A környezeti ügyeket is érintő multilaterális kapcsolatok kezdetei

Az 1920-ban létrejött Népszövetségnél nem kormányzati szervezetek kezdeményezték, hogy annak mandátuma terjedjen ki a nemzetközi jelentőségű környezeti ügyekre is, alakuljon meg egy természetvédelmi (világ)bizottság is, dolgozzanak ki mielőbb a tengeri olajszennyezések visszaszorítására egyezményt. E javaslatokból végül semmi sem valósult meg: más kritikus nemzetközi problémákhoz képest a környezetiek marginálisnak bizonyultak [Wöbse, 2008²⁴⁴]. Megjegyzendő, hogy pár regionális természetvédelmi megállapodás ez idő tájban

244 „Compared with pressing problems of the list of international issues such as migration, slave labor, health, and impending political and military conflicts, the care for flora and fauna turned marginal, however. In the end, the plan to establish a clearinghouse for environmental matters under the auspices of the League eventually failed to gain support.” (524. o.)

mégis elkészült (1933-ban és 1940-ben)²⁴⁵, sőt – közvetlen gazdasági érdekek mentén – volt erre néhány század eleji példa is.²⁴⁶ A környezeti vonatkozású együttműködési törekvések újraéledtek a második világháborút követően. A természeti erőforrások miatti korábbi konfrontációkból okulva, a gyorsan változó világpolitikai helyzet és a bővülő környezettudományi eredmények hatására az ENSZ, annak szakosított szervezetei és más együttműködési szervezetek növekvő érdeklődést mutattak a világban és egyes régióiban végbemenő társadalmi és gazdasági folyamatok környezeti vetületei iránt.

Az új világpolitikai helyzetben 1945 után újra lehetőség mutatkozott arra, hogy összhangban az ENSZ célkitűzéseivel is, a gazdasági, szociális, egészségi témákkal kapcsolatos más nemzetközi problémák – köztük a környezeti problémák – megoldásáról is szó legyen.²⁴⁷ Az 1960-as évek végéig azonban a feszültté vált világpolitikai helyzetben ez az együttműködés globális szinten nagyon korlátozott mértékű és eredményességű maradt az alábbiakban jelzett két olyan rövid időszak kivételével, amikor néhány környezeti ügyben is sikerült egyetértésre jutni.

 Az 1945–1948 közötti időszak. A fejlődők szempontjából különösen lényeges volt, hogy a természeti erőforrásaik feletti nemzeti rendelkezés jogára is érvényesnek lehetett és kellett tekinteni az önrendelkezési jogot, mely utóbbira az ENSZ 1945. évi alapokmánya akként hivatkozott (1.2. és 55. cikk), hogy ennek tiszteletben tartása is az ENSZ-tagállami együttműködés egyik alapvető célja [Dietrich, 2018]. Márpedig ez lett az elvi alap, a kiindulópont a fejlett és a fejlődő országok átalakuló kapcsolatrendszerében is nagy szerepet betöltő további nemzetközi erőforrás-hasznosítási, -kereskedelmi szabályozáshoz. Még a hidegháború kitörését, elmélyülését megelőzően sikerült tető alá hozni a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség megalakítását (1948),²⁴⁸ valamint legalább egy természeti „erőforrás”, nevezetesen a bálnák „túlvadászattal” szembeni védelmét szabályozó egyezményt [ICRW, 1946].

 Az 1957–1959 közötti időszak. Az 1940-es évek végétől majd két évtizeden át szinte töretlenül tartó hidegháborús (első) időszakban a „politikai klíma” rövid távú javulása tette lehetővé az 1957/58-as Nemzetközi Geofizikai Év programjának megszervezését az ICSU kezdeményezésére (a WMO közreműködésével és az UNESCO támogatásával). E pár évben sikerült megegyezni a nemzetközi tengerjogot megalapozó egyezményekről (1958) és az Antarktisz térségében való együttműködés általános szabályairól, beleértve a térség

245 Convention Relative to the Preservation of Fauna and Flora in the Natural State, 1933; Convention on nature protection and wild life preservation in the Western Hemisphere, 1940

