betűvel írott felírások olvashatók: „Boela zoa pan“ : olvas
hatjuk például az egyik aranypánton, s most azután, ha keressük e szavak értelmét, könnyűszerrel rájövünk, hogy pan szlévul úr, zoa = állat, vagyis az állatállomány fő
felügyelője lehetett az a Boela úr, kinek örökségéből az utókorra maradt a becses aranypánt... Boela, Béla szlávul fehéret jelent, ámde figyelembe kell venni itt azt is, hogy a délszlávság jórészt a görögökből fajzott el és mór éppen ezidőtájt kezdettek szlávosodni. Mindezek alapján meg
állapítható, hogy volt tehát egy zoa-pan, volt ám azonban egy gész-pán is (németesen gespón, azaz a föld ura, kerület grófja); eljutottunk ennélfogva imhol a zsupánhoz, mely kettős értelmével sem más, mint a zoa-pan-nak el
torzulása. Mivel pedig a zoa-pan a tiszta görög gülósz- szal egyértelműt jelent, megpihenhetünk. Pihenjünk is meg a nemzetes és vitézlő gulyás úr Délibóbos pusztán vert sátoránál, a későbbi számadó gulyás gazduram mór nád
ból, sásból, vesszőből font és vert ilyen Ízlésének, a helyi körülményeknek és a szükségességnek megfelelő tanya
fészket . . .
Azért már nem is lehet kétséges, hogy a gulyás az ős
magyar hajdankorban a főbb urak rendjébe tartozott. Hiszen nemzetségének legféltettebb kincsét, a gulyát, a göböly- jóráson „őkegyelme“ gondozta, olta'mazta, ennélfogva alójarendelten bizonyára vitézei, segítő legényei is számo
sán voltak. Az ilyen „gulyás úr“ magótólérthetőleg bizo
nyára tanultabb ember volt, hivatásánál fogva értett az orvosláshoz, kuruzsláshoz és mint ilyen nagytekintélyű, tudós főember azután egész vidék bokor-magyarságának papja, bírója, azaz „gyulája" volt. A késői utód tehát ne kicsinyelje, inkább igyekezzék megismerni, becsülni, kö
vetni az árvalónyhaj-mezős pusztai halmokba temetett pásztor-őst. Ezek azok az igazi szép, magyar nemzetes urak, kiknek feltárt ösvényein és megvilágosított szent tit
kaival eljuthatunk a felkelő Arany-naphoz, az örökéletün
ket jelképező Turánba.
SAMASSA ÉRSEK A HORTOBÁGYON.
Samassa, a hírneves egri érsek 1878-ban bérma-körut- ján — Egyekről — a Hortobágy-pusztán át törekedett Balmazújvárosra. A sikpusztán a csárdánál messze ki
magaslik a kilenclábu hortobágyi téglahid, melyet a deb
receniek — a hagyomány szer;nt — tejes malterral épí
tettek . . . Vagy félszéz kocsi kisérte az érsek hintóját, amely előtt az emeletes híd közepén egyszerre csak öles
termetű, fekete-tógás, serényes hosszú hajú ember meresz
kedett fel szoborként. . . A lovak visszatorpantak a titok
zatos alaktól. A hintót megállította a kocsis, mert a csizma- nadrágos fekete kálvinista rektor-tógás alak két karját kitárottan az égre emelte. Fehér kendőt lobogtatott az egyik kezében s még inkább izgalommal fokozódott az érsek meglepődése, amikor a serényes-haju óriásember kendő- lobogtatására a csárdafelőli mély völgyből fehér vászon gatyás gulyások, kékinges marcona csikósok lovashada száguldott fel a hidra az érsek hintója elé. Lovas pandúrok és szamárháton karimás kalapu juhászok is tarkították ezt a különös tömeget, mely szilaj kurjantással harsogta : „Éljen Samassa nagyurunk! „A juhászok a sok tergenyés szamárral menten körülkapták az érseki hintót s élén a lovas pusztai haddal, megindultak a hídról. A fekete-tógás óriás alak hosszú lábával kocogvást kutyagolt a hintó oldalán, majd a csárdahéz előtt „megállját csinált, sőt megállóit, hátra
fordult a pásztorok lovas-bandériuma is, úgy, hogy az érsek kocsisa szintén kénytelen volt megállítani a hintót.
