A fenntarthatóság és a környezeti fenntarthatóság sokrétű értelmezése

A fenntarthatóság fogalma régi keletű, még ha ennek lényegét nem is ez a kifejezés jelenítette meg különféle témakörökben (pl. tartamos erdőgazdálkodás). A globalizáció korában azonban mind a szűkebben vett környezeti, a környezeti feltételeket számításba vevő társadalmi és gazdasági, mind a legtágabban értelmezett – a környezeti, a társadalmi és a gazdasági folyamatok kölcsönhatásainak rendszerére kiterjedő – fenntarthatóság kutatása többé-kevésbé önálló tudományos szakterületté vált.

Mit kell(ene) elsősorban fenntartani? Mindenekelőtt arra kell kitérnünk, hogy a globalizálódó folyamatokkal kapcsolatban felismert, ugyancsak globális jelentőségűvé vált – kockázatos vagy fenntarthatatlan következményűnek értékelt – problémák azonosítása, illetve előrevetítése alapján azok megoldására milyen főbb tudományos fenntarthatósági koncepciók jöttek létre. Ezek keretében többféleképpen értelmezik azt, hogy elsődlegesen mit kell(ene) fenntartani, mit értsünk fenntarthatóság, illetve fenntartható fejlődés alatt.

 A fejlődés értelmezése. A társadalom-, környezet- és gazdaságkutatók részvételével 1974-ben megtartott nemzetközi konferencia résztvevői a világban kialakult társadalmi gondok okait mindenekelőtt a társadalmak közötti viszonyoknak és a környezeti feltételeknek –

103 „Quantitative risk assessment poses many problems for CBA (cost-benefit analysis). Often, science does not generate data sufficient to support a responsible quantitative estimate of predictable and serious consequences, even qualitatively well-understood ones. As a result of this frequent inability to quantify qualitatively well-understood impacts, the CBA calculations used to formulate environmental policies simply leave out information about important abatement benefits. […] Moreover, significant uncertainties about future consequences’ magnitude make quantification problematic, even when some information exists that can permit quantitative risk assessment.” (777–778. o.)

alapvetően a nem megfelelő irányultságú fejlődési/fejlesztési, gazdasági növekedési célkitűzések, programok miatti – kedvezőtlen változásaiban látták (Cocoyoc, Mexikó, 1974. október). Ebből fakadóan e találkozón a fejlődés értelmezésének (értelmének) felülvizsgálatát javasolták [UNCTAD-UNEP, 1974¹⁰⁴]. Ugyanebben a szellemben fejtette ki nézeteit Lester Brown [Brown, 1981] arról, hogy a fenntartható társadalmi cél eléréséhez a környezeti követelményekre is tekintettel milyen változások lennének szükségesek a gazdasági fejlődési prioritások, a népesedési trendek, a termelési eljárások és a fogyasztási szokások megváltoz(tat)ását illetően.¹⁰⁵

 A környezet- és a gazdaság-központú fejlődési koncepciók. A társadalmi fenntarthatóság, a méltányos életfeltételek általános (egyetemes) biztosításának érdekében megvalósítandó fejlődésről és az azt szolgáló fejlesztésekről az ökológiai és ökonómiai „fókuszú”

elméletek egymástól meglehetősen különböző felfogásokra épültek. Globális szinten a népességrobbanással, a fejlett és a fejlődő világ együttműködésének új alapokra helyezését célzó első nemzetközi „fejlesztési évtizedekkel” és a világkereskedelem fellendülésével kapcsolatos korai tapasztalatokból is kirajzolódott, hogy mindezeknek jelentős környezeti vonzata van. Az ezzel a témakörrel foglalkozó 1971. évi nemzetközi szakértői találkozón már arra a következtetésre jutottak [UN, 1971], hogy: a fejlődés – ezzel együtt a fejlesztések és nemzetközi fejlesztési együttműködés – céljait, irányait össze kell egyeztetni a környezeti szempontokkal is (Founex, Svájc, 1971. június). E találkozón elfogadott javaslatok számottevő hatással voltak az 1972. évi ENSZ-konferencia eredményeire. A fejlődési koncepciók egyes környezet- és gazdaságtudományi irányzatai ezt követően is részben átfedték egymást vagy ellentétes következtetésekre jutottak elsősorban a gazdasági fejlődés környezeti korlátait, illetve a gazdasági növekedés szükségességét, módját illetően. Michael Redclift [Redclift, 1987] elemzésére hivatkozunk, amelyben több ilyen megközelítést áttekintett és úgy találta, hogy mindegyiknek van racionális alapja, de mindezen irányzatok csak szélesebb körű

