A képregény fogalma: műfaj vagy eszköz?

Mielőtt továbblépnénk, tekintsünk vissza a tanulmány mottójára. Ha elol-vassuk, egészen biztosan érezzük annak darabosságát, és hiányérzetünk támad.

Ennek nagyon egyszerű oka van, az idézett szöveg McCloud (tudományos) kép-regényéből származik, és a szöveg kohézióját a képek adnák meg. Mint hamarosan nyilvánvalóvá válik, e fejezetben az egyéb elméleti munkákkal szemben sokkal többször idézem majd McCloud művét, és arra biztatom az olvasót, hogy ha fel-kelti érdeklődését a téma, és még nem ismerkedett vele, vegye kézbe, és egy ko-rábban nem tapasztalt ismeretátadási módban lesz része.

A képregény fogalmának meghatározását nehezíti az a körülmény, hogy az általános gondolkodásmód szerint tekinthetünk rá úgy mint az irodalom olyan

különleges műfajára, amely képzőművészeti eszközökkel kombinált irodalmi al-kotás, vagy akár úgy, hogy egy olyan képzőművészeti műfaj, amely a szöveg és kép kombinációjával operál. Ezek a gondolkodásmódok azonban önkéntelenül is egyrészt alárendelik a képregényt egy másik művészeti ágnak, másrészt az ilyen formában létrejövő alkotásokat tartalmilag is egy csoportba vonják, és könnyen arra az általánosításra vezérelnek bennünket, hogy a képregény egy egyszerű és vicces képsor, aminek az utolsó kockájában van valami poén.

A kilencedik művészet – ahogy Claude Beylie 1964-ben használta a kifejezést először Művészet-e a képregény? című cikkében¹⁶² –, azaz a képregény megértésé-hez el kell szakadnunk ettől a szemlélettől, és úgy kell rá tekintenünk mint egy különálló művészeti ágra, egy olyan kifejezésformára, amely tetszőleges tartalom közvetítésére alkalmas. Scott McCloud úgy fogalmaz, hogy „a képregény mint művészet, csak edény, amelyet akármilyen kép vagy gondolat kitölthet.”¹⁶³

Will Eisner – akit a képregényelmélet egyik legnagyobb alakjaként tartanak számon – a képregényt képsorokból álló művészetként határozza meg. Ha már két kép is képsorban áll, akkor túlmutat önmagán, valami több lesz belőle: ez a képregény művészete.¹⁶⁴

Ha azonban megfigyeljük Scott McCloud definícióját, amely szerint a képre-gény „egymás melletti rajzok és más képek megadott sorrendben, információköz-lés és a nézőben esztétikai élmény kiváltása céljából”¹⁶⁵, vagy a Dylan Horrocks által javasolt kiterjesztett képregény-definíciót, miszerint a képregény „kulturális idióma, kiadói műfaj, narratív egyezmények rendszere, egyfajta írás, amely sza-vakat és képeket, irodalmi művet és szövegeket használ”¹⁶⁶, akkor világossá válik, hogy ugyan a látvány nyilvánvalóan fontos eleme a képregénynek, de az nem tekinthető az írott szó alárendeltjének.

Robert C. Harvey azt állítja, hogy a képregény „a vizuális és verbális tartalom keveredése”, amely definícióban a két szemiotikus rendszer fontosságát egymás mellé helyezi.¹⁶⁷ Dale Jacobs az előzőket kiegészíti azzal, hogy a képregény retorikai műfaj, a képregények multimodális szövegek, a képregény pedig diszkurzusrend és diszkrét diszkurzív események. Mint képzőművészeti alkotás, irodalmi

kifejező-162 Bayer Antal: Miért pont a kilencedik?

http://kepregeny.blog.hu/2017/11/20/miert_pont_a_kilencedik [2017.12.13.]

163 McCloud, S.: A képregény felfedezése. Budapest : Nyitott Kvműhely, 2009. 14. p.

164 Eisner, W.: Comics and Sequential Art: Principles and Practices from the Legendary Cartoonist. New York : W. W. Norton & Company, 2008

165 McCloud, S.: A képregény felfedezése. Budapest : Nyitott Kvműhely, 2009. 17. p.

166 Horrocks, D.: Inventing Comics: Scott McCloud Defines the Form in Understanding Comics. The Comics Journal, (2001) June. 234. 29–52. p.

