IX. Nemzetközi és hazai statisztikai osztályozási rendszerek
IX.3 ISCED – Az oktatás egységes nemzetközi osztályozási rendszere
A másodlagos tevékenység megállapításához a fıtevékenységen kívül az összesenbıl (100%-ból) szakágazati szinten a legnagyobb részarányt képviselı tevékenységet kell megje-lölni.
IX.2.6 Néhány példa speciális tevékenységekre vonatkozó sajátos besorolási szabályokra A mások által gyártott termékek, szolgáltatások saját vagy más nevében történı értékesítését – az ügynöki, közvetítıi tevékenységet – kereskedelmi áru esetén általános szabályként a Nagy- és kiskereskedelem ágba kell sorolni.
Az építmény mőködéséhez szükséges termék vagy eszköz üzembe helyezése vagy helyszíni összeszerelése az építıiparba tartozik. Az ipari berendezések, technológiai rendsze-rek helyszíni összeszerelése, üzembe helyezése ugyanabba a tevékenységi csoportba tartozik, mint a termék gyártása. A gépek, berendezések, felszerelések javítását, felújítását vagy nagy-javítását általában ugyanazon csoportba kell sorolni, ahová azok termelését.
IX.2.7 A TEÁOR’98 fıcsoportjai
A Mezıgazdaság, vadgazdálkodás, erdıgazdálkodás B Halászat
(C+D+E Ipar) C Bányászat D Feldolgozóipar
E Villamosenergia-, gáz-, gız-, és vízellátás F Építıipar
G Kereskedelem, javítás
H Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás I Szállítás, raktározás, posta és távközlés J Pénzügyi tevékenység
K Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás
L Közigazgatás, védelem; kötelezı társadalombiztosítás M Oktatás
N Egészségügyi, szociális ellátás
O Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás P Alkalmazottat foglalkoztató magánháztartás Q Területen kívüli szervezetek, testületek
jelenteti meg a több mint 50 mutatót, 100 táblázatot és sok grafikont tartalmazó kiadványát Education at a Glance: OECD Indicators címmel. Hasonlóképpen sok nemzetközi összeha-sonlító táblázat és adat szerepel az UNESCO Statisztikai Évkönyveiben, valamint a Világ-bank oktatási adatbázisában
Az oktatás egységes nemzetközi osztályozásának rendszerét (angol nyelvő rövidítése szerint ISCED)168 elsı ízben az 1970-es évtizedben az ENSZ oktatási és kulturális szervezete, az UNESCO dolgozta ki azzal a világos céllal, hogy a szakemberek számára rendelkezésre álljon egy olyan eszköz, amely lehetıvé teszi a nemzeti és nemzetközi oktatási statisztikák összegyőjtését, összesítését és összehasonlítását.
Az elsı ISCED-rendszert 1975-ben, Genfben az UNESCO által megrendezett Nem-zetközi Oktatásügyi Konferencia fogadta el és hagyta jóvá. Ennek a rendszernek részleges fe-lülvizsgálatára és kiigazítására, a 90-es évek második felében került sor. Ezt az oktatási rend-szerek fejlıdése, mindenek elıtt a szakképzési rendszerek és szintek diverzifikálódása, az oktatás és képzés új formáinak (például távoktatás) széleskörő térhódítása, és egyéb technológiák megjelenése, röviden az új realitásokhoz történı adaptálás szükségessége indokolta. A korszerősítés egyik legmarkánsabb eleme, hogy a rendszerbe önálló képzési szintként bekerült a középfokú és felsıfokú oktatási szint között elhelyezkedı „post-secondary” oktatás.
A jelenleg használatos, ISCED-97 elnevezéső rendszert az UNESCO Közgyőlése 1997 novemberében hagyta jóvá. A rendszer rövid idı alatt egyetemes elfogadást nyert, a sta-tisztikai munka egyik támpontja, a döntéshozók, valamint az elméleti és alkalmazott oktatás-tudomány egyfajta iránymutatója lett. További finomítása, a képzés-oktatás különbözı szint-jeire történı alkalmazása és értelmezése azóta is folyamatosan napirenden van mind nemzeti, mind nemzetközi szinten.
