időszakos munkavégzés a rosszabb munkaminősége miatt nagyobb valószínűséggel vezet az egészségi állapot romlásához, másrészt a rosszabb egészségi állapotú munkavállalók nagyobb valószínűséggel rekednek meg vagy kerülnek vissza a kölcsönzötti létbe.
mind az állami, mind a magán munkaerő-közvetítő intézmények körében fon-tos típusa lehet a disz kriminációnak a vásárlói/vevői disz krimináció (customer discrimination). a vásárlói/vevői disz krimináció klasszikus esetében az individu-ális vásárló bizonyos üzleteket, termékeket vagy szolgáltatásokat nem az ár vagy minőség alapján választ, hanem az üzlet vagy eladók védett tulajdonsággal kapcso-latos jellemzői alapján. a munkaerő-közvetítők által gyakorolt vásárlói/vevői disz-krimináció annyiban képezi a vásárlói/vevői disz disz-krimináció speciális esetét, ameny-nyiben nem individuális vásárlóról van szó, hanem üzleti megrendelőről. Ebben az esetben arról van szó, hogy a munkaerőt kereső szervezet impliciten vagy expliciten bizonyos csoportokhoz tartozó embereket nem kíván alkalmazni, és ezeket a prefe-renciáit valamilyen formában kommunikálja akár az állami, akár a magán munka-erő-közvetítők irányába, és mint vevő dönthet a szerződéskötés tényéről. a mun-kaerő-közvetítők számára ilyen értelemben üzletileg hasznos lehet a vevői igények kielégítése.
összegezve megállapíthatjuk, hogy a statisztikai adatok tanúsága szerint magyarországon az aktív korúak megközelítőleg 15 százaléka kerül kapcsolatba az állami és/vagy magán munkaerő-közvetítő irodákkal éves szinten, ezért megalapozott kutatási kérdés, hogy ezeknek az intézményeknek milyen szerepe lehet a foglalko-zási disz krimináció halmozódásában egyéni szinten. a szakirodalmi áttekintés alap-ján az állami munkaerő-közvetítő szervezetekkel kapcsolatban leszögeztük, hogy a munkanélküliek munkaerőpiacra való reintegrációban viszonylag alacsony haté-konysággal bírnak akár a közvetítési tevékenységet, akár a közfoglalkoztatást vesz-szük figyelembe. a magán munkaerő-közvetítő irodák közvetítési hatékonyságával
kapcsolatban nem találtunk szakirodalmat, azonban az időszakos, kölcsönzötti fog-lalkoztatási forma tartós állandó foglalkoztatáshoz vezető reintegrációs esélyével kapcsolatban annál inkább. a kutatások nem adtak egyértelműen se negatív, se pozi-tív választ az időszakos foglalkoztatás tartós foglalkoztatáshoz vezető „ugródeszka”
jellegéről, de jellemzőbb volt az „ugródeszka” jelleg megkérdőjelezése. a kutatások azonban abban egyetértettek, hogy az időszakos foglalkoztatás nagy valószínűséggel hozzájárul a munkaerőpiacról való tartós kiszorulás elkerüléséhez. nem találtunk kutatási eredményt arra nézve sem, hogy milyen tényezők határozzák meg a munkát keresők eloszlását az állami és a magán munkaerő-közvetítők között. feltételezhet-jük, hogy a két intézménytípus között is megvalósul egy szelekciós folyamat, és a legkiszolgáltatottabbak kerülnek, illetve maradnak az állami munkaerő-közvetí-tőknél. a magán munkaerő-közvetítők által működtetett időszakos és kölcsönzötti foglalkoztatási formában egyértelműen magasabban voltak reprezentálva a munka-erőpiacon hátrányos helyzetű csoportok a teljes munkavállalói népességhez képest.
A szakirodalom alapján az intézményekhez kapcsolódó disz kriminációs veszélyek létrejöhetnek a szolgáltatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférésben (beleértve a mun-kahelyre közvetítést is), a felajánlott állások és munkakörök eltérő minőségében, legfőképpen munkakörülmények és bérezés szerint, valamint a tartós reintegráció elősegítésének mértékében.
