• Nem Talált Eredményt

II. I STEN ATYASÁGA A ZSIDÓ HAGYOMÁNYBAN

2.1 I STEN ATYASÁGA AZ Ó SZÖVETSÉGBEN

2.1.4 Az istenfiak

Genezis 6,1-4

Igazat kell adnunk Terence FRETHEIM-nak, Gen 6,1-4-gyel65 kapcsolatban, aki szerint:

„This brief segment is one of the most difficult in Genesis both to translate and interpret.”66 A héber szöveg nyelvtanilag ugyanis számos értelmezést tesz lehetővé, és fő témánk szempontjából is meglehetősen szűkszavú, hogy kik is azok az istenfiak?

A textus az Őstörténet (Gen 1-11) kellős közepén található. A teremtés – bűnbeesés – Káin történetek előzik meg, és az özönvíz követi, így elmondható, hogy pontosan két nagy mitikus világkorszak határán vagyunk. A 2. és 4. versekben szereplő istenfiak (

‘~yhil{a/h'(-ynEb

)

vonatkozásában három értelmezési csapásirány bontakozott ki a történelem folyamán.67 A többségi vélemény szerint itt angyalokról van szó, amire hamarosan bővebben kitérünk. A második lehetőség, hogy bizonyos emberek fiaira utal a szöveg. Julius Africanus egyházatya (kb 160 – kb. 240) például azon a nézeten van, hogy az „istenfiak” Séth leszármazottai, míg az „emberek lányai” Kainéi.68 A harmadik lehetőség, hogy valamiféle özönvíz előtti királyok vagy uralkodók jöhetnek számításba. Akik ezzel szimpatizálnak, azok éppen 2Sám 7,14-re, Zsolt 2,7-re, illetve olyan vallástörténeti momentumokra hivatkoznak, mint például hogy

64DOBROVITS Aladár ford.: A paraszt panaszai. In: Dobrovits Aladár – Kákosy László szerk.: A paraszt panaszai:

Óegyiptomi novellák. Helikon Kiadó, Budapest, 1963, 7-18. o. (DOBROVITS 1963)

65 Gen 6,1-4: „Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, látták az istenfiak, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket

kiválasztottak maguknak. Akkor ezt mondta az Úr: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test!

Legyen az életkora százhúsz esztendő! Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik - sőt még azután is -, óriások éltek a földön. Ők voltak az ősidők nagy hírű vitézei.”

66 FRETHEIM, Terence: Genesis: Introduction, Commentary and Reflections. /The New Interpreter's Bible 1./

Abingdon Press, Nashville, TN, 1994, 382. o. (FRETHEIM 1994)

„Ez a rövid szakasz egyike a legnehezebben fordíthatóknak és értelmezhetőknek egyaránt a Genezisben.”

67 Az egyes megközelítések kapcsán valaha elhangzott pro és kontra érveket részletesen taglalják és mérlegelik:

Van GEMEREN, Willem A.: The Sons of God in Genesis 6:1-4: (An Example of Evangelical Demythologization?).

In: Westminster Theological Journal 43, (2), 1981: 320-348. o. (Van GEMEREN 1981)

COLERAN, James E.: The Sons of God in Genesis 6,2. In: Theological Studies 2, 1941: 488-509. o. (COLERAN 1941)

68 NICKELSBURG, George W. E.: 1 Enoch. /Hermeneia/ Fortress Press, Minneapolis, MN, 2001, 92. o. (NICKELSBURG 2001)

20

Ugaritban Keret királyt Él fiának titulálták.69 Ez utóbbi két verzió azonban nagyon halvány valószínűséggel rendelkezik. Maga a szöveg ezeket az eshetőségeket egyáltalán nem támasztja alá, a logika törvényeinek viszont ellentmondani látszanak. Hiszen Séthnek miért pont csak fiai, Kainnak pedig csak lányai lettek volna? Ami pedig a királyokat illeti, mégis egyébként ők kikkel házasodtak volna az emberek lányain kívül? Az angyalok a legvalószínűbb megoldás tehát, amit a későbbi hagyomány is alátámasztani látszik. Hiszen a Codex Alexandrinus és egyéb Septuaginta kéziratok is a oi` a;ggeloi tou/ qeou/ (az Isten angyalai) változatot hozzák Gen 6,2-ben.70 A későbbi pszeudepigráf irodalom pedig, mint például Énok apokalipszise vagy a Jubileumok könyve kifejezetten ennek a hagyománynak a talaján állnak. Nem utolsó sorban pedig az Újszövetség is bukott angyalokról beszél: Júd 1,6;

