A környezethasználat, a környezetre gyakorolt hatások és a visszahatások

Az iparosodás, avagy az „ipari forradalom” időszakától vette kezdetét a természeti erőforrások gyorsuló ütemű felhasználása és egyúttal sokféle formában a környezetterhelés növekedése. E téren a valóban nagyszabású ütemváltozás a 20. század közepétől következett be. A folyamat másképpen alakult a fejlődő és a fejlett országok csoportjában, de a „második világban”, azaz a közép- és kelet-európai térség, később átalakuló vagy átmeneti gazdaságúként jellemzett országaiban is. Az egyes társadalmakat, társadalmi csoportokat érő hatásai is lényegesen különböztek. Azonban a már globális szintű környezeti következmények és azok társadalmi-gazdasági visszahatásai is mind nyilvánvalóbbak lettek.

A „nagy felgyorsulás” alapjaiban változtatta meg világszinten a társadalmak és a természeti környezet viszonyrendszerét. E folyamatnak a népességrobbanás, a változó termelési eljárások és fogyasztási szokások jelentették a főbb hajtóerőit. E változások sebessége példa nélküli az emberiség történetében [Steffen et al., 2004²⁴] és a különösen borúlátó értékelések szerint akár a globális környezeti rendszer „összeomlásához” is vezethetnek [Laybourn-Langton et al., 2019²⁵].

 A múlt század második felében, azaz öt évtized alatt a világnépesség több mint megkétszereződött, a világgazdaság növekedése ennek a többszöröse lett, a századfordulón a népesség fele már városokban élt, és több más exponenciális ütemű tendencia is jellemezte e felgyorsulást, így a forgalomba hozott gépjárművek számának vagy a műanyag és műtrágya mennyiségének emelkedése [Steffen et al., 2007; McNeill

24 „The second half of the 20th century is unique in the entire history of human existence on Earth. Many human activities reached take-off points sometime in the 20th century and have accelerated sharply towards the end of the century. The last 50 years have without doubt seen the most rapid transformation of the human relationship with the natural world in the history of humankind.” (18. o.)

25 „The scale and pace of environmental breakdown. Environmental change resulting from human activity has reached a global scale and is occurring at unprecedented speed. Aggregate human impacts on the environment range from local to global scales and are overwhelmingly negative, altering and destabilising the function of the natural systems on which human societies depend.” (9. o.)

& Engelke, 2016²⁶]. Ebből fakadóan a gazdasági kulcságazatok – az energiagazdálkodás, a közlekedés, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, a kohászat, a vegyipar – nemcsak különösen nagy természeti erőforrás-felhasználók lettek, hanem nagymértékben hozzájárultak a levegő-, víz-, talajszennyezéshez, a természetkárosításhoz, a hulladéktermeléshez is. E vizsgálatokhoz kulcsfontosságú adatok, idősorok összesítésére, rendszeres kiegészítésére külön intézmény²⁷ szakosodott; ezekre az információkra is támaszkodva kristályosodtak ki az „Antropocén” és a „Planetáris határok” elméletei [Rockström et al., 2009; Steffen et al., 2015].

 Barbara Ward és René Dubos [Ward & Dubos, 1972: 47. o.] már e folyamat viszonylag korai szakaszában rámutattak arra, hogy: „a hirtelen és óriási mértékű gyorsulás – számokban, energia és új anyag felhasználásában, városiasodásban, a fogyasztási eszmények és a belőlük következő szennyeződés terén – elindította a technika emberét azon az úton, amely veszedelmesen és talán helyrehozhatatlanul megváltoztatja bolygónk természetes rendjét, amitől pedig az ember biológiai fennmaradása függ”. László Ervin [László, 1996: 84. o.] szerint e globalizáció folyamatában végképpen le kellene számolni a korai történelmi időktől kialakult hiedelemmel, miszerint a természet kimeríthetetlen:

„Egy nagy globálisan kiterjedt ipari civilizációban – amely óriási technikai eszközöket működtet – a természet kimeríthetetlenségének hite nemcsak hamis, de veszélyes is.

Szabad kezet ad bolygónk erőforrásainak aránytalan és gondatlan kihasználására, valamint a természet önmegújító képességének felelőtlen túlterhelésére”. Kerényi Attila [Kerényi, 2004: 401. o.] nagyon világos megfogalmazásában világszinten a gazdasági tevékenységek kontroll nélküli növekedésének következtében „a globális társadalmi rendszer működése nincs összhangban a globális földi rendszer működésével […] Az emberiség alapvető feladata a jövőben ennek az ellentmondásnak a feloldása”.

 A nemzetközi kereskedelem, illetve a közlekedési és a kommunikációs eszközök gyors fejlődésével a társadalmak kapcsolata olyannyira átalakult, hogy a világ népessége akár egy „globális faluban” (világfaluban) együtt élőnek lett tekinthető. Ennek kialakulásával, jelen és jövőbeli helyzetével összefüggésben bennünket – akárcsak a környezeti globalizáció sok más elemzőjét – elsősorban a több szempontból közössé, közösen használttá és veszélyeztetetté vált globális környezeti tér állapota, antropogén hatások miatti állapotváltozása és ennek következményei foglalkoztatnak.

