A jövőkép jelentősége

Miért nincs minden vezetőnek jövőképe? Alapvető feltételezés a szakirodalomban, hogy ennek az oka a tudás hiánya. Sokan – köztük az Egyesült Államok egyik korábbi elnöke, George W. Bush – azt mondják, egyszerűen nem értik ezt a „jövőkép dolgot”. Azt elismerik, hogy szükség van rá, de nem tudják, hogyan is kell azt megalkotni. A „From Vision to Reality” (A jövőképtől a valóságig) c. írásukban Stoner és Zigarmi a vonzó jövőkép 3 kulcselemét határozta meg (Blanchard K., 2010, p.39):

• Fontos küldetés: Miben utazunk?

• Felvázolt jövő: Milyen lesz a jövő, ha sikeresek vagyunk?

• Világos értékrend: Napi szinten mi irányítja a magatartásunkat és döntéseinket?

A jövőkép mindig visszaszáll a vezetésre. Érthető, hiszen az emberek hivatalos vezetőiktől várják a jövőképet és az iránymutatást. És bár a kidolgozási folyamatába érdemes mindenkit bevonni, a jövőkép megalkotásának és „karbantartásának” felelőssége mindig a vezetők vállát nyomja, és ez nem ruházható át másokra. Ha megszületett a jövőkép, a vezetőn múlik, hogy a dolgozók reagálnak-e rá. A vezető (leader) feladata támogatni az embereit abban, hogy megvalósítsák a jövőképet. Ehhez az szükséges, hogy elhárítsuk az akadályokat, hogy olyan irányelveket, gyakorlati megoldásokat és rendszereket biztosítsunk, amelyek megkönnyítik a jövőkép követését, és hogy mindezt számon lehessen kérni mind önmagunkon és vezetőtársainkon, mind pedig az alkalmazottakon. Mert az emberek így a jövőképet szolgálják, nem a vezetőt.

A jövőkép bizalmat ébreszt, együttműködésre ösztönöz, kölcsönös egymásrautaltságot eredményez, motivál és megérteti az emberekkel, hogy mind felelősek a cég sikeréért. A jövőkép segít okos döntéseket hozni, mert úgy születnek a döntések, hogy közben az emberek szem előtt tartják a végeredményt. Amikor pedig elérték a célt, tudják a választ a „Hogyan tovább?” kérdésre (Blanchard, K., 2010, p.38).

Az is meghatározónak számít, hogy egy vonzó jövőképpel erős szervezeti kultúrát lehet megteremteni, amelyben a dolgozók energiái összeadódnak. Ebből pedig megszületik a bizalom, az ügyfél-elégedettség, az energikus és elkötelezett munkaerő és a nyereségesség (a cégek esetében). Ha a másik végletet vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy ha egy szervezet nem a vallott értékei szerint működik, a munkatársak között és a vevőkben is sérül a bizalom, csökken az elkötelezettség, mindezek pedig negatívan hatnak a végcél valamennyi aspektusára.

Az, hogy hogyan alkotjuk meg a jövőképet, legalább olyan fontos, mint maga a jövőkép. Bár a felső vezetés dolga első körben felvázolni egy szervezeti jövőképet, de a szervezeten belül lehetőséget kell teremteni arra, hogy mások is formálhassák ezt a jövőképet, hogy részesei legyenek a folyamatnak és ezt akár csapatmunkában is meg lehet valósítani. A vezetőnek rendelkeznie kell ugyan elképzeléssel arról, hogy merre tart, viszont az is fontos, hogy bízzon az emberei tudásában, képességeiben, és éljen is azokkal, annak érdekében, hogy a lehető legjobb jövőkép születhessen meg. Kulcsfontosságúnak számít a létrehozási,

kidolgozási folyamatban, hogy a véglegesítés előtt azokat is hagyni kell beleszólni, akiket majd ténylegesen érinteni fog a kialakított jövőkép.

2. Globalizáció

A ’90-es évek világgazdaságának meghatározó folyamata volt a globalizáció. A nemzeti gazdaságok a hatékonyság növelése érdekében kitörtek az adminisztratív határok által szabott korlátokból, és ezzel egyidejűleg politikai változások sora is bekövetkezett annak érdekében, hogy ezen nemzetközi piaci mobilitás ne ütközzék elavult törvénykezések által állított akadályokba.

