Cyber vs fizikai gazdaság / pénzügyi piacaink

„Az e-gazdaság minden olyan gazdasági tranzakciót magába foglal, amelyet az Internet vagy más hálózat segítségével bonyolítanak a termeléstol, az irányításon keresztül az eladásig.”

(Castells 2001) idézi és fordította: (Pintér 2006)

A kibertéri társadalmi kapcsolatoknak valójában a térbeliség ad keretet. A számítógépes kapcsolatok leírása földrajzi metaforákkal történik. Vagyis a kibertér nagymértékben a fizikai tér, hely fogalomkészletébol épül, és ezeknek a metaforáknak a felhasználása az interaktív számítógépes helyek meghatározásánál számítógépes úton közvetlenül elérhető térbeliséget hoz létre. Ezért helytálló Taylor, J. (1997) érvelése: „a virtuális világban lenni lényegében földrajzi élményt jelent, mivel a virtuális világról szerzett tapasztalatainkat alapvetően úgy éljük át, mint térbeli élményeket”. A kiberteret a világon bárhonnan el lehet érni, ha megvan a megfelelő technikai felszerelés és rendelkezésre áll a szükséges mennyiségű pénz. Ez az a körülmény, amely a Földet, a régiókat, az országokat, de az országokon belüli területeket is információs gazdagokra és szegényekre osztja.

A kibertér használatának a gazdaságra történő vetületei szoros összefüggést mutatnak, de ez nem válaszható el a városok és a kibertér összefüggésrendszerétol. Az a folyamatos erőfeszítés a munkaadók részéről, hogy bebarangolják az egész világot annak érdekében, hogy a hatékonyságukat növeljék és a költségeiketcsökkentsék, nem új jelenség. Az információs és kommunikációs technika alkalmazása azonban olyan földrajzi rugalmasságot biztosít, ami lehetové teszi, hogy egyre szélesebb körbe tartozó feladatokat és információt

tudjanak más földrajzi helyre áttelepíteni. Az időt és a teret megszabadították az idő és a tér

„nyomásától”, és ez lehetővé tett egy olyan nemzetközi munkaerő létrehozását.

Castells, az információs társadalom szakirodalmának egyik legtöbbet hivatkozott klasszikusa a társadalom átalakulása felöl magyarázza az infokommunikációs technológiák létrejöttét. Állítja, hogy a hálózat az információs korszak társadalmi struktúrája: a hatalom, a pénz, az összes információ és maga a társadalom is hálózati formában termelődik újjá. Az IKT az az eszközrendszer, melynek köszönhetően a hálózati struktúra kezelhetővé vált, a hálózatok pedig képesek gyakorlatilag mindent magukba foglalni (Castells, 1997).

Az információs társadalom kialakulása párhuzamos a fizikai tér szerepének leértékelődésével. Nicholas Negroponte, az MIT egyetem Media Lab kutatóközpontjának alapítója mérnökként és informatikusként az ipari társadalmat hasonlította össze az információs társadalommal. Negroponte 1993 és 1998 között egy számítástechnikával és digitális kultúrával foglalkozóamerikai újságban, a Wired Magazinban, havonta jelentkező rovatában már a bitek mozgásáról írt. A tudományos körökben is sokat idézett, kifejező példájában az ipari társadalmat az atomok korának, míg az információs társadalmat a bitek korának nevezte. 1995-ben megjelent kötetében (Negroponte, 2002 [1995]) sok tekintetben a magazinban napvilágot látott népszerű írásaira épít, ebben így ír erről a változásról:

„Az ipari korszakot, amelyet legtalálóbban az atomok korának nevezhetnénk, a tömeges termelés, a bárhol és bármikor megismételhető módszerek jellemezték. Az óriási méretek az információ és a számítógépek korában is megmaradtak, a tér és az idő szerepe azonban csökkent. Bitek bárhol és bármikor előállíthatók, s úgy továbbíthatók – példának okáért a New York-i, a londoni és a tokiói tőzsde között, ahogy egy készülő termék három szomszédos munkaasztal egyikéről a másikra” (Negroponte, 2002: 129).

Negroponte a két korszak közötti különbséget a termelés módjának eltéréseiben és az előállított áru jellegében ragadta meg. Nem véletlen, hogy példája a nemzetközi pénzpiacokhoz kapcsolódik, ugyanis ez a szektor vált a leggyorsabban nemzetközivé, működése hálózati alapúvá és teljesen globálissá. Elmondhatjuk, hogy a hálózati társadalom hatása elsőként a gazdasági szektorban jelentkezik, azon belül is a pénzügyi és információgazdálkodáshoz kapcsolódó üzletágakban jelenik meg.

Manuel Castells hasonlóan látja a hálózati modell érvényesülését (Castells, 2006), a hálózati társadalom a technológia és a gazdaság területén jelenik meg elsőként, azonban jóval többről szól annál. A társadalmi, politikai és kulturális hatások mintegy tíz-tizenöt évvel később jelennek meg, azonban az 20. század végére valamennyi társadalmi alrendszer alapjaiban alakul át. Negroponte szerint a hálózati társadalomban a fejlődés teljes egészében túllép a földrajzi határokon. Így a digitális életmód egyre kevésbé függ attól, hogy éppen hol tartózkodunk, vagy óránk hány órát jelez. Negroponte szerint lassan az is elérhető közelségbe kerül, hogy magukat a földrajzi helyeket „tegyük át” máshova.

“A centralizációs és decentralizációs tendenciák egymással versenyezve együttesen befolyásolják a piacok térbeli fejlődésének és működésének dinamikáját.”

