A gazdasági tevékenységek nemzetközi és hazai ágazati osztályozási rendszere

IX.2.1 A tevékenységek osztályozása a nemzetközi gyakorlatban

A gazdasági tevékenységek osztályozása központi helyet foglal el a statisztikai osztályozá-sok között. Az elmúlt évtizedek során az egyes országok saját igényeik kielégítése céljából vagy önálló osztályozásokat fejlesztettek ki, vagy a már meglévı nemzetközi rendszereket al-kalmazták. A koordinálatlan megközelítés következtében különféle nemzeti osztályozási rendszerek jöttek létre, amelyek – még ha meg is feleltek a nemzeti igényeknek – nem voltak alkalmasak a nemzetközi összehasonlítások céljára, az Európai Unió szempontjából alapvetı -en fontos egységes piac mőködését nem segítették. A nemzetközi szervezetek éppen ezért igen nagy hangsúlyt fektetnek a nemzeti tevékenységi osztályozások harmonizálására. Ebben a munkában az ENSZ statisztikai szervezetei meghatározó szerepet játszanak. Az ENSZ kere-tében 1948-ban fogadták el a gazdasági tevékenységek szabványos nemzetközi osztályozása (ISIC) elsı változatát¹⁶², amely azóta három felülvizsgálaton ment keresztül. (A jelenleg ér-vényes ISIC Rev.3. változatot 1989-ben hagyta jóvá az ENSZ Statisztikai Bizottsága.) Az ENSZ tevékenységi osztályozása alapján dolgozta ki az Európai Unió a saját osztályozását, amelynek rövidített megnevezése NACE.¹⁶³ A jelenleg érvényes NACE Rev.1. változata szerkezetében és tartalmában az ENSZ ISIC Rev.3.-hoz igazodik, de annál részletesebb bon-tást érvényesít. A NACE Rev.1. statisztikai alkalmazása az Európai Unió tagországaiban 1993 óta EU tanácsi rendelet¹⁶⁴ alapján kötelezı.

Az elsıként készített, azaz referenciának tekintett ENSZ ágazati (tevékenységi) osz-tályozási rendszer és az abból származtatott uniós nómenklatúra nemcsak technikai szem-pontból különbözik, hanem a használatra vonatkozó elıírások szigorában is. Az elıbbi ugyan-is csupán ajánlás, amelyhez az egyes országok saját nemzeti tevékenységi osztályozásai az összehasonlíthatóság biztosítása mellett igyekeznek alkalmazkodni. Az Európai Unión belül azonban a NACE alkalmazása kötelezı. Ez nem a szó szerinti másolás kötelezettségét jelenti, hanem azt, hogy minden osztályozási szinten csak olyan struktúrában lehet a gazdasági

tevé-161 A fejezet A gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere és a tevékenységek tartalmi meghatározása (TEÁOR ’98). KSH, 1997. címő kiadvány alapján készült.

162 International Standard Industrial Classification of All Economic Activities, Third Revision (United Nations, New York, 1990, M/4/Rev.3.)

163 Nomenclature Générale des Activités Économiques dans les Communautés Européennes.

164 Council Regulation (EEC) No 3037/90 of 9 October 1990 on the statistical classification of economic activities in the European Community (Official Journal of the European Communities, L 293, volume 33)

kenységekre vonatkozó statisztikai adatokat közölni, amelyekbıl a NACE szerinti osztályozás is egyértelmően elıállítható. (Tehát nem zárja ki a NACE-nál részletesebb, az adott országok speciális helyzetét jobban tükrözı nemzeti osztályozások alkalmazását.) Az új rendszer kidol-gozása során ugyanakkor ellentétek vetıdtek fel a gyors mőszaki haladásuk miatt speciális el-téréseket szorgalmazó legfejlettebb államok, illetve a – fıleg gazdasági okokból, lényegében a pénzügyi eszközök és a megfelelıen képzett szakemberek hiánya miatt – csak lassúbb átalakí-tásra képes országok érdekei között. Az Európai Unió tevékenységi (illetve néhány termék-) osztályozásának nagyfokú részletezettségét illetıen pedig az a tapasztalat, hogy a kis orszá-gok esetében a szakágazatok nagy számától várt elınyök gyakran nem érvényesülnek az ala-csony esetszámok miatt.