Sokan úgy gondolják, hogy az integráció a globalizációra adott válasz. Ezt az állítást támasztja alá például Jacques Chiracnak a következő gondolata: “Ma egy olyan világban élünk, ahol a szegények és gazdagok közötti szakadék növekszik. A három legnagyobb magánvagyon egyenlő a világ legkevésbé fejlett országainak nemzeti jövedelmével, azaz hatszázmillió ember vagyonával. A globalizáció mindazonáltal el- és kikerülhetetlen. A technikai fejlődés eredménye, amely előnyökkel jár, hiszen favorizálja a kereskedelmet. De veszélyeket is hordoz, nevezetesen az országokon belül az emberek kirekesztettségét okozza. A veszély a nemzetek tekintetében is fennáll. Ezt természetesen nem fogadhatjuk el, csakúgy, mint a globalizációnak az ökoszisztémát fenyegető hatásait. A globalizáció pozitív hozadékát hasznosítani kell, de alapvetően szükséges e folyamat keretben tartása és humanizálása. Ez az Unió legfontosabb válasza” (idézi: Horváth, 2000: 9).

A globalizációt kialakító tényezők sokfélék, ezek közül kiemelendők:

- az informatika fejlődése,

- a műszaki fejlődés felgyorsulása, - a tőkekoncentráció felgyorsulása,

- a piacok áthelyeződése világméretekbe, stb.

Kétségtelen, hogy az Információs Korszak, a közelmúltban és a folyamatosan végbemenő technológiai változások illetve az információ elosztása, feloldja az országok határait a világ körül. Például ma egy tervező Milánban koordinálhat erőfeszítéseket Kínai termelőkkel és egy hirdetési ügynökséget is Londonban, egy olyan termékkel kapcsolatosan melyet Chicago-ban fognak eladni. A globalizáció, hatással van egy szervezet minden területére, az alap ügyfeleitől kezdve, eladók, elosztók, marketingstratégiára és a partnerségi kapcsolatokra illetve a versenytársakra is (Goldsmith, M. – Greenberg, C.L. et.al., 2003, p.10).

A globalizációs folyamat dinamikájának megsokszorozódását tehát a következő tényezők okozták:

1. Az 1960-as évek óta kibontakozott és folyamatosan erősödik a technikai-műszaki fejlődés. A technikai fejlődés csökkentette a szállítási és távközlési költségeket. A tengeri áruszállítás költségei 1921 és 1990 között

egyharmadukra apadtak, a légi személyszállítás tarifái hatvan százalékkal csökkentek. A nemzetközi távhívás költségei 1940 és 1970 között több mint nyolcvan százalékkal lettek alacsonyabbak, míg 1970 és 1990 között további kilencven százalékkal estek (World Development Report, 1995 in: Csáki, 1999: 7). Az embereket és a vállalkozásokat a szállítási technológia fejlődése közelebb hozta egymáshoz. Az új szállítási lehetőségek jóvoltából ma már valóban csak egyetlen világpiac van: az államok és a régiók áruforgalmát tökéletesen meghatározza a világpiac, s minden helyi piac csak a világpiac függvényében képes fennmaradni. A leggyorsabb változások az információs technológiában és a távközlési szektorban következtek be. A hírközlés kiemelkedő fejlődése hozzájárul ahhoz, hogy egymástól nagy földrajzi

távolságra élő emberek, illetve vállalkozások létesítsenek egymással gyors, akár nagy tömegű adatátvitelt követelő kapcsolatot. Az új technikai

lehetőségek olyan biztonságossá tették az adatok és információk tárolását, feldolgozását és nemzetközi továbbítását, ami teljesen új viszonyokat teremtett a nemzetközi pénz- és tőkepiacok működéséhez és a nemzetközi

vállalatirányítás fejlődéséhez egyaránt (Csáki, 1999).

