Munkám célja különböző genotípusú anyajuhok és azok bárányainak néhány értékmérő tulajdonságának összehasonlítása volt üzemi körülmények között. Kísérleteimet a Dörögdi Mező Kft. különböző Állattenyésztői telepein, valamint a Pannon Egyetem Georgikon Karán végeztem. Vizsgálataim három fő témakörre terjedtek ki.
1. Juhlegelő:
Méréseimet 2011 áprilisa és júliusa között végeztem el a Dörögdi Mező Kft. Kapolcsi Állattenyésztő telepén. Itt egy 26 ha-os juhlegelő található, ahol a májusi, a júniusi és a júliusi hónapokban megállapítottam a gyeptermés mennyiségét m2-re vetítve öt ismétlésben. Ezután körülbelül fél kilogrammos mennyiséget bevitttem a Pannon Egyetem Georgikon Karának Állattudományi és Állattenyésztési Tanszékének Kísérleti Laboratóriumába, ahol ott laboratóriumi körülmények között megmértem és kiszámoltam a legelőfű beltartalmi paramétereit, mint: szárazanyag-, víztartalom 60 Cº-on, nyersfehérje-, nyershamu- nyerszsír-, nyersrost-, NDF-, ADF-, lignintartalom, majd atomabszorpciós spektrométerrel megállapították a legelőfű makro és mikroelemtartalmát is.
Meghatároztam a legelő botanikai összetételét, ahol figyelembe vettem a növényfajok gyakoriságát az ismétlések számában, valamint az előfordult növényeket rendszertanilag besoroltam. A felvételezés során 33 növényfajt azonosítottam be, döntően inkább a kétszikű növények domináltak.
Ezen a legelőn továbbá különböző életkorú 20 magyar merinó és 20 fajtatiszta német húsmerinó anyajuh étkességi vizsgálatát végeztem el kizárólag legelőfűre alapozva. Mértem a vizsgált anyajuhok súlyát, 3 egymást követő napon reggel kihajtás előtt, valamint este legelőről behajtáskor a júniusi és a júliusi hónapban. A reggeli és esti mérés után kiszámoltam a súlyváltozást adott nap alapján, így megállapítottam a napi takarmányfelvételt transzformációs hasznosulással korrigálva. A súlyok mérése mellett meghatároztam az anyajuhok kondíciópontszámát is.
Genotípus vizsgálata alapján a német húsmerinó anyajuhoknál körülbelül 2 kilogrammal (magyar merinó: 59,35 kg; német húsmerinó: 61,50 kg) mértem nagyobb súlyt minden mérés során, így kondíció szempontjából is magasabb kondíciópontszámot értek el (magyar merinó: 3,18 KP; német húsmerinó: 3,38 KP).
Életkor vizsgálata alapján a júniusi hónapban a 9 éves anyajuhok, míg a júliusi hónapban a 4 éves anyajuhok érték el a legnagyobb súlyt.
ÖSSZEFOGLALÁS
___________________________________________________________________________
108 2. Anyajuhok vizsgálata:
Anyajuhok esetében arra kerestem a választ, hogyan változik a genotípusok kondíciópontszáma, valamint az élősúlya az ellés után a legelőre való kihajtáskor, valamint 45 napos legeltetés során választáskor. A vizsgálathoz árutermelő magyar merinó, illetve fajtatiszta német húsmerinó populációt használtam. 486, 2 és 11 éves kor közötti merinó fajtájú anyajuh (magyar merinó; német húsmerinó) adatait dolgoztam fel.
A kondíció meghatározása Kilkenny 5-pontos értékelési módszerével, a testsúlyok mérése digitális mérlegen, két tizedes pontossággal történt. Vizsgáltam továbbá az életkor szerepét is a kondíciópontszámok illetve testsúlyok esetében a legelőre kihajtáskor, és a bárányok választásakor.
A 314 magyar merinó fajtájú anyajuh kihajtáskori kondíciója átlagosan 3,07 pont volt, a 172 német húsmerinó anyajuhok esetében 3,27-es átlagos kondíciópontszámot tapasztaltam.
A 45 napos legeltetési időszak után a magyar merinó átlagos kondíciópontszáma 3,15-re, míg a német húsmerinóké 3,33-ra emelkedett.
Vizsgáltam továbbá, hogy van-e különbség az egyet ellő, illetve ikerbárányt ellő anyajuhok kondíciójában. E tulajdonság esetében nem volt különbség az anyák között, közel azonos kondíciópontszámot találtam (3,14 ; 3,15). A legeltetés során az ikerbárányt ellők kondíciója 1 tizeddel javult, így 3,25-ös pontszámmal zárták a méréssorozatot.
Az anyajuhok testsúlyát kétszer mértem meg, ellés után és a legeltetés végén. Ellés után három héttel a magyar merinók súlya 53,76 kg, német húsmerinóké 57,84 kg volt. A jó minőségű legelőfűnek köszönhetően a legeltetés során mindkét fajtában növekedett a testsúly, a magyar merinók 55,55 kg-mal zártak, német húsmerinók átlagos választáskori súlya 58,49 kg volt.
3. Bárányok vizsgálata:
A bárányok esetében további három fő értékmérő tulajdonságot vizsgáltam, amelyek a következők voltak:- bárányok súlyának, elhullásának alkulása,- testméretei,- vágóértéke. A munka során olyan fajtatiszta (magyar merinó; német húsmerinó) és keresztezett végtermékeket (magyar merinó x charollais F1; német húsmerinó x charollais F1) kívántam összehasonlítani, amelyek a jelenlegi genetikai színvonal mellett létrehozhatóak, valamint eredményesek is lehetnek.
