A dikaiosu,nh gyakorlásának konkrét terepei

Jelen dolgozat kereteit messzemenően szétfeszítené az egyes textusok részletes exegetikai elemzése. Így a szóban forgó három területen csak néhány, a témánk szempontjából fontos jellemző kiemelésére szorítkozhatunk.

Az adakozás

Az első gyakorlati terep az adakozás (Mt 6,2-4). A magyar „alamizsna” szó etimológiai gyökeréül is szolgáló görög evlehmosu,nh jelentései elvontabb értelemben:

irgalmasság, könyörület, konkrétabban pedig: jótétemény, adakozás, adomány.⁷²⁷ Roppant izgalmas, szóteriológiai mellékzöngéket megpendítő tény, hogy Dán 4,24 LXX verziójában (ahol a versszámozás 4,27) - a hébertől némiképp eltérően - Dániel tanácsa Nebukadneccarhoz a következőképpen hangzik: auvtou/ deh,qhti peri. tw/n a`martiw/n sou kai.

pa,saj ta.j avdiki,aj sou evn evlehmosu,naij lu,trwsai i[na evpiei,keia doqh/| soi. „Őhozzá (mármint az ÚRhoz) esdekelj a bűneid miatt, és minden igazságtalanságodat jótéteményekkel (ti. a szegényeknek való adományokkal) váltsd meg, hogy jóindulat adassék neked (mármint

726 PATTARUMADATHIL 2008, 49. o.

727 Vö.: VARGA 1996, 302. o.

172

Istentől).”⁷²⁸ Máté evangéliumában maga a főnév más helyeken nem szerepel, azonban a szegények iránti együttérzés igencsak hangsúlyosan megjelenik.⁷²⁹ A már hivatkozott juhok és kecskék példázatának (Mt 25,31-46) pedig az a tanulsága, hogy az utolsó ítéletben az egyetlen kritérium az ország öröklése tekintetében az lesz, hogy ki hogyan fordult a szükséget szenvedőkhöz.

Amint azt korábban láthattuk, Jézus kritikájának éle az igazság, avagy kegyesség gyakorlásának mikéntje ellen irányul. „A jótékonykodás esetében a képmutatás lényege: az adakozó nem az Isten és a felebarát iránti szeretetből tesz jót, hanem önmaga dicsőségének növeléséért. Valójában nem irgalmasságot gyakorol, amely Istennek tetsző tett, hanem önmagát „reklámozza”.”⁷³⁰ A képmutatók cselekvésének mozgatórugója az, hogy „dicsérjék őket az emberek” (o[pwj doxasqw/sin u`po. tw/n avnqrw,pwn). A „dicsérni,” „dicsőíteni”,

„magasztalni” jelentésű doxa,zw ige még három ízben fordul elő Máté evangéliumában, de azok mindig Isten dicsőítésére vonatkoznak (Mt 5,16; 9,8; 15,31),⁷³¹ amely tény újra csak aláhúzza a hipokriták részéről a helyes vágányról való kisiklást. Ahogy az utóbbi három helyen is történik, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása ugyanis Isten dicséretét kellene, hogy kiváltsa az ezzel szembesülőkből. Bizonyos tekintetben tehát Isten dicsőségét, dicséretét lopják el maguk számára a képmutatók, amit az istengyermek tanítványok nem tehetnek meg mennyei Atyjukkal. Ez a lopott dicsőség azonban nem örök, hanem ideig való. A helyes cselekvési mód tehát a titokban való cselekvés, amire a nem szó szerint, hanem metaforikusan értendő „ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb” is utal. SZENT ÁGOSTON hegyi beszéd kommentárjában – álláspontom szerint lényegi értéséről téve tanúbizonyságot -, ekképp magyarázza ezt a kitételt: „Quapropter nihil consequentius sinistra videtur significare quam ipsam delectationem laudis. Dextera autem significat intentionem implendi praecepta divina.

