A JÁNOSI ELLEN - NYELV

A jánosi gondolatok megértésének kihívás volta nem kis mértékben nyelvezetének sajátos jellegéből fakad. Az utóbbi évtizedek újszövetség-kutatásának társadalomtudományos irányzata komoly eredményeket mutatott fel ennek a minőségnek a megragadása tekintetében.

Wayne A. MEEKS vetette fel egy 1972-es tanulmányában, hogy a jánosi közösség egy sajátos nyelvezetet alakított ki, ahol bizonyos kulcsszavak kétszintű jelentéstartalommal bírnak.

MEEKS arra jutott, hogy az evangélium olvasóközönsége szimbolikus világának vagy metafora-univerzumának zárt jellege van, ami az olvasók nagy része számára érthetetlen. A negyedik evangélium tehát a bennfenteseknek szól. A mű a közösség társadalmi identitása megerősítésének célját szolgálja. Az olvasó mindaddig képtelen megérteni egy részlet értelmét, míg az egészet nem érti egyben.³⁵⁷ A megértést azonban el kell kezdeni valahol, és ez a nyelvezet elsajátítása. János evangéliuma nyelvezetének társadalmi célja tehát didaktikus:

arról a közösségről nyújt tanítást az olvasónak, amelynek e beszédmód a sajátja.

Gyakorlatilag szocializálja az olvasót e közösségben.

MEEKS nyomán elindulva Norman R. PETERSEN folytatott tüzetesebb szociolingvisztikai vizsgálódásokat,³⁵⁸ és azt a tézisét fejtette ki, miszerint a jánosi nyelv egy ellen-nyelv (antilanguage). Az ellen-nyelv használatából arra következtethetünk, hogy a jánosi közösség az őt körülvevő mindennapi társadalmi valóságtól elkülönült, szektariánus és exkluzív jelleget vett fel. Azaz, egy önmagát a mainstreammel szemben meghatározó ellen-társadalomként (antisociety) funkcionált. Ebben a szükségképpen exkluzív és önmagába forduló csoportban (ingroup) természetszerűleg fejlődik ki egy, a kívülállók (outgroup) számára nagymértékben érthetetlen, relexikalizáció révén kódolt nyelvi közeg.³⁵⁹ Például János a hívőket (ingroup) a nem-hívőkkel (outgroup) úgy állítja kontrasztba egymással, hogy a „hit” fogalmát a „látás”,

„tudás”, „benne maradás” kifejezésekkel definiálja újra.³⁶⁰

Bruce MALINA is hasonló felismerésekre jutott. A jánosi ellen-nyelv leírásában ő három jellemzőre hívta fel a figyelmet: relexikalizáció, a relexikalizáció számos volta

357MEEKS, Wayne A.: The Man from Heaven in Johannine Sectarianism. In: JBL 91, 1972, 71. o. (MEEKS 1972).

358PETERSEN, Norman R.:The Gosple of John and the Sociology of Light: Language and Characterization in the Fourth Gospel. Trinity Press International, Valley Forge, PA, 1993. (PETERSEN 1993)

359 PETERSEN 1993, 20.

360PETERSEN 1993, 36.

91

(overrelexicalization), valamint a nyelv interperszonális jellegére helyezett hangsúly.³⁶¹ A relexikalizáció - amint azt PETERSENnél is láthattuk -, azt jelenti, hogy új szavakat használnak a régiekre. Ennek a számos, redundáns volta arra utal, hogy egy kifejezésre több új, alternatív másikat vezet be a szerző, ahogy azt a „hit” kapcsán nemrég említettük. Másik példa: a

„logosz”, a „világosság”, az „élet” egyaránt Jézus személyében inkarnálódnak. A jánosi nyelvezet interperszonális jellege pedig abból látszik, hogy a szinoptikusokhoz képest sokkal inkább kedveli a beszédeket, beszélgetéseket, amelyek tele vannak szójátékokkal, iróniával, kétértelműséggel, a félreértés és a megmagyarázás mintázataival. Az olyan hétköznapi kifejezések, mint „kenyér” (Jn 6,35), „világosság” (Jn 8,12), „ajtó” (Jn 10, 9), „élet” (Jn 11,25-26), „út” (Jn 14,6) „szőlőtő” (15,5) az „én vagyok” mondásokkal párosulva rögtön interperszonális dimenziókat öltenek magukra.³⁶²

MALINA és ROHRBAUGH azt a megfigyelést teszik, hogy az nyelvek ún. ellen-társadalmakra jellemzőek, mint amilyenek például a különféle alvilági csoportosulások.³⁶³ A mai ellen-társadalmak valamilyen értelemben mind negatív viszonyban állnak a törvénnyel.

