6.1. A legel ő jellemz ő paraméterei és az anyajuhok étkessége
A botanikai összetétel-vizsgálat meghatározása során az öt felvételezés alapján összesen 33 növényfajt azonosítottam be, ebből 11 növényfaj egyszikű volt és 22 növény a kétszikűek osztályába tartozott. Egyértelműen megmutatkozott a kétszikű növények dominanciája. Két egyszikű és két kétszikű növény esetében fordult elő, hogy mind az öt felvételezés során beazonosítottam. Az anyajuhok az összes növényt lelegelték.
Anyajuhok étkességének vizsgálatát a legelőn felvett gyep tömege alapján a napi súlyváltozás segítségével genotípus és életkor szerint értékeltem. A fajtatiszta német húsmerinó anyajuhok a júniusi mérlegelések során minden esetben közel 2 kg-mal nagyobb súlyúak voltak, mint a magyar merinók és a kondíciójuk esetében is nagyobb pontszámot tapasztaltam.
Egyértelműen megmutatkozott a két fajta közötti különbség.
Júliusban azonban a szárazabb időjárásnak, valamint a gyengébb fűtermésnek köszönhetően a német húsmerinók gyephasznosítása gyengébb volt, s ez esetben kondícióromlást tapasztaltam júniushoz képest.
Anyajuhok életkorának vizsgálata alapján a 9 éves anyajuhok érték el mindhárom mérés során a legnagyobb súlyt, míg a legalacsonyabb súlyt a 11 éves anyajuhoknál mértem.
Az átlagsúly minden mérésnél 60 kilogramm feletti volt, ami teljesen optimálisnak tekinthető, hiszen a mérést ellés után egy hónappal végeztem el. A napi takarmányfelvétel legelőfűből 3,35 kg és 4,78 kilogramm volt júniusban. Kimagasló eredményt értek el a 4 éves anyajuhok, amelyek átlagosan 5,14 kg-os súlyváltozást mutattak, ami ősgyepen, csapadékhiányos évben jó eredménynek mondható.
A júliusi hónap mérései során az anyajuhok mindig 60 kilogramm feletti átlagsúlyt értek el, de a napi takarmányfelvétel már csupán 2,60 kg és 4,21 kilogramm közötti volt.
Az átlagos gyepfogyasztás a júniusi 5,21 kg-ról júliusra 4,73 kg-ra csökkent.
Bebizonyosodott, hogy a júliusi ősgyepek száraz évben az intenzív német húsmerinó fajta, valamint az idősebb anyajuhok takarmányszükségletét nem elégítette ki teljes mértékben.
KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK
___________________________________________________________________________
99
6.2. Az anyajuhok báránynevelés alatti súly- és kondíció változásának értékelése
Munkám során megállapítottam, hogy a vizsgált merinó anyák átlagos kondíció pontszáma ellés után három héttel 3,15 volt, ami véleményem szerint meglehetősen jó eredménynek mondható az átlagos üzemi körülmények között.
A vizsgált magyar merinó és német húsmerinó anyák esetében a legeltetés során a kondíció javult. Vizsgálataimban az anyajuhok kiváló legelőképessége megmutatkozott. A 2010-es év a megszokottnál jóval több csapadékot hozott, így a legelők sokkal jobb fűtermést biztosítottak az anyajuhok számára, mint azt korábbi években.
A 2-9 éves anyajuhok kondíciója a legeltetés során különböző mértékben ugyan, de emelkedett, a 6 éves anyajuhok érték el a legmagasabb kondíciópontszámot.
Az egyet, illetve az ikerbárányt ellő anyajuhok kondíciópontszáma között nem volt statisztikailag igazolható különbség. Az ikerbárányt ellő anyajuhok kondíciópontszáma kis mértékben magasabb volt a legeltetés során, mint az egyet ellőké.
A német húsmerinók esetén az ellés után több mint 4 kg-mal nagyobb súlyt mértem, mint a magyar merinóknál. Legeltetés során mindkét fajta testsúlya nőtt, az anyajuhok átlagos testsúlya a bárányok választásakor 56,59 kg volt.