Az OECD, valamint az Európai Unió oktatással foglalkozó fıigazgatósága és statiszti-kai szolgálata (Eurostat) közösen az UNESCO-val a 90-es évtized legvégén az ISCED átfogó felülvizsgálata alapján kidolgozta a rendszer egységes értelmezésének és alkalmazásának szempontjait és kritériumait. A három nagy nemzetközi szervezet által az ISCED-97 alapján együttesen kidolgozott egységes oktatási statisztikai adatgyőjtı rendszer képezi napjainkban az alapját az oktatási rendszerek felépítésével, mőködésével és finanszírozásával foglalkozó
168 International Standard Classification of Education.
nemzeti, továbbá a három szervezet által irányított, koordinált nemzetközi statisztikai vizsgá-latoknak, így a népszámlálások iskolázottsági kérdéseinek és feldolgozásának is.
IX.3.2 Az ISCED célja
Az ISCED mindenek elıtt olyan egységes és konzisztens statisztikai rendszert képezı mód-szert szolgáltat, amelynek révén a szakemberek (oktatáspolitikai döntéshozók, tudományos kutatók, statisztikusok stb.) számára lehetıvé válik az egyes országokban hosszú történelmi, kulturális fejlıdés eredményeként kialakult, eltérı felépítéső nemzeti oktatási rendszerek szerkezetének leírása, összehasonlítása és elemzése, illetve az oktatásügyi döntések elı készí-tése. Ez a vizsgálódás alapvetıen három (többé-kevésbé) független változó alapján történik, nevezetesen az oktatás, képzés egyes szintjei, idıtartama, valamint szakmai területei alapján.
Az ISCED azáltal, hogy összehasonlíthatóvá teszi a különbözı oktatási rendszereket, kiváló lehetıséget kínál a szakemberek számára, hogy következtetéseket vonjanak le egy-egy adott oktatási-képzési rendszer fejlettségére, hatékonyságára és a lakosság képzettségi szint-jére vonatkozóan. Az ISCED gyakorlati alkalmazása végeredményben három elemre épül:
− nemzetközileg elfogadott fogalmakra és definíciókra,
− az oktatási rendszerek egységes elveken nyugvó osztályozására,
− egységes módszertani útmutatóra, részletes végrehajtási utasításra.
Az ISCED-nek nem feladata az oktatás tartalmának a vizsgálata, még kevésbé felada-ta, hogy egyfajta értékítéletet alkosson, vagy sugalljon a különbözı oktatási rendszerek minı -ségérıl, hatékonyságáról, netán az oktatás valamiféle nemzetközileg megszabott filozófiáját, célját és tartalmát erıszakolja rá az országokra, azok kulturális hagyományai, szokásai, társa-dalmi-gazdasági körülményei ellenében.
IX.3.3 Az oktatás fogalma
Az ISCED szerint oktatásnak minısül minden olyan tudatos, módszeres, szervezett keretek között folyó tartós ismeretátadási tevékenység, amelynek célja adott tanulási igények, szük-ségletek kielégítése függetlenül attól, hogy ez az ismeret-átadás közvetlen személyes verbális, vagy nem verbális módon, vagy közvetett csatornák (különbözı kommunikációs eszközök) igénybe vételével történik. Magában foglalja mind az eredeti oktatást, azaz a fiatal korban, az elsı tartós, hivatalos munkavállalást megelızıen folytatott tanulást, mind pedig az életpálya bármely késıbbi szakaszán végzett tanulmányokat. Más megközelítésben a rendszerben jól
megférnek a hagyományos iskolarendszerő oktatás (óvoda, általános és középiskola, felsı ok-tatás), a felnıttképzés, a folyamatos, élethosszig tartó tanulás („life-long learning”), a távokta-tás, a részidıs képzés, a tréningek, a formális oktatási rendszeren kívül esı szervezett és hu-zamosabb idıtartamú oktatási-képzési tevékenységek, a speciális képzési igényeket kielégítı oktatás-képzés (például testi, vagy szellemi fogyatékosok, egyéb okokból hátrányos helyzető csoportok oktatása) legkülönbözıbb formái, függetlenül az azokban érintettek életkorától és elıképzettségétıl. Külön problémát jelent az oktatás fenti definíciójának egyébként minden-ben megfelelı, ám az oktatási program fogalmával nehezen azonosítható tevékenységek beso-rolása, mint amilyen például a kisgyermek családi körben történı tanítása. Más esetekben maga a program jól azonosítható, viszont nehéz a résztvevık megállapítása, mint például a rádión, televízión, Interneten keresztül nyújtott, kifejezetten oktatási célú mősorok, illetve szolgáltatások esetében. Ezeket célszerő az oktatási rendszer hozzájuk leginkább hasonló szintő és tartalmú programjainak megfelelıen besorolni.
