Deuterokanonikus irodalom

2.2 ISTEN ATYASÁGA A PALESZTINAI KÁNONON KÍVÜLI JUDAIZMUSBAN

2.2.1 Deuterokanonikus irodalom

A fent említett helyzetet illetően azonban a deuterokanonikus irodalomban, különösen is annak bölcsességi rétegében, lényeges változás áll be. Megjelenik az a tendencia, amely a hívő egyént, az erényes igazat állítja az istenfiúság pozíciójába. Jézus Sirák fia könyvében először is az árvákhoz és özvegyekhez való viszonyulásban tükröződhet ez a fajta minőség, amely magatartásminta meglátásom szerint rezonál a már idézett Zsolt 68,6-ban foglaltakkal.

Sir 4,10: „Az árvákhoz légy olyan, mintha apjuk volnál, és úgy segíts anyjukon, mintha te volnál a férje. Légy olyan, mint a Magasságos fiához illik, és jobban fog szeretni, mint saját édesanyád.” Ugyancsak ebben a könyvben találkozunk azzal a jelenséggel, amikor az egyén imádságban atyjaként szólítja meg Istent. Sir 23,1.4: „Uram, Atyám és életem Gazdája, ne hagyj engem kiszolgáltatva akaratuknak, ne engedj engem elesnem őmiattuk! … Uram, Atyám és életem Istene, ne adj nekem nagyralátó szemeket…” Ez a legelső előfordulása a zsidó irodalomban annak, hogy valaki Istent atyjaként szólítja meg fohászban.⁹⁸ Ide sorolhatjuk még Sir 51,10-nek a héber szövegváltozatát is.⁹⁹

Salamon Bölcsessége az igazakat szintén Isten gyermekeinek illetve fiainak nevezi. Bölcs 2-ben mindez az ellenfelek szájából hangzik el.¹⁰⁰ Bölcs 11,10-ben a megszemélyesített

98 WINSTON, David: The Wisdom of Solomon. /The Anchor Bible Vol. 43./ Doubleday, Garden City, NY, 1979, 265.

o. (WINSTON 1979)

99 “I cried ’Lord, Thou art my Father’…” – „Kiáltottam: Uram, Te vagy Atyám”

SNAITH, John G.: Ecclesiasticus or the Wisdom of Jesus Son of Sirach. /The Cambridge Bible Commentary/

Cambridge University Press, Cambridge, 1974, 257. o. (SNAITH 1974)

100 Bölcs 2,13.16b.18: „Azt terjeszti magáról, hogy ismeri az Istent, és az ÚR gyermekének nevezi magát. … boldognak tartja az igazak végső sorát, és azzal kérkedik, hogy Isten az ő Atyja. … Mert ha igaz fia az Istennek, akkor meg fogja segíteni, és megszabadítja őt ellenfelei kezéből.”

Deuterokanonikus 1998, 44. o.

Figyelemre méltó, hogy ebben a 13. és a 18. versben a pai/j és a ui`o.j szavak egymás szinonímáiként, párhuzamosan szerepelnek.

26

Bölcsesség az, aki a pusztai vándorlás során atyaként intve tette próbára a vándorló népet.

Bölcs 14,3-ban a beszélő atyjaként szólítja meg Istent, a hajózással kapcsolatban az Úr gondviselésére hivatkozva.¹⁰¹ Ez az igevers azért is figyelemreméltó, mert itt jelenik meg a

„gondviselés” (pro,noia) kifejezés először a görög nyelvű bibliában.¹⁰² Bölcs 16,21-ben az igazak Isten gyermekeiként (te,kna) jelennek meg,¹⁰³ 16,26-ban pedig fiakként (ui`oi,).¹⁰⁴

Meg kell még említenünk a deuterokanonikus, ámde nem bölcsességi jellegű irodalomból Tób 13,4-et is.¹⁰⁵ Itt azonban a hagyományos ószövetségi, Isten és Izráel közötti viszony kontextusában értelmezhető az atyaság fogalma. Ugyanide sorolható, amikor Judit imádságában Izráelt Isten fiaiként említi.¹⁰⁶

