3. KÍNA ÉS A FEKETE-AFRIKAI ORSZÁGOK KAPCSOLATA – MÚLT ÉS JELEN
3.1. A fekete-afrikai országok helye és szerepe a világban
A fejlődő Afrika történetét a kontrasztok régiójaként105 és az elvesztegetett lehetőségek sorozataként tartja nyilván a világ, mivel az eltérő politikai, gazdasági, kulturális, diplomáciai, földrajzi és történelmi környezettel bíró fekete-afrikai országok többsége a hosszú évtizedek alatt csak nagyon szerény mértékben tudott élni a globalizáció adta előnyökkel. A gyarmati rendszer felbomlása óta eltelt időszakot ezen országok lényegében a világgazdaság perifériáján töltötték (Hartzenberg, 2011: 4), legfeljebb egy-egy humanitárius katasztrófa, vagy adósság-elengedési hullám kapcsán értesülhettünk a térségben uralkodó és a legtöbb afrikai országot valósan jellemző állapotokról.106 A kontinens legtöbb országa nem volt képes kitörni a fejlődő országok kategóriájából: az ENSZ által összesített adatok szerint 2011-ben a világ 48 legkevésbé fejlett országa107 (Least Developed Country – LDC) közül 33 a fekete-afrikai régióban található. A fekete-afrikai térség országainak összesített GDP-je meghaladja a 1246 Mrd dollárt (lásd 13. ábra), az egy főre eső átlagos bruttó nemzeti jövedelem 1255 dollár volt 2011-ben.
A szub-szaharai országok teljes népessége 874,8 milliárd fő, amelyből 479 millió fő a vidéki területeken él. A fekete-afrikai régió gazdasági-társadalmi jellemzői e tekintetben nagy hasonlóságot mutatnak más feltörekvő ázsiai és latin-amerikai országokkal, különös tekintettel a növekvő urbanizációs folyamatokra (IMF, 2012). A 2012-es évben 12 fekete-afrikai ország népessége nem érte el a 2 millió főt (ENSZ, 2012), 15 régióbeli ország bruttó hazai terméke 2011-ben kevesebb volt, mint 5 Mrd dollár, ebből 4 ország esetében 1 Mrd dollár alatt maradt. A növekvő globális
105 A régió legmagasabb várható élettartama Mauríciuszon (73,2 év), a legalacsonyabb Szváziföldön (40,8 év). A mezőgazdaság hozzájárulása a GDP-hez Bissau-Guinea-ban 60%, Botswanában 1,6%. A Dél-Afrikai Köztársaság GDP-je 242 Mrd USD volt 2011-ben, SaoTomé és Principe GDP-je ugyanebben az évben alig érte el a 123 millió USD-t. Nigéria a legnépesebb (145 millió fő), Seychelle-szigetek népessége 100 ezer fő.
106 A fekete-afrikai országok világgazdasági marginalizációja, súlyos etnikai konfliktusok, aggasztó méreteket öltő korrupció és egészségügyi járványok a nemzetközi közösség számára számos – főként biztonsági – kockázati tényezőt rejtenek magukban.
107 Az ENSZ nomenklatúra szerint a legkevésbé fejlett ország kategóriájába azon országok tartoznak, melyek egyrészt az alacsony jövedelmű országok közé sorolhatók, azaz három év átlagában az egy főre eső bruttó nemzeti jövedelem nem haladja meg a 905 dollárt, másrészt az egészségügy, oktatás és gazdasági fejlettség terén jelentős elmaradást mutatnak.
94 élelmiszer- és üzemanyagárak hatására a legtöbb kelet-afrikai országban 2011 folyamán az inflációs nyomás felerősödése következett be, azonban az országok a növekvő inflációra monetáris szigorítással reagáltak.
13. ábra: A fekete-afrikai országok reál GDP növekedése (1970-2011)
Forrás: Világbank, http://data.worldbank.org/region/SSA
A fekete-afrikai országok a világ külkereskedelmében még mindig csupán 2%-ban részesednek, a régió országai közötti kereskedelem is csak 10% körül mozog108, amely szerint alapvetően arra vezethető vissza, hogy a kontinensre jellemző szállítási költségek világviszonylatban még mindig rendkívül magasak109, amely nagyban növeli a kereskedelem költségeit, ezzel hátráltatva a fekete-afrikai országok egymás közötti kereskedelmének bővülését. Ez főként annak tudható be, hogy a kontinensen még mindig alacsony az egy főre jutó közúti és vasúti közlekedési infrastruktúra (McCord et.