A szerzőpáros Michael A. K. HALLIDAY-t idézi: „anti-language arises when the alternative reality is a counterreality, set up in opposition to some established norm.”³⁶⁴ János ellen-nyelve tehát az első századi mediterrán hellenizmus, ezen belül pedig különösen is annak az izraelita verziójával szemben fellépő alternatíva kifejeződése.³⁶⁵ A jánosi alternatív valóság olyan ellenfelekkel szemben bontakozik ki, mint „ez a világ” illetve „a zsidók”, amely csoportok egyértelműen és határozottan elutasítják, hogy Jézusban, Izráel Messiásában higgyenek.³⁶⁶ A kontrasztot az alternatív valóság és a körülölelő valóság között olyan kifejezések jelzik, mint „lélek”, „fent”, „élet”, „világosság”, „nem ebből a világból”,

„szabadság”, „igazság”, „szeretet” egyfelől, másfelől pedig: „test”, „lent”, „halál”, „sötétség”,

361MALINA, Bruce J.: John’s: The Maverick Christian Group: The Evidence of Sociolinguistics. In: BTB 24, (4), 1987, 174-175. o. (MALINA 1987)

362MALINA, Bruce J. – Richard L. ROHRBAUGH: Social-Science Commentary on the Gospel of John. Fortress Press, Minneapolis, MN, 1998, 6. o. (MALINA – ROHRBAUGH 1998)

363 Ez a túlburjánzó relexikalizáció értelemszerűen nemcsak az amerikai fekete, latino stb. gangek, hanem a magyar börtönnyelv, börtönszleng megfigyelése kapcsán is belátható.

MALINA – ROHRBAUGH 1998, 6-9. o.

364 „Az ellen-nyelv akkor merül fel, amikor az alternatív valóság egy ellen-valóság, szembeállítva valamilyen fennálló normával.”

MALINA – ROHRBAUGH 1998, 9. o.

365 MALINA – ROHRBAUGH 1998, 11. o.

366 „Ez a világ” Jánosnál 79 ízben fordul elő negatív értelemben szemben Mt: 9; Mk : 3, Lk 3 esetével. „A zsidók”

ugyanígy 71-szer, szemben Mt: 5, Mk: 7; Lk 5 esetével. Egyéb kisebb kompetitív csoportokat is megfigyelhetünk, így például Keresztelő János követőit, akik még nem hisznek Jézusban, illetve egyéb keresztény csoportosulásokat (vö. a „más juhokkal” Jn 10,16-ban!).

MALINA – ROHRBAUGH 1998, 10. o.

92

„(ez) a világ”, „szolgaság”, „hazugság”, „gyűlölet.”³⁶⁷ Előbbiek annak az új valóságnak kifejeződései, amelyet János Jézus Krisztussal, illetve a benne való léttel identifikál. Az utóbbiak pedig azt a régi társadalmi valóságot jellemzik, amelyből a jánosi csoport jön.

Mindezekből látható, hogy az ellen-nyelvet az jellemzi, hogy amely társadalmi közeggel szembeni oppozícióban kifejlődik, annak nyelvi valóságához képest egy erős metaforizációval jön létre. János evangéliuma az egyetlen újszövetségi irat, amelyben nagy párbeszédek olvashatók. Ráadásul minden nagy jánosi metafora ilyen párbeszédben, illetve dialógusból monológgá váló beszédben található. Az olvasó bevonódik ezekbe a dialógusokba, egyes szám második személyben megszólítva érzi magát, és ezáltal megy végbe a szándékolt reszocializációja.

MALINA és ROHRBAUGH rámutatnak,³⁶⁸ hogy János evangéliumának narratív kritikai megközelítése világossá teszi, hogy ebben a műben nincs fejlődés, a történet előre haladtával nem találkozunk Jézus személyének, szolgálatának, tanításának egyfajta progresszív módon kibontakozó leírásával, sem az ellenfelek növekvő ellenállásával. Mindaz, amiről ez az evangélium szól, már a Prológusban elénk tárul, s minden további csak ennek a témának variálása: „a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.