Összegzésképpen, valamint az atyaság-fiúság individuálissá válása folyamatának szabatos érzékeltetése gyanánt, Matthew VELLANICKAL véleményét idézem: „The Covenant placed Israel in the state of sonship… However, it is in the later books of the OT that we find the divine sonship passed on explicitly to the individual, inviting on the personal interior quality of the sonship,… As a result of the insistence on the imitation of the heavenly Father, the divine sonship becomes more and more personal so that finally the Sapiential books identify the ’divine sonship’ with ’personal justice’ (Wisd 2:13,16,18; 16:26). This is simply a homogeneous development of the original idea of sonship of which ’holiness’ or ’fidelity to the Law’ was a constituent element.”¹⁰⁷

101 Bölcs 14,3: „A te gondviselésed Atyám, elkormányozza, mert utat készítesz a tengeren is, és biztos ösvényt a hullámokon keresztül.”

Deuterokanonikus 1998, 54. o.

102 CLARKE, Ernest G.: The Wisdom of Solomon. /The Cambridge Bible Commentary/ Cambridge University Press, Cambridge, 1973, 93. o. (CLARKE 1973)

103 Bölcs 16,21a: „Minthogy a te lényedhez tartozik, hogy megmutasd gyermekeidnek édességedet…”

Deuterokanonikus 1998, 57. o.

104 Bölcs 16,26: „…hogy a te fiaid, akiket szeretettel kiválasztottál, Uram, megtanulják, hogy nem a termés hozama táplálja az embert, hanem a te beszéded tartja meg a benned hívőket.”

Deuterokanonikus 1998, 57. o.

105Tób 13,3a.4b: „Tegyetek róla vallást Izráel fiai, a pogányok előtt … Magasztaljátok őt minden élő előtt, mert ő a mi Urunk, és ő a mi Istenünk, ő a mi atyánk, és ő az Isten mindörökké.”

Deuterokanonikus 1998, 22. o.

106 Jud 9,13: „…add meg, hogy szavam és félrevezetésem sebbé és vágássá legyen azok számára, akik szövetséged ellen, megszentelt házad ellen, Sion orma ellen, és a fiaid birtokolta ház ellen kegyetlen tervet szőttek.”

Deuterokanonikus 1998, 36. o.

107 „A Szövetség Izráelt a fiúság státuszába helyezte… Mindazonáltal az ÓSZ késői könyvei azok, amelyekben az istenfiúság kifejezetten az egyénre ruházódik, előhívva a fiúság személyes benső minőségét… A mennyei Atya utánzásához való ragaszkodás eredményeként az istenfiúság egyre személyesebb lesz, s így végül a bölcsességi könyvek azonosítják az ’istenfiúságot’ az ’egyéni igaz volttal’ (Bölcs 2,13.16.18; 16,26). Ez egyszerűen a fiúság eredeti ideájának a homogén tovább fejlődése, amely eredeti koncepciónak a „szentség” és a „Törvényhez való hűség” alkotóeleme volt.”

VELLANICKAL, Matthew: The Divine Sonship of Christians in the Johannine Writings. /Analecta Biblica 72./ Biblical Institute Press, Rome, 1977, 21. o. (VELLANICKAL 1977)

27 2.2.2 Pszeudepigráf irodalom

A Jubileumok könyve lényegében Gen 1-Ex 12 terjedelmes kidolgozása, amelyet Mózes hall titkos kinyilatkoztatás gyanánt a Sínai-hegyen. A mű Kr. e. 175-100 közé datálható, legnagyobb valószínűséggel Kr. e. 160 körülre.¹⁰⁸ Jub 1,24.28-ban a hagyományos ószövetségi idea, Izráel istenfiúsága tükröződik.¹⁰⁹ Jub 2,20-ban és 19,29-ben Jákób alakja kerül előtérbe. Mégis, álláspontom szerint, személyében kollektíve jelenik meg Izráel népének istenfiúsága. Jub 2,20-ban Isten az, aki beszél, az ígéret pedig „Jákób magvának” szól: „And I have chosen the seed of Jacob from among all that I have seen. And I have recorded him as my firstborn son, and have sanctified him for myself forever and ever.”¹¹⁰ Jub 19,29-ben Ábrahám áldja meg Jákóbot és a népet: „and may the LORD God be for you and for the people a father always and may you be a firstborn son.”¹¹¹ Jacques van RUITEN szerint egyértelmű, hogy egyik esetben sem Jákób személyéről van szó, hanem Izráel népéről.¹¹²