Gál Zoltán, 2010.

O`Brien a legnagyobb kihívásnak a térbeli dimenzió jelentőségvesztése szempontjából a derivatívokat jelenti, amelynek szerepe az elektronikus kereskedelem alakulásában úttörő jelentőségű. Szerinte már nincs messze az az idő, amikor a “gazdaságban a földrajzi hely nem számít tényezőnek (…) vagy ha számít, akkor sem úgy és olyan mértékben mint korábban, és a telephelyeket is egyre nehezebb hagyományos földrajzi módszerekkel azonosítani.”

(O`Brien, 1992. p. 73). Ebben a folyamatban a klasszikus értelemben vett tőzsdéket felváltja a számítógép, amely segítségével a világ – bátran állíthatom – bármely pontjáról kereskedhetünk az értékpapírokkal.

Az “end of geography” elmélet szerint a tranzakciók lebonyolítása, az informatikai világ alkotta távolságok nélküli virtuális világban, földrajzi helytől és időtől függetlenül

történhet. A globalizációs versenyhelyzetet tovább gerjeszti az információs technológia, a

“mit, hogyan, kinek” kérdésekre a válasz: “bárhonnan, bármit, bárhol, bárhová”. A vállalatok földrajzi telephelyének kérdése már nem látszik a vállalat sikertényezőjének. De vajon a virtuális terek tényleg a fizikai terek létjogosultságának a végét jelentik?

O`Brien szerint a decentralizált telephelyválasztás dekoncentrálja a pénzügyi központokat és szerepkörüket. Az info-kommunikációs technológiák lehetővé teszik bizonyos pénzügyi funkciók kiszervezését a klasszikus értelemben vett központoktól távolabbra eső helyekre is.

A krugmani centrifugális erők hatásai (az immobil termelési tényezők, a magas ingatlanbérleti díjak és más negatív externhatások) a nagyobb központok leértékelődésével párhuzamosan felértékelik a kisebb városok telephelyi adottságait, amelyekkel vonzóvá válhatnak bizonyos pénzügyi szolgáltatások ellátására. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a nany központokat ezernyi, a térben decentralizáltan elhelyezkedő, kisebb központocska váltja fel. (Gál Zoltán 2010.) A földrajzi helyek tehát nem veszítenek értékükből, hanem kihasználtságuk javul. A földrajz tehát nem szűnik meg, annak ellenére, hogy az IT-technológia jelentős hatással van a napi pénzpiaci mozgásokra. A globális pénzügyi piacok nem csak néhány óriási központba koncentrálódnak, és nem is decentralizálódnak túlságosan.

A pénzügyi szektorban a telephelyválasztás rugalmasabbá válásával párhuzamosan tovább erősödött a hagyományos központok szerepe.

Karvalics László szerint az, hogy az elektronikus pénz megjelenése miképpen rendezi át a gazdaság pénz- és információáramlásának mintázatait, azonnal egy komplexitási fokkal magasabbra „emel”. És könnyűszerrel beleszaladunk a civilizációs problémakörbe is, ha olyan kérdéseket kezdünk feltenni, hogy vajon a történetileg kialakult pénzforma, mint a gazdaság szereplői között mérésművelettel közvetítő információs médium megszűnik-e a közvetítés és a koordináció más, „haladottabb” formáinak köszönhetően, leszámolva egyúttal számos kártékony diszfunkcióval is (bankrablás, hitelkártyacsalás, stb.). S vajon a termelő és a fogyasztó közötti információs értéklánc lerövidülése újrarendezi-e a gazdaság működését több ezer év óta szigorúan szabályozó törvényeket?

Gedeon Péter érdekes megvilágításba helyezi a virtualizálódó mikrogazdaság kapcsolati-bizalmi dimenzióját: A személytelen kapcsolatokra, a pénzbe vetett személytelen bizalomra épülő piac az információs technológia alkalmazásával a piaci tranzakciókban a személytelen kapcsolatokat a személytelen a személyesség viszonyaival váltja fel. A tömeges testreszabás piaci paradigmájában a keresleti oldal szereplői nem egymással helyettesíthető személytelen fogyasztó automaták, hanem olyan -sajátos preferenciákkal rendelkező személyek, akiknek szükségleteit egyéniségükhöz igazodó módon kell kielégíteni. Az elektronikus kereskedelem eszközei mindezt lehetővé teszik. A mobiltelefon -sajátos eszközként illeszkedik a személytelen személyességet megteremtő tömeges testreszabás piaci folyamataiba. A mobiltelefon egyrészt lehetővé teszi az eladó és vevő közötti „személyes“

kommunikációt. Másrészt, a mobiltelefon segítségével az eladók a tömegtermelés termékeit a lokalitás dimenziója mentén képesek testreszabni. Az információs technológia a globalitás és lokalitás új viszonyát teremti meg, veszélyeztetve a lokális heterogenitásra épülő kapcsolatrendszereket.

A mobil eszközök ugyanakkor szerepet játszhatnak a lokális és személyes kapcsolatok fenntartásában az új globális érintkezési viszonyok között is. Az elektronikus kereskedelem elősegíti az elektronikus pénz térnyerését. Az elektronikus pénz pedig hozzájárul a globális piacok kifejlődéséhez. A mobiltelefon mint az elektronikus pénz egy lehetséges formája ugyanakkor alapvetően a lokalitáshoz és a mikrotranzakciók világához kötött. A modern piacokon nemcsak az áruk, hanem a pénzek is versenyezhetnek egymással. Az információs technológia hatására a termékek tömeges testreszabása kiegészülhet a pénz testreszabásával.