104 „Our first concern is to redefine the whole purpose of development. This should not be to develop things but to develop man. Human beings have basic needs: food, shelter, clothing, health, education. Any process of growth that does not lead to their fulfilment - or, even worse, disrupts them - is a travesty of the idea of development. […] We recognize the threats to both the »inner limits« of basic human needs and the »outer limits« of the planet's physical resources. […] We believe that ways of life and social systems can be evolved that are more just, less arrogant in their material demands, more respectful of the whole planetary environment.”

105 „Creating a sustainable society will require fundamental economic and social changes, a wholesale alteration of economic priorities and population policies. The magnitude of these changes is scarcely in question. Every facet of human existence diet, employment, leisure, values, politics, and habits will be touched.” (8. o.) „A sustainable society will differ from the one we now know in several respects. Population size will more or less be stationary, energy will be used far more efficiently, and the economy will be fueled largely with renewable sources of energy.” (247. o.)

megfontolással járulhatnak hozzá a fenntartható fejlődéshez.¹⁰⁶ A „Környezet és fejlődés világbizottság” jelentése 1987-re készült el, amelyben ugyanúgy szó volt e kettőségről, de végül a következtetéseik szerint a gazdaság fenntartható növekedésére szükség van, és erre a megállapításra jutottak a felek az 1992. évi ENSZ-világkonferencián is.

 A hazai szakirodalomban e fogalomkörrel foglalkozó tanulmányok – beleértve a különböző környezet-, fejlesztés-, társadalom- és gazdaságtudományi iskolák képviselőinek írásait – a fent említett jelentés kiadása és az ENSZ-konferencia után, eleinte jórészt azok hatására láttak napvilágot. Enyedi György [Enyedi, 1994] nemcsak erre az időzítésre utalt, hanem hivatkozott a többféle fenntartható fejlődési nézet sorában annak „közgazdasági elfogultságú” magyarázatára is, amit ezzel az ellentmondással jellemzett: meg kell változtatni a „természeti erőforrást kifosztó növekedési paradigmát”, de mégis a hatékonyabb környezetvédelemmel a „növekedés maga fenntartható”.¹⁰⁷ A

„mit kell(ene) elsősorban fenntartani” kérdésre adható válaszok sokszínűségét a gazdasági tevékenységek környezeti értelmű zöldítése kapcsán így jellemzi Kerekes Sándor és Kindler József [Kerekes & Kindler, 1997]: „Másként észleli a filozófus, aki az emberközpontú rendszertől az ökocentrikus rendszer felé való elmozdulásként minősíti, másként az ökoszisztémák épségének megóvását valló ökológus, a társadalmi intézményrendszer átalakulási folyamatának minősítő szociológus, az »externáliák internalizálási törekvéséről« értekező közgazdász, másként a természettudósok kara és így tovább.” Bármelyik értelmezésről is legyen szó, célszerű mindenekelőtt azt tisztázni, hogy miért és milyen nem fenntartható folyamatok alakultak ki, amelyek megfékezése érdekében globális, regionális és nemzeti szinten is mielőbbi beavatkozásokra volna szükség [Faragó, 2005]. Az 1990-es évekre világossá vált, hogy – a közgazdasági eszközök „feltalálása”, alkalmazása során is – a gazdaság működésében, működtetésében már globális szinten is figyelembe kell venni a környezeti feltételek veszélyeztetését, illetve kezelését [Szlávik & Valkó, 1991, 1995¹⁰⁸]. A fejlődés és a környezet közötti kölcsönhatások tisztázása, számításba vétele, a fenntarthatóság követelményeinek érvényesítése szükségszerűnek mutatkozott a változó hazai körülmények között is