A Makkabeusok 3. könyvének 6,4 versében Isten ismételten a nép atyjaként jelenik meg, amikor Ptolemaiosz Philopatortól való szorongatott helyzetükben hozzá kiáltanak.¹¹³ A (A katolikus szerző „az ÓSZ kései könyvei” kitétel alatt – saját kánoni tradíciójának fényében - értelemszerűen a deuterokanonikusokra céloz. – L.V.)

108 NICKELSBURG, George W. E.: Jewish Literature between the Bible and the Mishnah: A Historical and Literary Introduction. (2^nd ed.) Fortress Press, Minneapolis, MN, 2005, 73. o. (NICKELSBURG 2005)

109Jub 1,25: „And I shall be a father to them, and they will be sons to me. And they will all be called 'sons of the living God’. And every angel and spirit will know and acknowledge that they are my sons and I am their father in uprightness and righteousness. And I shall love them.”

„És én atyjuk leszek, és ők fiaim. És az „élő Isten fiainak” fogják őket nevezni. És minden angyal és lélek tudni fogja és elismeri, hogy ők az én fiaim és én az atyjuk vagyok egyenességben és igazságban. És szeretni fogom őket.”

Jub 1,28b: „And everyone will know that I am the God of Israel and the father of all the children of Jacob and king upon Mount Zion forever and ever.”

CHARLESWORTH, James H.: The Old Testament Pseudepigrapha.Vol. 2. Doubleday, Garden City, NY, 1985, 54. o.

(CHARLESWORTH 1985)

“És mindenki tudni fogja, hogy Izráel Istene vagyok és Jákób gyermekeinek atyja és király a Sion hegyén örökkön örökké.”

110 Jub 2,20: „És én Jákób magvát választottam mindazok közül, amelyeket láttam. Elsőszülött fiamként könyveltem el őt, és megszenteltem őt magamnak mindörökkön örökké.”

CHARLESWORTH 1985, 57. o.

111 „…és legyen az Úr számodra és a nép számára mindig atya, és te légy elsőszülött fiú.”

CHARLESWORTH 1985, 93. o.

112 van RUITEN, Jacques: Divine Sonship in the Book of Jubilees. In: Albrecht, Felix – Reinhard Feldmeier eds.: The Divine Father: Religious and Philosophical Concepts of Divine Parenthood in Antiquity. Leiden/ Brill, Boston, 2014, 92 o., 97. o. (van RUITEN 2014)

113 Sajnos a CHARLESWORTH-féle gyűjteményben a fordító H. ANDERSON éppen az atyaság teológiai értelmezése szempontjából fontos kitételt fordítja félre a birtokos névmást egyszerű névelőként adva vissza: „But the Jews

… called upon their Lord, the all-conquering who governs with all power, the merciful God and father… ” CHARLESWORTH 1985, 523. o.

Ha ezt a fordítás vennénk alapul, azt kellene mondanunk, hogy Isten atyaságának az egyetemes eszméje jelentkezik e versben. Ehhez képest a LXX eredeti szövegében ezt találjuk: … evleh,mona qeo.n auvtw/n kai. pate,ra

28

6. fejezetben egy bizonyos Eleázár imádságában kétszer is a vocativusban álló pa,ter szóval – ámde birtokos jelző nélkül -, atyaként szólítja meg Istent (3Makk 6,3.8). Első esetben a nép sorsának taglalása közepette teszi ezt, második alkalommal pedig Jónás történetét mesélve.

Így itt sem beszélhetünk individuális apa-fiú viszonyról, hanem a hagyományos kollektívről.