Az Ige testté lett, közöttünk lakott…” (Jn 1,11-14a)

Alan CULPEPPER nagy ívű, a Prológus struktúráját vizsgáló írások között mérföldkőnek számító tanulmányában rámutat arra, hogy e szakaszból a 12b vers, a „hatalmat adott nekik, hogy Isten gyermekeivé legyenek,” az egész Prológus szíve, középpontja.³⁶⁹ Ahogy a Prológusban elénk tárul a teljes evangélium dióhéjban, úgy az „Isten gyermekeivé levés”

ennek a dióhéjnak szíve, közepe. Hiszen sem az inkarnáció, sem a jánosi közösség arról való tanúságtétele („láttuk az ő dicsőségét”) nem bírna tartós jelentőséggel, ha mindez nem az inkarnáció következményének tapasztalati valóságából fakadna, ami pedig az Isten gyermekeivé levés. Azáltal, hogy a jánosi közösség Isten gyermekeiként (te,kna qeou/) határozza meg magát, illetve talán magát a kereszténységet, ezáltal azon szerep örököseként tekint magára, amelyről – az ő felfogásukban - Izráel lemondott azáltal, hogy elmulasztotta Isten Fiát elfogadni. Ez a te,kna qeou/ megjelölés az Ószövetségben, a bölcsességi

367 MALINA – ROHRBAUGH 1998, 13. o.

368 MALINA –ROHRBAUGH 1998, 5. o.

369 CULPEPPER,R. Alan: The Pivot of John’s Prologue. In: New Testament Studies 27, (1), 1980, 31. o. (CULPEPPER 1980)

93

irodalomban, és mindenek előtt Jézus tanításában gyökerezik, aki Isten atyaságának a gondolatát különös ízzel és hangsúllyal közvetítette feléjük, ami az ő egyedülálló istentapasztalatából fakadt. A te,kna qeou/ megjelölés tehát a jánosi közösség önértelmezésnek a reflexiója, és a János-evangélium nagy részének egy kiemelkedő, integratív pontja.³⁷⁰

370Az itt következő táblázat a tanulmányCULPPEPPER 1980, 16. oldalán található.

94

A legfőképpen a jánosi iratokra jellemző születési/nemzési modell tárgyalását a fentiekből következően a nyelvi, terminológiai kérdések megvizsgálása nyomán célszerű a továbbiakban megközelítenünk.

95

4.2 AZ ISTENGYERMEKSÉGGEL KAPCSOLATOS JÁNOSI TERMINOLÓGIA

4.2.1 Születés vagy nemzés?

Az első kérdés, amit tisztáznunk kell, a genna,w görög ige értelmezhetősége a jánosi használatban. Maga a szó aktív jelentése „nemz”, „szül”, „létrehoz”.³⁷¹ Habár a magyar fordítások bevett gyakorlata az, hogy minden esetben a „születni” értelmet feltételezik, a helyzet egyáltalán nem egyértelmű, a külföldi fordításokban ez ingadozik. Az érintett igeszakaszok: Jn 1,13; 3,3.5.6.7.8; 1Jn 2,29; 3,9; 4,7; 5,1.4.18. Akár a szülés, akár a nemzés fogalmi rendszerét vesszük alapul, egyaránt a humánreprodukció világához tartozó metaforikus forrástartományból vett képekkel van dolgunk. Ami azonban különbözik, az ábrázolni kívánt isteni tevékenység hím-, avagy nőnemű szerepköre.

A korai fordításokat tekintve, az ólatin és Vulgata verziók többnyire a nasci/renasci kifejezéseket használják, kivéve 1Jn 5,1-ben, ahol bizonyos Vetus Latina kéziratok a genitus est ex eo-t. A szír és a kopt fordítások esetében azonban a használt igealak ugyanúgy kettős értelmű, mint a görög esetében.³⁷²

A szakirodalom kifejezetten megosztott a kérdés megítélésében. Monográfiájában von Dietrich RUSAM a „születés” mellett teszi le a voksát minden egyes jánosi igehely vonatkozásában. A fő érve az, hogy a jánosi irodalmon kívül az újszövetségben az e;k tinoj genna/sqai formula esetében az e;k után mindig nőnemű személy található.³⁷³ BOLYKI János is születésnek fordítja, mert szerinte: „a genna,w ige acivumban férfira vonatkoztatva nemzést, nőre vonatkoztatva szülést jelent, passivumban viszont születést.”³⁷⁴ Ennek a leszűkítő álláspontnak ellentmond HEGEDŰS Zoltán és SZUTYÁNSZKI Enikő János evangéliuma fordítási kérdéseinek szentelt monográfiája, amely a passzív alaknak első helyen a „fogan” jelentést tulajdonítja, második helyen a „születik”-et.³⁷⁵

371 VARGA 1996, 165. o.

372 MENKEN 2009, 355. o.

373Mt 1,3.5.6.16; Gal 4,23.