Cum itaque conscientiae facientis eleemosynam miscet se appetitio laudis humanae, fit sinistra conscia operis dexterae.” ⁷³²

728 Saját fordításom. Hasonlóképpen figyelemreméltó Péld 21,21 LXX olvasata: o`do.j dikaiosu,nhj kai.

evlehmosu,nhj eu`rh,sei zwh.n kai. do,xan. „Az igazság és a jótétemény útja talál életet és dicsőséget.”

729 Pl.: Mt 9,36; 14,14; 15,32; 19,21; 20,34.

730 KOCSIS 2005,121. o.

731 Mt 5,16: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Mt 9,8: „Amikor a sokaság ezt látta, félelem fogta el őket; és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.”

Mt 15,31: „A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok egészségesek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét.”

732 AUGUSTINUS, Aurelius S.: De sermone Domini in monte libri duo. II.2.8.

Sant’Aogostino.http://www.augustinus.it/latino/montagna/index2.htm.2017. május 30.

173

A fentebb taglalt, „a show ellopása” jelenség elkerülése mint indok mellett a titkosságnak van még egy fontos horderejű, pszichológiai jellegű konzekvenciával járó hozadéka. Ez pedig a megsegített embertárs emberi méltóságának a megbecsüléséből fakad, aki így nem egy nyilvános szituációban kerül alá-fölérendeltségi, hálára kötelező helyzetbe az őt megsegítővel, hanem négyszemközt. VERMES Géza szerint a Misna (mSek 5.6) említést tesz egy a templomban lévő „titkok kamrájának” nevezett helyiségről. Ez arra szolgált, hogy alamizsna-adáskor itt helyezzék el az adakozók az adományaikat, és a rászorulók innen hozták el titokban, az adakozóval való közvetlen találkozás nélkül. Így az adakozók elkerülték hiúságuk esetleges fellángolását, illetve embertársaik esetleges kellemetlen helyzetbe hozását.⁷³³ BETZ azonban valószínűtlennek tartja, hogy a szóban forgó jézusi tanítás esetén közvetlenül erre történne utalás.⁷³⁴ Mt 6,1-18-ban a mondások környezete egyértelműen inkább zsinagógai, mintsem templomi. Ráadásul, ha itt a templomi (feltételezetten létezett!) titkok kamrájáról lenne szó, akkor ellehetetlenülne a gondolati párhuzam a másik két kultikus cselekménnyel. Éppen a hármas párhuzamos szerkesztés valószínűsíti azt, hogy a „titokban”

kifejezés ezért mindegyik esetben általános érvényű kitétel, nem pedig specifikus.⁷³⁵ Az elrejtettség, a nem külsődlegesen megnyilvánultság spirituális jelentősége és szimbólumjellege az újszövetségi levélirodalomban is felbukkan. Figyelemre méltó párhuzamot találhatunk a mátéi gondolatmenettel Pál érvelésében Róm 2,28-29-ben: „Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, sem nem az a körülmetélkedés, amely a testen, külsőleg látszik; hanem az a zsidó, aki belsőleg az, és az a körülmetélkedés, amely a szívben van, Lélek szerint és nem betű szerint. Az ilyen dicsérete nem emberektől van, hanem Istentől.” Az ember Isten előtti státuszát tehát elsődlegesen az határozza meg, ami a szívében van, nem pedig a nyilvános cselekedetek és önmagában véve a külsődleges rituálék elvégzése.⁷³⁶

„Ennélfogva semmi nem tűnik valószínűbb értelemnek, mint hogy a bal kéz maga a dicséretben való örömöt lelés. A jobb kéz azonban az isteni parancsok teljesítésére való törekvést jelenti. Amikor tehát az adakozó lelkiismerete az emberi dicséret vágyával keveredik, akkor a bal kéz tudomást szerez a jobb cselekedeteiről.”

(Saját fordításom.)