3.1. Bárányok súlyának alakulása:
Arra kerestem a választ, hogyan változik az élősúly születéstől választásig különböző genotípusú bárányok esetében. A méréseket a Dörögdi Mező Kft. Halastói és Kapolcsi Állattenyésztő telepein, 2010 áprilisa és júliusa között végeztem el. A vizsgálatban az eddig
ÖSSZEFOGLALÁS
___________________________________________________________________________
109 ismertetett 486 merinó fajtájú (magyar merinó; német húsmerinó) anyajuh 627 báránya szerepelt.
Az ellést követően a született bárányokat 4 különböző genotípusba soroltam, amelyek a következők voltak: fajtatiszta német húsmerinó, német húsmerinó x charollais F1, magyar merinó x charollais F1 valamint magyar merinó. A bárányok az ellést követően átlagosan 3 hetet az istállóban töltöttek, miután átkerültek a Kapolcsi Juhászati Telepre. Ott az anyajuhokkal közösen legeltetve tartottam a bárányokat 45 napon keresztül.
Születéskor, legelőre kihajtás előtt, valamint a legeltetési időszak után megmértem a bárányok súlyát. A választás közvetlenül a legeltetési időszak letelte után történt. A vizsgálat során folyamatosan feljegyeztem az elhullásokat is.
A bárányok születési súlya átlagosan 4,58 kg volt, a legkisebb születési súlyként 2,15 kg-ot mértem, míg a legnagyobb születési súly 7,42 kg volt. A legelőre kihajtáskor a bárányok átlagosan 25 naposak voltak, s átlagsúlyuk 9,95 kg volt. A legeltetés után (70 napos korban), a választási súly 16,51 kg volt.
Megállapítottam, hogy a legnagyobb mennyiségben (30,1 %) a fajtatiszta német húsmerinó bárányok hullottak el.
3.2. Bárányok testméretei:
A testméretfelvételezés során azt szerettem volna megtudni, hogy hogyan változnak a testméretek a négy különböző genotípusú (német húsmerinó; német húsmerinó x charollais F1; magyar merinó; magyar merinó x charollais F1) bárányok esetében születéstől választásig.
Születés után közvetlenül valamint választáskor felvettem a legfontosabb testméret adatokat 80 bárány esetében (genotípusonként 20-20 egyed), amelyek a következők voltak:
marmagasság, farmagasság, övméret, törzshosszúság, szárkörméret.
Marmagasság és farmagasság esetében mérőbotot használtam, míg övméret, törzshosszúság és szárkörméret mérése során mérőszalagot alkalmaztam.
Testméretfelvételezéskor kapott adataim alapján kiszámoltam a legfontosabb indexeket is, mint: kvadratikussági index, túlnőttségi index, testindex, szerkezeti index, súlyindex és Röhrer-féle testtömeg index.
Az átlagos marmagassági méret születéskor 34,70 cm, választáskor 49,49 cm volt. A legmagasabb születéskori és választáskori marmagasságot a magyar merinó bárányok érték el (35,58 cm, 52,29 cm). Farmagasság vizsgálata során születéskor szignifikáns különbséget a genotípusok között nem találtam, az átlag 34,56 cm volt. Választáskori farmagasság mérésekor szintén a magyar merinó bárányok esetében mértem a legmagasabb méretet, ez 53,26 cm-nek felelt meg. Övméret mérése során születéskor a magyar merinó bárányoknál
ÖSSZEFOGLALÁS
___________________________________________________________________________
110 mértük a legnagyobb méretet (38,25 cm), míg választáskor a magyar merinó x charollais F1 keresztezett bárányok méretei voltak a legnagyobbak (60,28 cm).
3.3. Bárányok vágóértéke:
Ezen vizsgálatokat 2010 áprilisa és augusztusa között végeztem el a Dörögdi Mező Kft. halastói, kapolcsi és taliándörögdi telepein. Ehhez a vizsgálathoz 40 kosbárányt, genotípusonként 10-10 egyedet (német húsmerinó; német húsmerinó x charollais F1; magyar merinó; magyar merinó x charollais F1) választottam ki véletlenszerűen.
A vizsgálat során négy alkalommal (születéskor, legelőre kihajtáskor, választáskor, valamint a vágás előtt közvetlenül) mértem a bárányok súlyát. A bárányok születési súlya átlagosan 4,59 kg volt. A választás 10 hetes korban történt, ekkor az átlagsúly 17,38 kg volt.
A bárányok a vágás időpontjában átlagosan 16 hetesek voltak, a vágási súly 27,65 kg volt. A nevelés alatti napi súlygyarapodás átlagosan 184 g/nap, a hízlalás alatti súlygyarapodás pedig 198 g/nap értéket mutatott.
A munka során meghatároztam a nyakalt törzs, valamint az I. és II. osztályú pecsenyerészek súlybeli és százalékos megoszlását az élősúlyhoz viszonyítva. A vágási % átlagosan 46,81 % volt. A vágás után az S/EUROP minősítés a 13 kg alatti és 13 kg feletti vágott testekre vonatkozó szabvány szerint történt. A négy genotípus egyedeinek mindegyike 2-es, illetve 3-as faggyúborítottsággal rendelkezett. A 13 kg feletti vágott testtel rendelkező csoport minősítése során R, illetve O kategóriákat különböztettem meg. A 13 kg alatti vágott test vizsgálata során 2 báránynál tapasztaltam más hússzínt, mint a rózsaszín. Értékeltem továbbá a fontosabb vágási melléktermékeket, a gerezna, a fej és a lábvégek mennyiségét is.
Az eredmények értékelését P=1%-os hibavalószínűségi szinten végeztem el, a kiértékeléshez az SPSS 9.0 programcsomagból egytényezős varianciaanalízist, valamint korrelációvizsgálatot alkalmaztam.
KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS
___________________________________________________________________________
111