106 „Sustainable development requires a broader view of both economics and ecology than most practitioners in either discipline are prepared to admit, together with a political commitment to ensure that development is »sustainable«. The practical implications of such a position are important and cannot easily be avoided. It is possible to undertake environmental planning and management in a way that does minimum damage to ecological processes without putting a brake on human aspirations for economic and social improvement?”

(33. o.)

107 Az MTA Környezettudományi Bizottsága 1994-ben megtartott nyilvános ülésén a fenntartható fejlődésről hangzottak el előadások; ezek közül néhány írásban is megjelent a Magyar Tudomány 1994. évi októberi számában: Enyedi György fentebb hivatkozott írása, Czelnai Rudolf [Czelnai, 1994] értekezése a fenntarthatósági „feladványról”, Mátyás Csabáé [Mátyás, 1994] az erdők, a tartamos erdőgazdálkodás jelentőségéről, Major György, Faragó Tibor és Pálvölgyi Tamás [Major & Faragó & Pálvölgyi, 1994]

elemzése a globális légköri problémákról.

108 „Nem lehet kétséges, hogy egy fenntartható világgazdaságnak bolygónk globális ökológiai rendszere biztosította kereteken belül működnie. […] Az ökológiai rendszer tűrőképességét próbára tevő környezeti feszültségek jelei ma már Földünk minden pontján láthatók, okai nyilvánvalók: a népesség és a gazdasági tevékenység exponenciális növekedése, az alapjukat adó természeti erőforrások véges volta, illetve megújuló képességének beszűkülése.” (1995: 14. o.)

[Bulla/KTM, 1992¹⁰⁹; Faragó, 1999¹¹⁰]. A gazdasági fejlődés környezeti tényezőinek kutatására, illetve globális, nemzeti vagy akár helyi szinten jelentkező „ütközéseik”

feloldását elősegítő megoldások értékelésére kialakult két főbb közgazdasági irányzat – a környezet-gazdaságtan és az ökológiai (köz)gazdaságtan – azonban meglehetősen eltérően ítélte meg a környezeti szempontok fenntarthatósági jelentőségét [Kocsis, 1999].

 Az 1992-es világkonferencia nyomán az alapelvek értelmezésével, kiterjesztésével több szervezet – így az ENSZ Fenntartható Fejlődési Bizottságának szakértői csoportja és a Nemzetközi Jogi Egyesület – is foglalkozott, s különösen ez utóbbi állásfoglalása alapján Bándi Gyula, Szalai Ákos és Szabó Marcell [Bándi et al., 2014] úgy ítélte meg, hogy a fenntartható fejlődés szempontjából feltehetően az integráció elve a legfontosabb, amelynek értelmében a környezet védelmének kötelezettségét az állam minden társadalompolitikai intézkedésének magában kell foglalnia.¹¹¹ De hadd idézzük még e helyütt a környezetvédelem és a gazdasági fejlődés kapcsolatának egy különösen plasztikus megvilágítását Pálvölgyi Tamás megfogalmazásában [Pálvölgyi, 2004]: „A környezeti károk felhalmozódása egy határon túl a gazdasági növekedés és a jólét akadályává válhat, a természeti erőforrás pazarlása rontja a versenyképességet, és gyengíti a társadalom kohéziójában rejlő lehetőségeket. A gazdaság teljesítőképességének egyik legfőbb összetevője a természeti erőforráskészlet, amelynek csökkenése, minőségi romlása növelheti a gazdasági hátrányt.”