733 VERMES 1995,103. o.

E kortörténeti adalék és a hegyi beszéd érintett mondása kapcsolatba hozásának ötlete egyébként nemcsak Vermestől szármatik. Többek között már Joachim JEREMIAS is felvetette ezt.

Vö.: JEREMIAS, Joachim: Jerusalem in the Time of Jesus. PA, Fortress Press, Philadelphia,1969, 133. o.

734 BETZ 1995, 360. o.

735 Bár ezt a fonalat hely hiányában nem tudjuk továbbvinni, jelzés szinten mindenképpen meg kell említenünk, hogy JEREMIAS és VERMES védelmére kelve BETZ cáfolatát számos elgondolkodtató érvvel enyhíteni próbálja - az egyébként mormon professzor - John W. WELCH.

Vö.: WELCH, John W.: The Sermon on the Mount in the Light of the Temple. Ashgate Publishing Company, Burlington, VT, 2009, 122-123. o. (WELCH 2009)

736 Máténál az adakozás, imádkozás, böjtölés, Pálnál a körülmetélkedés.

174

Hasonló gondolatot fogalmaz meg 1Pt 3,4 is: „a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes Isten előtt.”

Mátéra visszatérve, fontos momentum még, hogy nem pusztán a tanítványok esetében történik titokban (evn tw/| kruptw/|) az adakozás, valamint később az imádság meg a böjtölés, hanem ugyanez a kitétel megismétlődve valami másra is vonatkozik. Mire egészen pontosan?

Itt sajnos némi fordítási bizonytalansággal, és ebből fakadóan értelmezési problémával találkozunk. kai. o` path,r sou o` ble,pwn evn tw/| kruptw/| avpodw,sei soiÅ Mire vonatkozik itt tehát az evn tw/| kruptw/|? Károli szerint: „és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván”.⁷³⁷ Ez esetben a kitétel az „atyai nézést” minősíti. A Magyar Bibliatanács 1975-ös fordításának 1990-es revideált változata szerint: „a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” Istennek egy attribútuma az, hogy látja mindazt, ami titokban történik így nyilvánvalóan jelen esetben gyermekeinek az így történő adakozását is. A 2014-es RÚF az előbbinek egy statikusabb megfogalmazását választotta: „és majd a te Atyád, aki látja a rejtett dolgokat, megjutalmaz téged.” Itt tehát szintén Istennek egy általános tulajdonsága lesz az, hogy látja a rejtett dolgokat.⁷³⁸ Amennyiben jól értelmezem, KOCSIS

Imre fordítási megoldása Mt 6,4-re még két újabb lehetőséget vet fel: „hogy alamizsnád rejtekben maradjon; s Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.”⁷³⁹ Az első, vélhetően a fordító által inkább szándékolt értelem, hogy maga Isten az aki rejtekben van, és ott, illetve onnan „lát” (ble,pwn). A kevésbé valószínű, de elviekben lehetséges, hogy, akit Isten lát, az a rejtekben cselekvő maga, cselekvése közben. Ebben a megközelítésben az evn tw/| kruptw/| nem Istenre, nem a cselekvésre, nem általában a titokban lévő dolgokra, hanem a cselekvést végzőre utalna, persze nyilván a cselekvés folyamatában. Magam részéről azt gondolom, hogy a helyes értelem megtalálásához figyelembe kell vennünk Mt 6,6-ot és 6,18-at, ahol ez a gondolatritmus szintén felbukkan.⁷⁴⁰ Ezekben ugyanis olvashatunk egy apró kiegészítést, ami fényt vethet a problémánkra. Mt 6,18: „hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged.” A fordításban aláhúzott rész, a tw/| patri, sou tw/| evn tw/| krufai,w| megfelelője egy egyértelmű

737 ALMÁSI Tibor fordításában ugyanezt az értelmezést választja: „hogy könyörületességed rejtve maradjon, s Atyád aki titokban szemlél, megfizessen érte neked.”