IX.3.4 Oktatási, képzési szint
Az oktatás, mint folyamat az ismeretek, készségek átadása tekintetében az egyszerőtıl halad a bonyolult felé, minél összetettebb egy adott oktatási program, minél bonyolultabb az oktatás tartalma, annál magasabb az oktatás szintje. Az ISCED-rendszer abból indul ki, hogy az ok-tatás és képzés céljának és tartalmának függvényében szakaszolható, tehát mind nemzeti, mind nemzetközi méretekben világosan elkülöníthetı szakaszokra oszlik. Ez azonban nem je-lenti azt, hogy egy magasabb szintre történı eljutás elengedhetetlen elıfeltétele valamennyi alacsonyabb szintő oktatási fokozat elızetes elvégzése.
Miután az egyes nemzeti oktatási rendszerek szakaszolása és az oktatási programok tartalma között igen lényegesek az eltérések, s az oktatási programokra vonatkozóan nem lé-teznek egyetemes nemzetközi normák, az ISCED az oktatási programokat egységesen értel-mezett és alkalmazott fontossági sorrendbe rendezett, egymást kiegészítı kritériumok alapján osztályozza. Ilyen kritériumnak minısül, például az adott képzési szintbe történı bekerülés alsó és felsı korhatára, a felvételi követelmény, a tanszemélyzet számára elıirt képzettség, a program által jelölt oktatási szakasz sikeres befejezésének/elvégzésének igazolási módja (bi-zonyítvány/oklevél, stb.). Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a szakértelem és szakkép-zettség szerinti csoportosítás, valamint az oktatási tevékenységben történı részvétel között nincs általánosan egy-egyértelmő megfeleltetés: az oktatási programban való részvétel, sıt
annak sikeres befejezése is csak az elsı megközelítést jelenti egy személy késıbbi kompeten-ciája, hozzáértése szempontjából. Itt ugyanis sok esetben a rendszeres oktatási programokon kívül esı tevékenységeket is figyelembe kellene venni. Ráadásul a programokhoz tartozó elemek sem rendezhetık mindig egyértelmően sorrendbe; egy adott ismeret, illetve szakkép-zettség megszerzéséhez az oktatás szintjeinek és szakirányainak különféle kombinációival le-het eljutni. Lele-hetségesek „horizontális” átjárások is, amelyek során az ismeretek bıvülése az oktatási szint növekedése nélkül valósul meg. Mindez az összehasonlíthatóság szempontjából azt jelenti, hogy az oktatási programok hierarchiája alapján felépített osztályozási rendszer is csak korlátozottan tükrözi az oktatási rendszerek sokrétő valóságát.
IX.3.5 Az oktatási program
Az ISCED osztályozási rendszer alapját és elsıdleges kritériumát az oktatási program alkotja.
Az oktatási program tulajdonképpen olyan elıre meghatározott oktatási-képzési cél, vagy oktatási feladatok megvalósítására irányuló oktatási tevékenység, amely egymást követı és egymásra épülı lépések láncolatából áll. Az oktatási, képzési cél igen változatos lehet. Irá-nyulhat magasabb szintő tanulmányokra történı felkészítésre, egy szakma, foglalkozás gya-korlásához szükséges szakképzettség biztosítására, vagy egyszerően a meglévı ismeretek gyarapítására. Az oktatási programot oktatási kurzusok összességét alkotja. Végcélja nem az egyes kurzusok által meghatározott célok puszta összegzıdése, hanem új minıséget jelent.
IX.3.6 Az ISCED-97 rendszer által értelmezett oktatási-képzési szintek és szakirányok Az ISCED-97 rendszer 7 szintet nevez meg:
0. általános iskolát megelızı oktatás,
1. általános iskola (az alapfokú oktatás elsı szakasza),
2. középfokú oktatás alsó tagozata (Magyarországon az alapfokú oktatás második szakasza),
3. középfokú oktatás felsı tagozata,
4. középiskola utáni, de nem felsıfokú oktatás („post-secondary”), 5. felsıfokú oktatás elsı szakasza (nem tudományos fokozathoz vezetı), 6. felsıfokú oktatás második szakasza (tudományos fokozathoz vezetı).