RUSAM, von Dietrich: Die Gemeinschaft der Kinder Gottes: Das Motiv der Gotteskindschaft und die Gemeinden der johanneischen Briefe. /BWANT 133/ Kohlhammer, Stuttgart, 1993, 111-112. o. (RUSAM 1993)

374 BOLYKI János: „Igaz tanúvallomás”: Kommentár János evangéliumához. Osiris Kiadó, Budapest, 2001, 73. o.

(BOLYKI 2001)

375HEGEDŰS Zoltán – SZUTYÁNSZKI Enikő: „Isten vala az Ige”: A János-evangélium magyar fordításának kérdései.

Agapé, Szeged, 1998, 92. o. (HEGEDŰS – SZUTYÁNSZKI 1998)

96

Rudolf BULTMANN ezzel szemben inkább a „nemzés”, „fogantatás” „Zeugung aus Gott”

felé hajlik.³⁷⁶ Egyedül Jn 3,3-8 esetében fogalmazza meg sajátos nézetét, miszerint János forrása az „isteni nemzés” értelmében beszélt, azonban ezt az evangélista a „születés” képével interpretálta.³⁷⁷ Rudolf SCHNACKENBURG hasonlóképpen a „nemzés” mentén gondolkodik,³⁷⁸ Jn 3,3-8 tekintetében viszont egyaránt említi mindkettőt.³⁷⁹ A János-kutatásban évtizedekig etalonnak és mai napig meghatározónak számító Raymond E. BROWN viszont minden egyes esetben a „nemződés” (to be begotten) mellett teszi le a voksát.³⁸⁰ Hans–Josef KLAUCK János első leveléhez írt kommentárjában ugyanígy (gezeugt werden) gondolkodik.³⁸¹ Matthew VELLANICKAL monográfiájában úgy látja, hogy Jn és 1Jn szerzője szándékosan nem tesz különbséget a fogantatás és a születés mozzanati között, ezért az „Istentől foganni” vagy

„Istentől születni” egyaránt elfogadható, egymással felcserélhető VELLANICKAL számára.³⁸² A kérdés eldöntésében mérföldkőnek tekinthető MENKEN már hivatkozott, 2009-es tanulmánya. Nem kevesebb, mint tizenhét ókori irodalmi példát idéz görögül és angol fordításban, javarészt a Kr. u. első néhány századból, annak bizonyságául, hogy a hellenisztikus görögben teljesen bevett volt, a genna/sqaihímnemű alannyal való használata, tehát a „nemzés” értelmében. A szerzők között ott találjuk példának okáért Philónt, Pszeudo-Apollodorusz-t, Memnónt, Plutarkhoszt, Pszeudo-Plutarkhoszt, Kharitónt, Lukianoszt, Phlegónt, Aelianuszt, Cassius Dio-t, Simeon testamentumát, Irenaeus egyházatyát, a Pszeudo-Klementinákat stb.³⁸³ Ezzel sikeresen cáfolja RUSAM, illetve BOLYKI fentebb hivatkozott érveit azzal kapcsolatban, hogy a jánosi használat csakis női ágenst feltételezhetne. „The passages quoted have not been influenced by the Johannine language of evk qeou/ genna/sqai.

376 BULTMANN, Rudolf: Das Evangelium des Johannes. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1941, 37-38. o.

(BULTMANN 1941)

BULTMANN, Rudolf: Die drei Johannesbriefe. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1967, 49-50. o. (Bultmann 1967)

377 BULTMANN, 1941, 95-96. o.

378SCHNACKENBURG, Rudolf: Das Johannesevangelium 1. /HTKNT 4/1/ Herder, Freiburg, 1972, 208, 238-239, 377-378. o. (SCHNACKENBURG 1972)

SCHNACKENBURG, Rudolf: Die Johannesbriefe. /HTKNT 13/3/ Herder, Freiburg, 1975, 163, 166-167, 184, 190-191, 228, 249, 251-253, 272, 279-281. o. (SCHNACKENBURG 1975)

379SCHNACKENBURG 1972, 381-387. o.