ALMÁSI 1989, 35. o.

738 KÓKAI NAGY Viktor fordítása értelmileg ugyanide sorolható: „Atyád pedig, aki látja a titkokat, meg fog fizetni neked.”

KÓKAI NAGY 2007, 230. o.

739 KOCSIS 2005,118. o.

740 Nincs értelemmódosító jelentősége, hogy az idézett Mt 6,18-ban az evn tw/| kruptw/| egy szinonimája, az evn tw/|

krufai,w| szerepel. Mt 6,6-ban ezt olvassuk: tw/| patri, sou tw/| evn tw/| kruptw/|.

175

jelzős szerkezet, amely az Atyára vonatkozik. Ő az, aki rejtve van, és ő az, aki rejtve, illetve a rejtekből figyel. Ez ráadásul logikus ellentétét képezi a képmutatókat méltató emberi tekinteteknek, amelyek nyilvánosak. Látható emberektől jövő látható, érezhető dicsőségadás, szemben a láthatatlan Isten, az istengyermek tanítványok láthatatlan mennyei Atyjának titokban történő figyelemmel kísérésével és eszkatologikus, most még nem látható jutalmával.

Ez pedig meglátásom szerint ugyanúgy bizalmi, a gyermek és Atyja közötti pi,stij-t érintő kérdés, mint azt nem sokkal később az életért, ételért, italért, ruházatért való aggodalmaskodással az atyai gondviselést szembeállító Mt 6,25-34 igeszakasz mutatja.

ALMÁSI Tibor ezen disszertáció témája szempontjából fején találja a szöget, amikor az Atya és gyermekei viselkedési párhuzamára mutat rá. Ezen a ponton is markánsan kidomborodik a mátéi modell lényege: a magatartásminta utánzása által manifesztálódó („apjára ütött”) istengyermeki lét sajátos jellege. Ő így fogalmaz tehát: „A „rejtőzködő” jelző nem stratégiai megfontolásokból adódó önálcázásra utal, hanem Isten lényéből fakadó, hivalkodásmentes szellemiségéből adódó háttérben maradását jelenti. Aki ilyen Atya elé járul, mint tőle származó gyermeke, annak hasonló lelkiséggel, alázatosan, feltűnésmentesen kell hozzá közelednie imádságban. Itt újra visszatér az atya-fiú kapcsolat (5,43-48) gondolata (vö.

4. vers). Isten az ő könyörülő szeretetét titokban, azaz rejtve maradva gyakorolja. Gyermekei sem tehetnek tehát másként.”⁷⁴¹

Az imádkozás

Érdekes módon az imádkozás, valamint fentebb, az 5.1 fejezetben Isten atyaságával kapcsolatban taglaltak között komoly párhuzamosságok figyelhetők meg. A vonatkozó proseu,comai ige⁷⁴² és a proseuch, főnév⁷⁴³ mellett időnként még az aivte,w (kérni), illetve a de,omai (könyörögni) igék utalnak imádkozásra.⁷⁴⁴ Ami a párhuzamot illeti, Mt 6,5 (és a proseuch, főnevet tartalmazó ószövetségi idézet Mt 21,13)⁷⁴⁵ kivételével az imádkozás minden esetben Jézus illetve a tanítványok tevékenysége, sohasem a kívülállóké. A kérések, az imádságok mindig az Atyához szólnak, tehát gyermeki, fiúi pozícióból, ami mint láthattuk, a tanítványokat és Jézus Krisztust megillető sajátosság. Mindig Jézus az, aki imádkozik, vagy pedig ő tanítja a tanítványait imádkozni. Ahogyan Jézus nem beszél kívülállóknak Istenről

741 ALMÁSI 1989, 37-38. o.

742 Tizenöt esetben fordul elő: Mt 5,44; 6,5(kétszer); 6,6(kétszer); 7,9; 14,23; 19,13; 24,20; 26,36.39.41.42.44.

743 Kétszer fordul elő: Mt 21,13.22.

744 Előbbi: Mt 6,8; 7,7.11; 18,19; 21,22. Utóbbi: Mt 9,38.

745 Ézs 56,7 és Jer 7,11 kompilációja.