A NACE a hasonló fejlettségi szinten álló országok gazdasági tevékenységei rendsze-rén alapul, ezért igen részletezı osztályozási struktúrát alakított ki, míg az ISIC Rev.3., tekin-tettel a világ valamennyi, a fejlettség igen változatos szintjein álló országok, régiók tevékeny-ségi megoszlására, kevésbé részletezı. (Az ISIC a legalsó – négy pozíciós – szinten 292 szak-ágazatot tartalmaz, a NACE Rev.1. pedig 513 szakszak-ágazatot különböztet meg.)

A magyar KSH 1992-ben vezette be a NACE Rev.1 elsı két szintjének megfelelı, tel-jes részletezettségében 366 szakágazatot tartalmazó új ágazati osztályozási rendszerét, azon-ban már akkor világos volt, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás elıkészítése során a teljes, valamennyi szinten azonos osztályozási struktúrát kell bevezetni. Ez a TEÁOR’98 (Te-vékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere) bevezetésével meg is valósult.

IX.2.2 A gazdasági tevékenységek osztályozási szempontja: a tevékenységek jellege

Az ágazati osztályozási rendszer a gazdasági tevékenységeknek jellegük szerinti osztályozását jelenti, amelynek alapját a társadalmi munkamegosztás keretében megvalósuló szakosodás, a munkamegosztás fejlettsége, jellege, a termelés szervezési szintje, módja, a termelés irányult-sága képezi. Ebbıl adódóan fontos integráló szerepkört is betölt, és viszonyítási alapul szolgál több gazdaságstatisztikai nómenklatúrához.

A termelı tevékenységek jellegét – ennek megfelelıen – együttesen azok a kritériu-mok határozzák meg, hogy mi az elıállított termékek és szolgáltatások jellege és felhasználási célja, milyen termelési technológiát alkalmaznak, és milyen inputokat használnak fel. A fı szempont azonban a kibocsátott termék vagy a nyújtott szolgáltatás jellege.

A tevékenységek osztályozásában nem játszik szerepet az a körülmény, hogy a terme-lés milyen tulajdon- vagy gazdálkodási formában megy végbe, milyen módon történik az elı -állított termékek és szolgáltatások értékesítése (például piaci vagy nem piaci cserében), és mi jellemzi a mőködés egyéb körülményeit.

Az ágazati osztályozás szempontjából a tevékenységek három típusa határolható el:

− a fıtevékenység,

− a másodlagos tevékenység,

− a kisegítı tevékenység.

A fıtevékenység és a másodlagos tevékenység jellemzıje, hogy a statisztikai egysé-gen kívüli továbbadásra szánt termékeket és szolgáltatásokat állít elı. Ezen belül a fı tevé-kenység a statisztikai egység azon tevétevé-kenysége, amely a legnagyobb hozzáadott értéket elı -állító nemzetgazdasági ágon, alágon, ágazaton, alágazaton belül a legnagyobb hozzáadott ér-téket termeli.

A kisegítı tevékenységek célja, hogy elısegítsék a fı- vagy a másodlagos tevékenysé-gek végzését, de önállóan csak kivételes esetben kerülnek a statisztikai egységen kívüli to-vábbadásra, többnyire kisegítı szolgáltatások nyújtását jelentik. Ilyen például a raktározás, a marketing, a takarítás stb.

IX.2.3 Az osztályozás legfontosabb besorolási egysége: a statisztikai egység

A tevékenységi osztályozások nemzetközi összehangolása során nagy hangsúlyt fektetnek a gazdasági egységek meghatározására és a megfogalmazások egységesítésére. A tevékenységi osztályozás legfontosabb alkalmazási területe a gazdasági egységek megfigyelése, és ezek ér-dekében a különbözı tevékenységeket végzı gazdasági egységek besorolása a fı tevékenysé-güknek megfelelıen. A statisztikai egységek kialakítása több szempont együttes figyelembe-vételével történhet. Ilyen követelményként támasztható, hogy a gazdasági egység:

− (lehetıleg) önálló döntéshozatali lehetıséggel rendelkezzen a megfigyelt tevé-kenység vonatkozásában,

− minél inkább homogén jellegő tevékenységet folytasson,

− azonosítható legyen a statisztikai megfigyelés számára.

A nemzetközi gyakorlat az említett követelmények együttes érvényesítésére törekszik.