380BROWN, Raymond E.: The Gospel according to John (i-xii)./The Anchor Bible Vol. 29./ Doubleday, Garden City, NY, 1966, 3, 12, 128, 130. o. (BROWN 1966)

BROWN Raymond E.: The Epistles of John. /The Anchor Bible Vol. 30./ Doubleday, Garden City, NY, 1982, 378, 384-387, 421-422, 512-513, 607. o. (BROWN 1982)

381 KLAUCK, Hans-Josef: Der erste Johannesbrief. /EKK XXIII/1/ Benziger Verlag - Neukirchener Verlag,

Neukirchen - Vluyn, 1991, 172, 175.177, 189, 193-194, 246-247, 283-285, 333-334, 336-337. o. (KLAUCK 1991)

382 VELLANICKAL 1977, 100. o.

383 MENKEN 2009, 361-363. o.

97

They clearly show that genna/sqai evk with a male agent was a normal way of speaking, meaning “to be begotten by”.”³⁸⁴

Ezzel azonban még nem jutottunk teljes bizonyosságra, hiszen ezzel csak azt szögeztük le, hogy nincs akadálya akár a „nemzés” felől értelmezni a jánosi nyelvezetet. A döntő exegetikai érv 1Jn 3,9-ben található: „Pa/j o` gegennhme,noj evk tou/ qeou/ a`marti,an ouv poiei/( o[ti spe,rma auvtou/ evn auvtw/| me,nei( kai. ouv du,natai a`marta,nein( o[ti evk tou/ qeou/

gege,nnhtaiÅ”³⁸⁵ Mielőtt azonban az érv kibontására térnénk, két lehetséges ellenvetést kell tisztáznunk. Egyfelől a szövegösszefüggésből teljesen nyilvánvaló, hogy az auvtou/ a mondatban Istenre utal vissza, nem pedig a pa/j névmásra. Nem lenne értelme azon személy magjának az önmagában maradásáról beszélni, aki Istentől született, illetve fogant. A másik lehetséges probléma pedig abból fakadhatna, hogy a spe,rma, csakúgy, mint héber megfelelője a

[r;z<

, a „mag”-on túlmenően átvitt értelemben az „utód”-ra is vonatkozhat, ahogy ezt Jn 7,42; 8,33.37 esetében is láthatjuk. Ha így értenénk a szóban forgó igeverset, akkor „Isten utódja” egyfelől vonatkozhatna Krisztusra, aki a hívőben marad. Ez utóbbi kép nem idegen a jánosi gondolkodástól, ahogy azt Jn 6,56-ban vagy Jn 15,4-5ben is láthatjuk. Azonban, BROWN megfigyelését alapul véve kijelenthetjük, hogy bár Krisztusra vonatkoztatva találunk olyat az újszövetségben, hogy Dávid magva (Róm 1,3) vagy Ábrahám magva (2Tim 2,8), olyat viszont sehol, hogy spe,rma tou/ qeou/ lenne.³⁸⁶ Egy másik elvi lehetőség, hogy ez nem Krisztusra, hanem a keresztény emberre utalna, s az evn auvtw pedig értelemszerűen Istenre.

Így érvelt először J. A. ARGYLE, ³⁸⁷ illetve Pheme PERKINS³⁸⁸ és újabban J. de WAAL

384 „A hivatkozott szakaszokat nem befolyásolta a jánosi evk qeou/ genna/sqai nyelvezet. Ezek nyilvánvalóan megmutatják, hogy a genna/sqai evk egy hímnemű alannyal a beszédnek egy szokványos módja volt, a

„nemzettetett valaki által” értelemben.”

MENKEN 2009, 363. o.

385 1Jn 3,9: Pa/j o` gegennhme,noj evk tou/ qeou/ a`marti,an ouv poiei/( o[ti spe,rma auvtou/ evn auvtw/| me,nei( kai. ouv du,natai a`marta,nein( o[ti evk tou/ qeou/ gege,nnhtaiÅ

RÚF: „Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született.” Saját fordításom: „Aki Istentől fogant, nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől fogant.”

