A követelés érvényesítése

A nyugdíjbiztosítási szervek a végrehajtási eljárásokban kétféleképp érintettek.

Egyrészről a bírósági végrehajtó, közjegyző, adóhatóság vagy esetleg bíróság által elrendelt végrehajtás alapján az adós folyósított ellátásából történő levonást teljesítő szervként, amelyre a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) ren-delkezései lesznek a megfelelő módon irányadóak. Másrészről a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető saját követelések vonatkozásában, mint a végrehajtást elrendelő és foganatosító szerv, amelyre a Tny. 93. §-ában meghatározottakat kell alkalmazni.

A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek a Tny.-en alapuló követeléseiket öt éven belül érvényesíthetik. A rendelkezés szigorú elévülést határoz meg a követelések időbeli érvényesíthetőségével kapcsolatosan. Az ötéves szabály csak az anyagi jo-gosultság érvényesítésére vonatkozik. A már határozattal érvényesített, de meg

nem fizetett követelés végrehajthatóságára az Ákr. 138. § (1) bekezdésében meg-határozott hároméves elévülési idő vonatkozik.

Azt, hogy mit tekinthetünk a követelés megnyílása időpontjának, általában magától a követeléstől függ. A nyugdíjbiztosítási szervek a Tny. alapján a jogalap nélkül felvett ellátások visszafizetésével (Tny. 84–86/A. §), megtérítésével (Tny.

85–88. §), a mulasztási bírsággal (Tny. 91. §) és az eljárási bírsággal [Tny. 93. § (6) bekezdés; Ákr.] kapcsolatos követeléseiket érvényesítik, egyéb jogcímen köve-telés érvényesítésére a Tny. alapján nincs lehetőség.

A visszafizetési igényeknél az anyagi jogi követelés megnyílásának időpontja az ellátás jogalap nélküliségét megállapító (az ellátás megállapítását visszavonó, lecsökkentő, megszüntető) határozat véglegessé válásától számítható. A Tny. 80. § (6)–(8) bekezdése a jogalap nélkül megállapított nyugellátások megszüntetését, vagy az eredeti megállapítás időpontjára visszamenőleges alacsonyabb összegben történő újra megállapítását szintén csak öt éven belül teszi lehetővé, így gyakorla-tilag a követelés érvényesíthetőségére vonatkozó ötéves elévülési szabály az ellátá-sok újra megállapítására vonatkozó szabályozással egybeesik.

Megtérítési ügyeknél a követelés érvényesíthetősége szintén a megtérítésre kö-telező határozat meghozatalának időpontjától függ. Itt is igaz, hogy a megtérítendő ellátás megállapítását követően öt éven túl a nyugdíjbiztosítási szervek a megtérí-tésről az igény elévülése folytán nem rendelkezhetnek, így követelés sem keletke-zik. Abban az esetben, ha a megtérítésre kötelező határozat meghozatalra került, az folyamatos megtérítést ír elő a kötelezett részére. Ha azonban a kötelezett a fizetésre kötelezésnek nem tesz eleget, úgy a követelés érvényesítésére vonatkozó ötéves szabály helyett a végrehajtási jog elévülésére vonatkozó Ákr.-szabályt kell alkal-mazni, amely hároméves elévülési időt állapít meg [Ákr. 138. § (1) bekezdés], azaz a három éven túl esedékes megtérítendő ellátásokat már nem lehet végrehajtani, csak azokat, amelyek e határidőn belül váltak esedékessé.

Mulasztási bírság esetében a bírság kiszabásáról rendelkező határozat, el-járási bírság esetében a kiszabó végzés véglegessé válásának időpontja lesz meg-határozó a követelés érvényesíthetősége szempontjából.

A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek a követeléseiket – ha a Tny. másként nem rendelkezik – fizetésre kötelező határozattal érvényesítik. Nem kerül sor fi-zetésre kötelező határozat kiadásra a mulasztási bírság tárgyában hozott határozatok esetében arra tekintettel, hogy e határozatok már önmagukban is fizetési kötelezett-séget írnak elő. Meg kell említeni, hogy 2005. november 1-jéig lehetőség volt a követelés fizetési meghagyással történő előírására is, amely elsősorban a megtéríté-si ügyekben került kibocsátásra, azonban 2005. november 1-jétől már valamennyi Tny.-en alapuló követelés esetében kizárólag egységesen fizetésre kötelező határo-zat kiadásának van helye.

A Tny. 93. § (3) bekezdése az úgynevezett saját térítmény végrehajtási sza-bályait rendezi. Eszerint, ha a Nyufigtól rendszeres pénzellátásban részesülő sze-mély a fizetésre kötelező határozat véglegessé válásától számított tizenöt napon be-lül fizetési kötelezettségét nem teljesíti, a követelést a Nyufig az általa folyósított rendszeres pénzellátásból történő levonással érvényesíti a Vht. szabályai szerint.

