A török hódoltság idején jelentős elnéptelenedés következett be a Jászkunság területén. A la-kosság száma legnagyobb mértékben a Kiskunságban csökkent, a felszabadító háborúk pedig elsősorban a Nagykunságot sújtották, amely szinte teljesen lakatlanná vált. Kedvező fekvé-sénél fogva a Jászság volt a legvédettebb, de a lakosok jelentős része innen is elmenekült, s a környező hegyekben, mocsaras vidékeken keresett menedéket. A Jászságból 1690-ben távoz-tak a török csapatok hatalmas pusztítást hagyva maguk után. Hamarosan azonban megkezdő-dött a terület benépesülése. Kezdtek visszaköltözni a lakosok, s velük együtt igen nagyszámú állat, főként szarvasmarha érkezett a nagy kiterjedésű, termékeny legelőkre. Újra megindult az élet, a gazdálkodás, a terméketlen területek hasznosítása. A helybeli lakosokon túl sokan érkeztek a szomszédos vármegyékből is, közöttük nagy számban szökött jobbágyok, akik számára a kiváltságos állapot, a földesúri terhektől való mentesség vonzóvá tette a területet.
Ekkor még nem gondolhatták az ide érkezők, hogy néhány év múlva az egész Jászkunság lakossága jobbágysorba kerül.
Bár I. Lipót császár 1696. november 5-én a jászberényi Nagy Mátyás és Muhoray Mihály közbenjárására megerősítette a jászkunok kiváltságleveleit, hamarosan azonban az udvar el-határozta a koronabirtoknak számító terület eladását a Német Lovagrendnek. A törökellenes felszabadító háborúk és a spanyol örökösödési háború költségei kimerítették a kincstárat, ezért új jövedelmi forrásokat próbáltak felkutatni. Kollonich Lipót bíboros érsek 1698-ban megszervezte az újszerzeményi bizottmányt azzal a céllal, hogy a régi birtokosokat joguk igazolása után birtokukba visszahelyezze, s azokat a birtokokat, melyeknek tulajdon-joga nem volt tisztázott, fegyverjog alapján a korona rendelkezése alá vonják és eladják. Így született meg a Jászkun Kerület eladásának terve. Miután a kiváltságos közösségekben régi összeírások, urbáriumok nem álltak rendelkezésre, elrendelték a terület felmérését. Így ké-szült el a Jászkunság korabeli történetének népesség és gazdaság tekintetében leggazdagabb forrása, a Pentz-féle összeírás.
Az új földesúr beiktatása után 1703-ban egy kevésbé részletes, de ugyancsak átfogó leírás készült a jászkunsági településekről Heinrich Kageneck báró látogatása nyomán. A Német Lovagrend a Rákóczi szabadságharc miatt csak 1710 után gyakorolhatta ténylegesen földes-úri jogait. 1714-ben Christoph Heinrich Kyau báró, a Lovagrend komturja látogatta végig a jászkunsági területet. Részletes jelentést készített a helyi állapotokról, és javaslatokat tett a terület eredményesebb hasznosítására. (Teljes anyaguk elérhető a mellékletben pontosan megjelölt internetes forrásokból. Szerk. megj.)
A PENTZ-FÉLE ÖSSZEÍRÁS
1699.
A Német Lovagrendnek történő eladás előtt a Jászkun Kerület értékének, adózó képességé-nek felmérésére mindenre kiterjedő, részletes összeírást rendeltek el, amivel Franz Christoph Johann Pentz egri kamarai prefektust bízták meg. Miután nem tudott magyarul, Sőtér
Fe-renc Pest megyei alispán volt a se-gítségére, aki 1689 óta a Jászkunság nádori alkapitányi tisztét töltötte be.
Rajta kívül Franyó Mihály kanonok vett részt a munkában, aki jászberé-nyi plébános volt. Ez a tény növeli a Jászberényről felvett adatok hiteles-ségét. A teljes körű gazdasági statisz-tikai felvételnek tekinthető összeírást 1699 őszén készítették, amikor az aratásról és egyéb gazdasági mun-kákból a férfilakosság már hazatért.
Ők szolgáltatták a gazdálkodásról szóló adatokat és a török korra vo-natkozó visszaemlékezéseket is. Az összeírás német nyelvű leírását Cseh Géza fordította és közölte 1995-ben.
„JÁSZBERÉNY (JASZ BIRIN) Mezőváros, az úgynevezett Jászság legfőbb helysége, a kerülete három magyar mérföld. Jó 800 ekés meg tud itt élni. A katolikus vallást köve-tik, de körülbelül 40 kálvinista család
is található itt. Négyszállás (Négy Szallás) pusztát is használják. Van itt egy jól megépített plébániatemplom és egy Szent Lőrincről elnevezett kis templom is, valamint egy ferences kolostor, ahol jelenleg csak egy rendházfőnök lakik egy szer-zetessel és egy laikussal. Van egy szép, nagy templomuk új tetővel, de oltár még nincs benne, ezért az istentiszteletet egy kis, újonnan épült kápolnában tartják.