A Tizenkét Pátriárka Testamentumából Lévi testamentumának 18,6 verse egy új papról szóló eszkatologikus jövendölésben helyezkedik el. Eszerint Isten atyai hangon fog hozzá szólni.¹¹⁴ Mivel e mű tekintetében egy alapvetően keresztény átdolgozásról van szó,¹¹⁵ az új pap személyében nem nehéz Jézus Krisztust felismernünk. Ez az atyaság – pontosabban a szövegnél maradva: atyai hangon való odafordulás -, tehát Krisztus vonatkozásában áll fenn.

Hasonlóképpen szembeötlő újszövetségi, jézusi rezonanciákat hordoz Júda testamentumának 24,2 verse.¹¹⁶

Igen érdekes megfigyelésekre tehetünk szert Énok apokalipszisének egy szakaszát figyelembe véve.¹¹⁷ 1Én 62,11-15 alaphelyzete az, hogy Isten ítéletet tart azok felett, akik

… Azaz, az ő irgalmas Istenüket és atyjukat kérlelték. Ez így pedig ismételten a klasszikus ószövetségi, a nép és Isten közötti viszonyra utal.

Septuaginta, é.n., 1148. o.

114 Test. Lev. 18,6: „The heavens will be opened, and from the temple of glory sanctification will come upon him, with a fatherly voice, as from Abraham to Isaac.”

„A mennyek megnyílnak és a dicsőség templomából megszentelődés száll rá, atyai hanggal, ahogy Ábrahámtól Izsákra.”

Testament of the Twelve Patriarchs. /Ford. és bevezetéssel ellátta: KEE, H. C./ In: Charlesworth, James H.: The Old Testament Pseudepigrapha. Vol. 1. Doubleday, Garden City, NY, 1983, 795. o. (KEE 1983)

115 NICKELSBURG 2005, 306. o.

116 Test. Jud. 24,1-2: „And after this there shall arise for you a Star from Jacob in peace: And a man shall arise from my posterity like the Sun of righteousness, walking with the sons of men in gentleness and righteousness, and in him will be found no sin. And the heavens will be opened upon him to pour out the spirit as a blessing of the Holy Father.”

CHARLESWORTH 1983, 801. o.

„És ezután egy Csillag támad Jákóbból békességben: És egy férfi támad az utódaim közül, aki olyan mint az igazság Napja, az emberek fiaival jár szelídségben és igazságban, és benne nem lesz bűn. És a mennyek megnyílnak felette, hogy kiáradjon rá a lélek, mint a Szent Atya áldása.”

117 1Én 62,11-15: „And he will deliver them to the angels of punishment, to execute vengeance on them because they oppressed his children and his elect. And they shall be a spectacle for the righteous and for his elect, who will exult over them. Because the wrath of the Lord of spirits rest upon them, and his sword will be drunk from them. And the righteous and the elect shall be saved on that day. And they shall never

henceforward see the face of the sinners and unrighteous. And the Lord of spirits shall abide by them, and with that Son of Man they shall eat, and lie down and raise up for ever and ever. And the righteous and elect shall be raised up from the earth, and they shall cease to be of downcast countenance; they shall be clothed in garments of glory…”

BLACK, Matthew: The Book of Enoch or 1Enoch. /Studia in Veteris Testamenti Pseudepigrapha 7./ Brill, Leiden, 1985, 60. o. (BLACK 1985)

“És a büntető angyalokhoz fogja őket vinni, hogy bosszút álljanak rajtuk, mert elnyomták gyermekeit és választottait. És látványossággá lesznek az igazak és az ő választottai számára, akik ujjongani fognak felettük.