246 Convention for the Preservation of Wild Animals, Birds and Fish in Africa, 1900; Convention for the Protection of Birds Useful to Agriculture, 1902; Convention for the Preservation and Protection of Fur Seals, 1911; Migratory Bird Treaty, 1916

247 UN Charter [1945]: „Article 55: With a view to the creation of conditions of stability and well-being which are necessary for peaceful and friendly relations among nations based on respect for the principle of equal rights and self-determination of peoples, the United Nations shall promote: […] b. solutions of international economic, social, health, and related problems”

248 Már többször hivatkoztunk az IUCN-re, amelynek alapításakor felvett hivatalos elnevezése Nemzetközi Természetmegőrzési Szövetség; de emellett ekként is említik e szervezetet: Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség, ill. Természetvédelmi Világszövetség.

élővilágának megőrzését [ATS, 1959²⁴⁹]. Az előbbiek sorába tartozott a nyílt tengereken folytatott halászatról és a tengerek élővilágáról szóló egyezmény [CFCLR, 1958], valamint a nyílt tengeren a környezetszennyezés – elsősorban az olajszennyezés és a radioaktív anyagokkal történő szennyezés – elkerülését célzó előírásokat tartalmazó egyezmény [CHS, 1958]. Az 1950-es évek végétől a hidegháborús feszültség újbóli kiéleződésével a globális szintű környezetpolitikai együttműködést is többé-kevésbé

„hidegre tették”.

A környezetpolitikai együttműködés e közel negyedszázadnyi időszakban – a két fent említett néhány évnyi kedvezőbb periódust leszámítva – elsősorban egyes országcsoportoknak a természeti erőforrásokkal kapcsolatos eltérő érdekeihez illeszkedően fejlődött, és ennek megfelelően alapvetően az egyes csoportokba tartozó országok közötti érdekegyeztetésben és -érvényesítésben nyilvánult meg.

 A „harmadik világ”, azaz a fejlődő országok csoportjának szempontjából fontos fejlemény volt, hogy két 1952. évi ENSZ-határozat is szólt az erőforrás-önrendelkezésről, azt is világossá téve, hogy ez hozzájárulhat a fejlődők bekapcsolódásával a nemzetközi együttműködéshez, ezalatt főként a további világgazdasági „expanziót” értve [UN, 1952a²⁵⁰, 1952b²⁵¹]. Az egy évtizeddel későbbi ENSZ-nyilatkozat még nagyobb hangsúllyal szólt e kérdésről, miután a fejlődő országok vezetői sokkal tudatosabbak lettek természeti erőforrásaiknak a gazdasági fejlődésükben betöltött jelentőségét illetően, és ezek iránt a fejlettek érdekeltsége is tovább nőtt gyorsuló gazdasági növekedésük miatt [UN, 1962²⁵²]. E dokumentumokban még semmi sem utalt arra, hogy bizonyos erőforrások nagy ütemű kiaknázása előbb vagy utóbb elvezethet nem fenntartható hasznosításukhoz, kimerülésükhöz.

 A fejlődő országokban megvalósuló beruházások támogatását célzó, 1960-ban megkezdett első nemzetközi fejlesztési együttműködési évtized ENSZ-programjának középpontjában is elsősorban a természeti erőforrások kitermeléséhez, hasznosításához kötődő gazdasági, kereskedelmi feltételek álltak. Ennek támogatása lett 1965-től az ENSZ Fejlesztési Program egyik fő feladata [UN, 1965²⁵³]. A fejlődők különösen a nyersanyagaik nemzetközi kereskedelmét érintő érdekeik hatékonyabb egyeztetése,

249 Art. IX. 1. „(f) preservation and conservation of living resources in Antarctica.”

250 The General Assembly: „Considering that the underdeveloped countries have the right to determine freely the use of their natural resources […] to further the realization of their plans of economic development in accordance with their national interests, and to further the expansion of the world economy”

251 „the right of peoples freely to use and exploit their natural wealth and resources is inherent in their sovereignty and in accordance with the Purposes and Principles of the Charter of the United Nations”, The General Assembly: „1. Recommends all Member States, in the exercise of their right freely to use and exploit their natural wealth and resources […] to have due regard […] to the need for maintaining the flow of capital in conditions of security, mutual confidence and economic co-operation among nations”