al 2005: 37). A világ ipari termelésének mindösszesen 1%-át, és a világ teljes termékexportjának csupán 2,4%-át adták e térség nemzetgazdaságai. Számos gazdasági mutató még mindig igen negatív képet fest, mégis a térség egyes országai továbbra is erős növekedést produkálnak, annak ellenére, hogy a globális gazdasági környezet továbbra is gyenge teljesítményt mutat. Ugyanakkor azt is feltétlenül ki kell emelni, hogy a nyersanyag-exportra koncentráló fekete-afrikai országok gazdasági növekedéséhez nagyban hozzájárul az is, hogy Kína megnövekedett erő
108 Ez az arány igen alacsonynak minősül a többi régió hasonló adataihoz viszonyítva: Észak-Amerikában ez a mutató 40%, Európában 60% körül mozog.
109 A szállítási költségek a régióban 63%-kal magasabbak, mint a fejlett országokban.
0,00
1970 1980 1990 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011
reál GDP %
GDP milliárd dollár
reál GDP növekedés (%) GDP (milliárd USD)
95 szükséglete jelentős külkereskedelmi forgalmat indukál a fekete-afrikai térség országaival.
A régió átlagos gazdasági növekedése a globális válságot megelőző időszakban (2004-2008) átlagosan 6,5%, 2011-ben 5% volt110 111, ami nagyrészt a még mindig magas nyersanyagáraknak, valamint a relatíve kedvezően alakuló belgazdasági környezetnek és a támogató makrogazdasági politikáknak tudható be (IMF, 2012).
Az alacsony jövedelmű fekete-afrikai országokban a korábban jellemző kiegyensúlyozott növekedés trendje nem tört meg jelentősen a 2008-ban kezdődött pénzügyi és világgazdasági válság miatt és nem érezteti olyan nagy mértékben a negatív hatásait, mint a világ fejlett régióiban, ennek főként az az oka, hogy ezen országok nagyrészt kimaradtak a globalizációs folyamatokból és – a Dél-Afrikai Köztársaság kivételével – korábban csak igen kis mértékben tudtak integrálódni a világ pénz- és tőkepiacaiba (Kiss, 2009: 69-70). Az Európai Unió és – bár változó intenzitással – az Egyesült Államok is már hosszú évtizedek óta a kontinens legfontosabb kereskedelmi partnerei, ugyanakkor az utóbbi években rendkívüli érdeklődést tanúsítanak a feltörekvő országok – köztük is elsősorban Kína – részben a természeti erőforrásokhoz, itt is főként az energiahordozókhoz való hozzáférés, valamint az afrikai belső piacokban rejlő hatalmas lehetőségek miatt, így – részben a globalizációs folyamatok kiterjedésének köszönhetően és a napjainkra igencsak megmutatkozó, a fejlődő országokban fokozódó nyersanyag- és energiaszükségletnek (lásd 14. ábra) következményeként – rendkívüli módon felértékelődött a nyersanyagban – elsősorban kőolajban, ritkaföldfémekben, nemesfémekben – gazdag afrikai kontinens szerepe (IEA WEO, 2011).
Az EIA (Energy Information Administration) adatai szerint átlagosan mintegy 2%-kal bővül évente a világ kőolajszükséglete, főként Kína és India megnövekedett energiaigényének köszönhetően (Perry, 2007). A szervezet előrejelzése alapján a világ energiafogyasztása 2035-re várhatóan eléri az évi 800 billió megajoult, amelyből e két ország együttesen a világ energiaszükségletének közel negyedét tudhatja majd magáénak (lásd 14. ábra).
110 A 2011-es év súlyos aszályos időszaka is nagyban hozzájárult a nyugat-afrikai országok, főként a Nyugat-Afrikai Gazdasági és Monetáris Unió (West Africa Economic and Monetary Union - WAEMU) tagországainak szerényebb gazdasági teljesítményéhez. Az Elefántcsontparton bekövetkezett választások utáni polgári megmozdulások szintén jelentősen visszavetetették az ország gazdasági növekedését (2011:
5%).