KUTATási MÓDsZErEK És MinTA
a kutatás során két mintával dolgoztunk. Egyrészt az állami és magán munkaerő-közvetítő irodák közül 5 állami és 5 magán munkaerő-közvetítőszervezetet választottunk ki, oly módon, hogy az állami irodák mindegyike vidéken, egyetlen magas munkanél-küliséggel sújtott megyéhez tartoztak, míg a magán munkaerő-közvetítők esetében budapesti székhelyű cégeket választottunk ki, amelyek egyébiránt vidéken is ren-delkeztek hálózattal. Ennél a 10 szervezetnél vezető beosztású személyekkel ké-szültek félig strukturált „intézményi” interjúk 2012 őszén. a vidéki állami munka-ügyi kirendeltségek kiválasztásánál igyekeztünk nem a legrosszabb munkaerőpiaci helyzetű kistérségeket kiválasztani annak érdekében, hogy láthassuk, hogy az állami foglalkoztatáspolitikai eszközök miképpen tudják befolyásolni a helyi munkaerőpi-ac működését.
a kutatás második részében az állami és magán munkaerő-közvetítő irodák ügyfelei körében készítettünk kérdőíves felmérést. a teljes, rétegzett minta 400 főből áll, de összesen négy almintával dolgoztunk. két dimenzió mentén osztot-tuk fel a mintát: egyrészt vidék – Budapest vonatkozásban, másrészt az állami és magán munkaerő-közvetítő szervezetek ügyfelei között. így vidéken (ugyanabban a megyében, ahol az intézményi interjúk is készültek), a magas munkanélküliségű megye megyeszékhelyén készült egy 100 fős minta az állami munkaügyi központ
ügyfeleivel és egy 100 fős minta a magán munkaerő-közvetítő ügyfeleivel. másfelől, Budapesten szintén két alminta került lekérdezésre: egy szegényebb belvárosi ke-rület állami munkaügyi kirendeltségén 100 főt, míg egy, a vidékitől eltérő, magán munkaerő-közvetítő budapesti irodában szintén 100 fővel töltöttünk ki kérdőívet.
A kutatásnak ezt a részét „exit-poll” felmérésnek neveztük el, mégpedig azért mert a kérdezők azután keresték meg az ügyfeleket, miután végeztek az irodában azzal a szolgáltatással, amiért eredetileg odamentek. a kérdőíves felvétel 2013 őszén és 2014 elején készült. a kérdőív négy fő részből állt: munkaügyi szolgáltatással kap-csolatos tapasztalatok, munkaerőpiaci státusz alakulása, disz kriminációs tapasztala-tok, és végül személyes adatok.
összességében tehát a 400 fős rétegzett minta négy részre tagolható: vidék-álla-mi, vidék-magán, budapest-állavidék-álla-mi, budapest-magán almintákra. így lehetőségünk van vidék – Budapest viszonylatában megvizsgálni, hogy a tipikusan magas, illetve tipikusan alacsony munkanélküliségi rátával jellemzett helyi munkaerőpiac hatása nagyobb a disz krimináció halmozódására, vagy az állami, illetve magán munkaerő-közvetítő irodák működésében van szignifikáns különbség.
A kutatás során tehát vegyes – kvalitatív és kvantitatív – módszertant alkalmaz-tunk. Egyrészt az intézményeket és intézményi döntéshozókat kvalitatív eszközzel térképeztük fel, másrészt ugyanazon intézmények ügyfelei körében személyes meg-keresés alapján kérdőívet töltöttünk ki, amelyet aztán kvantitatív módon elemeztünk.