176

mint az ő Atyjukról, úgy tanítani is csak a tanítványokat tanítja imádkozásra. Méghozzá úgy, hogy Istent Atyjukként szólítsák meg (Mt 6,9), ahogy azt ő maga is mindig teszi (pl.: Mt 11,25; 26,39.42.44 stb.). A már említett Mt 6,5 ugyan kivételnek tűnik, de inkább csak első látásra. Ahogy PATTARUMADATHIL arra rámutat,⁷⁴⁶ a főmondati állítmány a habituális jellegre utaló „szeretnek” ige, amelynek a tárgya: „a zsinagógákban és utcasarkokon megállva imádkozni”. Az alárendelő mellékmondat rávilágít valódi motivációjukra: „hogy lássák őket az emberek”. Ennél fogva az „imádkozni” főnévi igenév inkább ironizálónak tűnik, mint valóságosnak, hiszen a látszat örve alatt valójában valami egész mással vannak elfoglalva.

KOCSIS Imre szerint is: „Az imádság Istennel való beszélgetés. De ha valaki ima közben az emberekre irányítja figyelmét, az igazi beszélgetőtársát veszti el.”⁷⁴⁷

Mt 6,1-18 hármas gondolatritmusának középső darabja szigorúan véve csak az 6,5-6 versek lennének. Nyilvánvalóan szerkesztői munka eredménye, hogy mégis az imádságról szóló Mt 6,5-15 az adakozáshoz és a böjtöléshez képest egy kibővített szakaszként áll előttünk. Ami ennek a struktúráját illeti, az négy részre osztható.

1) Mt 6,5-6: a képmutatók gyakorlatának elvetése, a tanítványok imamódja, jutalom az Atyától;

2) Mt 6,7-8: a pogányok imádságának negatív példája;

3) Mt 6,9-13: az úri imádság;

4) Mt 6,14-15: tanítás a megbocsátásról.

A képmutatók módszeréről nem szükséges bőven írnunk, hiszen annak a lényegi motivációja a már előzőleg is tárgyalt magamutogatás, és az ebből nyert elismertségre,

„közönségszavazatokra” pályázás. A tanítványok módszere is az előzőhöz hasonló: a rejtettség, a titokban végzés a lényegi motívum. A tamei/o,n a parasztházak legbelső szobáját, tulajdonképpen a többnyire ablaktalan éléskamráját jelölte. Ennek a buzdításnak az értelmezéséhez ismét KOCSIS Imrét hívom segítségül: „Az imádság lényege az Istenhez való egzisztenciális odafordulás. Csakis akkor beszélhetünk imáról, ha valaki teljes szívvel-lélekkel Istenhez fordul, önmagát teljesen Istenre „hangolja”, s az Istennel való beszélgetés közben semmilyen öncél nem befolyásolja.”⁷⁴⁸

Jelen disszertáció témája szempontjából igencsak hangsúlyos az a tény, hogy Jézus arra szólítja fel tanítványait, hogy Atyjukhoz imádkozzanak. Istengyermeki pozícióból szólíthatják meg tehát Istent, ami egy egészen sajátos, intim jellegű kapcsolatot feltételez.