2Pt 2,4 egyértelműen, és véleményem szerint végeredményben 1Pt 3,19-20-ban „a börtönben lévő lelkek” kitétel is ezekre utal.71 Utóbbiról a korai egyházatyák egész sora is így vélekedik.72 Azonban, ha most csak szigorúan Genezis 6,1-4-re koncentrálunk, akkor számos zavarba ejtő kérdés merül fel a későbbi bukott angyal interpretáció fényében. Egyfelől az első két versben semmi nyomát nem találjuk annak, hogy az istenfiak lázadnának Isten ellen, illetve hogy morálisan elítélendő dolog történne. Ahogy Umberto CASSUTTO kimutatja:

„There is no allusion here to a revolt of the sons of God against the Lord, nor to any obscene behavior on their part…. All the expositions referring to deeds of violence and the like, which seek to link our section with the story of the Flood, have no basis whatsoever in the Biblical text.

~yviên" ‘~h,l' WxÜq.YIw:

[‘and they took wives’] is the normal expression for legal marriage.”73 Éppen ezért a harmadik versben olvasható tett, az emberélet hosszának a

69 WENHAM, Gordon: Genesis 1-15. /World Biblical Commentary 1./ Word Books, Waco, TX, 1987, 140. o.

(WENHAM 1987)

70 BRAYFORD, Susan: Genesis. /Septuagint Commentary Series/ Brill, Leiden – Boston, 2007, 260-261. o. (BRAYFORD 2007)

71 Júd 1,6: „Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva a nagy nap ítéletére.”

2Pt 2,4: „Mert Isten nem kímélte a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig.”

1Pt 3,19-20a: „(Krisztus) Így ment el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor Isten türelmesen várakozott Nóé napjaiban a bárka készítésekor.”

Az újszövetségi vonatkozásokkal kapcsolatban ld.: LÁSZLÓ Virgil: Krisztus pokolra szállása az Újszövetség fényében 1. In: Lelkipásztor 90 (1), 2015: 417-424. o. (LÁSZLÓ 2015)

72 Pl.: Jusztinosz , Irenaeus, Tertullianus, Alexandriai Kelemen. Ld.: KELLY, J.N. D.: Commentary on the Epistles of Peter and of Jude. /Black’s New Testament Commentaries/ Adam & Charles Black, London, 1969, 256. o. (KELLY 1969)

73 CASSUTTO, Umberto: Biblical and Oriental Studies. Vol. 1. Magness Press - Hebrew University, Jerusalem, 1973, 24-25. o. (CASSUTTO 1973)

„Nincs itt utalás az Isten fiainak lázadására, sem valamilyen szemérmetlen cselekedetre a részükről. … Minden olyan magyarázat, amelyek erőszakos cselekedetekre és hasonlókra utalnak, és amelyek megpróbálják

21

lecsökkentése, Isten részéről nem tekinthető e kapcsolatok büntetésének, mely utóbbiakat ráadásul nem is az emberek kezdeményeztek. A negyedik vers pedig még több értelmezési kérdést vet fel. Amikor az istenfiak bementek az emberek lányaihoz és azok szültek nekik,74 akkor

~yliúpiN>

éltek a földön. Kik ezek a Nephilim?75 Az istenfiak vagy a született gyermekek? Esetleg egyik sem, hanem a mondat első fele pusztán időhatározói jelleggel áll ott, meghatározva a pontos korszakát annak, amikor ezek a lények itt éltek a földön? A Nephilim etimológiája a héber

lpn

(leesni, lebukni) igéhez köthető. A Nephilim így annyit tesz, mint a „Bukottak”. Csakhogy mint láthattuk, az előzményben nincs szó az istenfiak ontológiai vagy morális bukásáról. Az ő gyermekeiknél lebukást feltételezni még kevésbé logikus, hiszen születésük előtt nincs létük vagy ontológiai méltóságuk, amit elveszíthetnének.76 A későbbi énoki tradíció sem sokat segít e kérdésben, sőt, a helyzet csak tovább kuszálódik.77 A Nephilim ott ugyanis egy következő generáció: a Bukott Őrzők óriásokat nemzettek, és az óriások nemzették a Nephilim-et. Sőt a Nephilimtől is származnak valamik, amit Eliudnak neveztek.78

Gen 6,4-re visszatérve, további bonyodalom, hogy legalábbis nyelvtanilag nem egyértelműen eldönthető, vajon a

~yrI±BoGIh

(erősek, hatalmasok) szó kikre utal. Elvileg itt szó lehet akár a Nephilimről, az istenfiakról, vagy az istenfiak és az emberlányok gyermekeiről.