2. A kormányok által követett liberalizációs politikák új piacokat nyitnak és felszámolják a gazdasági tevékenységeket, gátló akadályokat. A fejlett ipari országokban, az államközi viszonyok formálásában olyan erők kerültek többségbe, amelyeknek alapvető érdekei kapcsolódnak a piaci korlátok és a mobilitást akadályozó tényezők lebontásához. A liberalizáció lehetővé tette, hogy világméretekben használják ki az új technológiákat a globalizált

piacokon. A kereskedelem az elmúlt ötven évben gyorsabban fejlődött, mint a termelés. A világkereskedelem volumene a II. világháború óta

tizenkétszeresére bővült. Rohamosan csökkentek a kereskedelmi korlátok. Míg 1947-ben negyvenhét százalék volt a feldolgozóipari termékek átlagos

vámtétele, addig 1980-ban alig hat, a GATT Uruguay-fordulója után pedig három százalékra mérséklődött (World Development Report, 1995 in: Csáki, 1999: 7).

A globalizáció tehát egy olyan gazdasági nemzetköziesedési folyamat, amely a vállalati hatékonyságnövelés újabb lehetőségeit nyújtja úgy, hogy a klasszikus termelékenységjavító és költségcsökkentő tényezők nemzetközi síkra tolódnak (András R. – István R., 2011, p.250). Az új környezet új típusú vezetőket (leadereket) is követel a különböző szervezetek élére, olyanokat, akik most már nemzetközi dimenziókban gondolkoznak, így fogalmazzák meg stratégiáikat, és így is alkalmazzák azokat a kitűzött célok elérésének érdekében. Nincs visszaút: a magánszektor és fokozatosan a közszektor is globalizálódik és a vezetés (leadership) csak az „egyenlet” egy része; más tényezők is jelentős befolyással bírnak a globális szervezetekre. A kulturális dimenziók hatással vannak a vezetői stílusra, de a követők személyiségei is, az ők kívánságaik, motivációs szükségeik, értékek, attitűdök, hiedelmek és magatartásuk mind hatással vannak a leader-re és egy rejtett veszélyt jelenthetnek a globális szervezet sikerére (Kets de Vries, M. & E.Florent-Treacy, 1999).

A globalizáció a szervezetekre gyakorolt hatásait vizsgálva azonnal szembetűnik a szervezetnagyság megnövekedése. Az innovációs kényszer hozta óriási beruházások finanszírozásához mind nagyobb volumenű értékesítésre van szükség, ezért az óriásvállalatok gigászi növekedésnek indultak. E növekedésből kialakult konglomerátumokat irányítani kellett, ami a vezetés területén is új utak keresését tette szükségessé. A növekedés azonban nem lehet határtalan, mert akkor oda a rugalmasság, a változásokat követő gyors válaszadás képessége. Ez a probléma csak úgy kezelhető, hogy a multinacionális vállalat arra koncentrálja tevékenységét, amihez a legjobban ért (core competencies), míg az ehhez szorosan nem kapcsolódó tevékenységeket kiszervezi (outsourcing) (Roóz, J., 2006, p.269-270).

A globális szemlélet négy stádiumát különböztethetjük meg, attól függően, hogy az egyén vagy a szervezet értékrendjét mennyire szövi át a nemzetközi dimenzió. Az alábbi táblázat ezen látásmódok előnyeit és hátrányait hivatott összefoglalni:

1.táblázat: A globális látásmódok előnyei és hátrányai (forrás: Robins S.P./Coulter M., 1999; In: Végezetül álljon itt (némileg leegyszerűsített formában) Hoványi Gábor táblázata a globalizáció hatására bekövetkezett változásokról.

2. táblázat: A globalizáció hatására bekövetkezett változások (forrás: Hoványi Gábor, 2001; In: Roóz, J., 2006, p.270)

Jellemzők Globalizáció előtti XX.

század

Globalizáció után (jövőben)

Fejlesztések jellege lépésekben ugrásszerűen

A termelés jellege tömegtermelés tömegtermelés egyéni igény kielégítéssel

Beszerzési és értékesítési piac

főként hazai világméretű

Fő erőforrások materiális eszközök informatika

A siker kritériuma stabilitás változás

A működés jellege strukturált, állandó rugalmas, változó

A munkaerő státusza beosztottak munkatársak

Minőség a lehető legjobbat minőséget 0 hibával

Beszámolás a pénzügyi helyzetről

negyedévenként valós idejű