Mert a lelkek Urának haragja nyugszik rajtuk, és a kardja részeg lesz tőlük. És az igazak és a választottak megmenekülnek azon a napon. És onnantól fogva nem fogják többé a bűnösök és igaztalanok arcát látni. És a lelkek Ura velük lakozik majd, és azzal az Emberfiával fognak lakomázni, lefeküdni és felkelni mindörökkön

29

elnyomták az ő gyermekeit, a választottakat. Amint azonban a szövegből láthatjuk, itt szinte állandó terminus technicus-ként jelenik meg „az igazak és a választottak” kifejezés. Túlzás nélkül állítható, hogy az Isten gyermekei, az igazak és a választottak, e három, egymás szinonimáiként váltakoznak e szakaszban. Itt nem egyszerűen Izráel és a pogányok közötti különbségről van szó, hanem az igazak, „a választottak és szentek” gyülekezete (1Én 62,8) Izráelen belül egy szűkebb kategória.¹¹⁸

Szövegértelmezési problémákat vet ugyan fel, de vizsgálatra érdemes Jób testamentuma 47,11. Ebben Jób egy phylaktériont adományoz lányainak, amelynek SPITTLER

szerint nincs köze az ezen a néven ismert imaszíjakhoz, ezért ő inkább amulettnek fordítja.¹¹⁹ Ennek a vélhetően mágikus jellegű funkciója az ugyanis, hogy segítségével a lányai láthassák a mennyei lényeket, akik hamarosan Jób lelkéért eljönnek. Jób ekként írja le ezt a tárgyat: „it is a protective amulet from your Father.”¹²⁰ Bár SPITTLER elismeri annak kétséges voltát, hogy ez most Istenre vagy Jóbra vonatkozik, ő inkább Jób felé hajlik. Nem így Bruce CHILTON, hiszen bizonyos T.Job. kéziratok itt kifejezetten „az Úr”-at olvasnak.¹²¹ Ráadásul T.Job 50.3 szerint az egyik lány látomásában „az atyai dicsfényt” látja.¹²²

2.2.3 Qumrán

Joachim JEREMIAS sok szempontból a mai napig meghatározó alapműnek számító tanulmányában 1966-ban a következő sommás kijelentést tette: „…ist die persönliche Gottesanrede „mein Vater” in der Literatur des antiken palästinischen Judentums bisher nicht

örökké. És az igazak és választottak feltámasztatnak majd a halálból, és megszűnnek lehorgasztott ábrázatúak lenni, a dicsőség ruháiba lesznek öltöztetve…”

118 Legalábbis így értelmezi VELLANICKAL 1977, 86. o. De ugyanígy látja Abera M. MENGESTU is: “The text focuses on the division not only between Jews and Gentiles but also between those who align themselves with God and those who trust in kings. … As such, the use appears to narrow the category of “children” to those who are righteous and elect among the Jews.”

MENGESTU, Abera: God as Father in Paul: Kinship Language and Identity Formation in Early Christianity. Pickwick Publications, Eugene, OR, 2013, 148. o. (MENGESTU 2013)

„A szöveg nemcsak a zsidók és a pogányok közötti megosztottságra fókuszál, hanem azokra is akik Istenhez csatlakoznak és akik királyokba vetik bizalmukat. … Mint ilyen, ez a használat úgy tűnik, leszűkíti a „gyermekek”

ategóriáját azokra, akik igazak és választottak.”

119 Testament of Job. /Ford. és jegyzetekkel ellátta: SPITTLER, R. P./ In: Charlesworth, James H.: The Old Testament Pseudepigrapha.Vol. 1. Doubleday, Garden City, NY, 1983, 865. o. (SPITTLER 1983)

120 SPITTLER 1983, 865. o.

„Ez egy védelmező amulett a ti Atyátoktól.”

121 CHILTON, Bruce: God as „Father” in the Targumim, in Non-Canonical Literatures of Early Judaism and Primitive Christianity, and in Matthew. In: Chilton, Bruce: Judaic Approaches to the Gospels. Scholars Press, Atlanta, GA, 1994, 59. o. (CHILTON 1994)

122 SPITTLER 1983, 866.

30

nachgewiesen.”¹²³ Mindez nem bizonyult igaznak. A qumráni iratokban ugyanis nagyon is konkrét ilyen példák állnak előttünk.¹²⁴

Az egyik József apokrifon szerint 4Q372.1.16-ban József így szólítja meg imádságban Istent: „Atyám és Istenem ne szolgáltass ki engem a pogányok kezeibe….”¹²⁵ A szintén imádságnak tűnő 4Q460.9.1.5-6 szerint pedig: „…f]or you have not abandoned your servant my father and my Lord.”¹²⁶