A Zagyva (Szagiva) vize keresztülfolyik a helységen, jó földje van, de kétszer kell szántani.
Kiváltságlevelüket nem tudják felmutatni.
A 368 gazda és 21 zsellér vallotta és kijelentette, hogy az elmúlt 1698-as év telén és a jelenle-gi 1699-es év nyarán Berény (Birin) és Négyszállás (Negy szallas) pusztákon a következőket termesztették:
búzát 4296 kilát
árpát 2468 kilát
zabot 623 kilát
kölest 64 ¼ kilát
megművelt szőlőskert 871 kapás A Pentz-féle összeírás címlapja
Egy lap az összeírásból
Itt jelenleg nincs erdő, (azok) messze vannak innen, egyetlen serház sem állítható fel. Ezzel szemben a szántóföldek, a rétek a legelővel egyetemben elegendőek. A szőlőskertek sokkal több kapással növelhetők, mint ahogy ők előadták. Azonkívül a kocsmáltatás jövedelmez-hetne jól. A jelenleg itt lévőknél még egyszer annyi gazda telepedhet le, azzal a feltétellel, hogy az elpusztult Négyszállás (Négy Szállás) puszta Boldogházával (Boldoghaza) együtt a (város) birtokában marad.
A mészárszéknél nem kevésbé jövedelmező, ha a jelenlegi teljesen felépült 4 köves és a másik elkezdett 3 köves malomnál még többet létesítenek a Zagyva /Szagiva) vizén. Száraz-malomból is, amelyből a községnek kettő van, az uradalom számára többet fel lehet állítani.
Kiváltságlevelüket nem tudták felmutatni, noha azt állítják, hogy robotszolgálat és tizedfize-tés alól mentesek voltak. A hajdani várost és Magyar-várost, amit most egy néven Jász-Birinnek neveznek, annak idején a jelenlegi lakosságnak az egyharmada sem lakta. Egykor, éspedig 1577-ben, amikor a törökök uralma miatt a budai provizorátust Egerbe helyezték, oda adóztak, de a törökök részére is kellett fizetniük, ami az alábbiakból kitűnik:
Az egri provizorátus költségvetésének évente rendszeresen földbérben 278 forintot A robot megváltására (téli robot) a provizorátussal való megegyezés szerint
----Királyi dikában (rovásadó) 268 forintot
És bort a provizorátus kívánsága szerint tartoztak kimérni.
Akóban évente szolgáltattak búza negyedet 416
árpát 416
pint vajat 77
juh- és tehénsajtot 77 vágómarhát évente 3
Az officiálisnak akóban szolgáltattak búza negyedet 60
árpát hasonlóan 60 hízott disznót 1
Azok akaratára és tetszésére az officiálisoknak szolgálni (robot) voltak kötelesek.
A törökök részére fizettek
Az eminnek (pénzügyi tisztviselő. P.I.) minden telkes 1 forint 12 dénárt A szénáért és fáért egyenként (széna- és fafuvarozás megváltása) 1 forint 74 dénárt A török császárnak egyenként 1 forint 64 dénárt
egy-egy pint vajat
Szablyapénzt egyenként 1 ½ forintot
A mostani berényiek már nem vallják,
hogy akkor a török császárnak évente fizettek 60 forintot.
A török uraságnak mindenki, akinek ekéje volt 3 forintot.
1 pint vajat.
Minden gazda évente 3 nap robotot teljesített.
Azonkívül a termesztett terményekből tizedet.
A juhokból csak a tizedik bárányt.
Minden disznó után 4 dénárt.
A nádor őfőméltóságának 860 forintot.
A Jászságból két pusztát, Boldogházát (Boldoghaza) és Négyszállást (Négy Szállás) használ-ják. Ezek mindegyikének egy órányi a hosszúsága és 2/4 óra a szélessége, jó szántóföldjei és rétjei vannak. Az itteni berényi szőlő a lehető legrosszabb minőségű, más fajtára kell áttérni, és az akók után nem több mint 1 rajnai tallért lehet felszámítani (adót).
NÉGYSZÁLLÁS (NÉGY SZÁLLÁS) puszta
Ennek a Négyszállás (Négy Szállás) pusztának jó szántóföldje, legelői és rétjei vannak, de nincs erdeje. Egy órányi a hossza, félórányi a szélessége. Mint előbb jelentettük, a jászberé-nyiek használják.
BOLDOGHÁZA (BOLDOGHAZA) puszta összeírása
Ez a puszta a berényi kerületben fekszik, Alsószentgyörggyel (Also St.Györg), Újszásszal (Ujszasz), Mizsével (Megér) és Berénnyel (Birin) határos, északnak tartva egy órányi a hosz-szúsága és félórányi a szélessége. Jó szántóföldjei és rétjei vannak, mindig az alkapitányhoz tartozott, aki jelenleg tekintetes Sőtér Ferenc úr, Pest megye alispánja, akitől a pusztát a berényiek bérlik, és neki évente 20 rajnai tallért fizetnek. Itt kinn tartják egyéb állataikat mind nyáron, mind télen.”