Ezek a hatalmasok híresek és vitézek, vitézkedők. Ez ismét nem hordoz önmagában véve semmilyen pejoratív értékítéletet. De hogyan lettek belőlük óriások? A megoldás kulcsa a szakaszunkat az özönvíz történetéhez kötni, a bibliai szövegben nem rendelkeznek a legcsekélyebb alappal sem.

~yviên" ‘~h,l' WxÜq.YIw :

(és feleségül vettek közülük) a törvényes házasság szabályos kifejezése.”

74 A héberben csak az ige szerepel, a „gyerekek” nem.

75 Vegyük figyelembe, hogy a Nephilim a héberben már egy többes számban álló alak.

76 Ez persze nem jelenti azt, hogy a történet a jelenlegi helyére szándékosan beszerkesztve ne lenne pejoratív tónusú. Brevard CHILDS például rámutat, hogy a jahvista szerző figyelmen kívül hagyva az abból fakadó nehézséget, hogy általánosságban az emberek bűnhődnek meg az istenfiak tettéért, beépíti ezt a történetet az ő saját „történelmébe.” Így funkcióját tekintve, Gen 6,5-nek megfelelően ez a kis intermezzo illusztrálja azt, hogy hogyan hatalmasodik el a gonoszság a földön.

Vö.: CHILDS, Brevard: Myth and Reality in the Old Testament. SCM Press, London, 1960, 57. o. (CHILDS 1960)

77 A szakterület iránt érdeklődőknek igazi csemege lehet az énoki és egyben az Emberfia-hagyomány mezopotámiai vallástörténeti gyökereivel kapcsolatban Helge S. KVANVIGnak a kérdéskört taglaló több mint hatszáz oldalas monográfiája. KVANVIG, Helge S.: The Roots of Apocalyptic: The Mesopotamian Background of the Enoch Figure and of the Son of Man. /WMANT 61/ Neukirchener Verlag, Neukirchen-Vluyn, 1988. (KVANVIG 1988)

78 1Énok 7,2a: „And they conceived from them and bore to them great giants. And the giants begot Nephilim, and to the Nephilim were born Elioud.”

NICKELSBURG, George W. E. – James C. WANDERKAM: 1 Enoch: A New Translation. Fortress Press, Minneapolis, MN, 2004, 24. o. (NICKELSBURG – VANDERKAM 2004)

„És ők megfogantak tőlük, és nagy óriásokat szültek nekik. És az óriások Nephilim-(ek)et nemzettek és a Nephilim(ek)nek születtek Elioud(ok).” Az Elioud kapcsán szövegromlás áll fenn. Az ezzel kapcsolatos megfontolásokat részletesen ismerteti: NICKELSBURG 2001, 185.o.

22

Septuagintában van.79 Mint láthatjuk a LXX mint a

~yliúpiN>h

–t és a

~yrI±BoGIh

-t a gi,gantej =

óriások kifejezéssel adja vissza.80 Ebből viszont logikusan következik az istenfiak és az emberlányok gyermekeinek az azonosítása a Nephilimmel.81 Másfelől ebből következik az is, hogy a modern bibliafordítások, mint például a RÚF is, miért beszélnek óriásokról ott, ahol a Nephilim áll.82

Témánk szempontjából összefoglalásképpen elmondható, hogy mind az intertestamentális pszeudepigráf irodalom, mind az Újszövetség az istenfiakat bukott angyalokként azonosítja be, ami tehát Genezis 6,1-4 értelmezéstörténetében rendszeresen visszaköszön. Az e hagyományanyag mögötti forrás valószínűsíthetően egy a rossz eredetére magyarázatot adó, Gen 3-tól eltérő etiológiai mítosz lehetett, aminek az eredeti funkciója utóbbi mellett elhalványodott. Azonban a későbbi keresztény démonológiára máig hatóan meghatározó jelentőséggel bír, ami a mai tömegek tudatában olyan szekuláris közvetítőközegen keresztül jelenik meg, mint a hollywoodi filmipar nagy népszerűségnek örvendő, vonatkozó alkotásai.