A fekete, hosszú pusztalakó most már bemutatkozott:
142
— Kegyelmes u ram ! — úgymond, — nevem Dely M átyás! Nemes Debreczen városának hortobágyi állat
orvosa vagyok. . . Ez a lovas-had meg itt a pusztaság hódoló n é p e ! — Az orvos kézemelintésére ismét harsogón felkurjantottak a pásztorok:
— Éljen S am assa! — Dely Mátyás folytatta beszédét:
— Kegyelmes uram, itten az ősi szokás és a nemes magisztrátus által századokkal ezelőtt hozott statutomok szerint parasztnak, zsidónak hidvámot kell fizetni I . . . Azonban a királyi emberek, nemesek, mágnások, főpapok megválthatják azzal, hahogy a fogadóba betérnek egy pohár bor kiürítésére... Méltóztassék választani?! — Sa
massa mosolyogva nyújtotta kezét, mosolyogva fordult vissza kísérőihez:
— Uraim, szép az ősi törvény, mostan tehát engedel
meskedjünk neki ! . . . Menjünk be a csárdába ! . . . Meg
vallom, örömmel is cselekszem ezt, mert kissé megszomjú- hoztam ! . . . — Amikor pedig leszállót! a hintóból, kocsisához fordult az érsek : — Ti pedig fogjatok ki, kössetek be az állásba, tartsuk meg ebben is őseinknek a szép szokását, hogy míg a gazda a csárdában mulat, lovai az állásban egyék meg a zab ot!
*
A hortobágyi pásztor- és betyárcsárdában az egyeki plébános és pusztalakó Dely Mátyásék gazdag magyar lakomát terítettek az érseknek. Samassa érsek, aki viszont a pásztor-bandérium megvendégeltetéséről gondoskodott, nagy érdeklődéssel hallgatta az állatorvos előadását a puszta különleges pásztor-életéről. Még inkább meghatotta és megkapta máskülönben oly erős lelkét a hortobágyi orvosnak az a híradása, hogy a Hortobágyon s Debreczen város két Ohat-pusztai tanyáján a pásztoroknak és cseléd
ségnek több száz gyermeke női fel iskolázatlanul, mint gomba a mezőn . . .
— Hozzá még ezeknek nagyobbik része katolikus 1 — végezte mondókáját az orvos. Samassa darab-ideig elgon- goikozva merengett maga elé, majd az orvosra szegezte leikig ható komoly tekintetét:
— Orvos úr I — mondotta az érsek, — én mindezekről nem tudtam semm it! . . . Köszönöm, nagyon köszönöm a figyelmeztetést, az Isten áldja érte ! — majd kivett egy
143 névjegyet, — itt v a n ! . . . Vigye ezt el s adja át, kérem, Debrecen város polgármesterének azzal a kijelentésemmel, hogy: ha Debrecen város tekintetes tanácsa két év alatt mind a két tanyáján iskolát nem építtet, én építtetem fel az ohati iskolákat. . . Bár aliglan hiszem, hogy erre sor kerüljön ? 1
Samassa érsek névjegye és üzenete a pusztai csár
dából bűvös erővel hatott. A gazdag Debrecen város büszke kálvinista lanácsa még a két esztendőt sem várta ki, fel
építették s azóta a Hortobágyon — kitűnő tanerőkkel — áldásosán működik az Ohat-pusztai két népiskola.
JÓZSEF FŐHERCEG
ÉS A HORTOBÁGYI PÁSZTOROK.
Az 1880-as évek elején még vasút nem járt a Horto- bágyra, Simonffy Imre polgármesterék József főherceget, a József nádor népszerű fiát porfelhők között, nemes Deb
recen város ötösfogatán repítették ki a nagy pusztára.