Az 1699-ben elkészült összeírás, amely a korabeli Jászkunság népességi és gazdasági viszonyainak a legfontosabb forrása. Nem csupán a lakosok nevét közli, de feltünteti, hogy helybeli (huias) vagy jövevény (peregrinus) az illető. Ennek azért van különös jelentősége, hiszen a magukat helybelinek vallók legalább egy nemzedékre visszamenőleg, de legtöbb-ször eredetileg is jászberényieknek tekinthetők. Ezáltal a korábbi időszak népességéről is fontos ismeretekhez juthatunk. A helybeliek aránya a hódoltság idején a Jászkunságon belül Jászberényben maradt a legmagasabb: 57,5%. A jövevények esetében csupán néhány eset-ben tüntették fel, hogy honnan származik az illető. Miután többségük szökött jobbágy volt, nem szívesen vallották be származási helyüket. Az összeírásban szerepelnek a 18 éven felüli fiúk és lányok, ugyanakkor a feleségeket és a 18 éven aluli gyermekeket nem tüntették fel.
A népesség mellett részletes és átfogó képet kaphatunk a jászkunsági települések gazdasági helyzetéről, az állatokról, a termőföld hasznosításáról a szőlőkről - vagyis az új tulajdonos számára fontos adóalanyokról és tárgyakról.
A táblázatos kimutatás végén szöveges leírást olvashatunk a jászkunsági lakott települé-sekről és a pusztán maradt, elhagyott helyekről is. Az értékes feljegyzések fontos utalásokat tartalmaznak a török időkre vonatkozóan is, többek között a kettős adózásról, hiszen a jász-kunok a hódoltság idején a török és magyar részre egyaránt adóztak. A települések leírásá-nál gyakran szerepel, hogy a lakosok közös kiváltságlevélre hivatkoznak, de azt nem tudják felmutatni. A kamara a jászkunokat kezdettől fogva jobbágyoknak tekintette, akik nem a földesúrnak, hanem a királynak adóztak.
Az összeírásban a gazdák és a házas cselédek között nem tettek különbséget. A fiúk és lányok a 18 éven felüli családtagokat jelölik, akik adóalanyként jöhettek számításba. A neme-seket a név előtti N betű jelöli. A termények esetében a kila gabonamérték Kiss József szerint 46,89 liternek felel meg. A szőlőt kapásban tüntetik fel, ami egy nap alatt megkapálható terü-letet jelöl, ez kb. 200 négyszögöl. Ennél a rovatnál több lakos nevénél szerepel az incipit latin szó, ami azt jelenti, hogy az illető az összeírás idején kezdett szőlőt telepíteni. A szekér széna olyan mennyiségű szénát jelent, amennyi egy négy- vagy hatökrös szekérre fért.
Az eredeti forrás csak oldalszámozást tartalmaz, de úgy véljük, sorszámozással köny-nyebben áttekinthetővé válik. A latin nyelven szereplő neveket és a táblázat rovatait magyar nyelven közöljük. A vezetéknevek esetében az eredeti formát igyekeztünk megtartani, bármi-lyen szokatlannak tűnt is a névalak. A keresztnevek esetében a Gregorius – Gergely, illetve a Georgius – György hasonló alakjának összeíráskor történt felcserélése adhat okot tévedések-re. Ezek biztonságos eldöntéséhez más forrásokat is fontos alapul venni. Ezt javasoljuk más, nehezen értelmezhető, vagy szokatlan névalak esetében is.
A korszak demográfiai és gazdasági állapotát elemző feldolgozások legfontosabb adat-bázisa a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárban (Urbaria et Conscriptiones. Fasc.
71. No. 4.), másolata pedig az MNL JNKSZ Megyei Levéltárában található. Először a Jász Múzeum 1943-ban megjelent évkönyvében jelent meg. Az évkönyv ma már nehezen hozzá-férhető, ugyanakkor a Pentz-féle összeírás nélkülözhetetlen forrás a korszak iránt érdeklődő kutatók és családkutatók számára. Ezért a következőkben a Jászberényről szóló részt teljes terjedelmében közzétesszük a város leírásával együtt. Boldogháza és Négyszállás ebben az időben Jászberény pusztája volt, így ezek leírását is közöljük. Az eredeti összeírás táblázatos formáját megtartva, Blénessy munkájával összehasonlítva tesszük közzé a forrást. Az ösz-szeírás készítése során történt névelírások, téves közlések feltételezhetők, ezek azonban nem csökkentik felbecsülhetetlen értékét.
A forrásközlésnél a következő rövidítéseket alkalmaztuk:
H = helybeli (huias) J = jövevény (peregrinus) N= nemes
SZT= szőlőt kezd telepíteni (incipit)