Kína WTO-csatlakozásának folyamata és mozgatórugói

Kína nyitásával a világ legnagyobb piaca vált elérhetővé és lett a világ egyik legmeghatározóbb befektetési helyszíne. E folyamatok egyik fontos állomása volt 2001-ben az ország WTO-csatlakozása⁴⁸, amely új terepet nyitott Kína és partnerei részére a külkereskedelmi kapcsolatokkal közvetlenül összefüggő, s esetlegesen annak háttérszabályozásából adódó gazdaságpolitikai érdekellentétek kezelésére is. Kína WTO-tagsága mellett szóló egyik legfontosabb érv, hogy e lépéssel az ország elkötelezte magát a külkereskedelmének teljes átalakítása mellett, egyben vállalta a külkereskedelem állami monopóliumának fokozatos leépítését és ezzel párhuzamosan kötelezte magát a kereskedelempolitikai eszközök piacgazdasághoz való igazodásának megerősítésére, valamint külön megállapított menetrend szerint a jogi vonatkozások belső jogba való átültetésére⁴⁹ (Hilf-Göttsche, 2003: 161). A csatlakozás tehát kiemelkedő mérföldkőnek számít Kína gazdasági fejlődése, modernizációja és általában véve a globalizációs folyamatok tekintetében. Kína csatlakozáskor vállalt kötelezettségei az akkor már két évtizede tartó reformfolyamat és a külkereskedelem liberalizációs folyamatának kiterjesztéseként értelmezhetők (Meisel et al, 2009: 9).

Ugyanakkor feltétlenül meg kell jegyezni, hogy Kína WTO-csatlakozása meglehetősen egyedi jellegzetességeket is mutat. E sajátosságok alapvetően az ország világgazdaságban betöltött helyzetéből, szerepéből és múltjából adódnak. A hosszú csatlakozási folyamat⁵⁰ egyrészt abból adódott, hogy kétoldalú megállapodásokat kellett létrehoznia a legnagyobb külkereskedelmi partnereivel⁵¹. Az elhúzódó csatlakozási tárgyalásokat úgy értékelhetjük, hogy azok rendkívül tudatos, megfontolt stratégiai elemeket tartalmazó, konzekvens politikát képviselnek, amely lehetővé teszi Kína

48 A WTO szerepe a nemzetközi kereskedelem szabályozása kapcsán igen széles körű: egyrészt egyfajta intézményi keretet biztosít a tagok kereskedelmi kapcsolatainak kialakításához, méghozzá olyan módon, hogy mind a jogi, mind a szerződéses megállapodásokkal kapcsolatos ügyeket koordinálja, másrészt kiterjedt tárgyalási fórumot biztosít az országok közötti szabadkereskedelmi viszonyokban. Ilyen értelemben egy nemzetgazdaság világgazdaságba történő integrálódási folyamatának alapvető feltételeként értékelhetjük az adott ország WTO-hoz való csatlakozását előkészítő lépéseket és intézkedéseket, valamint a konkrét tagság felvállalását.

49 A belső jogba való átültetés kiterjedt a törvényalkotás folyamatára, az igazságügyi reformokra, valamint az egységes közigazgatási jogalkalmazásra is. Mindezen túlmenően az ország kötelezettséget vállalt a transzparencia biztosítására is, amely a WTO-szabályrendszer egyik legfontosabb alapelve (Vö.

GATT X. számú 1994-es cikkely, illetve III. GATS cikkely)

50 Ugyan a csatlakozási folyamat meglehetősen hosszú időt vett igénybe, mégis több pozitív aspektusát is ki tudjuk mutatni: lehetőség nyílt a kínai álláspont teljes körű, részletes ismertetésére és a partnerekkel történő elfogadtatására.

51 E megállapodásokra 1999-ben került sor az Egyesül Államokkal, majd a következő évben az Európai Unióval.

51 számára a világgazdaságba történő integrálódást. Kína még az ezredforduló utáni második évtizedben is kettős szerepet vállal: egyrészt hangsúlyozza, hogy fejlődő országként a fejlődő országok törekvéseit magáénak érezve lép fel a WTO-ban, másrészt a tagsággal járó előnyöket kihasználva meghatározó világgazdasági szereplővé kíván előlépni (Meisel et. al, 2009: 27).