A változások előnyös, de különösen káros folyományai. A gyors és nagyfokú globalizációs változások és hatásaik értékelését illetően alapvetően kétféle nézettel, illetve sokszor azok

„ötvözetével” találkozhatunk.

26 „The escalation since 1945 has been so fast that it sometimes goes by the name the Great Acceleration. […]

The number of motor vehicles on Earth increased from 40 million to 850 million. The number of people nearly tripled, and the number a city dwellers rose from about 700 million to 3.7 billion. In 1950 the world produced about one million tons of plastics but by 2015 that rose to nearly 300 million tons. In the same time span, then quantities of nitrogen synthetized (mainly for fertilizers) climbed from under 4 million tons to more than 85 million tons.”

27 Stockholm Resilience Centre: „Great Acceleration graphs”, „Planetary dashboard”

 A globális gazdasági rendszer létrejötte áll a legtöbb környezeti világprobléma hátterében;

Jennifer Clapp [Clapp, 1997²⁸] úgy ítélte meg, hogy a fenntartható fejlődés koncepciója jelenthette volna a kiutat e helyzetből, ha ez a globális gazdaság kellő szabályozásával is jár(t vol)na. Robert Colvile [Colvile, 2016] szerint: „Összességében a nagy felgyorsulás rendkívülien jó dolog az emberiség számára. Az előnyei azonban egyenlőtlenül elosztottak, miközben majdnem olyan nagyok a (változásból származó) veszélyek, mint a lehetőségek […] A nagy felgyorsulás átalakítja a társadalmunkat. Ez minden területen szétrombolja az életünket jó és rossz irányokban, új lehetőségeket teremt számunkra és ugyanakkor új veszélyeket is.”

 A globalizáció előnyös társadalmi hatásai mindenekelőtt a (mély)szegénység mérséklésében mutathatók ki, de a változások már eddig is sok régióban jártak együtt környezetmódosítással és -károsítással [EEA, 2020²⁹]. Simon R. Bush [Bush, 2017³⁰] viszont teljes mértékben lehetségesnek vélte, hogy a társadalomtudomány képviselőinek közreműködésével kidolgozhatók olyan intézményi (kormányzási) megoldások, amelyekkel kedvező irányú lehet a környezeti globalizáció.

 Hosszabb távon viszont e globalizációs folyamatok – legalábbis a környezeti hatásaikon keresztül – olyan mértékben és sebességgel alakíthatják át a természeti létfeltételeket, hogy azok között már egyáltalán nem érvényesülhetnek az addig előnyösnek látszó társadalmi hatások sem, illetve amelyekhez már nem tud alkalmazkodni a társadalmak nagy része. Többek között éppen erről és e veszélyek elhárításáról szólnak a nemzetközi környezeti és fenntarthatósági jelentések, programok, megállapodások, így például a biológiai sokféleséggel, az éghajlatváltozással vagy a vegyi anyagokkal foglalkozó egyezmények, a fenntartható fejlődési célkitűzéseket tartalmazó programok.

A környezeti globalizáció a „nagy felgyorsulással” erősödött fel: a természeti erőforrások fokozódó kiaknázásával, a nem vagy csak feltételesen megújulók egyre kevésbé fenntartható (f)elhasználásával, a környezetre gyakorolt kockázatos vagy egyértelműen káros hatások növekedésével szerte a világban. Az emberiség által előidézett változások és hatásaik planetáris léptékűvé váltak, egyre jelentősebb nemzetközi következményeikkel – ideértve

28 „Although globalization may, in theory, have the potential to improve the quality of the environment, history has shown that this is unlikely to occur without some sort of positive intervention in the global economy on behalf the environment. […] This identification of global economic processes as being at the heart of many of the world’s environmental problems has led to calls for sustainable development over the past decade.

[…] Nearly a decade later, there has not been much improvement on that front.” (126–127. o.)

29 „The great acceleration has undoubtedly delivered major benefits, alleviating suffering and enhancing prosperity in many parts of the world. For example, the share of the global population living in extreme poverty has decreased sharply — from 42 % in 1981 to less than 10 % in 2015. Yet the same developments have also caused widespread damage to ecosystems. Globally, about 75 % of the terrestrial environment and 40 % of the marine environment are now severely altered.” (10. o.)

30 „To steer society towards reflexive and socially inclusive outcomes we need effective governance arrangements that can proactively shape the conditions of global modernity. This then creates space for a new research agenda of understanding how reflexive and inclusive environmental globalisation can contribute to positive environmental change. I am convinced that to realise this agenda social scientists need to move to transdisciplinary modes of science. […] Through these partnerships we should contribute to the co-design, and in many instances re-design, of institutional arrangements to reveal and deal with new and existing environmental problems.” (22. o.)

egyebek mellett az „erőforrás-konfliktusokat” és a nemzetközi együttműködési fejleményeket is –, bár vannak arra utaló jelek, hogy e folyamat valamelyest lassult [Steffen et al., 2015³¹; McNeill és Engelke, 2016³²].