A globális környezeti fenntarthatóság – majd ezzel összefüggésben a társadalomra, a gazdaságra vonatkoztatott fenntarthatóság – követelményeinek megfogalmazásához a globális szinten kockázatosnak, nem fenntarthatónak értékelt folyamatok elemzése vezetett el. Ebben mindenekelőtt a népességrobbanás, a felfokozott gazdasági növekedés, a „nagy felgyorsulás”, más szóval a társadalmi-gazdasági hajtóerők által előidézett természeti erőforráshasználat-növekedés vizsgálatának volt kiemelkedő szerepe. Ezt később követte a globális léptékű környezetkárosítás veszélyeinek felismerése, elsősorban a környezetszennyező anyagok kibocsátásából, nagy távolságú terjedéséből fakadó következmények feltárása. A múlt század közepétől bontakoztak ki e folyamatok és a kutatási tevékenységek, de már jóval korábban is felmerült, hogy a bioszféra erőforrásainak, illetve

109 „A korlátlan növekedés, a maximális fogyasztás helyett a természeti környezettel összhangot kereső fenntartható fejlődésre kell törekednünk.” (63. o.)

110 „Az 1995. évi környezetvédelmi törvényünknek is egyik alapvető célja "a fenntartható fejlődés környezeti feltételeinek biztosítása" és ezzel összhangban a törvény tételesen feltünteti a meghatározó alapelveket. […]

Ezekre az alapelvekre épült az Európai Unió keretében elfogadott környezetvédelmi akcióprogram és az 1997–2002-es időszakra szóló hazai környezetvédelmi program is. Ez utóbbi a fentieken kívül külön is feltünteti a „fenntartható fejlődést”, amely szerint úgy kell javítani az emberi élet minőségét, hogy közben a természeti erőforrások és az életfenntartó ökológiai rendszerek teherbíró és megújuló képességének határain belül maradjunk.”

111 „The principle of integration is perhaps the most important principle set out in the New Delhi Declaration.

The principle points to the significance of the interplay and correlation of economic, financial, environmental and human rights aspects of relevant international legal principles and rules. According to the principle of integration, the imperative of the protection of the environment must be included in all social considerations and policies determining state actions. Environmental protection should not remain at the level of particularity, it should much rather radiate in all actions of the state.” (18. o.)

általában a természeti erőforrásoknak világszerte emelkedő mértékű (f)elhasználásából, a természet pusztításából adódó problémákkal foglalkozni kell [Vernadsky, 1926; Kaán, 1932;

Hotelling, 1931¹¹²]. A „környezeti fenntarthatóság” mellett – azzal szimbiózisban vagy párhuzamosan – különféle megnevezéssel, de a környezeti feltételek számításba vételével kezdett kiteljesedni a „fenntartható társadalom” és a „fenntartható gazdaság” (gazdasági fejlődés, fenntartott gazdasági növekedés) elmélete is, megerősödött a fenntarthatósági kérdésekkel is foglalkozó környezetszociológia, humánökológia, környezetgazdaságtan és az ökológiai (köz)gazdaságtan.

 A társadalmi-gazdasági fejlődés véges vagy csak feltételesen megújuló természeti erőforrások általi korlátainak felmérése és előrevetítése alapján levont következtetések szerint az adott ütemben, az adott módon nem folytatható a kialakult fejlődési „minta”

(mintázat, avagy más megfogalmazásban: a „szokásos üzletmenet”). A más területeken, azaz más országok területén vagy nemzetközi „közterületeken” található ilyen erőforrások kisajátítása, használata – amikor ezt globális szintre is általánosították – aggasztó jövőképet eredményezett. Az előbbi például a gyarmatokról származó javakra is utal [Mahátma Gandhit idézi: Bawa, 1996¹¹³], az utóbbi pedig arra, hogy a gyors ütemű erőforrás-elapadáshoz és elmélyülő nemzetközi konfliktusokhoz vezethet az ilyen globális javak szabályozatlan hasznosítása, túlhasználata [Hardin, 1968¹¹⁴; Meadows et al., 1972¹¹⁵].