746 PATTARUMADATHIL 2008, 61. o.

747 KOCSIS 2005, 122. o.

748 KOCSIS 2005, 123. o.

177

Jogosan utal arra PATTARUMADATHIL, hogy akik ebben az intim közösségben élnek Atyjukkal már itt a földi életben, azok jutalmul a Vele való örök életet kapják szeretett gyermekeiként.⁷⁴⁹

A pogányok imamódja⁷⁵⁰ egészen más szempontból nem követendő, mint a zsidóságon belül a képmutatóké.⁷⁵¹ Az itt szereplő battaloge,w ige egy hapax legomenon az egész Szentírást figyelembe véve.⁷⁵² Eredetét illetően eltérő álláspontok vannak, ezért pontos jelentésének a behatárolása sem kétséget kizáróan egyértelmű. VARGA Zsigmond szerint egy hibrid képzésű kifejezéssel van dolgunk: a görög lo,goj–hoz járult az „üres beszéd, fecsegés”

jelentésű arám ’āmār baţaltā’, jelzői része. VARGA még azt is hozzáteszi – bár példát nem hoz rá -, hogy ez a hibrid eredetű kifejezés a bibliai görögségen kívül is előfordul, és nemcsak a Bibliától függő irodalomban.⁷⁵³ Utóbbi tényt is figyelembe véve számomra meggyőzőbbnek tűnik⁷⁵⁴ NOLLAND javaslata, aki szerint a görög bat(t)- szógyök a dadogással áll összefüggésben, így: ba,t(t)aloj = dadogó; battari,zein = dadogni; battarismo,j = dadogás;

ba,ttoj = dadogó.⁷⁵⁵ A szó tehát valószínűleg értelmetlen szavak ismételgetését, üres fecsegést jelent, amire ráerősít az ugyancsak Mt 6,7-ben olvasható polulogi,a = bőbeszédűség kifejezés.

Fontos látnunk, hogy az igevers második fele alapján itt nem elsősorban az ima hosszúságán van a hangsúly. A bőbeszédűség csak eszközjellegű („azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg”), a háttérben manipulációs szándék, a meghallgattatás kicsikarása áll.

749 PATTARUMADATHIL 2008, 64. o.

750 BETZ értelmezését meggyőzőnek tartom, miszerint itt valójában a zsidóság pogánysággal szembeni polémiájának egy szándékosan sarkított megfogalmazásáról, egy karikatúráról van szó. Nem beszélhetünk ugyanis nagy általánosságban „a pogányok sokbeszédű imamódjáról”. Számosan érveltek ugyanis a rövid szóbeli ima mellett és ostorozták az imában való bőbeszédűséget, Egyiptomtól kezdve olyan görög bölcselőkig és szerzőkig, mint Theophrasztosz, Plutarkhosz, Püthagorasz, Diodórosz Szikulosz, Philosztrátosz szerint Tüanai Apollóniosz, vagy a római Seneca. Mindezt a forráshelyek megjelölésével együtt alaposan részletezi: BETZ 1995, 365-367. o.

751 Ugyanakkor az imádság alatti bőbeszédűséggel kapcsolatban már a zsidó bölcsességi irodalomban is találunk párhuzamot. Préd 5,1: „Ne beszélj elhamarkodottan, ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön, ezért kevés beszédű légy!”

752 A párhuzamos Lk 11,2-ben alternatív olvasatként előfordul még, de egyedül egy a Codex Bezae

Cantabrigiensisben olvasható kiegészítésben, ahova egyértelműen a Mátéval való szövegharmonizáció révén került.

753 VARGA 1996, 140. o.

754 A VARGA-féle megközelítés-típusról így vélekedik BETZ: „Those scholars who are looking for a Semitic source of the term must be disappointed because the word battaloge,w is pure Greek, and attempts to relate it to an Aramaic word have failed.”

BETZ 1995, 364-365. o.

„A tudósok, akik a kifejezésnek sémita forrást keresnek, csalódottak lehetnek, mert a battaloge,w szó tisztán görög, és a kísérletek, hogy egy arám szóval hozzák rokonságba, kudarcot vallottak.”