Nyilvánvaló, hogy az országokon belüli, de fıleg nemzetközileg rendkívül eltérı, idı -ben is sokszor változó iskolarendszereket (például Magyarországon a 4, 6, 8 osztályos általá-nos iskolákat, a 3, 4, 5, 6, 8 évfolyamos középfokú iskolákat) tekintve nem elegendı ezek
megnevezésére hagyatkozni, hanem az elvégzett osztályok számát, az egyes szintekre való be-lépésnek és azok elhagyásának tipikusan megfelelı kort ajánlott figyelembe venni. Az iskolá-zottság számos mutatóját tartalmazza széles körő nemzetközi összehasonlításban az UNESCO egyik egészen friss (2005) kiadványa.169
Az elıbbiek igazolásául a közoktatás szintjeinek sokféleségét illusztrálja az alábbi táb-lázat:170
A rendszer ugyanakkor 9 átfogó oktatási, képzési szakterületet tartalmaz:
1. általános programok, 2. oktatás,
3. humán tudományok és mővészetek,
169 Global Education Digest 2005: Comparing Education Statistics Across the World. UNESCO Institute for Statistics, Montreal, 2005.
170 UNESCO Statistical Yearbook, 1996.
Kötelezı
oktatás Az alap- és középfokú oktatás szakaszai és az ott töltendı évek száma Ország
korha-tárai
idı tar-tama
(év)
4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 Ausztria 6–15 9 A A A A K1 K1 K1 K1 K2 K2 K2 K2
Belgium 6–18 12 A A A A A A K1 K1 K1 K2 K2 K2 K
Bulgária 7–16 8 A A A A A A A A K K K
Cseh Köztársaság 6–15 9 A A A A K1 K1 K1 K1 K2 K2 K2 K2
Dánia 7–15 9 A A A A A A K1 K1 K1 K2 K2 K2
Egyesült Királyság 5–16 11 A A A A A A K1 K1 K1 K2 K2 K2 K2
Finnország 7–15 9 A A A A A A K1 K1 K1 K2 K2 K2
Franciaország 6–16 10 A A A A K1 K1 K1 K1 K2 K2 K2 Görögország 6–15 9 A A A A A A K1 K1 K1 K2 K2 K2 Hollandia 5–16 11 A A A A A A K1 K1 K1 K2 K2 K2
Horvátország 7–15 8 A A A A A A A A K K K K
Lengyelország 7–14 8 A A A A A A A A K K K K
Magyarország 6–16 10 A A A A A A A A K K K K
Németország 6–18 12 A A A A K1 K1 K1 K1 K1 K1 K2 K2 K2
Norvégia 7–15 9 A A A A A A K1 K1 K1 K2 K2 K2
Olaszország 6–13 8 A A A A K1 K1 K1 K2 K2 K2 K2 K2 Orosz Föderáció 7–17 9 A A A K1 K1 K1 K1 K1 K2 K2 Portugália 6–15 9 A A A A A A K1 K1 K1 K2 K2 K2
Románia 7–14 8 A A A A K1 K1 K1 K1 K2 K2 K2 K2
Spanyolország 6–15 10 A A A A K1 K1 K1 K2 K2 K2 K2
Svájc 7–15 8 v. 9 A A A A A A K1 K1 K1 K2 K2 K2 K2
Svédország 7–15 9 A A A A A A K1 K1 K1 K2 K2 K2
Szlovákia 6–15 9 A A A A K1 K1 K1 K1 K2 K2 K2 K2
Szlovénia 7–15 8 A A A A K1 K1 K1 K1 K2 K2 K2 K2
Ukrajna 7–15 8 A A A A K1 K1 K1 K1 K1 K2 K2
4. társadalomtudomány, üzleti tudomány és jog,
5. természettudományok, matematika és számítástechnika, 6. mérnöki, ipari és építıipari tanulmányok,
7. mezıgazdaság és állatorvos-tudomány, 8. egészségügy és szociális ellátás, 9. szolgáltatások.
IX.3.7 Iskolázottsági kérdések és osztályozások a magyar népszámlálásokban
Az iskolai végzettség, a szakképzettség a népesség kulturális helyzete, mőveltségi színvonala vizsgálatának fontos ismérvei. A magyar népszámlálások már a kezdetektıl megfigyelik a la-kosság iskolázottságában bekövetkezett változásokat. Az adatok összevethetıségét azonban nagyban nehezíti, hogy a magyar népszámlálások 120 éves története folyamán az oktatási rendszer többször és alapvetıen változott. Ugyanakkor az iskolázottsági szint egyre emel-kedett, a résztvevık száma folyamatosan nıtt. A népszámlálási tematikák minden korban az általános mőveltség színvonala és az oktatási-képzési szisztéma függvényében alakultak.