A puszta népe, amely akkor Dely Mátyás állatorvosnak a főherceg előtt leadott jelentése szerint 20.000 darab szarvas- marhából, 5500 darab lóból, 12.000 darab sertésből, 35.000 darab juhból, 250 pásztorból, 40 szamárból, Farkas Berti komisszárussal együtt hét pandúrból, két állatorvosból, Medgyaszay Sámuel mátai biztosból, Szabó gazda horto
bágyi kocsmárosból és a kintlakozók házanépeiből állott a veszekedett hortobágyi komondorok hozzészámítása nélkül, nagy érdeklődéssel várta és őszinteséggel fogadta a magas vendéget. Az Árkus-folyó mellett, a török világ
ban pusztult Zám falu helyén, ahol valamikor apátsági templom és kolostor állott és a föld népét cisztercita szer
zetesek tanították gazdálkodni, három szép gulyát hajtottak fel. A régi híres, becsületes hortobágyi pásztor, Debreczeni Ferenc uramnak igen szép férfias, Gyuri nevű, mér szin
tén gulyásszámadó fia katonásan megállott a főherceg előtt és annak rendje módja szerint bemutatta magát.
— Debreczeni gazda, — kérdezte a főherceg, — hány darabból áll a gulyája?
— Az ezer darabnak fele van itt együtt, fenséges uram !
— Sok baj lehet ennek az őrzésével?
— Fenséges uram, be vannak ezek riktolva!
Móricz Pál: Magyar íirató. 10
146
— Nem értem!
— Ha, parancsolja fenséges uram, megmutathatom?
t- Kérem, a gazdát!
— Látja fenséges uram, hogy a gulyám eleje most ni, arra a nagyivényi torony irányéba indul?!
— Látom.
— Most, hát tessék parancsolni! Azt akarja-e, hogy az eleje visszaforduljon, megálljon? Vagy pedig inkább azt, hogy a megindult eleje, amit a kolompos tehén vezet, jobbra felénk, vagy balra induljon? — A főherceg elko- molyodottan hallgatta Gyuri gulyást, kis idő múltán meg
szólalt :
— Erre, mifelénk forduljon!
— Héj, te! — Gyuri gulyás hatalmas bariton hangján egyet kurjantott, amire a csapat megállóit. A kolompos tehén, mintegy hallgatózva, felemelte fejét. — Héj, te! — Gyuri gulyás még kétszer hatalmasat kurjantott, mire a kolompos után a méltóságos szép, komoly gulya meg
indult a főherceg által megjelölt irányba . . .
— Hejnye! — József főherceg megcsóválta fejét, végig-végignézett Debreczeni György számadón, — ilyenről nékem még csak sejtelmem sem volt! De, hót hogy is lehet ezeket így betanítani?
— Értelmes, inkább szelíd, mint durva bánásmóddal, nem olyannal, amint engemet a bakáéknál riktoltakl. . .
— Hm! — Simonffy polgármester halkan köhécselni kezdett.
— Fenséges uram, bocsánat bátor beszédemért I — György számadó lángbaborult arccal felszegte fejét.
— Tudom én azt úgyis, Gyuri! — felelte a mosolygó főherceg. A város méneseinek, a bikagulyának megtekin
tése utón, a Kardos János számadó ökörgulyójához is elkocsiztak. A gyönyörű magyar és erdélyi fajta jószágok két gulyában legeltek. Amikor odaért a kocsisor, a magas, egyenestermetü, vastagbajúszu ősz számadó az első kocsi
hoz lépett. Megemelte széleskarimáju, tuzoktallus pásztor
kalapját. Tisztán, messzecsengő hangon köszönt:
— Jó napot adjon az Úr Isten! Isten hozta hozzánk, nagyságos főherceg uramat!
— Adjon Isten! — fogadta melegen a magas vendég s miközben iparkodott lefelé a kocsiról, Simonffy polgár- mester odasugta a marcona öreg számadónak:
147
— Nem nagyságos, hanem fenséges úr a főherceg!
Ámde, János gazda sem hagyta szó nélkül, még han
gosabban visszasugta a hatalmas debreceni polgármester
nek, aki különben annakidején 1848-ban honvédkapitány v o lt. . .