Ez lehetőséget ad arra, hogy a fő kutatási kérdésünket, mely szerint mi a szerepe az állami és magán munkaerő-közvetítő szervezeteknek a foglalkozási disz krimináció halmozódásában, és ezáltal mennyiben jellemzi ezeket a szervezeteket, hogy dezin-tegrációs hatással is rendelkeznek a munkaerőpiacon, mind a döntéshozó intézmé-nyek, mind a döntések által érintett ügyfelek szempontjából meg tudtuk vizsgálni.3
módszertani szempontból fontos leszögezni, hogy a 400 fős minta nem reprezen-tatív, de nagyságát és összetételét tekintve elégséges arra, hogy a jellemző folyama-tokat és összefüggéseket feltárjuk és kielemezzük. szintén fontos megjegyezni azt, hogy a kérdőíves felmérés által megjelenített disz kriminációs adatok nem a disz-krimináció „objektív” vagy jogi fogalmának felelnek meg, hanem a megkérdezettek által észlelt, szubjektív disz kriminációs tapasztalatokról adnak számot.
a következő részben az intézményi interjúk és az exit poll adatai alapján meg-vizsgáljuk, hogy az állami és magán munkaerő-közvetítők körében a különböző hát-rányos helyzetű csoportok munkaerőpiaci szolgáltatásokhoz való hozzájutás esélyét és azt, hogy milyen területeken fordulhat elő a disz krimináció. Ezt követően, azt ele-mezzük, hogy maguk az intézmények hogyan észlelik a disz krimináció lehetőségét és az milyen mechanizmusok révén valósul meg, illetve milyen módon igyekeznek
3 a kutatás során az állami és magán munkaerő-közvetítő szervezetek ügyfeleivel a kérdőíven túl 20 egyéni mélyinterjú is készült, amelynek eredményei a harmadik részben kerülnek feldolgozásra.
az intézmények a disz krimináció mértékét csökkenteni, a törvényileg előírt egyenlő bánásmódot megvalósítani.
A DisZ KriMináciÓ LEHETsÉGEs TErüLETEi AZ áLLAMi És MAGÁN MUNKAERŐ-KÖZVETíTŐ SZERVEZETEKNÉL az állami munkaerő-közvetítő irodák (munkaügyi központok)4 tevékenysége fő vonalaiban az 1991. évi foglalkoztatási törvényt5 követően alakult ki három fő feladattal: a hatósági, a szolgáltatói, és az információs. a hatósági feladatkörhöz tartozik a munkanélküli segéllyel kapcsolatos ügyintézés, a szolgáltatási feladatkör magában foglalja a munkaközvetítést, a humánszolgáltatásokat, valamint az egyéni és vállalati támogatási rendszer működtetését. végül a harmadik feladat a munkaügyi információk gyűjtése és országos statisztikák közzétételére vonatkozik.
2004, az Európai unióhoz való csatlakozás után egy második fontos átalakítási hullám zajlott le. Ennek keretében fontosabbá váltak a munkahelykeresést segítő humánszolgáltatások. az egyéneknek és foglalkoztatóknak adható támogatási rendszerre jellemző, hogy a támogatási formák rendszeresen átalakulnak. 2010-től kezdődően a közfoglalkoztatás más foglalkoztatást támogató formákhoz képest központi szerepet kapott. a hazai pénzügyi erőforrások döntő része erre az aktív eszközre fordítódik, míg a képzésekre, és egyéni, elsődleges munkaerőpiaci fog-lalkoztatónál felhasználható támogatásokra egyre inkább az európai uniós támop programokon keresztül van lehetőség. az európai uniós támogatások jellemzője, hogy a pénzek a hátrányos helyzetű csoportokra „címkézettek”, vagyis a felhasz-nálásukhoz bizonyos kvótát a különböző hátrányos helyzetű csoportoknak el kell érniük.
a magán közvetítőknél az utóbbi években a hagyományos munkaerő-közvetítés piaca jelentősen visszaszorult, ezért kivétel nélkül minden meginterjúvolt magán munkaerő-közvetítő cégnél más szolgáltatási formákat is kerestek, ezen belül a legdinamikusabban a munkaerő-kölcsönzés növekedett, és kivétel nélkül a legje-lentősebb bevételi forrássá vált mára.
„A munkaerő-kölcsönzés messze a legfontosabb szolgáltatás (…) És hát egyértelműen a munkaerő-kölcsönzés a legjelentősebb munkaerőpiaci szempontból Magyarországon.” (magán munkaerő-közvetítő 4)
4 a tanulmányban az állami munkaügyi központokat és kirendeltségeket „állami munkaerő-közvetítő irodáknak” nevezzük, hogy a magán munkaerő-közvetítő irodákkal könnyebb legyen az összeha-sonlítás.
