Isten és a felkent király viszonya

A király isteni volta mint titulus, az egész ókori Közel-Keletre jellemző jelenség volt. Az akkád uralkodók Akkád istenének nevezték magukat. Az óbabiloni Hammurapi „országának törvényes istene és Napja.”⁴² Tírusz fejedelmei is istenként tekintettek önmagukra (Ez 28,2.9).

Ennek a lehetőségét FOSSUM még a zsidóság vonatkozásában sem zárja ki, olyan igehelyekből kiindulva, mint Zsolt 45,6, ahol jó eséllyel a király jelenik meg

~yhil{a/â

-ént (Isten), és Zsolt 89, 28-ban

!Ay©l.[,÷

-ként (magasságos, felséges). Ez utóbbi jelző alapvetően isteni attribútum.⁴³

A királyok istenfiúsága szintén az egész ókori Közel-Keleten fellelhető jelenség.

Damaszkusz királyai a Kr.e. 9. században például Hadad fiai, ahogy az a Szentírásban is megjelenik (Benhadad; 1Kir 15,18; 2Krón 16,2 stb.). Ugariti szövegekben is rendre megjelenik, hogy a király valamelyik Isten fia.⁴⁴ A dávidi király istenfiúságának és YHVH ebben az értelemben vett atyaságának a metaforáját, a szakirodalom igen jelentős része mégis elsősorban egyiptomi hatásként tartja számon.⁴⁵ A Kr.e. II. évezred második felében Ámon és

40 ANDERSEN, Francis A. – David Noel FREEDMAN: Hosea. /The Anchor Bible/ Doubleday, Garden City, NY, 1980, 576-577. o. (ANDERSEN – FREEDMAN 1980)

41 MCKENZIE, John L.: The Divine Sonship of Israel and the Covenant. In: CBQ 8, (3), 1946, 330. (MCKENZIE 1946)

42 FOSSUM, Jarl: Son of God. In: Freedman, David Noel ed.: The Anchor Bible Dictionary Vol. 6.: Si-Z. Doubleday, New York, NY,1992: 129. o. (FOSSUM 1992)

43 FOSSUM 1992, 129. o.

44 Ld.: BÖCKLER, Anette: Gott als Vater im Alten Testament: Traditiongeschichtliche Untersuchungen zur

Entstehung und Entwicklung eines Gottesbildes. Chr. Kaiser – Gütersloher Verlagshaus, Gütersloh, 2000, 250. o.

(BÖCKLER 2000)

45 Ehelyütt három, ilyen irányban érvelő közelmúltbeli publikációt emelnék ki ezzel kapcsolatban:

16

az Újbirodalom fáraói közötti apa-gyermek viszony gondolata komoly teológiai hatást gyakorolt. Ezen ideológia szerint az éppen uralkodó fáraó hitvese és Ámon személyesen nemzették a trónörököst. Ezáltal magának az istenségnek az uralma valósult meg a fáraón keresztül. Az ország stabilitása és jóléte ezen az apa-gyermek kapcsolaton alapult.

Valószínűsíthetően ennek az apa-gyermek paradigmának egy kétségkívül módosított változata jelenik meg a jeruzsálemi királyi teológiában YHVH és a dávidi dinasztia királyai közötti viszony leírásakor.⁴⁶ A különbség Robert P. GORDON szerint abban áll, hogy míg a fáraót szó szerinti értelemben Isten fiának tekintették, az izraelita uralkodó egy nem-mitológiai, kvázi örökbefogadási aktus révén került különleges, egyedülálló kapcsolatba Istennel a koronázása kapcsán.⁴⁷ A metaforikus értelem és az örökbefogadási nyelvezet mellett érvel többek között nyelvtani szempontokat is figyelembe véve Gerald COOKE is.⁴⁸

2Sám 7,1-17 (és párhuzama 1Krón 17,1-15-ben) ilyen szempontból egy kulcsfontosságú textus, ahol az ÚR szava Nátán prófétán keresztül szólal meg: „Atyja leszek, és ő az én fiam lesz…. Így a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz.” (2Sám 7,14a.16) A szövegegység forrás- és redakciókritikai vizsgálata számos egymással szembenálló nézetet eredményezett, melyek alapos összefoglalását adja alapműnek számító monográfiájában Tomoo ISHIDA,⁴⁹ vagy például kommentárjában a kérdésnek több mint negyven oldalt szentelő P. Kyle MCCARTER is.⁵⁰ Előbbieknél jóval frissebb cikkében Omer SERGI amellett érvel, hogy a szakasz három redakciós fázison ment keresztül, amelyek a júdai

SPIECKERMANN, Hermann: The “Father” of the Old Testament and Its History. In: Albrecht, Felix – Reinhard Feildmeier szerk.: The Divine Father: Religious and Philosophical Concepts of Divine Parenthood in Antiquity.