Hasonlóképpen Istenhez intézett beszédben olvassuk a következőket 1QH9.35-ben:

„…atyám nem ismert engem, és anyám rád hagyott engem. Mivel Te atya vagy a Te állhatatosságod minden [fia] számára.”¹²⁷ A Józsué zsoltáraiként ismert két irat közül az egyikben a 4Q378.6.1.8-ban a következőt találjuk: „would speak like a father to his son”,¹²⁸ a másikban, 4Q379.18.4-ben, pedig: „be for me O, o[ur] Lord, like a father”.¹²⁹ A közvetlen megszólításon túlmenően vagy Istenhez intézett beszédben való előfordulás mellett számos olyan példa is van, amikor nem közvetlen megszólításban Istent atyához hasonlítják, vagy atyaként aposztrofálják. Terjedelmi okokból nem térünk ki részletesen ezekre a további releváns esetekre.¹³⁰ Azt azonban a fentiek alapján is leszögezhetjük, hogy a qumráni anyag jól illeszkedik az intertestamentális kori eszmefejlődés vonalába.

123 JEREMIAS, Joachim: Abba. In: Jeremias, Joachim: Abba: Studien zum neutestamentlichen Theologie und Zeitgeschichte. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1966, 33. o. (JEREMIAS 1966)

„Nem bizonyított ez idáig, hogy Isten személyes, Atyámként való megszólítása az antik palesztinai zsidóság irodalmában előfordult volna.”

124 Igaz, hogy ezt Sir 23,1.4 esetén is láthattuk ezt, ráadásul szintén József imájában, azonban JEREMIAS szerint Jézus, Sirák fia már hellenista hatást tükröz.

125 FRÖHLICH Ida: A qumráni szövegek magyarul. (2. javított és bővített kiadás) Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar – Szent István Társulat, Piliscsaba-Budapest, 2000, 197. o. (FRÖHLICH 2000)

126 „…m]ivel nem hagytad el szolgádat, atyám és Uram.” Forrás: LARSON, Erik: 460. 4QNarrative Work and Prayer. In: Pfann, S. J. et al. ed.: Qumran Cave 4. XXVI: Cryptic Texts and Miscellanea 1. /DJD 36/ Oxford University Press, Oxford, 2000, 382. o. (LARSON 2000) Fröhlich ezt a töredéket nem hozza.

127 FRÖHLICH 2000, 445. o.

128 „…úgy beszélne mint egy apa a fiaihoz.” Idézi: NEWSOM, Carol: 378-379. 4QApocryphon of Joshua^a-b. In: Brooke, G, et al. ed.: Qumran Cave 4. XVII: Parabiblical Texts. Part 3. /DJD 22./ Oxford University Press, Oxford, 1996, 247. o. (NEWSOM 1996) NEWSOM a körülmények alapján valószínűsíti, hogy itt Istenről van szó.

Döbbenetes módon a már hivatkozott FRÖHLICH Ida-féle magyar nyelvű forráskiadvány a 4Q379 6. töredékének 1. oszlopát illetően a 7. versig (!!!) idézi a szöveget, mintha az ott érne véget. Vö.: FRÖHLICH 2000, 211. o.

129 „…légy számomra olyan, ó Ur[unk], mint egy apa.” Idézi: NEWSOME 1996, 276. FRÖHLICH a 4Q379-en belül a 18. töredéket teljes egészében kihagyja.

130 Ezek: 4Q174.1.11 (ez 2Sám 7,14 idézése), 4Q246.1.2.1, 4Q369.1.2.5-10, 4Q382.104.1-4, 4Q392, 4Q418.86.1, 4Q 423.7.3, 4Q448, 4Q504.3.2-7, 4Q511.127.1, és talán a rendkívül töredékes 4Q502 is. Ezekkel kapcsolatban ld. DOERING már idézett tanulmányát.