111 A régióban a legnagyobb reál GDP növekedést 2011-ben Ghána (13,6%), Eritrea (8,7%), Ruanda (8,8%) produkálta.
96 14. ábra: A világ energiafogyasztása (tényadatok és előrejelzés 1990-2035)
Forrás: EIA adatok alapján saját kalkuláció
A régió legfontosabb külkereskedelmi partnere hagyományosan az Európai Unió, a 2001 és 2011 közötti időszakban a fekete-afrikai országok teljes exportjának mintegy 25,7%-a az EU tagállamaiba áramlott. A fekete afrikai országok és az EU közötti kereskedelmi kapcsolatok alapvető szabályainak elvi keretrendszerét a Loméi Egyezmények 112 biztosították, amely egyoldalú preferenciális hozzáférést, azaz vámmentes kereskedelmet biztosított az EU piacain a fejlődő országok mezőgazdasági termékei számára113. A (Loméi Egyezményt felváltó) Cotonou-i megállapodást114 aláíró országok már nem csak gazdasági, hanem fejlesztési és politikai partnerséget kötöttek az Európai Unióval (Udvari, 2008: 57-58), ugyanakkor az egyezmény előkészítette a WTO-tárgyalásokat is. Az EU és a fekete-afrikai országok közötti – elsősorban külkereskedelemre építő – szoros viszony(rendszer) azonban kitettséget jelent abban a tekintetben, hogy az EU-n belüli fokozott pénzügyi és gazdasági feszültségek kapcsán felmerülhet a régió országaira átgyűrűző ún. spill-over hatás, illetve nem elhanyagolható geopolitikai veszélyeket hordozhat egy ugrásszerűen bekövetkező olajár emelkedés is (IMF, 2012). A 2010-es évben a fekete-afrikai térség második legnagyobb exportpiaci partnere az USA volt (19,8%), azonban a 2011-es évben helyére Kína lépett,
112 A Loméi Egyezmények (azok szerkezete, valamint maga az egyezményekben részt vevő országok, cikkelyek, a rendelkezésre álló források) értékelése során megállapítható, hogy a négy Loméi Egyezmény sikeresnek minősül (Udvari, 2008: 47). Az egyezmények sorrendben: Lomé I: 1975-80; Lomé II: 1980-85; Lomé III: 1985-90; Lomé IV: 1990-2000. Az egyezmények 2000-ben érvényüket vesztették.
113 A vámmentesség az afrikai, karibi, csendes-óceáni, azaz az ún. ACP-országok exporttermékeinek több mint 90%-át érintette (Whiteman, 1998: 29-37)
114 A Cotonou-i Partnerségi Megállapodás (2000-2020) a Loméi egyezménnyel összhangban, ahhoz hasonló eszközökkel és célokkal helyezte új alapokra az ACP-országok és az EU kapcsolatát.
0
1990 1995 2000 2005 2010 2015 2020 2025 2030 2035
billió MJ
Kína és India Egyéb OECD év
97 részesedése a régió exportjából ebben az évben 19,9%-ra növekedett az előző évi 17,7%-ról. A világ exportrangsorában 2011-ben Nigéria a 37., a Dél-Afrikai Köztársaság a 41., és Angola az 52. helyet foglalja el. A 2007-es és 2011-es év között a legnagyobb exportbővülést Ghána (44%)115 és a Kongói Demokratikus Köztársaság (30%) érte el. A régió teljes áruexportjának 56,85%-át az ásványi tüzelőanyagok és ásványi olajok (HS 27) teszik ki, a nemesfémek és drágakövek (HS 71) pedig 9%-kal részesülnek a fekete-afrikai országok áruexportjából.
11. táblázat: Az ásványi anyag kitermelő szektor116 szerepe az országok exportjában (2001 és 2011) regionális szinten megfogalmazódtak olyan fejlesztési stratégiák és programok (ilyen volt például a Lagoszi Cselekvési Terv117 – Lagos Plan of Action, SADC Bányászati
115 Ghána 44%-os exportbővülése mögött a HS 27 kód alá tartozó ásványi tüzelőanyagok és ásványi olajok felfutó kivitele áll. 2010-ben az ország teljes exportja 6 millió dollár volt e termékcsoport tekintetében, 2011-ben már 7,4 milliárd dollárt tett ki.
116 Az ásványi anyag kitermelő szektorba a HS V. Áruosztályba tartozó termékek tartoznak: Só, kén, földek és kövek; gipsz, mész és cement (HS 25); Ércek, salakok és hamu (HS 26); Ásványi tüzelőanyagok, ásványi olajok és ezek desztillációs termékei, bitumenes anyagok, ásványi viaszok (HS27).