A rendszeres pénzellátásból történő levonással meg nem térült, illetve a végrehajtás alá került összegre tekintettel 12 hónap alatt meg nem térülő követelés összegét – a Kincstár központi követeléskezelési szakterületének kezdeményezésére – a kö-telezett keresetéből is le lehet vonni. A keresetből történő levonás érvényesítése során a kincstári számfejtési körbe tartozók (mint például a kormánytisztviselők, közszolgálati tisztviselők és közalkalmazottak) esetében a Kincstárt mint kifizetőt a Vht. szerinti keresetből történő levonás során munkáltatónak kell tekinteni. Ez utóbbi rendelkezés lényege az, hogy – mivel 2017. november 1-je óta a Nyufig mint központi (az egész országra kiterjedő illetékességgel bíró) folyósító szerv a Kincs-tár igazgatási szerve lett, és a központosított illetményszámfejtést szintén a KincsKincs-tár végzi – a tartozás kincstári számfejtési körből származó keresetből, jövedelemből történő levonása során az a leggyorsabb és egyszerűbb eljárás, ha azt a Kincstár közvetlenül, saját hatáskörben eljárva végzi.

A levonás, letiltás foganatosításánál a nyugdíjbiztosítási szervnek mindenek-előtt figyelemmel kell lennie arra, hogy az ellátás nem mentes-e a végrehajtás alól. A végrehajtás alól mentes ellátásokat a Vht. 74. §-a tartalmazza. Árvaellátásra vonatkozó speciális szabály, hogy az árvaellátásból csak a jogalap nélkül fel-vett árvaellátás vonható le, mégpedig legfeljebb az árvaellátás 50 százalékáig.

Ha az árvaellátás nem éri el a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összegét, az árvaellátásból levonást teljesíteni nem lehet. Ebben az esetben a tartozást a Nyufig nyilvántartásba veszi, és amennyiben az árva a későbbiekben olyan ellátásra is jo-gosultságok szerez, amelyből a jogalap nélküli árvaellátás levonható, úgy a levonást ezen ellátásra hajtja végre, feltéve, hogy a követelés végrehajtása addig még nem évült el. Özvegyi és szülői nyugdíj az általános szabályok alapján vonható végre-hajtás alá, azonban lényeges, hogy abból – annak ellenére, hogy az az elhunyt jog-szerző jogán kerül megállapításra – az elhunyt tartozása miatt levonást teljesíteni saját térítmény jogcímén nem lehet.

Amennyiben az adósnak a Nyufig nem folyósított olyan ellátást, amellyel szem-ben levonás foganatosítható, és a központosított illetményszámfejtés köréből sem rendelkezik jövedelemmel, úgy a nyugdíjbiztosítási szervek a követeléseiket a NAV útján érvényesítik. A NAV útján foganatosított végrehajtásra az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény XII. feje-zetében meghatározott, megkeresés alapján folytatott végrehajtás szabályai lesznek az irányadóak. A NAV-ot szükség esetén a Központ keresi meg. A behajtást kérő-nek a megkereséshez csatolnia kell a fizetésre kötelező véglegessé vált határozat

hitelesített másolatát, és – anyagi felelőssége mellett – tájékoztatnia kell a NAV-ot minden olyan körülményről, amely a követelés fennállásához, megszűnéséhez vagy csökkenéséhez kapcsolódik. Ha a NAV végrehajtása sikeres volt, a megtérült össze-get 15 napon belül átutalja a megjelölt számlára. Részleges siker vagy sikertelenség esetén pedig a NAV a tartozás behajthatatlanságának tényéről és a behajthatatlan tartozás összegéről értesíti a behajtást kérőt, szintén 15 napon belül.

A nyugdíjbiztosítási szervek a követelést csak akkor érvényesítik, ha az eléri az öregségi nyugdíjminimumot, vagyis a 28 500 forintot. Amennyiben a követelés összege nem éri el ezt az összeghatárt, sem levonásra, sem pedig végrehajtás iránti adóhatósági megkeresésre nem kerül sor.

A nyugellátások és a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek által megállapított más ellátások – szükség esetén, ha nem ő volt a megállapító szerv, a Nyufig jelzése alapján – megtérítését, visszafizetését a nyugdíjmegállapító szerv rendeli el, a köve-telések nyilvántartását, végrehajtását és elszámolását a Központ követeléskezelési szakterülete látja el. Így e követelések esetében a Központ rendeli el a végrehajtást, és keresi meg a NAV-ot. A Központ akkor törli az általa nyilvántartott tartozást, ha a végrehajtási jog elévült, a tartozást méltányosságból elengedték, vagy pedig a fizetésre kötelezett személy meghalt, és az örökös a Magyar Állam.