5 1991. évi Iv. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról.
a szűkülő piacnak köszönhetően a munkaerő-kölcsönzésen kívül is megjelentek új szolgáltatások, üzletágak. Ilyenek lehetnek a hR szolgáltatások (pl. képzések, coaching, regionális munkaerőpiaci információk biztosítása, összehasonlító bérfel-mérések, munkaügyi auditok, outplacement, munkáltatói arculat kialakítása), a re-habilitációs üzletág kiépítése, a diákszövetkezetek működtetése, stb. az új szolgál-tatások mellett, új munkaerőpiaci szegmensek is megjelentek, amelyek a hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok nagyobb arányú bevonását is maga után vonta, mint például a megváltozott munkaképességűek és fiatalok foglalkoztatása. a szű-külő piacnak egy másik következménye, hogy erős konkurencia alakult ki, ami az árakat lefelé hajtja a piacon.
„…sajnos a tendencia az, hogy egyre nagyobb az árverseny a piacon, egy
re nyomottabbak az árak, és sajnos egyre kevesebb a cég, egyre kevesebb a megrendelés, mert egyre kevesebb a termelés Magyarországon…” (Magán munkaerő-közvetítő 3)
a magán munkaerő-közvetítő szervezetek az állami munkaügyi irodákkal együtt-működve igyekeznek kiaknázni az állami támogatások lehetőségeit. Ezért az iro-dák egy része fontos kapcsolatokat ápol az állami munkaügyi intézményrendszerrel.
a szűkülő piac miatt nehezebb megrendeléseket szerezni, és a keresési idők is kito-lódtak, de a bekerülési arány is csökkent, ami annak valószínűségét jelenti, hogy a magán munkaerő-közvetítőt felkereső álláskereső esélye, hogy foglalkoztatási lehe-tőséghez jusson, csökkent.
„…alapvetően azt érzékeljük mi beszállítóként, hogy ezek a döntés-mechaniz
musok, idők lassultak, nem olyan könnyű ma megrendeléseket szerezni, meg
fontoltabbak lettek a vásárlók is…” (magán munkaerő-közvetítő 5)
„…Gyakorlatilag a hozzánk fordulóknak a 10%-át tudjuk (elhelyezni). Tehát ha most azt mondom, hogy 1000 fővel dolgozunk, gyártósori kölcsönzött, azt jelenti, hogy 10000 embert szűrtünk meg, ahhoz, hogy ez az 1000 dolgoz
zon…, és persze ez nem igaz, ez ennél több, mert hogy folyamatos fluktuáció (van)…” (magán munkaerő-közvetítő 2)
a kutatásunkban az álláskeresés és a munkaerő-közvetítés volt a leggyakoribb in-doka a munkaerő-közvetítő irodák felkeresésének (50,9 százalék), de nem az egyet-len oka. a vidéki magán munkaerő-közvetítőnél a kérdezés időpontjában toboroztak munkaerő-kölcsönzött állásokra, ezért ott a megkérdezettek döntő többsége (87,0 százalék) ebből a célból kereste fel az irodát. a budapesti magán munkaerő-közve-títő irodában két fő célja volt a kérdezetteknek, egyrészt az álláskeresés és munka-erő-közvetítés (43,4 százalék), másrészt viszont a tájékozódás és információszerzés
a rendelkezésre álló szolgáltatásokról (46,5 százalék). az állami munkaügyi köz-pontok esetében jellemzően a két leggyakoribb célja az ügyfelek látogatásának az álláskeresés és a kötelező havi „pecsételés” volt. míg a budapesti irodában az állás-keresés volt a leggyakoribb (46 százalék), addig a vidéki munkaügyi központban a kötelező havi pecsételés (39 százalék). minden bizonnyal a munkaerőpiaci helyzet különbsége is magyarázza az eltéréseket. (lásd az 1. táblázatot!)