Deuteronomium 32,8

Mózes énekének ez a verse83 valójában egy szövegkritikai problémának köszönhetően sorolódik ide. A maszoréta szöveg a RÚF-ban is tükröződő

lae(r"f.yI ynEïB.

–t (Izráel fiai) hoz, amit támogatnak Aquila, Symmachus és Theodotion görög verziói is.84 Bizonyos Septuaginta kéziratok azonban e helyütt „Isten angyalairól”, mások pedig „Isten fiairól” szólnak. Ami ezt a kérdést igazán izgalmassá teszi, az azoknak a nagy száma, akik ez utóbbi olvasatokat fogadták el helyesnek, mint például Órigenész, Jeromos, Aquinói Szent Tamás, Lyrai Miklós,

79 Gen 6,4: „oi` de. gi,gantej h=san evpi. th/j gh/j evn tai/j h`me,raij evkei,naij kai. metV evkei/no w`j a'n eivseporeu,onto oi`

ui`oi. tou/ qeou/ pro.j ta.j qugate,raj tw/n avnqrw,pwn kai. evgennw/san e`autoi/j evkei/noi h=san oi` gi,gantej oi` avpV aivw/noj oi` a;nqrwpoi oi` ovnomastoi,.”

80 A Vulgata bizonyos szempontból korrektebb, amikor a két fogalmat konzekvensen megkülönbözteti. Az mindenesetre a LXX hatását mutatja, hogy Nephilimet a Vulgata is óriásokként adja vissza. Gen 6,4: „Gigantes autem erant super terram in diebus illis postquam enim ingressi sunt filii Dei ad filias hominum illaeque genuerunt isti sunt potentes a saeculo viri famosi.”

81 De mint láthattuk, 1Énok 7,2 nem ezt a megoldást követi!

82 Az óriásokkal kapcsolatban a rendelkezésre álló qumráni és a turfáni manicheus forrásokat is feldolgozva kiváló elemzést és forrásgyűjteményt ad: GOFF, M. – L.T. STUCKENBRUCK – E. MORANO szerk.: Ancient Tales of Giants from Qumran and Turfan: Contexts, Traditions, and Influences. /WUNT 360/ Mohr Siebeck, Tübingen, 2016. (Goff – Stuckenbruck – Morano 2016)

83 Deut 32,8: „Mikor a Felséges kiosztotta a népek örökségét, népekre osztva az emberek fiait, mikor kijelölte a nemzetek hazáját, kik annyian vannak, mint Izráel fiai,”

84 HEISER, Michael S.: Deuteronomy 32:8 and the Sons of God. In: Bibliotheca Sacra 158, (1), 2001, 52. o. (HEISER 2001)

23

Grotius, illetve modern írásmagyarázók egész tömkelege.85 Magam is logikusabbnak tartom ezt, mint az „Izráel fiai” kitételt. Igaz ugyan, hogy Gen 10-11 hetven nemzetet sorol fel, amelyek közé Izráel nem számít bele. Az is igaz, hogy Gen 46,27 és Ex 1,5 szerint Jákób házanépe, akik tőle származtak és Egyiptomba mentek, pontosan hetvenen voltak. Mégis, mi értelme lenne egy konkrét nép mint kollektívum létszámához kötni a világ népeinek a számát?

Ráadásul Jákób és házanépe Gen 10-11 idején még nem is létezett. Az ugariti mitológiában a pantheon fejének, Él-nek, pontosan hetven fia van (Él fiai, ugaritiül: bn il).86 Azt gondolom, ez a motívum bukkan fel később a népek angyalainak gondolatában is (ld. például Dán 10,13-at).

Jób 1,6

Jób 1,6 a következő ide sorolható textusunk.87 A kontextusból egyértelmű, hogy az istenfiak kapcsán itt angyali rendű lényekről van szó, akik az ÚR előtt megjelennek a Sátánnal együtt. A szentíró úgy használja ezt a titulust, mint ami az olvasói számára egyértelmű jelentéssel bír, és további magyarázatot nem igényel.88 MUNTAG Andor kiemeli, hogy a

„sátán” szó itt valójában nem tulajdonnév, hanem a mai államügyésszel rokonítható funkció:

vádló. Így tehát maga is az istenfiak egyikének tűnik.89