 A környezetszennyező anyagok emelkedő ütemű kibocsátása, terjedése, felhalmozódása megfigyelhetőbbé és egyúttal az ebből adódó veszélyes hatások lehetősége is megbecsülhetőbbé vált az 1970-es évektől (pl. kén-dioxid, szén-dioxid, toxikus vegyianyag emissziók). Az erőforrás-használat mellé tehát – abból is eredően – már a környezetterhelés és fenntarthatatlan következményei is „felzárkóztak” és azok globalizálódását is elemezték. Ez különösen megmutatkozott annak nyomán, ahogyan fokozódott a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása és a különféle szintetikus vegyi

112 „Contemplation of the world's disappearing supplies of minerals, forests, and other exhaustible assets has led to demands for regulation of their exploitation. […] The method ordinarily proposed to stop the wholesale devastation of irreplaceable natural resources, or of natural resources replaceable only with difficulty and long delay, is to forbid production at certain times and in certain regions or to hamper production by insisting that obsolete and inefficient methods be continued.” (137. o.)

113 „It took Britain half the resources of the planet to achieve this prosperity. How many planets will a country like India require!” (3048. o.)

114 „Ruin is the destination toward which all men rush, each pursuing his own best interest in a society that believes in the freedom of the commons. Freedom in a commons brings ruin to all.” (162. o.)

115 „The outcome can only be disaster […]. The world system is simply not ample enough nor generous enough to accommodate much longer such egocentric and conflictive behavior by its inhabitants. The closer we come to the material limits to the planet, the more difficult this problem will be to tackle.” (192. o.)

anyagok előállítása, alkalmazása [Schumacher, 1973¹¹⁶], illetve azáltal, ahogyan általában meglódult a gazdasági növekedéssel bizonyos természeti erőforrások kiaknázása [Daly, 1977¹¹⁷; Daly, 1980].

 A nem fenntarthatónak mutatkozó, globalizálódó antropogén környezeti hatásokról a megfigyelőrendszerek és az információfeldolgozást, numerikus modellezést támogató eszközök fejlődésének is köszönhetően még több és pontosabb vizsgálati eredmény, értékelés jelent meg [Láng, 1980¹¹⁸; Brown, 1981¹¹⁹]. A bolygó természeti rendszerének eltartóképességi korlátaihoz közelítő társadalmi-gazdasági fejlődés miatt kialakuló, jelenleg gyakran „túllövésként” hivatkozott kockázatát is már négy évtizeddel ezelőtt részletesen kifejtette William R. Catton [Catton, 1982¹²⁰]. A környezeti erőforrások nem

„tartamos” felhasználásából és a környezetszennyezésből adódó gondok jelei mellett az azokkal összefüggő, már globális léptékű társadalmi, gazdasági, ágazati problémák, hatások is mindinkább észlelhetők, illetve felmérhetők lettek [Ward, 1976¹²¹; Brown &

Wolf, 1986¹²²]. A nem fenntarthatónak tartott folyamatok azonosítását pedig követték a

116 „If we squander our fossil fuels, we threaten civilisation; but if we squander the capital represented by living nature around us, we threaten life itself. […] why it is that all these terms - pollution, environment, ecology etc. - have so suddenly come into prominence. After all, we have had an industrial system for quite some time, yet only five or ten years ago these words were virtually unknown. […] Our scientists and technologists have learned to compound substances unknown to nature, against many of them, nature is virtually defenceless. […] It is only in the last twenty years or so that they have made their appearance in bulk. Because they have no natural enemies, they tend to accumulate, and the long-term consequences of this accumulation are in many cases known to be extremely dangerous, and in other gases totally unpredictable.” (7–8. o.)

117 „As more people transform more raw materials per person into commodities, we experience higher rates of depletion; as more people transform more commodities into waste, we experience higher rates of pollution.”

(9. o.)

118 „Az utóbbi ötven év fejlődése és az ezzel együtt járó környezetromlás káros következményei az utóbbi 8-10 évben váltak nyilvánvalóvá. A politikai, állami és tudományos vezetőkörök világszerte felismerték, hogy óvatosságra van szükség […]. Első ízben döbbentek rá arra, hogy az emberiség sorsa békés körülmények között is veszélybe került.” (16. o.)

