A társadalmak környezeti sérülékenysége, ellenálló- és alkalmazkodóképessége

A környezeti változások hatásai nemcsak e változások sebességétől és mértékétől függenek, hanem a hatásviselő rendszer sérülékenységétől, illetve e változó feltételekkel szembeni (rugalmas) ellenálló-képességétől [UNEP, 2002]. Ez utóbbi fogalom az élővilág, a társadalom, ezek csoportjai vagy egyedei esetében a külső behatásokkal, stresszel szembeni tűrőképességet fedi [Székely, 2015], de sokféle megjelenési és értelmezési módja, formája is ismeretes.⁵⁴ Ilyen jelentékenyebb behatások és következményeik végigkísérték az emberiség történetét, de e téren az 1970-es évektől a tudományos vizsgálódás és együttműködés azzal párhuzamosan indult erőteljes fejlődésnek, ahogyan e problémakör is nemzetközi, illetve globális jelentőségűvé vált és összekapcsolódott a környezetbiztonság témájával.

A fejlettségi-sérülékenységi paradoxon. A múlt század közepétől a gyors társadalmi-gazdasági fejlődés bizonyos területeken nem csökkentette a társadalmi sérülékenységet annak ellenére, hogy erre is nagyobb figyelmet fordítottak többek között a fejlesztések vagy a tervezési, előzetes hatásvizsgálati, szabványosítási eljárások tökéletesítése során. Sokfelé a népsűrűség és a fogyasztási igények növekedésétől, az épületállomány és a szolgáltatási infrastruktúra bővülésétől, a nagyobb teljesítőképességű technológiák bevezetésétől, a

52 E kötet szerzője egy külön tanulmányban foglalkozott e globális „kőolaj-problémával” [Faragó, 2018b].

53 „there is evidence that society is pushing the planet’s climate and other critical physical processes towards thresholds. If these thresholds are crossed, society risks planetary-scale and regional-scale state changes with a potential to cause large-scale economic and ecological disruptions and unprecedented humanitarian challenges.” (1. o.)

54 vulnerability; resilience (ez utóbbi magyar nyelvű szakirodalmi megfelelője a jelentésével leginkább összhangban a „rugalmas ellenállóképesség”, de más változatok is ismeretesek, így: reziliencia, tűrőképesség, állóképesség vagy védettség valamivel szemben)

koncentráltabb termelési rendszerek fejlesztésétől ugyanis sokszor elmaradtak az utóbbiak működési biztonságát szolgáló fejlesztések, beleértve a természeti feltételek változékonyságával, a szélsőséges természeti eseményekkel szembeni védettségüket.

 Az élővilág (biotikus rendszerek) nagyon hosszú idejű – a változó környezeti feltételekhez való alkalmazkodást magában foglaló és egyúttal az ezek miatti sérülékenységet mérséklő – evolúciójának véletlenszerű jellegétől eltérően, az emberi társadalmak esetében sokkal inkább a tudatosság, az előrelátás, a sokoldalú tervszerűség és ennek részeként a sokféleség és a megújuló-képesség fenntartása járulhat hozzá az ellenálló- és alkalmazkodóképesség javításához. Ezek hatékonysága azonban nagyban függ a környezeti vagy a környezet által közvetített behatás intenzitásától, időtényezőjétől (sebességétől) és a társadalmi reakcióképességtől, beleértve a környezeti változás kellő idejű és pontosságú felismerésének képességét [Hannan & Freeman, 1984⁵⁵].

 Emellett az előzmények is lényegesek. Ha egy területen vagy ágazatban a fejlődés hosszabb időn át kevéssé változó természeti körülmények között megy végbe, akkor nincs késztetés „adaptív optimalizálásra” [Faragó, 1981], amiképpen a fentebb ismertetett pár történelmi példa is illusztrálta. Ekkor egyoldalúbb termesztési, termelési, ellátási, szolgáltatási szerkezet, eljárás és/vagy fogyasztási szokás (minta/mintázat) alakulhat ki – amit a gazdasági életben egy fejlesztési irány tehetetlensége miatti strukturális csapdának is neveznek –, és emiatt az adott rendszer nem tud mit kezdeni a megváltozó külső környezeti behatásokkal [Young et al., 2006; Bulla, 2008; Faragó, 2011a]. Az adott társadalmi szerkezet, infrastruktúra képtelenné válhat a rendkívüli természeti vagy gazdasági hatások, illetve a lassan, de tendenciaszerűen végbemenő környezeti állapotváltozások káros következményeinek elviselésére, mert azok kívül esnek a korlátozott ellenálló- és alkalmazkodóképességének határán.⁵⁶

A globalizáció hatása a társadalmi-gazdasági rendszerek sérülékenységére, rugalmas ellenálló- és alkalmazkodóképességére. E kérdésekkel sok elemzés foglalkozott általános rendszerelméleti megközelítésben vagy egy-egy konkrétabb folyamat hatásain keresztül [Young et al., 2006⁵⁷; MEA, 2005; IPCC, 2007]. A természeti rendszerek emberi tevékenységek általi károsodása maga után vonja e természeti rendszerekkel kölcsönhatásban (szimbiózisban) lévő társadalmak sérülékenységi szintjének emelkedését is. E sajátos visszahatás felismerése egyúttal hozzájárulhat ahhoz, hogy a természeti környezetre, annak állapotára – ezáltal a társadalmak számára létfontosságú elemeinek minőségére, a biológiai rendszerek esetében azok ökológiai szolgáltatásaira – ártalmas antropogén hatásokat

55 „Are typical changes small or large, regular or irregular, rapid or slow? […] How long does it take to obtain, process, and evaluate information on key environments? […] How quickly can an organization be reorganized?” (151. o.)

56 limits of resilience, limits of adaptability

57 „In most systems, whether social or biophysical, external or internal disturbances trigger a number of reactions across spatial and temporal scales. Which of these reactions eventually overcomes the disturbance and returns the system to normal functioning and whether the episode will affect the future dynamics of the system, depends on the persistence of the disturbance as well as on the size of its impact.” (306. o.)

mérsékeljék a megfelelő szakpolitikákkal, nemzetközi szinten egyeztetett intézkedésekkel és azok végrehajtásával [UNEP, 2002].

 A társadalmak közreműködésével keltett és azokra visszaható környezetmódosító folyamatok globális szintre emelkedtek: ezek sorában említhető például a magaslégköri ózonréteg károsodása, a biológiai sokféleség csökkenése vagy a globális éghajlatváltozás veszélyének fokozódása. Ezeknél nem lehet csak a káros következmények mérséklésére szorítkozni, hanem mindenekelőtt a problémát kiváltó hajtóerőkkel, illetve a közvetlen okokkal kell törődni, azaz az érintett környezeti beavatkozások, terhelések, kibocsátások csökkentésével vagy megszüntetésével, mert enélkül a hatáskezelésnek, az alkalmazkodásnak korlátozottak a lehetőségei [pl. Hulme et al., 2009⁵⁸].

 A természeti katasztrófáknak kitett térségek, társadalmi csoportok esetében – a korábbi tapasztalatokra (precedensekre) is alapozva – különösen fontos az ellenálló- és az alkalmazkodási képesség fokozása, ennek részeként többek között az előzetes vészhelyzeti tervezés.⁵⁹ Az ezzel kapcsolatos újabb esettanulmányoknak, kutatási eredményeknek is betudható volt, hogy 1989-ben az ENSZ Közgyűlés határozatot hozott

„A természeti katasztrófák mérséklésének évtizedéről” [IDNDR, 1989]. Emellett számos szakosított ENSZ-intézmény részvételével létrejött a katasztrófákkal, veszélyes folyamatokkal, azok megelőzésével, hatásaik mérséklésével, a kárenyhítéssel foglalkozó intézményrendszer (UN/OCHA, UNDAC, UNDRR stb.)⁶⁰ és a nemzetközileg egyeztetett feladatokat 1994-től kezdődően „katasztrófa-csökkentési” stratégiába, intézkedési tervekbe foglalták.

Az ökológiai és a társadalmi rendszerek sérülékenységével, a környezeti és a környezet által közvetített veszélyes hatásokkal szembeni ellenálló-képességükkel továbbra is behatóan foglalkoznak a nemzetközi környezeti és fenntartható fejlődési együttműködés keretében. A sérülékenység hatékony csökkentése, a „reziliencia” erősítése elsősorban úgy érhető el, ha a megelőzésen van a hangsúly. Emellett lényeges, hogy egyidejűleg számításba vegyék a különféle hatások és a lehetséges beavatkozások, társadalmi-gazdasági fejlődési irányok következményeinek az összefüggéseit [UNEP/GEO, 2019⁶¹; UNEP, 2021⁶²]. Ilyen konkrét

58 „Global crop yields in agriculture are projected to be adversely impacted by climate change in the absence of both adaptation and mitigation action. Without stringent mitigation, adaptation could contain the negative impacts, but not remove them.” (9. o.)

59 contingency planning

60 UN-OCHA: United Nations Office for the Coordination of Humanitarian Affairs (1991–); UNDAC: United Nations Disaster Assessment and Coordination (1993–); UNDRR: UN Office for Disaster Risk Reduction (1999–)

61 „GEO-6 underlines that people are part of ecosystems and depend on them, emphasizing the importance of conserving nature not only for its intrinsic value, but also because it is crucial for the well-being of humanity.

Such an approach is urgently needed to help address the vulnerability and different conditions and capabilities enabling people to react to hazards and disruptions in daily life (resilience)” (8. o.)

62 „Combined environmental changes increase the risks of crossing thresholds beyond which ecological and climatic shifts accelerate and become very hard to reverse. Socioeconomic development patterns strongly determine the vulnerability and exposure of people, and thus related impacts, as well as the groups in society that would bear the brunt of these impacts.” (25. o.)

célok bekerültek a 2015-ben elfogadott globális fenntartható fejlődési programba is [UN, 2015⁶³].