252 „Desiring that there should be further consideration by the United Nations of the subject of permanent sovereignty over natural resources in the spirit of international co-operation in the field of economic development, particularly that of the developing countries”

253 „The General Assembly, […] Being convinced that the United Nations assistance programmes are designed to support and supplement the national efforts of developing countries in solving the most important problems of their economic development, including industrial development”

képviselete céljából 1964-ben intézményesítették együttműködésüket a „77-ek csoportja”

keretében (G77).²⁵⁴ E közös fellépés egyik első eredményének is tulajdonítható, hogy az 1966-ban elfogadott emberi jogi egyezségokmányok is megerősítették minden nép önrendelkezési jogát a természeti erőforrásaira vonatkozóan [ICCPR, 1966; ICESCR, 1966²⁵⁵], majd a továbbiakban számottevően javult e tekintetben is a nemzetközi fejlesztési programok eredményessége.

 A szén, a vas akkor már hosszú ideje, majd a múlt század közepétől a kőolaj, később a földgáz is, különféle ásványok, fémércek és újabban a kritikus nyersanyagok – más természeti erőforrások mellett – kulcsfontosságúak voltak a gazdasági fejlődés számára.

Ezek sorában az elsőként említettek iránt növekvő kereslet is meghúzódott már korábbi és újabb keletű fegyveres és kereskedelmi konfliktusok hátterében. A történelmi előzményekből levont tanulság, illetve az ilyen erőforrásokkal összefüggő érdekegyeztetés és -érvényesítés motiválta 1951-ben az Európai Szén- és Acélközösség (ECSC), 1960-ban pedig a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) megalakulását. Az 1949-ben létrehozott KGST-ben szintén nagy szerepe lett a tagállamok között bizonyos természeti erőforrások kereskedelmének, az azokra épülő „gazdasági segítségnek”. A racionális erőforrás-gazdálkodás is már szempont volt [CECA, 1951²⁵⁶], de a tágabb környezeti megfontolások mind az ECSC (Montánunió) és a KGST, mind az OPEC esetében csak jóval később kerültek napirendre. Sajátos módon az ekkor megindult

„űrversenyt” szabályozó egyik első nemzetközi megállapodás már utalt az űrbéli erőforrások (majdani) hasznosításának kérdésére [OST, 1967²⁵⁷].

 Ebben az időszakban néhány nemzetközi szervezet keretében elindulhatott pár olyan környezeti program is, amelyek témakörei függetlenebbek voltak (vagy annak látszottak) a feszült „nagypolitikai” viszonyoktól. Olyan, már hivatkozott programok tartoztak ezek közé, mint: az UNESCO biológiai programja (IBP, 1964–) és hidrológiai programja (IHD, 1965–), három szervezet által támogatott globális légkörkutatási program (WMO-ICSU-UNEP: GARP, 1967–).

A fentiekből kitűnik, hogy az 1960-as évek végéig a sokoldalú nemzetközi környezetpolitikai kapcsolatok alakulását alapvetően természeti erőforrások miatti érdekellentétek és érdekegyeztetések jellemezték. Ez az egyoldalú megközelítés jórészt abból eredt, hogy az 1950-es évektől számított „nagy felgyorsulás” nyomán növekvő környezetterhelések,

254 E csoport azóta kibővült, jelenleg több mint 130 tagja van, és miután a Kínai Népköztársaság formálisan nem tekinti magát a csoport tagjának, így állásfoglalásaik közreadásánál azokra „G77+Kína” megjelöléssel hivatkoznak.

255 „Article 1: 2. All peoples may, for their own ends, freely dispose of their natural wealth and resources”

256 „Article 3 Les institutions de la Communauté doivent, dans le cadre de leurs attributions respectives et dans l'intérêt commun: […] d) veiller au maintien de conditions incitant les entreprises à développer et à améliorer leur potentiel de production et à promouvoir une politique d'exploitation rationnelle des ressources naturelles évitant leur épuisement inconsidéré”

257 „Bearing in mind the benefits which may be derived from the exploitation of the natural resources of the Moon and other celestial bodies”

környezeti kibocsátások kiterjedtebb és észlelhetőbb, érzékelhetőbb hatásai csak mintegy másfél-két évtizedes terjedési, „felhalmozódási” időtartam után jelentkeztek.