119 „Viewed in per capita terms, global resource trends are both illuminating and disturbing. They show the relationship between multiplying human numbers and the carrying capacity of the earth's life-support systems, a relationship that has received too little attention. But they also show that expanding human demands are becoming unsustainable.” (49–50. o.)

120 „The growth and progress upon which we looked back with such pride had committed mankind to living on a scale that exceeds the sustainable carrying capacity of this finite planet, and the leaders of nations continued to devote far more effort toward attempting to prolong overshoot than toward undoing it.

Reluctance to face facts was driving us to make bad matters worse. […] Yet most contemporary political proposals for solving problems of economic stagnation or inequity amount to plans for speeding up the rate of drawdown of non-renewable resources.” 38. o.)

121 „Mankind is in fact engaged in a kind of race for survival between the inner and outer boundaries of social pressure and physical constraint while the doubling of the world's peoples and emergence of a half-urban world takes place in only four decades.” (9. o.) „We have at least reached the point of talking together about the great common tasks of humanity preserving our living environment, feeding the hungry, giving shelter to all our fellow creatures, treating with greater care and fraternal sharing the fundamental resources of water, of minerals, of energy, upon which our common life depends.” (249. o.)

122 „Throughout much of the period of rapid global economic expansion since World War II, economists have been able to ignore ecological concepts such as carrying capacity, largely because the human demands on biological systems were well below their sustainable yields. With the quadrupling of world economic activity since midcentury, however, human demands are beginning to exceed sustainable yield thresholds in country after country.” (38. o.)

környezeti fenntarthatóság követelményeiről, e fenntarthatóság elérésének lehetséges módjairól, eszközeiről szóló értekezések. Ezzel együtt a „fenntartható társadalom”

(társadalmi jólét és jóllét) és a „fenntartható gazdaság” (fejlődés, illetve „fenntartott növekedés”) megvalósítását elősegítő intézkedésekről, eszközökről szóló tudományos közlemények is sokasodtak.¹²³

A társadalmi fenntarthatóság gondolatköre nem különülhetett el az emberi szükségletek olyan környezeti feltételeinek azonosításától, mint az egészséges környezet jellemzői, a méltányos életvitelhez elengedhetetlen alapvető természeti erőforrások. A nemzedékeken belüli – mindenki számára méltányos életkörülményeket, a szélsőséges egyenlőtlenségektől is mentes társadalmi viszonyokat és mindezek környezeti feltételeit is biztosító – társadalmi fenntarthatóság mellett (vagy még inkább azzal együtt) olyan környezetgazdálkodási gondolkodásra, eszközökre lett szükség, hogy az elkövetkező nemzedékek számára is ezek a lehetőségek nyitottak, elérhetőek maradjanak.

 A társadalom tényleges szükségleteit tekintetbe vevő fejlődésről szóló tanulmányok a természeti erőforrások „rovására” a gazdasági növekedést előtérbe állító megközelítés helyett ajánlottak más megoldást [Brown, 1981; Daly & Cobb, 1989]. A társadalmi fenntarthatóság kérdéseire és annak környezeti vetületeire összpontosítva vették górcső alá a különböző fejleményeket és lehetséges teendőket a „Világfigyelő Intézet” (WWI) – már fentebb hivatkozott – 1984-től évente kiadott köteteiben közreadott elemzések [Brown et al., 1984¹²⁴].

 A jelenlegi és a jövőbeli nemzedékek jóllétének környezeti feltételei. A fentieknél jóval korábban Kenneth E. Boulding [Boulding, 1966] szemléletesen érzékeltette, hogy:

 A jelenlegi és a jövőbeli nemzedékek jóllétének környezeti feltételei. A fentieknél jóval korábban Kenneth E. Boulding [Boulding, 1966] szemléletesen érzékeltette, hogy: