• Nem Talált Eredményt

67 mint maga is aradmegyei birtokos. Az Arany János

In document MÓRICZ PÁL (Pldal 73-77)

komája Erdőgyarakon örökölt Fónagy féle birtokán Sárossy Gyulát (az Arany trombita poétáját) és Stáncsics (Táncsics) Mihályt sokáig rejtegette. Az aradmegyei Fábián- és Tabajdi-családokkal is jóbarátságban élt (Tabajdi Károly a későbbi hírneves és az oláhoktól rettegett aradmegyei főispán keresztfia volt). Kedvelték a Tiszák is, mint a büszke Tisza Lajos. Bizalmasa volt Dőry József báró bihari főispánnak és Tisza Kálmánnak, ameddig a nagyúr szegre nem akasztotta a bihari pontokat. . . Ekkor útjaik elváltak, mert — noha Osváth sohasem volt éles késsel vagdalkozó párlember, — holtáiglan nem felejtette el éj­

szakai találkozását a négy honvédtábornok vértanúval és a Tiszáék vármegyéjében mindvégig megmaradt független­

ségi hazafinak.

A sarkadi Almássy gróf kastélyában sem történhetett meg családi ebéd Osváth tiszteletes nélkül, itten az ország több katolikus főurával megismerkedett. Szerették, becsül­

ték a sarkadi vén esperest lelkésztársai is; hiszen igazi Áron családhoz tartozott. Sógora volt Balogh Péter debre­

ceni püspöknek, vejei közül a vadászi-, majd a kötegyáni pap Bor Áron és erdőhegyi pap Csiha Márton szintén református lelkészek voltak. Bár az esperességtől magas életkora miatt 1881-ben visszalépett, 1888-ban (81 éves korában) még ő hívta össze először közgyűlésre Buda­

pestre a református közpapokat, ebből a kis csírából támadt a manap az egész országot áthálózó „Országos Református Lelkész Egyesület", másként „ORLE“. Az 1892 év december havában elhunyt Osváth Imrét, Arany János szelidielkű sarkadi pap-komáját hazafias érzelmei­

ben és családi és baráti életében sokszor sújtották gyá­

szos csapások, gyötrelmes szenvedések, mégis hivő, erős magyar leikéhez soha nem férkőzött kétség. A szabadság- harc gyászos vége után, kedvesei betegágyánál, koporsó­

jánál jeliemzőleg el el mondogatta:

— Jób pátriárkával tartok . . . Sok nyomorúságai van­

nak az igaz embernek, de mindazoktól megszabadítja őket az Úr!

5*

AZ ESTERHÁZY PÁL HERCEG CSŐDJE.

Az Esterházy hercegi név nemcsak káprázatos ragyo­

gást, regés gazdagságot, szédületes pazar gavallérságot jelképez, hanem a magyar múlt és rendi világ ősértékei­

nek bomlását, alámerülését, idegenkézre átsikamlását is döbbenetesen megtestesíti. A drezdai, párisi, londoni diplomata-élet évtizedjeiből, mint messze, magosán hide­

gen bolygó holdvilág tünedezik s csillog felénk Esterházy Pál herceg. A pazarlásairól költött és valósá­

gos esetek ezüstösen felhőzik körül az ismert főurat; ám­

de ez a csakis Magyarország földjéből 671.382 katasztrális holdat és 63 ölet magában foglaló roppant birtoktest her­

cegi urainak akként ontotta kincseit, hogy egyedül pazar­

lással csődbe juttatni nem lehetett ezt a vagyont, ezt a családot. Bizony más tényezők, idegen kezek hozzájárul­

tak az Esterházy hercegek csődjéhez s a vagyonzárlat alatt végrehajtott későbbi gonosz kifosztogatásához.

Pál hercegről találóan jegyezték meg, hogy hazájá­

ban oly kevéssé ismerték, mint „valami angol lordot“ és igy vagyonára, a gazdálkodásra sem ügyelhetett, már pedig alkalom szüli a tolvajt. Az Esterházy hercegek 99 uradalmán is így végzetesen elharapódzott a szabadlopás.

Másrészt gátszakadásként, időelőtt következett el 1848 is.

Az úrbériségek felszabadítása majdnem minden kártala­

nítás nélkül sújtott a nemességre, még fokozottabban megrendítette, alapjában felforgatta és koronástól szét­

zilálta az óriás, jobbágytartó Esterházy-vagyont. Pál herceg

70

még ugyan 1848-ban szerepelt, az alkotmányos magyar kormányzatnak Esterházy Pál volt az első külügyminisz­

tere. Sárossy Gyula az „Aranytrombitá“-val ekkor trombi­

tálta ró la :

Valamint a pisztoly otthon van a tokban.

Otthonos 6 minden udvari titokban . . .

A vénhedő herceg európai hírnevét és csodás gyé­

mántjait utoljára, még egyszer 1856-ban megragyogtatta II. Sándor cár moszkvai koronáztatásán, ahol Ferenc Józsefet képviselte, arcán s gyémántos, gyöngyös, brillián- tos öltözetében „királyi méltósággal*-. 1860-ban meg már az uralkodó hiába lépett közbe, a herceget vagyon- gondnokság alá kellett helyezni. Az öreg Pál és az ifjabb Miklós herce­

gekkel bizalmas pénz-embereik elhitették, hogy az úgy­

nevezett „b érren d szerrel nemcsak terheiktől szabadúl- hetnak, hanem „az adminisztráció által foganatosított bér­

letek folytán**, az adósságok kifizetésén felül, az 1890.

évben már cselekvő tőkéje is lesz a hercegi háznak, 23,791.871 forint.. . Pál hercegék, a kancellária hozzá-

■ járulásával, 1861 június havában Z. gróf udvari korlát­

nokot, bizodalmas barátjokat bízták meg a zár alá helye­

zett hitbizományi birtokok teljhatalmú kormányzásával és igazgatásával, aki maga mellé igazgatósági tagokul még három urat kért fel, közöttük mint „felügyelőt**, Schulhof József nevezetű bécsi zsidó bankárt. Miközben a milliár- dok hercegi ura 80 ezer forint évi tartásdíjra szorult, a gróf-kormányzó évi díjazása 10 ezer forint volt. Három éven át, 1861 december haváig intézte a hitbizomány sorsát, s nemhogy csökkentették volna, de 23,835.574 forint 77 krajcárról 26,730.245 forint 99 krajcárra rugtatták a terheket úgy, hogy a végromlás örvényében csak még ekkor kezdettek igazán elmerülni az Esterházyak. Ester­

házy Miklós gróf hitbizoményi gondnok, Esterházy Móric gróf utógondnok, Palkovics Károly „zárótartó**, egyik bírósági beadványukban bokrétát kötöttek ezekből a hű- telen, csalárd sáfárkodésokból . . . E korszakot és embe­

reit jellemző néhány adatot az eredeti periratból itt közlök.

A hitbizoményi uradalmak bérbeadását, a hírlapi felhí­

vások, nyilvános árlejtések teljes mellőzésével, néhány összejátszó vállalkozóval szűr alatt ütötték nyélbe. A

71

In document MÓRICZ PÁL (Pldal 73-77)