/Themes in Biblical Narrative: Jewish and Christian Traditions 18./ Brill, Leiden - Boston, 2014, 74. o.

(SPIECKERMANN 2014)

GRANEROD, Gart: A Forgotten Reference to Divine Procreation? Psalm 2:6 in Light of Egyptian Royal Ideology.

In: VT 60, 2010, 329. o. (GRANEROD 2010)

KOCH, K.: Der König als Sohn Gottes in Ägypten und Israel. In: Otto, Eckart – Erich Zenger (Hrsgb): “Mein Sohn bist du” (Ps 2,7): Studien zu den Königpsalmen. Stuttgart, Verlag Katholisches Bibelwerk, 2002: 1-32. o. (KOCH 2002)

Ezzel a megközelítéssel szembehelyezkedve, a királyokra vonatozó istenfiúság genuin ószövetségi volta mellett érvelt több mint egy fél évszázaddal korábban: MCKENZIE, John L.: The Divine Sonship of Men in the Old Testament. In: CBQ, 7, 1945, 339. o. (MCKENZIE 1945)

46 SPIECKERMANN 2014, 74. o.

47 GORDON, Robert P.: 1 & 2 Samuel. /Old Testament Guides/ JSOT Press, Sheffield, 1993, 76. o. (GORDON 1993)

48 COOKE, Gerald: The Israelite King as Son of God. In: ZAW 32, 1961, 207. o., 209-211. o. (COOKE 1961)

49 ISHIDA, Tomoo: The Royal Dinasties in Ancient Israel: A Study on the Formation and Development of Royal-Dinastic Ideology. /Beiheft zur Zeitschrift für die alttestamentliche Wissenschaft 142./ de Gruyter, Berlin – New York, 1977. (ISHIDA 1977)

Ld. különösen a „The Character and Purpose of Nathan’s Prophecy” című alfejezetet: Ishida 1977, 81-98. o.

50 MCCARTER, P. Kyle: 2 Samuel. /The Anchor Bible Commentary 9./ Doubleday, Garden City, NY, 1984, 190-231.

o. (MCCARTER 1984)

17

elit világnézetét tükrözik három különböző periódusban.⁵¹ A legkorábbi réteghez 2Sám 7,1a.2-3.11b-t sorolja. A második, deuteronomisztikus réteghez tartozónak gondolja 2Sám 7,1b.4-6a.8-9.11a.12-16-ot, tehát a témánk szempontjából jelentős verseket is. Ez a redakció nagy valószínűséggel a Kr.e. 7. század végére tehető. Az apa-fiú terminológia a dinasztia tartós fennmaradásának ígéretéhez kapcsolódik. A nátáni jövendölést, mint a dávidi monarchia történetének alapító szövegét, használja fel a deuteronomista szerkesztő, hogy megmagyarázza annak fennmaradását (vö.: 1Kir 11,13-14.32-34; 1Kir 8,18-19) és a deuteronomista történet ennek az orákulumnak kibontakozása, megvalósulása, ami kétségkívül a fogság előtti deuteronomista iskola világnézetét kell, hogy tükrözze.⁵² Ehhez képest 2Sám 7,6b-10 már inkább a perzsa kor Kr. e. 5-4. századi történeti válóságának teológiai reflexióját közvetíti. A kérdéses igére az örökbefogadási modell tárgyalása kapcsán még visszatérünk.