Egy nemzetgazdaság WTO-hoz való csatlakozásának központi eleme minden esetben az általában standardizált, de a konkrét országra vonatkozó, előzetesen lefolytatott tárgyalások során rögzített, engedményekkel kiegészített csatlakozási jegyzőkönyv parafálása.⁵² Kína esetében e dokumentum 16. cikkelye igen speciális engedményt (Transitional Product-Specific Safeguard Mechanism - TPSSM) tartalmaz⁵³. Az ún. átmeneti termékspecifikus védelmi mechanizmus⁵⁴, valamint az átmeneti termékspecifikus, a kereskedelem eltérítésére irányuló intézkedések életbelépésével más WTO-tag az általános végzáradékban szereplőnél kisebb piaczavarás esetében is alkalmazhat védelmi intézkedéseket a Kínából érkező termékek ellen. A csatlakozási dokumentum szerint abban az esetben hozhatók megfelelő védintézkedések, ha a Kínából érkező termék olyan nagy mennyiségben, illetve olyan feltételekkel kerül az importáló ország piacára, hogy az a szóban forgó importőr ország érintett iparágának lényeges megzavarását idézné elő⁵⁵ – sőt, abban az esetben is eljárás (elsőként konzultáció, majd annak eredménytelensége után konkrét ellenintézkedés) kezdeményezhető, ha a piaczavarás direkt módon ugyan még nem valósult meg, de annak fenyegetése bizonyítható⁵⁶. Ezekből következik, hogy Kínával szemben a többi WTO-tagországnak – ugyanolyan, vagy hasonló fajsúlyú kereskedelem-eltérítést feltételezve – jogosultsága van a szokásosnál szigorúbb eljárást kezdeményezni.

Kína a 2001-es évben ugyan elnyerte a Kereskedelmi Világszervezet tagságot, de a kínai gazdaság egy évtized elteltével sem felel meg a piacgazdaság WTO által rögzített kritériumainak. A WTO a csatlakozástól számított 15 év múltán, azaz 2016

52 A WTO-hoz később csatlakozó országokkal szemben a csatlakozási szerződésben gyakran használják azt a lehetőséget, hogy az általános szerződési feltételeken túlmenően speciális végzáradékban megfogalmazott korlátozások is érvényesítésre kerülhetnek.

53 Protocol on the Accession of People’s Republic of China, 16. cikkely

54 Ennek konkrét leírása az Európai Tanács 427/2003-as rendeletében is szerepel (Tanács (2003): Council Regulation (EC) No 427/2003)

55 A szóban forgó 16. cikkely a kínai álláspont szerint már azt is a kereskedelem eltérítéseként értékeli, ha adott esetben egy WTO tagállam védintézkedései miatt a kieső kínai export egy másik tagországban okoz lényeges – tehát nem súlyos – piaczavarást (Lee, 2005: 32-33).

56 Az Uruguayi GATT-egyezmény alapján az eljárás súlyos megzavarás vagy annak valós veszélye esetén indítható. Résultats des négotiations commerciales multilatérales du cycle d’Uruguay (1986-1994), Annexe 1, Annex 1A: Accords sur les sauvegardes, (OMC-GATT 1994). 2, cikkely (1).

52 jelentősen befolyásolja az eljárás alatt a dömpingár meghatározását.⁶⁰ Amennyiben egy ország eljárást kezdeményez és a vizsgálat alá vont ország ún. „market economy”

státusszal rendelkezik, akkor a dömpingár meghatározásakor az exportőr országban általánosan elfogadott, normál termelési költségekkel és árakkal kalkulálnak. Abban az esetben viszont, ha az exportőr ország „non market economy” státusszal rendelkezik, akkor a helyettesítő – lehetőleg azonos fejlettségi szinten levő – „market economy”

ország árait veszik figyelembe, az exportőr ország saját árait tehát a dömpingellenes vizsgálat során figyelmen kívül hagyják (Csomán, 2004). Kína WTO-s csatlakozási szerződésének (jegyzőkönyvének) 15.d. cikkelye⁶¹ Kínát, mint non-market economy határozta meg, ebből következik, hogy a dömpingeljárás alá vont kínai termékek esetében a dömpingár meghatározása során a helyettesítő ország termelési költségei, s így az árai is sok esetben jóval magasabbak⁶², mint a kínai árak az adott termék tekintetében.⁶³ Az 1995-ös és 2001-es év között összesen 2160 alkalommal indítottak dömpingellenes eljárást a WTO-nál, amelyből az összes intézkedés 14%-át folytatták le Kína ellen, kétszer annyit, mint bármely másik országgal szemben.⁶⁴

57Protocol on the Accession of People’s Republic of China, 15. cikkely, (d) bekezdés

58Ezek az országok olyan költséghatékony piacokkal rendelkeznek, ahol erős verseny van, amely – elvben legalábbis – alacsonyabb árakat eredményez, mint a nem piacgazdaságok esetében.