167 Harvey, R. C.: Comedy at the juncture of word and image: The emergence of the modern magazine gag cartoon reveals the vital blend. In: Varnum, R. ‒ Gibbons, C.T. (szerk.): The language of comics: Word and image. Jackson, MS : University Press of Missisippi, 2001. 76. p.

forma, kommunikációs eszköz, diszkurzív események és gyakorlatok, a képzeletbe-li kölcsönhatások megjelenítését, illetve a műveltség fejlesztését támogató eszköz.

Kijelenthető, hogy a képregény sokkal több, mint szimplán szekvenciális művészet.

Más szóval a képregények – gondoljunk akár a képregénycsíkokra, képregényfüze-tekre vagy képregényalbumokra – olyan médiumok, amelyek képsorokat és szöveget használnak fel annak érdekében, hogy narratív jelentést hozzanak létre a közönség számára. A szavak és képek ezen kombinációja – azaz a multimodalitás – nagyon különleges és megkülönböztethető módon hoz létre jelentést. A multimodális szö-veget a szavak, a képek és a kettő kombinációja teremti meg annak érdekében, hogy olyan hatásokat és jelentéseket hozzon létre, amelyek szigorúan alfabetikus vagy szigorúan vizuális szövegben nem lennének lehetségesek.¹⁶⁸ Dale Jacobs multimo-dálisszöveg-elméletére a későbbiekben részletesebben kitérek.

Kertész Sándor szerint a „modern képregény elméletét már a századforduló idején az első amerikai kérpegénysztripek megjelenésekor megalkották. Ez lénye-gében azóta sem változott, de értelmezésében gyakran messze eltérnek tőle, és ez – a képregény alkalmazásától függően – vadhajtásokat eredményez. A képregény elmélete egyszerű: képek segítségével elbeszélni egy történetet, és szöveget kizáró-lag akkor alkalmazni – leginkább képkockán belül –, ha a szükséges információt a rajz már nem képes közölni. Ehhez rövid időn belül egy kiegészítést kellett csatol-ni, amely napjainkban vált igazán fontossá. Ez pedig a rajzok művészi kivitelezése.

Csak így tudjuk pontosan meghatározni, hogy mit is tekintünk képregények.”¹⁶⁹ McLoud gondolatai jól rámutatnak arra, hogy a művészi gondolatközlés elve független a művészeti ágtól vagy eszköztől, mindig ugyanazon a folyama-ton alapul:

„Az igazi művészet szorosan összefonódik a cél kérdésével, vagyis, hogy mit is akarunk elérni vele. Ez éppúgy áll a képregényre, mint a festészetre, az írásra, a színházra, a filmre, a szobrászatra vagy bármi másra, mert minden egyes mű megalkotásának a maga meghatározott útján kell haladnia.

• Gondolat. Első lépés: késztetés, ötletek, érzések, filozófia, a mű célja…

tartalom.

• Forma. Második lépés: milyen formát öltsön… könyv lesz? Vagy képrajz?

Vagy szék? Dal? Szobor? Edénytartó? Esetleg képregény?

• Stílus. Harmadik lépés: a mű melyik művészeti iskolát, gesztus- és stílus-készletet, témát, műfajt… esetleg saját külön műfaját kövesse.

• Struktúra. Negyedik lépés: hogyan áll össze az egész… mi tartozzon bele és mi ne… hogyan kell az elemeket összeállítani, megkomponálni.

168 Jacobs, D.: Graphic Encounters: Comics and the Sponsorship of Multimodal Literacy. New York : Bloomsbury Academic, 2013. 5. p.

169 Kertész Sándor: Szuperhősök Magyarországon. Nyíregyháza : Akvarell, 1991.

• Technika. Ötödik lépés: a mű összeállítása, a készségek, a gyakorlati tu-dás, a találékonyság és problémamegoldó készség alkalmazása. A tényle-ges munka elvégzése.

• Felszín. Hatodik lépés: a kivitel, az utolsó simítások, ez határozza meg a mű befogadásakor legelső benyomásunkat.”¹⁷⁰