A dávidi király istenfiúságának az uralmi ideológiával való összefonódottságát láthatjuk a zsoltárokban is.⁵³ Olyannyira, hogy Aubrey R. JOHNSON Zsolt 2,7-9 nyomán egyenesen komplementer ideákról beszél az istenfiúság és a népek feletti hatalom vonatkozásában.⁵⁴ Philip J. CALDERONE,⁵⁵ Moshe WEINFELD,⁵⁶ valamint MCCARTER⁵⁷ egyaránt úgy látják, hogy a föld adományozása és egy királyi ház/dinasztia felállítása egy nagyobb úr által egyaránt a hűbéres-vazallus szövetségi viszonyok nyelvezetét idézi. A hűbérúr mintegy fiává fogadja a vazallus uralkodót. Dávid háza pedig mintegy patrimoniális tulajdonul kapja Izráelt. Jómagam is azonosulni tudok ezzel az állásponttal, mégpedig azért, mert mint láthattuk, a dávidi király esetében nem beszélhetünk az isteni nemzés metafizikai avagy mitologikus jellegű tételezéséről, mint például Egyiptomban. Másfelől, amint azt az örökbefogadási fejezetben hamarosan részletesen megvizsgáljuk, Izráel az örökbefogadást, mint jogintézményt sem ismerte, legalábbis a saját kultúráján belül. Ráadásul a „nemzés” sehol, így például a királyi

51 SERGI, Omer: The Composition of Nathan’s Oracle to David (2 Samuel 7:1-17) as a Reflection of Royal Judahite Ideology. In: JBL 129, (2), 2010, 262. o. (SERGI 2010)

52 SERGI 2010, 272. o.

53 Zsolt 2,6-8: „Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged! Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.”

Zsolt 89,21.27-28: „Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt…. Így nevez majd engem:

Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám! Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között.”

54 JOHNSON, Aubrey R.: Sacral Kingship in Ancient Israel. University of Wales Press, Cardiff, 1967, 128-129. o.

(JOHNSON 1967)

55 CALDERONE, Philip J.: Dynastic Oracle and Suzerainty Treaty: 2 Samuel 7:8-16. /Logos 1./ Loyola House of Studies, Manila, 1966, 50-53. o. (CALDERONE 1966)

56 WEINFELD, Moshe: The Covenant of Grant in the Old Testament and in the Ancient Near East. In: Journal of the American Oriental Society 90, 1970, 190-192. o. (WEINFELD 1970)

57 MCCARTER 1984, 207. o.

18

örökbefogadás kapcsán gyakran hivatkozott Hammurapinál sem jelenik meg az örökbefogadás jelölőjeként.⁵⁸ Éppen ezért egyetértek például Adela Yarbro COLLINS és John J. COLLINS véleményével, akik szerint bár valóban metaforikus értelmű használatról van szó, de ez nem örökbefogadást takar, hanem átvitt értelemben vett nemzést.⁵⁹ Bár ők nem támogatják a hűbéres-vazallus párhuzamot, én ez utóbbiban nem látok problémát. Hiszen ha nem beszélhetünk literális értelemben vett nemzésről, sem kifejezetten örökbefogadásról,⁶⁰ akkor éppen a szövetségi viszony - ami ráadásul YHVH mint teljhatalmú uralkodó, és az ő földi vazallusa, a dávidi király között köttetik-, kifejezetten megfontolásra érdemes forrása lehet e viszonyrendszer értelmezésének.

A „ma nemzettelek” kapcsán érdemes megjegyeznünk azt is, hogy ez a királyi intronizációra is utalhat, s maga zsoltár a koronázási liturgia részeként annak keretében hangozhatott el.⁶¹

Összefoglalásképpen álljanak itt Brendan BYRNE szavai: „The idea of a divine “begetting”

of the king echoes the royal ideology of surrounding cultures (esp. Egypt). But the Israelite dynastic oracle sets the filial relationship firmly within the framework of the covenantal theology that applies to the people as a whole. While sonship bestows dominion and divine protection, it also promises on God‘s part intolerance of disloyalty and sin. The “royal”

sonship is, then, a microcosm of the divine sonship of all Israel.”⁶²

In document EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM ÚJSZÖVETSÉGI TANSZÉK László Virgil A keresztény ember istengyermekségének értelmezési formái az Újszövetségben Doktori értekezés Témavezető: Dr. Cserháti Márta egyetemi docens Budapest, 2017. (Pldal 15-18)