A kérdések az írni-olvasni tudásra, az elvégzett iskolai osztályok számára, a leg-magasabb iskolai végzettségre és a szakképzettségre, mint fı témakörökre terjedtek ki. Az iskolázottság, mőveltség vizsgálata tekintetében az elsı három népszámlálás kizárólag az írás-olvasás ismeretét tudakolta. Ez a kérdés egészen 1960-ig szerepelt az összeírások anya-gában, majd az iskolai végzettséggel, illetve az elvégzett osztályok számának megkérdezésé-vel kapcsolódott össze: 1970-ben a “nem járt iskolába”, 1980-ban 0 évfolyam, 1990-ben
„nincs iskolai végzettsége” válaszok vonatkoztak az írástudatlanokra. A módszer abból fa-kadt, hogy az analfabéták nagy többsége az iskolába nem jártakból tevıdött ki. Az írás-olvasás ismeretre vonatkozó adatokat valamennyi népszámláláskor feldolgozták.
A századfordulót követıen – a tankötelezettség törvényi elıírása, az iskolahálózat ki-építése, fejlesztése következtében – a mőveltség mérésére az írni-olvasni tudás már nem volt elegendı. Ezért az 1910. évi cenzustól kezdve bevezették az elvégzett osztályok számának tudakolását is. A kezdeti három alkalommal ez az elemi iskola 4. és 6., illetve a középiskola 4., 6., 8. osztályainak kategóriáira terjed ki, majd 1941. és 1949. esetében minden egyes el-végzett évfolyam jelölésére lehetıség volt. Az ezt követı három népszámlálás során már min-den oktatási fokozaton beírható volt a legmagasabb osztályszám (évfolyamszám) , míg 1990-ben csak az alapfokú iskolák osztályainak jelölésére nyílt mód. A kérdésfeltevés sorrendje
rendje 1960-ban átfordult, addig a magasabb szinttıl visszafelé írták elı az osztályokat a kér-dıíveken, ezt követıen az általános iskolától indultak felfelé. Az egyre bıvülı, több esetben egymásra épülı képzési formák mellett a válaszadás egyre bonyolultabbá vált. Ennek részbeni ellenırzésére szolgált 1980-ban a befejezés évének megkérdezése. Az elvégzett osztályszám feldolgozása 1910-tıl rendszeresen megtörtént.
A befejezett legmagasabb iskolai végzettséget a tanúsító bizonyítványok (érettségi, oklevél) számbavételével vizsgálták. A kezdetek 1930-ig nyúlnak vissza, amikor az elvégzett osztályok mellett a felsıfokú oklevél nevét, majd 1941-tıl az érettségi tényét is megkérdez-ték. Az iskolai oktatás differenciálódásával párhuzamosan 1949-tıl már az elvégzett közép-és felsıfokú iskola megnevezését, 1970-tıl az érettségi típusát és jellegét is kérték. Némi vissza-lépést jelentett az 1980. évi népszámlálás, amikor csupán a befejezett végzettség fajtáját kel-lett jelölni. Az 1990. évi népszámlálás alkalmával a teljes körő felvételben ismét a befejezett iskolai szintet írták össze, míg a reprezentatív mintában a bizonyítványok, oklevelek részletes, táblázat formájú taglalására is lehetıség volt. Az érettségi és oklevél adatok feldolgozása, publikálása csak egyes népszámlálásoknál történt meg. A leghosszabb idısor a felsıfokú vég-zettségek tekintetében áll rendelkezésre. Sajnálatos tény, hogy a reprezentatív mintán felvett, részletes iskolázottsági adatok közlése a feldolgozás során felmerült problémák miatt sem az 1970., sem az 1990. évi népszámlálásból nem valósult meg.
Az iskolázottság megfigyelése keretében a szakképzettség számbavételének jelentı -sége folyamatosan növekszik, hisz ez a munkavállalás és munkaerı felhasználás oldaláról egyaránt meghatározó feltétellé válik. Az 1920-1949 közötti népszámlálások közel azonos formában csak a szakiskolai végzettség milyenségét kutatták. Az 1941-es cenzustól ezzel párhuzamosan a foglalkozási kérdések között is számot kellett adni a tanult mesterségrıl egé-szen 1960-ig, amikor már csak ebben a blokkban szerepelt a téma. A szakképzettség jelentı -ségét felismerve a következı népszámlálások részletesebb ismertanyagot tartalmaztak. Egye-dülállóan bıséges információkat az 1970-es reprezentatív felvétel szolgáltatott. A szakkép-zettségre vonatkozó adatok feldolgozására csak 1949-et követıen került sor, cenzusonként el-térı részletezettséggel.