59Kína ellen az első antidömping eljárás 1979-ben indult, amikor az Európai Közösség eljárás alá vonta Pekinget a szaharin exportja miatt. A 2004-es év elején már több mint 610 dömping-ellenes per folyt kínai termékekkel kapcsolatban, melyek összértéke meghaladta a tíz milliárd dollárt.

60 Egy-egy dömpingellenes vizsgálat esetében valamely ország akkor tekinthető teljes mértékben piacgazdasági berendezkedésűnek, ha csekély mértékű a kormányzati befolyásolás a forráselosztás és vállalati döntéshozatalban (pl. diszkriminatív adórendszer megszűntetése, államilag rögzített árak leépítése), illetve a kompenzációs rendszereket és a nem piaci kereskedelem kizárását eszközölik, továbbá átlátható és nem diszkriminatív, a vállalatok megfelelő irányítását biztosító társasági jogszabályok megalkotását és jogszerű végrehajtását kezdeményezik (nemzetközi számviteli standardok alkalmazása, hatékony csődszabályozás, a részvényesek védelme, általános hozzáférés biztosítása hiteles vállalati adatokhoz), valamint olyan, az államtól független pénzügyi szektor működik az országban, amely de jure és de facto megfelelő garanciákkal és felügyelettel rendelkezik.

61 Protocol on the Accession of People’s Republic of China, 15. (d) cikkely

Forrás: http://unpan1.un.org/intradoc/groups/public/documents/APCITY/UNPAN002123.pdf

62 Az árkülönbség elsősorban Kína olcsó és nagy mennyiségben rendelkezésre álló munkaerőből származó komparatív előnyéből fakad

63 Ez a WTO szabályai szerint lehetővé teszi a kínai termékekre az antidömping vám (azaz a dömpingár és a világpiaci ár különbségét kiegyenlítő vám) kivetését.

64 A leggyakrabban érintett termékek a vegyipari alapanyagok (17 indított eljárás), nemesfémek (15 indított eljárás) és a különféle műanyagtermékek (12 eljárás) (Trebilcock-Howse, 2005: 232).

53 Importkorlátozó eszközök

Az exportorientált gazdasági növekedés érdekében az 1990-es évek elejétől Kínában jelentős vámkedvezményeket, illetve bizonyos esetekben teljes vámmentességet biztosítottak a bérmunkához és az ipari összeszerelő tevékenységhez köthető importhoz.

A WTO-csatlakozást megelőző évtizedben⁶⁵ a jelentős mértékben védett agráriumban is megindult a kereskedelmet akadályozó eszközök fokozatos leépítése.

Kína az 1990-es évek eleje óta jelentős vámcsökkentést hajtott végre, aminek következményeként az ipari termékek átlagos vámszintje a 40 százalék közeli értékről az ezredfordulóra 15 százalék körüli szintre mérséklődött. Kína a vámtarifák csökkentésével, az importkvóták, engedélyek, kizárólagos kereskedelmi jogok, állami támogatások és egyéb, nem tarifális korlátok megszűntetése mellett kötelezte el magát, amely elsősorban az ipari termékekre, az agrárium által előállított mezőgazdasági termékekre és a szolgáltatáskereskedelemre terjedt ki.⁶⁶ A felkészülési szakaszban az alapvámok rögzítése megtörtént, az ipari vámok korábbi 14,8 százalékos szintje 8,9 százalékra mérséklődött. Kína WTO-s csatlakozásakor egyben aláírta az információs technológiáról szóló 1996-os évben kötött megállapodást, így a számítógépek, telekommunikációs berendezések és azok bizonyos alapanyagai (félvezetők) 13,3 százalékos vámmértékét teljes egészében megszüntette 2005-ig.⁶⁷

Fontos megjegyezni, hogy maga a vámcsökkentési eljárás számos esetben szokatlanul rövid idő alatt történt meg, így a járműiparban alkalmazott 80-100 százalékos vám 25 százalékra mérséklődött alig egy év alatt. A csatlakozási szerződés aláírásakor Kína egyben vállalta, hogy a belépéssel, de legkésőbb 2005-ig megszűnteti az egyéb nem vámjellegű korlátozásokat, leépíti az importkvótákat, az engedélyezési eljárásokat, és a korábban alkalmazott kötelező pályáztatási eljárásokat. A mezőgazdasági termékek nagy részénél (búza, rizs, cukor) a mennyiségi korlátozásokat leépítette, ezzel egy időben kedvezményes vámszintű kvótákat vezetett be. Kína a legnagyobb kedvezmény elve⁶⁸ szerinti átlagos, súlyozott vámtarifáit a 2001-es 15,6

65 A belépésre való felkészülés és a vámcsökkentési folyamat elindulása nem a WTO-ba való konkrét belépéskor kezdődött, hanem a nyitás és reform politikájának harmadik, 1990-től datálható időszakhoz köthető.