117 A Lagoszi Cselekvési Terv 35. és 39. pontja az afrikai országok lehetséges fejlesztését abban látta, hogy a rendelkezésre álló természeti erőforrások ésszerű módon történő kiaknázása mind szélesebb körben valósul meg (OOFA Unity)
98 Ágazati program – SADC Mineral Sector Programme118, a NEPAD Építőipari Ágazata, Afrika Bányászati Partnerségi Program – Africa Mining Partnership Program119), amelyek elsősorban az erőforrások erőteljesebb kihasználására fókuszáltak, ezzel egyfajta lehetséges fejlesztési/fejlődési útvonalként megjelölve az erőforrások mind erőteljesebb kihasználását középpontba állító stratégiákat. E tervek és programok többsége nem, vagy csak részben valósult meg, mivel a teljes egészében hiányzó vagy nagyon alacsony színvonalú, fejletlen infrastruktúra, magas tőkeigény és az alacsonyan képzett munkaerő akadályozták e programok sikeres megvalósítását.
A fekete-afrikai országok teljes importja 2011-ben 657 Mrd dollár volt, 4,6-szerese a 2001-es értéknek. A legnagyobb importot hagyományosan a Dél-Afrikai Köztársaság bonyolítja. Az importon belül a legnagyobb súllyal az ásványi tüzelőanyagok és ásványi olajok szerepelnek (HS 27), valamint a különféle gépek és mechanikus berendezések és ezek alkatrészei (HS 84) vannak jelen.
A fekete-afrikai régió ESI-mutatója az export adatok alapján 0,76, import adatok szerint szintén 0,76 volt. A Ružička-index értékei export oldalon 0,67, import oldalon 0,89 értéket mutatnak. A fekete-afrikai országok 2001 és 2011 évek vonatkozásában a külkereskedelmi adatok alapján kalkulált Bender – Li-féle Lawrence-mutatója az export oldalon 0,34, import oldalon 0,11 értéket vett fel (lásd 3. melléklet). A kapott adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a fekete-afrikai országok külkereskedelmi szerkezetében – a rövid időtávot feltétlenül kihangsúlyozva – átrendeződést figyelhetünk meg, amely főként az export oldalon jelentős.
A fekete-afrikai országokba áramló teljes tőkebeáramlás 56,6 Mrd dollár volt 2011-ben, ami a GDP 4,5%-át teszi ki, ez 5,79%-os növekedést jelez az előző évhez képest, annak ellenére, hogy a globális befektetői hangulat negatív volt, emiatt kockázatkerülés jellemezte a befektetőket, amit elsősorban a 2008-ben kezdődött globális pénzügyi és gazdasági válság negatív hatásainak következményeként lehet értékelni. A magán szektor 2011-ben eszközölt befektetései 42,4 Mrd dollárt tettek ki, ez az előző évhez viszonyítva 4,69%-os emelkedésnek felel meg. A térségbe irányuló
118 A program 2000. február 8-án lépett hatályba. Feladata az volt, hogy elősegítse a régió gazdasági integrációját, valamint előmozdítsa a beruházásokat a bányászati ágazatban. Az program reményeket fűzött ahhoz, hogy a fejlesztések pozitív multiplikátor hatása érvényesül a gazdaságban és a társadalomban egyaránt, továbbá növekedni fog a lakosság életszínvonala (OOFA Unity)
119 Az Africa Mining Partnership (AMP) 16 afrikai ország által indított kezdeményezés, amely öt fő célkitűzést, illetve ezek összehangolását fogalmazta meg: kisüzemi (kis léptékű) bányászat, a kitermelési irányelvek és a környezetvédelmi politikák hatékony összehangolása, humánerőforrás-fejlesztés, a külföldi működőtőke befektetések ösztönzése, valamint a helyi vállalkozók intenzívebb bevonása.
(Forrás: http://www.globaldialogue.info/amp_e.htm)
99 működőtőke befektetésekkel kapcsolatos projektek 27%-kal növekedtek, a beáramló direkttőke elsősorban a gyártás és infrastrukturális beruházások területére, illetve a szolgáltatási szektorba áramlott. Volumenében a legnagyobb működőtőke a 2011-es évben Nigériába (8,92 Mrd dollár) és Ghánába érkezett (3,22 Mrd dollár). A direkttőke befektetések állománya a fekete-afrikai országokban a legnagyobb továbbra is a Dél-Afrikai Köztársaságban (152,99 Mrd dollár) és Nigériában (69,24 Mrd dollár) volt. A működőtőke befektetések mintegy 17%-a fekete-afrikai régión belüli (térségbeli országok közötti) befektetésnek minősül, ezzel kapcsolatosan a 2010 és 2011-es évek közötti időszak vonatkozásában 32%-os növekedést tudunk kimutatni (főként a Dél-Afrikai Köztársaságban, Nigériában és Kenyában). Különösen a fekete-afrikai olajkitermelő országokba120 áramlottak a működőtőke befektetések (lásd 15. ábra). A térségbe irányuló magánszektor portfólió befektetései sokkal inkább hullámzó teljesítményt mutatnak (2008: -5,7 Mrd USD; 2009: 10,2 Mrd USD; 2010: 8 Mrd USD;
2011: -1,8 Mrd USD).