A legmagasabb kihajtáskori súlyt az 5 éves anyajuhoknál találtam (58,08 kg). A legeltetés alatti legnagyobb élősúly növekedést a 2 és 4 éves anyajuhok érték el. Ez is bizonyítja, hogy a fiatal, még növésben lévő anyajuhokra fokozott figyelmet kell fordítani.
Megállapítottam, hogy a 9 évnél idősebb merinó anyák kondíciója és élősúlya kisebb mértékben ugyan, de romlott, így selejtezésükre nagyobb az esély.
6.3. A bárányok eredményeinek értékelése
6.3.1. A bárányok élősúlyának alakulása
A vizsgálatban résztvevő 486 anyajuhnak 627 báránya született, ez 129 %-os szaporulati aránynak felelt meg. Ez jónak mondható az átlagos magyarországi üzemi körülmények között.
A genotípus vizsgálata során egyértelműen megmutatkozott a keresztezett bárányok fölénye. Véleményem szerint ezek az eredmények túlnyomórészt a heterózishatásnak köszönhetőek. Bebizonyosodott, hogy szakszerűen végezett keresztezésekkel a felnevelési %
KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK
___________________________________________________________________________
100 eredményesen javítható. Legjobb eredményt a magyar merinó x charollais F1 bárányok érték el, ezek mutatták a legnagyobb születési súlyt, legelőre kihajtáskori súlyt, valamint választási súlyt is. A bárányok olyan súlyt értek el csupán legelőfű és anyatej táplálása mellett, hogy azokat szinte „a legelőről lehetett értékesíteni”. Leggyengébb eredményt a fajtatiszta német húsmerinó bárányok esetén tapasztaltam, ennek oka feltehetően az anyák gyengébb tejtermelése lehetett.
A két ivar közül a kosbárányok nagyobb születési súlyt értek el, mint a jerkebárányok.
Az ivar hatása az ismert szakirodalmi adatoknak megfelelően alakult. Legelőre kihajtáskor, valamint választáskor nem találtunk szignifikáns különbséget az ivarok átlagsúlyai között.
Születési típus szempontjából a súlyadatok minden esetben az irodalmi adatoknak megfelelően alakultak, vagyis az egyes bárányok nagyobb súlyt értek el, mint az ikerbárányok.
A vizsgálataim során a megszületett 627 bárányból 496 érte meg a választási kort.
Összességében 131 bárány pusztult el, ami elég magas aránynak tekinthető. Így 486 anyától 496 bárányt (102 %) lehetett leválasztani. A választásig a bárányok 20,89 %-a pusztult el valamilyen ok miatt. A vizsgálatok során itt is megmutatkozott a keresztezett bárányok fölénye. A német húsmerinó x charollais F1 keresztezés 13,6 %-kal, míg a magyar merinó x charollais F1 18,8 %-kal csökkentette az elhullási mutatókat a fajtatiszta egyedek eredményeihez képest. Az ikerbárányok elhullási aránya bizonyítottan magasabb volt az egyes ellésből származóknál.
6.3.2. A bárányok testméreteinek alakulása
A fajtatiszta német húsmerinó bárányok esetében a születéskori kisebb testméret volt jellemző.
A német húsmerinó x charollais F1 vizsgálatánál érzékelhető volt a nagyobb születéskori testméret, ugyanakkor nem követte olyan növekedési erély, mint a fajtatiszta német húsmerinó esetében, így a választáskori eredmények gyengébben alakultak. A vizsgált állomány paraméterei nem voltak homogének.
A magyar merinó x charollais F1 esetében megfigyelhető volt, hogy a választáskori mérések időpontjára minden esetben utolérte a többi genotípust, sőt néhány esetben le is hagyta azokat. A magyar merinó x charollais F1 csoportnál az értékek meglehetősen vegyes képet mutattak. Sok esetben a születéskori testméret megközelítette, sőt néhány esetben le is hagyta a többi fajtát (szárkörméret 6,32 cm) sőt a választáskori értékek is mutattak bíztató
KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK
___________________________________________________________________________
101 jeleket (övméret 60,28 cm) az eredmények mégis elmaradtak a bíztató kezdetektől, az állomány végeredményben átlagos méretű lett és nem túl egységes.