66 A vámokon kívül Kína egyéb, nem vámjellegű kereskedelmet akadályozó eszközöket is alkalmaz, azonban ezek szerepe a 2001-es WTO- csatlakozás óta jelentősen lecsökkent.

67 Ezzel a lépéssel az ipari termékek átlagos vámszintje olyannyira mérséklődött, hogy más WTO tagsággal rendelkező fejlődő ország vámszintje alá került.

68 A GATT (General Agreement on Tariffs and Trade) I. cikkelyének alapelve. Az egyenlő elbánás elve szerint a szerződő felek a vám, adó és kereskedelemre vonatkozó szabályozásukban megadnak

54 százalékos szintről 2005-re 9,7 százalékosra csökkentette. Ezen belül is az agrártermékek tekintetében a vámok szintje valamivel magasabb (15,3 %), egyéb termékek vonatkozásában kissé alacsonyabb (8,8 %) volt (Inotai, 2009: 313-320). Az alkalmazott vámok mind kötött kereskedelmi vámnak⁶⁹ minősülnek, néhány kivételtől eltekintve kizárólag ad-valorem⁷⁰ típusú vámok.

Kína WTO csatlakozásban tett vállalásai összhangban vannak a Kína–Afrika Együttműködési Fórum (Forum on China-Africa Cooperation – FOCAC) II. miniszteri szintű konferenciájának 2003 decemberében elfogadott feltételeivel, ennek megfelelően Kína 190 árucikkre nulltarifás vámtételt biztosított a 28 legkevésbé fejlett fekete-afrikai ország számára, a 2006-os pekingi III. miniszteri szintű konferencián a kedvezményt már 478 afrikai áruféleségre terjesztették ki. A 2004-es évtől a kvóták és a kereskedelmi monopóliumok alkalmazása megszűnt, az import engedélyek és az import tiltása is csökkent, illetve jelentős adminisztrációs egyszerűsödés is bekövetkezett e tekintetben.

Kína azonban még mindig számos tarifális és nem tarifális eszközt alkalmaz a saját piacán, például a külföldi gazdasági szereplőkkel szembeni diszkrimináció bizonyos fajtáit a banki, a biztosítási és infokommunikációs szektorokban, illetve akadályt teremt elsősorban az adminisztratív protekcionizmus valamely eszközével, így a tarifaszerkezet bonyolultságával és számos technikai tényező vagy kötelező tanúsítási rendszer beiktatásával. ⁷¹ A szolgáltatáskereskedelem tekintetében is Kína szinte minden ágazatban liberalizációs lépéseket hajtott végre, így megnyílt a lehetőség a külföldi szolgáltatók és beruházók előtt, hogy belépjenek a kínai piacokra.⁷²

Kínának különös kihívást jelentett a nemzetközi szabványoknak való megfelelés is. E tekintetben is jelentős változások történtek az elmúlt években, mivel a szabványharmonizációs folyamatnak köszönhetően a korábban alkalmazott kínai

egymásnak minden olyan kedvezményt, amelyet harmadik országokkal kötött szerződésekben biztosítottak, vagy biztosítani fognak. A legnagyobb kedvezmény elve azonos feltételeket nyújt az összes szerződő félnek, ezzel őket a hazai piacon egyenlővé teszi és biztosítja számukra a diszkriminációmentes elbánást. Ezen elv alkalmazása a hagyományos GATT szabályozásban csak az árukra vonatkozott, ezért az 1994-es TRIPS (Trade Related Aspects of Intellectual Property Rights) Egyezményben szabályozták a szellemi tulajdonjogok oltalmának egyes kérdéseit is, mivel e jogokban a "természetéhez igazodó és a termékre orientált szemlélettel szakító elvet kellett megfogalmazni" (Ficsor, 1995).

69 Más néven rögzített vám (bound tariff rate), amellyel a tagországok a WTO-hoz való csatlakozásuk alkalmával a maximált vámtétel alkalmazását vállalják.

70 Százalékos értékben kifejezett értékalapú vámtétel.

71 Az adminisztratív protekcionista eszközökről Kína nem szolgáltat külön jelentést a WTO felé, ezzel e tekintetben sem tesz teljes körűen eleget a Kereskedelmi Világszervezet által támasztott kritériumoknak.