15. ábra: A fekete-afrikai országokba irányuló működőtőke befektetések (2001-2011)
Forrás: UNCTAD, WIR, IMF WEO adatok alapján saját szerkesztésű ábra
120 Az irodalom az olajkitermelő országok kategóriájába sorolja azokat a nemzetgazdaságokat, amelyek esetében a teljes export legalább 40%-át a kőolaj és származékai (HS 25-27) teszik ki. A fekete-afrikai országok tekintetében a 2011-es exportadatok figyelembe vételével e kategóriába esnek konkrétan: Csád (97,89%), Angola 97,47%, Nigéria 96,57 %, Szudán 94,72%, Egyenlítői Guinea 92,29%, Gabon 84,29%, Kongó 78,7%, Niger 69,92%, Mauritánia
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011
milliárd dollár Észak-afrikai országok
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011
milliárd dollár
Olajexportőr Fekete-afrikai országok Olajimportőr Fekete-afrikai országok
100 Az észak-afrikai országokhoz mérten a fekete-afrikai térség országaiba 2006-tól számottevőbb tőkeáramlás mutatható ki, a trend a 2008-as globális pénzügyi és gazdasági válság ellenére tovább folytatódott, sőt a két régió tekintetében a 2010-es esztendő fordulatot hozott: a fekete-afrikai országok jóval dinamikusabb tőkebeáramlást tudtak indukálni. A fekete-afrikai olajimportőr országok a globális működőtőke visszaesés ellenére GDP arányosan nagyjából azonos mértékű működőtőkét tudtak vonzani a 2007-2011 es időszak alatt, ezzel szemben az olajexportőrök e tekintetben jelentős visszaesést szenvedtek el (lásd 16. ábra).
16. ábra: A fekete-afrikai országok működőtőke-vonzó képessége
Forrás: UNCTAD, WIR, IMF WEO adatok alapján saját szerkesztésű ábra A működőtőke befektetések – itt elsősorban a zöld mezős beruházásokra gondolunk – különösen fontosak abból a szempontból, hogy az új termelő beruházások mellett (a befektetett eszközökön és készleteken kívül) egyéb, ún. „láthatatlan aktívák” is beáramlanak az országba menedzsment, technológia, know-how formájában, s nem utolsó sorban lendületet adhatnak a hazai befektetőknek, vállalatoknak (Lőrincné, 2004:
430). A fekete-afrikai térségben az FDI igen fontos forrása e termelő beruházásoknak.
A térség országaiba áramló működőtőke befektetések legnagyobb hányada erőforrás kereső beruházásnak121 tekinthető. A fekete-afrikai országok átlagos termelékenysége
121 A telephely kiválasztási szempontok legfontosabb feltétele, hogy a működőtőke befektető a termelési tényezőkhöz megfelelő mennyiségben, minőségben és áron juthasson hozzá, azaz az adott
0%
100%
200%
300%
400%
500%
600%
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011
aGDP%-ában
Olajexportőrök (%) Olajimportőrök (%)
101 átlagosan 2,7%-kal növekszik évente (Roxburgh et. al, 2010: 3), ebből következik, hogy a régió országaiban javulnak a termelékenységet fokozó működőtőke befektetések feltételei is.
Összességében véve megállapítható, hogy a fekete-afrikai térség országai mind a külkereskedelmüket tekintve, mind tőkevonzó-képességüket figyelembe véve világviszonylatban is jó teljesítményt mutatnak, amely nagyrészt annak köszönhető, hogy ezen országok jelentős lépéseket tettek az üzleti klíma javítása érdekében, ami a régió gazdasági teljesítményét mérő mutatók alakulása alapján jól nyomon követhető. Ugyan még mindig számos hiányosság hátráltatja a folyamatokat122 – eltérő műszaki szabványok, gyér közúti és vasúti hálózat, gyenge (vám)igazgatási eljárások, a telekommunikációs hálózat kiépítetlensége (Világbank, 2009) – mégis pozitív tendenciák azonosíthatók a legtöbb gazdasági szektor tekintetében.
nemzetgazdaságban biztosított legyen a szükséges nyersanyagokhoz (alapanyagokhoz) való hozzáférés és/vagy a kellő létszámú és minőségű munkaerő.
122 Az OECD országokban körülbelül ötször magasabb a burkolt közutak aránya, mint a fekete-afrikai országokban.
102