31 2.2.4 Alexandriai Philón

Philón (Kr.e. 20 k. – Kr.u. 50 k.) munkássága, - akinek törekvése arra irányult, hogy a héber hagyományt összehangolja a közép-platonizmus és sztoicizmus eszmevilágával -, vizsgált témánk szempontjából is újdonságokat tartalmaz.

Egyfelől megjelenik nála Isten teremtőiségéből fakadó atyasága az első ember vonatkozásában,¹³¹ de nevezi őt a világ Atyjának is.¹³²

Különösen izgalmas azonban az újszövetségi nagy modellekkel párhuzamba állítható istengyermekség értelmezések megjelenése Philónnál. Egyfelől Isten fiai azok, akik Istent szolgálják. A mátéi Jézusnak a földi rokonsági kapcsolatoknak az Istentől való származásra való felcserélésével kapcsolatos, később részletesebben tárgyalandó radikális gondolatai visszhangozhatnak bennünk a következő sorokat olvasván: „e;stw ga.r h`mi/n mi,a oivkeio,thj kai.

fili,aj e]n su,mbolon h` pro.j qeo.n avre,skeia kai. to. pa,nta le,gein te kai. pra,ttein u`pe.r euvsebei,aj\ ai` dV evk progo,nwn avfV ai[matoj au-tai lego,menai sugge,neiai kai. ai` katV evpigami,aj h; tinaj a;llaj o`moiotro,pouj aivti,aj oivkeio,thtej avporripte,sqwsan eiv mh. pro.j to. auvto. te,loj evpei,gontai( th.n tou/ qeou/ timh,n( h] pa,shj e`nwtikh/j euvnoi,aj a;lutoj desmo,j evstin\

avntilh,yontai ga.r oi` toiou/toi semnote,raj kai. i`eroprepeste,raj suggenei,ajÅ bebaiou/tai de, mou th.n u`po,scesin o` no,moj le,gwn( o[ti oi` ¹to. avresto.n¹ th/| fu,sei drw/ntej kai. ¹to. kalo.n¹ ui`oi, eivsi tou/ qeou/( fhsi.le,gw ga,r\ ¹ui`oi, evste kuri,w| tw/| qew/| u`mw/n¹ (Deut 14,1 – L.V.)(

dhlono,ti pronoi,aj kai. khdemoni,aj avxiwqhso,menoi th/j w`j evk patro,j\ h` de. evpime,leia tosou/ton dioi,sei th/j avpV avnqrw,pwn( o[sonper( oi=mai( kai. o` evpimelou,menoj diafe,reiÅ”¹³³

131 Op. Mund. 84: …gennh,saj auvto,n o` path.r h`gemoniko.n fu,sei zw/|on…. „…nemzette őt az Atya, természete szerint uralkodó élőlénnyé…”

PHILÓN, Alexandriai: De opificio mundi. In: Cohn, Leopoldus: Philonis Alexandrini opera quae supersunt. Vol. 1.

Walter de Gruyter, Berlin, 1896, 29. o. (PHILÓN 1896a)

Spec .leg. 2.30-31-ben Istenre mint az emberi értelem (dia,noia) nemző atyjára (o` gennhth.j…path,r) történik utalás.

PHILÓN, Alexandriai: De specialibus legibus. In: Cohn, Leopoldus: Philonis Alexandrini opera quae supersunt.

Vol. V., Walter de Gruyter, Berlin, 1906, 93. o. (PHILÓN 1906a)

Spec. leg. 3.189 szerint Istent illő, helyes Atyának és teremtőnek nevezni. (o]n pate,ra kai. poihth.n ovnoma,zein qe,mij)

PHILÓN 1906a, 203.

132 Dec 134-ben: „…tw/| tou/ ko,smou patri,…”

132 Dec 134-ben: „…tw/| tou/ ko,smou patri,…”

In document EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM ÚJSZÖVETSÉGI TANSZÉK László Virgil A keresztény ember istengyermekségének értelmezési formái az Újszövetségben Doktori értekezés Témavezető: Dr. Cserháti Márta egyetemi docens Budapest, 2017. (Pldal 25-0)