72 Olyan, korábban teljesen zárt, vagy igen nagy mértékben korlátozott ágazatok nyíltak meg a befektetők előtt, mint a pénzügyi- és banki szolgáltatások, kommunikáció, turizmus, kereskedelem és disztribúció.

55 szabványok 11,6 százaléka teljes egészében megszűnt.⁷³ Kína – főként az EU nyomására – 2011-ben konkrét lépéseket tett arra vonatkozóan, hogy a beszerzést függetlenítse a szellemi tulajdon eredetére vonatkozó követelménytől⁷⁴, ezzel a lépéssel ténylegesen előmozdíthatóvá vált a külföldi vállalatok kínai piacokra való bejutásának és közbeszerzési eljárásokban való egyenjogú részvételének lehetősége.

A külföldi vállalatok kínai terjeszkedésének elsődlegesen engedélyezett formája a joint venture, azaz a közös vállalat, amely vállalati forma rendkívül szigorú feltételeket ír elő és gyakorta a stratégia, illetve a technológia átadását követeli meg a betelepülő külföldi vállalattól. Ez a viselkedés ugrásszerűen növeli Kína versenyhelyzetét az iparban, ezzel párhuzamosan azonban a külföldi anyavállalatok szektorbeli versenyképessége világviszonylatban jelentősen csökken. ⁷⁵ E folyamatokban való előrelépés mindenképpen szükségszerű, mivel Kína esetében felmerülhet a tisztességtelen piaci verseny gyanúja.

Exportkorlátozó eszközök a kínai külkereskedelemben

A termelés biztonsága és a belső ellátás érdekében Kína exportkorlátozásokat is alkalmaz. A Kína által leggyakrabban alkalmazott exportkorlátozó eszközök: az exportot sújtó adók, exporttilalom, exportengedélyezés és az export kvóták. Kína mennyiségi korlátozásokat alkalmaz a nyersanyagok, itt is főként a kőolaj és számos alapanyag (bauxit, a koksz, a fluorit, a magnézium, a mangán, a szilícium karbid, a fémszilícium, a sárga foszfor és a cink), illetve számos agrártermék (rizs, kukorica, gyapot) exportjának tekintetében.⁷⁶ 2009-ben Európai Unió az Egyesült Államokkal közösen intézkedési eljárás kérelmet jelentett be a WTO-nál Kína ellen, mivel Peking korlátozza az ipari nyersanyagok exportját. Az amerikai és az EU-s álláspont szerint a kínai exportkorlátozások ugyanis limitálják a nyersanyagokhoz való hozzáférést és növelik az

73 A 2005-ös évben még csupán a kínai szabványok 32 százaléka egyezett a nemzetközi szabványokkal.

74 A WTO- előírások egyik fontos eleme a szellemi tulajdonjog kérdése. E tekintetben a kínai kormányzatnak igen komplex, átfogó akciótervet kell alkalmaznia arra vonatkozóan, hogy a csatlakozásban vállalt kötelezettségeit a védjegyszabályozás, a copyright, a szabadalomoltalom területén teljesíteni tudja. Ennek megfelelően olyan intézkedések megalkotására került sor, amely a jogalkotás, a képzés, a reklám, valamint az üzleti kultúra területeit nagyban támogatja és erősíti, mivel Kínában hiányoznak a szellemi tulajdonjogok védelmére megalkotott jogi és intézményi feltételek.

75 Ezért az Európai Unió és az Egyesült Államok is nyomást gyakorol Kínára a joint venture vállalati forma nyitottabbá tétele és a szellemi tulajdon hatékonyabb védelme miatt, ami által a külföldi vállalkozások kínai piacokhoz való hozzáférése elérhetőbbé válik.

76 E termékekre kivetett kínai exportvámok nem feleltek meg a Kína által a WTO-hoz való csatlakozásról szóló jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségeknek, így a nyersanyagok és a mezőgazdasági termékek e csoportjára meghatározott exportkvóták sértik a mennyiségi exportkorlátozások bevezetésére vonatkozó általános tilalmat.

56 alapanyagok világpiaci árát, miközben csökkentik azt az árat, amit a hazai kínai gyártóknak a szóban fogó nyersanyagok beszerzéséért fizetniük kell. E termékeket főként az acél-, az alumínium- és a vegyiparban használják és emiatt számos kapcsolódó szektor is érintett (beleértve az autóipart is), melyekre a 2008-ban kezdődött gazdasági visszaesés negatívan hatott.

57