— Hát, tán nagyobb úr ez, mint az erdélyi fejedelmek voltak?! — József főherceg hallhatta a mindkét részről való sugdosódást, mert váratlanul és környezete megrökö
nyödésére odafordult az öreg hortobágyi számadóhoz:
— Igaza van, számadó g azd a! Azok az erdélyi feje bikát Debrecen város gazdaságának.
— Köszönjük, uram . . . De, a legszebb pár ökröt még megmutatom . . . Amott áll a gazdája is, nemzetes Nánási Ferenc űkigyelme! — A főherceg csakugyan az idő múlásá
ról, további programmjáról elfelejtkezett, annyira gyönyör
ködött a sok szép jószágban, Csáky gróf ezredes, a fő
herceg segédtisztje végül is a nyitott órával a főherceg
hez lépett; József főherceg igenlőleg bólintott felé, mikor ezt János gazda észrevette, odaszólt a főhercegnek:
— Nagyságos uram . . . . Ennek a katona úrnak sin
148
pederített, a többi aranyosköntösű katona hamiskásan, halkan összenevetett, odasúgták az ezredesnek:
— Jó orra van az öregnek! . . .
A harmadik hortobágyi főpésztoremberrel a hortobágyi csárda nagy ebédlőjében akadt össze a magas vendég.
Az őszbecsavarodott, fehérbe tisztán kiöltözött Hüse István számadó belül fényes, kívül kormos vasbográcsban kínálta fel a pompásan pirított tepertős, tésztás (kétszeres) sárga- kását. Valahogyan a bogrács kormos oldalához ért a fő
herceg ujja s talán akarattal őszes hajához törülte azt;
amikor,az öreg számadó ezt látta, felsóhajtott:
— Úgy, úgy, fenséges uram 1 Nagy kár volt annak a hajnak megőszülni, ismét feketének kellene annak lenni, de a test fiatalságával is . . . Hejh, mert ha mi megvénü
lünk, elmegyünk, az sem m i! De, ha fenséges uram meg
hal, mi magyarok árván maradunk! — Az öreg szám
adónak a szeméből a könny is mindjárt kiperdült, még a főherceg vigasztalta:
— Ez a természet rendje, öregem I Node, éppen azért adott az Isten fijúkat s azok majd követik az apák pél
dáját . , .
— Adja Isten, hogy úgy legyen, fenséges uram ! — szemét megtörölte a borjúszájú ingujjal öreg Hüse István és most már felvidultabban vitte tovább az étvágygerjesztő illatú bográcsot. A nádudvari magyar muzsikus, a tömpe- orrú Rimóczy is az ajtóhoz somfordáit cincogó hegedűjé
vel s miután a főherceg kegyesen megadta az engedélyt, Rimóczy a hamiskós, szomorkás nótát a maga hamis hangján énekelni kezdte:
Szegény Pelbárt Julcsa.
Nem tudja, mi baja, Nem tudja, mi baja?
Hogy az 6 szoknyája Elől, m'ért kurta?
Miért olyan kurta ? . . .
UTAZÁS A TOKAJI „KOPASZHEGY" KÖRÜL.
A tokaji hegykúp a Tisza s Bodrog folyók lágy vizétől körülkanyaritva szegi magasnak kopasz fejét. E szőlőbok- rétás hegykúp a magyar Isten igézetes oltárjaként tekint a magyar Alföldre. Tokaj tarfejével a sátor hegyeiről jelleg
zetes Hegyalján nevét adta az egész borvidék illatos, édes, tüzes szüretjének. Tokaj hírnevét boráról világszerte isme
rik; noha hasonlólag zamatos, nemes borok a híres bor
vidék más helyein is teremnek. Közmondás örökíti: „de Vinum Tarcall, amelytől az ember leborul arccal", mégis Tokaj marad büszke cégére a „hegyalja" arany borai
nak. Történelmi érdekesség ingerét kínálja, mikor most 1856-ból és manap a világhíres borhegy telekkönyvébe betekintünk.
A tokaji hegy régi és uj urai.