386 BROWN 1982, 408. o.

387 J. A. ARGYLE abból a feltételezéséből indul ki, hogy 1Jn 3,9-ben Ézs 53,10 Septuaginta verziójára történik utalás (h` yuch. u`mw/n o;yetai spe,rma makro,bion )

ARGYLE, A. W.: 1 John iii. 4f. In: ExpTim 65, 1953-1954, 62-63. o. (ARGYLE 1953-1954)

388 Pheme PERKINS szerint a „mag” egy újabb példája annak a közösségi nyelvezetnek, amelynek célja, hogy megkülönböztesse a keresztényeket zsidó ellenfeleiktől. Ebből kifolyólag ez egy csoportmegjelölés, nem pedig individuális.

PERKINS, Pheme: The Johannine Epistles. /New Testament Message 21./ Michael Glazier, Wilmington, DE, 1979, 41-42. o. (PERKINS 1979)

98

DRYDEN.³⁸⁹ Ezzel szemben azonban felvethető, hogy az újszövetség sehol nem nevezi a keresztény embert Isten magvának, hanem csak Ábraháménak (Gal 3,29; Zsid 2,6) illetve Jel 12,17-ben a sárkány által üldözött asszonyénak. MENKEN arra helyezi a hangsúlyt,³⁹⁰ hogy a jánosi nyelvezet konzisztens abban, hogy Jézust ui`o.j–nak, a keresztényeket pedig te,kna–nak nevezi.<sup>391</sup> Ez igaz a szóban forgó igevers közvetlen kontextusára is, mint például 1Jn 3,1-2,8.10.23-ra. Végül pedig érdekes párhuzamként felvethető 1Pt 1,23, amely szerint a keresztények nem romlandó magból születtek újonnan (avnagegennhme,noi ouvk evk spora/j fqarth/j), illetve Jak 1,18, amely szerint Isten akarata az ő igéje által szülte újjá a keresztényeket (avpeku,hsen h`ma/j lo,gw| avlhqei,aj).

Mindezek fényében jómagam is arra az álláspontra helyezkedem, hogy amiről 1Jn 3,9-ben szó van, az az, hogy Isten magja marad az emberben. Ez a „mag” pedig a sajátos jánosi anti-nyelvben nagy valószínűséggel nem mást jelöl, mint Isten Szentlelkét, ahogyan az Jn 3,5.8 alapján követeztetésként levonható.³⁹² BROWN általánosságban is Isten Szentlelkével hozza összefüggésbe az isteni nemzést. Ő a kulcsot ehhez a pszeudepigráf Jubileumok könyve 1,23-25-ben találja meg, amelyet ekképp idéz: „I will create in them a holy spirit and I will cleanse them… I will be their Father and they will be my children.”³⁹³ BOLYKI János is azzal szemben, hogy a „mag” Isten igéje lenne, a Szentlélek-féle értelmezés mellett teszi le a voksát: „Amiről itt szó van, az sokkal inkább a Lélek (Szentlélek) teremtő ereje, ami az újjáteremtés után bennünk marad, és további utunkat meghatározza.”³⁹⁴

Amennyiben tehát az 1Jn 3,9-cel kapcsolatos fent vázolt következtetéseinket elfogadjuk, akkor levonhatjuk azt a végső konzekvenciát, hogy a Jn 3,4-ben olvasható nikodémusi félreértést leszámítva, a jánosi iratokban az evk qeou/ genna/sqai kifejezést és származékait sokkal inkább célszerű lenne a „nemzés” és a „foganás” körébe tartozó nyelvi eszközökkel

389 de WAAL DRYDEN, J.: The Sense of SPERMA in 1 John 3:9: In Light of Lexical Evidence. In: Filologia Neotestamentaria 11, 1999: 85-100. o. (de WAAN DRYDEN 1999)

390 MENKEN 2009, 365. o.

391 Mint láthatjuk, itt határozott különbség van a jánosi és páli szóhasználatban: a te,kna következetesen keresztényekre vonatoztatott használata eltér a páli ui`oi-tól. CSEPREGI Zoltán klasszika-filológus, egyházörténész professzor szóbeli közlése nyomán az eltérő szóhasználatnak éppen az lehet az oka, hogy a te,kna nem hordoz az Isten és ember közötti örökbefogadásra utaló konnotációkat, mint ahogy ez utóbbi gondolat a jánosi felogásból teljes egészében hiányzik is.

392 LENKEYNÉ Semsey Klára ezen igevers kapcsán először kijelenti, hogy: „A spe,rma a Lélek által megelevenített ige.” Majd két mondattal később: „A spe,rma vonatkozhat a pneu/ma–ra is.”