A magyar merinó csoport jó eredményeket ért el a legtöbb összehasonlításban.
Születési súlyban, marmagasságban és övméretben is a legnagyobb értékeket mértem-e fajtánál, ugyanakkor választáskor is szinte minden esetben a legjobb eredményt érték el. A testméret változások elemzése során megfigyelhető, hogy ez a fajta mutatta a legnagyobb növekedési erélyt. Ebben az üzemben, az adott tartási és legeltetési körülmények között a magyar merinó fajta versenyképes lehet fiatal korban értékesített bárány előállítására az intenzívebb fajtákkal szemben is.
A testméretek születéskori korrelációs értékei közül az övméret adta a legerősebb összefüggést (r=0,72 ; P<0,01) a testsúllyal. A választás időpontjára a többi korrelációs együtthatók is lényegesen szorosabb összefüggést mutattak.
6.3.3. A bárányok vágóértéke
Négy különböző genotípusba tartozó 40 kosbárány növekedésének és vágási tulajdonságainak vizsgálata során kapott eredményeim alapján a következő megállapításokat tettem:
A magyar merinó x charollais F1, valamint a német húsmerinó x charollais F1
bárányokat hasonló súlyban lehetett leválasztani, ezzel szemben a magyar merinó bárányok 3 kg-mal gyengébben teljesítettek. A német húsmerinó x charollais F1 keresztezett bárányok a hizlaldában 12 kg-ot híztak 45 nap alatt, ami üzemi körülmények között átlagos eredménynek mondható. A napi súlygyarapodással kapcsolatos összes eredményünk esetében statisztikailag igazolható különbséget találtam a genotípusok között. Nevelés és hizlalás alatti napi súlygyarapodás estén is a német húsmerinó x charollais F1 bárányok bizonyultak a legjobbnak (202, ill. 234 g/nap).
A vágási eredmények alapján megállapítható, hogy a legjobb vágási %-ot a magyar merinó x charollais F1 csoport érte el (48,42 %). A pecsenyerészek esetében is a keresztezett egyedek jobb izmoltsága volt a meghatározó.
A 13 kg-nál nehezebb vágott testű csoportban a német húsmerinó x charollais F1 bárányok teljesítettek a legjobban. Csak ebben a fajtakonstrukcióban találkoztam R kategóriás minőséggel. A 13 kg-nál kisebb bárányok esetén szintén a keresztezett bárányok fölénye mutatkozott meg. A magyar merinó bárányok 3-as faggyúzottsági pontszámot nem értek el, azonban ez a keresztezett bárányok esetében előfordult.
KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK
___________________________________________________________________________
102 Abszolút értékben a legnagyobb vágási melléktermék (gerezna, a fej és a lábvégek) mennyiséggel a német húsmerinó x charollais F1, míg a legkisebbel a magyar merinó bárányok rendelkeztek. A százalékos eredmények alapján azonban a magyar merinó bárányok mutatták a legnagyobb értékeket mind a három vágási melléktermék esetében, azonban ezek a különbségek nem voltak statisztikailag igazolhatóak.
Eredményeimet összegezve megállapíthatom, hogy vizsgálatomban a legjobban a német húsmerinó x charollais F1 keresztezett bárányok teljesítettek. Hasonlóan jó teljesítményt nyújtottak a magyar merinó x charollais F1 bárányok is, azonban ezek kisebb hízlalás alatti napi súlygyarapodást, és némileg gyengébb vágási mutatókat értek el.
A fajtatiszta magyar merinó és német húsmerinó bárányok minősítési és mennyiségi paraméterekben is alul maradtak a többi genotípussal szemben. Ha az értékesített bárányok minőségét javítani akarjuk, akkor a merinó anyák charollais fajtával történő keresztezése hatékony megoldás lehet.
ÚJ KUTATÁSI ERDMÉNYEK (TÉZISPONTOK)
___________________________________________________________________________
103