Mindjárt elöljárójában megállapítható, hogy zsidó a tokaji-hegyen 1856-ban még nem birtokolt szőlőt. E szőlős
hegy dűlőinek, járásainak századok óta változatos elneve
zései tiszta, ősmagyar múltról tanúskodnak. A Mézesmáié, Paksi, Gyöpös, Barát, Szerelmi, Tapasztó, Bornemissza, Kunhegy, Kismézesmélé, Kotság (Kólcsag), Kendős, Kis- ősze, Zugó, Melegoldal, Aranyos, Boglyas, Péchy, Máriás, Keskenyág, Malomfeli, Verebes, Lencsés, Dobóőrzés, Nyesti, Rákóczy-dülők, Német-, Nagy- és Hétszőlők, az aljban a Kertesbige, Kertes nevezetesebb részei a hegynek. A király részére 1856-ban kötötték le a „Hét szőlőt". 1856-ból
Des-150
sewffy Kálmén gróf, Degenfeld Imre gróf (a Tisza Kálmén apósa), Szirmay Alfréd gróf, a Patay-család, Máriássy-család, a tolcsvai Bónis- testvérek (Sámuel a szeptemvir, Barnabás a főispán), Korponay-csaléd.Okolicsányi-család, nánási Oláh Miklós, Karátsonyi Tamás és Mihály, Mocsonyi Mihály, Jakab- falvay Ferenc, Szabó Károly (ügyvéd), Tóth Sámuel (volt főszolgabíró), a Rákóczi-féle szőlőkben Spillenberg Gábor (vármegyei árvaszéki elnök), id. Komáromy Károly (hídvám- pénztáros), Krajnyák Mihály (szappanos), Hayduk Ambrus (kereskedő), a Lux-család (szepességi eredetű mézeskalácso- sok) voltak nagyobb birtokosai a híres hegynek. Dessewffy Kálmén 36 katasztrális hold hitbizományi birtokán névleg Dessewffy Miklós gróf az úr, de a hasznát bérlői látják, a Dessewffy-szőlőből Kohn József is így lett többszörös milliomos.
A tokaji hegyen ma Binéth Mihály a legelső nagy szőlő- birtokos. Binéthnek 50 katasztrális hold a szőlője. A Dé- genfeld-Tisza szőlőket (felszereléssel együtt) Radvánszky, született Tisza Paula bárónétól 150 ezer koronáért vásá
rolta meg Binéth. Weisz Lipót ponyván áruló piaci árus ugyancsak a bárónétól vásárolta a tokaji három legszebb emeletes házat. A három házért 1917-ben 110 ezer koronát fizetett Weisz, aki csak az egyik házért kapott a Strasser- től 150 ezer koronát.
Szász Géza, Gyula és József (fiai Ábrahómnak), Neu- mann-Neményi Albert, Strasser Hermán (vendéglős), Klein Lipót és Izidor, Kupfer Hermán (aranyműves), özv. Schiffer Lipótné, László (Lindenbaum) Henrik és Fülöp (nem a festőművész), Goldmann Lipót, Goldstein Károly (orvos), Engel Zsiga (volt kocsmáros), Wohl Sámuel, Schwarz Leó, Breyer Ignác (kereskedő), Schlesinger, Cziner Arnold, Brie- ger Ignácné, Schiffer Ferenc (az amerikai) és testvére, La- zarovits Adolf, Lőwy Henrik, Lipschitz-örökösök, Reichmann Ármin örökösei, Kolos Jenő, György Sámuel és még sok mások szőlőikkel mindnyájan az új birtokszerzők feleke- zetéből kerültek ki.
Szirmay Alfréd gróf örököseinek nyolc hold szőlőjét Ribelli Alfonzó fiumei borkereskedő vásárolta meg. A báji Patay-család bár Mádon, Tarcalon, Zomborban ma is szőlőbirtokos, tokaji híres Csákány-szőlőjük az Okolicsányi- csalód kezéről egy nyíregyházi zsidó birtokos tulajdonába került. Ennek a Patay-féle, körülbelül három holdnyi
Csá-151