LENKEYNÉ Semsey Klára: Az eljövendő világ erejével e világban: János apostol leveleinek magyarázata. Budapest, Kálvin Kiadó, 2005, 125. o. (LENKEYNÉ 2005)

393 „Egy szent lelket teremtek beléjük és megtisztítom őket… Atyjuk leszek, ők pedig a gyermekeim lesznek.”

BROWN 1966, 140.o.

394BOLYKI János: A tanúvallomás folytatódik: Kommentár János leveleihez. Osiris Kiadó, Budapest, 2008. 155. o.

(BOLYKI 2008)

99

fordítani, mintsem a „születés”-hez tartozókkal. A metafora képi oldalán ugyanis a Szentlélek akcionalitása egyértelműen a maszkulin jellegű nemzés, s nem pedig a feminin szülés.

Egyetlen ellenérv lenne még felhozható, s ez éppen a most hivatkozott nikodémusi példához köthető. Nikodémus félreértése ugyanis egyértelműen az anyától való születésre utal. Ennek a problémának a tisztázásához meg kell vizsgálnunk Jn 3.3 egyik kulcsszavát, az a;nwqen–t.

4.2.2 Felülről vagy újonnan?

Kétségkívül igaz, hogy az a;nwqen határozószó egyaránt jelenti azt, hogy „felülről”, és hogy „ismét”, „újra”.³⁹⁵ Sokan ezért úgy látják, hogy Jn 3,3.7 esetében János szándékosan lefordíthatatlan kettősséggel operál, mind térbeli, mind pedig időbeli értelmet tulajdonítva a szónak.³⁹⁶ BOLYKI János szerint Nikodémus félreérti Jézust, amikor az „újra”, „még egyszer értelemre” gondol, miközben itt a „felülről” jelentés az érvényes.³⁹⁷

Ugyanakkor, ahogy arra Rudolf SCHNACKENBURG és nyomában mások is rámutattak,³⁹⁸ a jánosi kétértelműség mindig ugyanazon szó egyetlen jelentésének fizikai és spirituális értelmezésével függ össze, nem pedig egy szó két különböző értelmével. Egy másik fontos érv az evangélium szóhasználatának konzisztenciájára vonatkozik, ugyanis Jn 3,31; 19,11.23 igehelyek esetében a szó csakis és egyértelműen „felülről”-t jelent. A harmadik megfontolandó momentum azzal kapcsolatos, ahogyan Nikodémus Jn 3,4-ben félreérti Jézus kijelentését.³⁹⁹ Első látásra azt hihetnénk, hogy itt döntő érvről van szó, lévén, hogy az „anya méhébe másodszor bemenni” (deu,teron eivselqei/n) kétségkívül egy időbeli félreértésre utal.

Azonban a mondat végének magyar fordítása, a „megszülethet ismét,” félrevezető, ugyanis a görög szövegben gennhqh/nai főnévi igenév mellett semmi sem szerepel. Azaz Nikodémus úgy ismétli meg Jézus szavait, hogy kihagyja a lényegi a;nwqen szót. Ebből fakadóan igen logikusnak tűnik MENKEN érvelése: „His misunderstanding of Jesus is a misunderstanding by

395 VARGA 1996, 68-69. o.

396 VARGA 1996, 69. o.

397 BOLYKI 2001, 114-115. o.

Igazat kell adnunk Bolyki Jánosnak, aki óvatosan céloz annak iróniájára, hogy a magyar teológiai és egyházi nyelvben – habár nem a nikodémusi félreértés nyomán, de mégis az „újjászületés” terminus terjedt el.

398 SCHNACKENBURG 1973, 381-382. o.

MENKEN 2009, 354. o.

399Jn 3,4:pw/j du,natai a;nqrwpoj gennhqh/nai ge,rwn w;nÈ mh. du,natai eivj th.n koili,an th/j mhtro.j auvtou/

deu,teron eivselqei/n kai. gennhqh/naiÈ

100

omission, and because of the omission, the exact meaning of gennhqh/nai becomes slightly

omission, and because of the omission, the exact meaning of gennhqh/nai becomes slightly

In document EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM ÚJSZÖVETSÉGI TANSZÉK László Virgil A keresztény ember istengyermekségének értelmezési formái az Újszövetségben Doktori értekezés Témavezető: Dr. Cserháti Márta egyetemi docens Budapest, 2017. (Pldal 90-0)