755 Vö.: NOLLAND 2005, 284. o.

178

„Konkrétan a különböző istennevek felsorolására és varázsszavak⁷⁵⁶ ismételgetésére történik itt /mármint a battaloge,w ige kapcsán –L.V./ utalás, vagyis olyan gyakorlatra, amely mágikus módon kíván hatni az istenekre. … Az imádság Isten kioktatására, befolyásolására vagy – Seneca kifejezésével élve (fatigare deos) – „kifárasztására” irányul. Az imádságnak ez a formája hamis istenképen alapul: az istenek kiszámíthatatlan és emberi taktikák által befolyásolható lények.”⁷⁵⁷ Jézus itt tehát magát a mögöttes istenkép lehetséges torzulását korrigálja, amely egyébként jelen esetben az imában való bőbeszédűségben manifesztálódik.

Ezzel szemben a tanítványok Atyja tudja, hogy gyermekeinek mire van szüksége, mielőtt még kérnék tőle. Azaz az imádság lényege nem az egyéni kérések elősorjázása, hanem a bensőséges, meghitt apa-gyermek kapcsolat megélése, a megelőző atyai szeretetre hagyatkozó gyermek részéről a bizalom megnyilvánulása.

Fontos, hogy jól értsük tehát, hogy Mt 6,7 nem az imádság hosszát vagy a szavak szintjén való ismétlődéses jellegét állítja be negatív színben, hanem a fent ismertetett mögöttes torz istenképet. Az ismétlődés jelensége kapcsán ugyanis indirekt érv, hogy Jézus Mt 26,44 szerint harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal(!) imádkozott a Gecsemáné-kertben. Ami pedig a hosszúságot illeti Mt 14,23-ban addig imádkozik a hegyen, hogy ráesteledik. Mk 1,35 szerint „Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, félrevonult egy lakatlan helyre és ott imádkozott.” A kora hajnali kelésből és a lakatlan helyre való félrevonulásból sejthető, hogy mindez nem egy kétperces imáért történt. Ebbe az irányba mutat Lk 5,6 is, miszerint: „Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott.” Végül gyanúnkat beigazolja Lk 6,12: „Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát.” Lk 18,1-ben Jézus arról mond

756 Hans Dieter BETZ szerkesztette kötetben jelentek meg angolra fordítva az Egyiptomban talált és a Kr. e. 2.

századtól a Kr. u. 5. századig terjedően datálható görög mágikus papiruszok. Ebben számos, látszólag

értelmetlennek tűnő mágikus halandzsát (voces magicae) tartalmazó papirusz kerül ismertetésre. Ilyen mágikus halandzsára példa különböző magánhangzók ismételgetése.

BETZ, Hans Dieter szerk.: The Greek Magical Papyri in Translation, Including the Demotic Spells (2^nd ed.), University of Chicago Press, Chicago, 1992.

Hasonlóképpen vélekedik R.T. FRANCE is: „Prayer in the non-Jewish world was often characterized particularly by formal invocations and magical incantations, in which the correct repetition counted rather than the worshipper’s attitude and intention.”

FRANCE, R.T.: The Gospel According to Matthew: An Introduction and Commentary. /Tyndale New Testament Commentary 1./ InterVarsity Press, Leicester, UK,1985, 132. o.

„A nem-zsidó világban az imádságot gyakran különösen formális invokációk és mágikus kántálások jellemezték, amelyekben a hiba nélküli ismétlés számított, és kevésbé a hívő beállítódása, szándéka.”

Egyébiránt a mágikus mantraszerűségek mellett számos további lehetőség is fennáll az érthetetlen halandzsa

Egyébiránt a mágikus mantraszerűségek mellett számos további lehetőség is fennáll az érthetetlen halandzsa

In document EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM ÚJSZÖVETSÉGI TANSZÉK László Virgil A keresztény ember istengyermekségének értelmezési formái az Újszövetségben Doktori értekezés Témavezető: Dr. Cserháti Márta egyetemi docens Budapest, 2017. (Pldal 171-0)