Ennek érdekében többfajta statisztikai egységet különböztetnek meg.¹⁶⁵ A korábbi magyar statisztikai gyakorlat egyetlen statisztikai egységtípust, a gazdasági szervezetet¹⁶⁶ tekintette a besorolás egységének, és ez általában nem párosult a szervezeten belül végzett tevékenység-fajták számbavételével. Emiatt durvább és kevésbé homogén tevékenységi bontás állítható elı, mintha a részletesebb statisztikai egységek szintjén történne a megfigyelés. (Ez általában azzal a következménnyel járt, hogy a nemzeti tevékenységi struktúrát a tevékenységek össze-tételének a gazdálkodó szervezeten belüli módosulása felnagyítva változtathatta meg.)

A KSH regisztrál gazdasági szervezetnél kisebb statisztikai egységeket is, például a 10-nél több fıt foglalkoztató telepeket és a kiskereskedelem, vendéglátás, szálláshely szolgál-tatás egységeit. A telep a szervezet gazdasági tevékenységet végzı, területileg különálló egy-sége (mőhely, gyár, raktár, bánya stb.), amely földrajzilag körülhatárolható helyen fekszik.

Önálló telepnek kell tekinteni a meghatározott levelezési cím (település, utca, házszám, hrsz.) alatt elhelyezkedı területi egységeket. A mezıgazdasági és erdıgazdálkodási szervezet által megmővelt területeken található épületek – melyekben gazdasági tevékenységet folytatnak – telepnek minısülnek. A regiszter szempontjából az építıiparban csak az állandó jellegő telep-helyet tekintjük telepnek, az építés helyét nem.

IX.2.4 Az osztályozás hierarchikus szerkezete

Az ISIC és a NACE új változata egyaránt négy szintet különböztet meg. A besorolás szintjeit a hierarchiában alulról felfelé haladva az osztály (class), csoport (group), fıosztály (division) és fıcsoport (section) elnevezéssel különböztetik meg. Mindkét nemzetközi ajánlás a legfelsı szinten 17 fıcsoportot, a második szinten 60 fıosztályt különböztet meg. A felsı két hierarchiaszinten a két osztályozás megegyezik. Az ISIC és a NACE a harmadik és ne-gyedik szinten már eltérı részletezettségő bontást alkalmaz, az ISIC csoportjai és osztályai azonban – a korábban említett elveknek megfelelıen – a NACE-bıl összevonással mindig elıállíthatók.

165 A nemzetközi gyakorlatban a gazdasági tevékenység szempontjából a statisztikai egységek három típusát különböztetik meg. A gazdasági szervezet (enterprise) az a statisztikai egység, amely autonóm valamennyi termelési és pénzügyi döntésben; a tevékenységi egység (kind-of-activity unit) az a statisztikai egység, amely homogén a gazdasági tevékenység jellegét illetıen (de nem feltétlenül homogén a területi elhelyezés tekintetében); végül a telephely (local unit) homogén a területi elhelyezést illetıen.

166 A gazdasági szervezetek gazdálkodási forma szerinti osztályozását ld. A gazdasági szervezetek gazdálkodási forma szerinti osztályozása és tartalmi meghatározásuk. KSH, 1994. címő kiadványt.

A magyar statisztika saját osztályozási rendszerében hagyományait követve a gazda-sági ág (fıcsoport), ágazat (fıosztály), alágazat (csoport) és szakágazat (osztály) elnevezése-ket használja a hierarchiaszintek megkülönböztetésére.

IX.2.5 A besorolás általános alapszabályai

A statisztikai regiszterekben fel kell tüntetni a statisztikai egységek (gazdasági szervezet, te-lep) fontosabb tevékenységeit, és ki kell jelölni a fıtevékenységet szakágazati (négypozíciós) szinten.

A fıtevékenység megállapítása természetesen csak akkor jelent nehéz feladatot, ha a gazdasági egység egynél több tevékenységet végez, hiszen egyetlen tevékenység végzése érte-lemszerően egyben maga a fıtevékenység. Fıtevékenységnek kell minısíteni a gazdasági egység azon tevékenységét, amely valamely mutatószám alapján megelızi az összes többit.

Ennek érdekében el kell dönteni, hogy melyik legyen a kiválasztott mutatószám, továbbá a tevékenység súlyának meghatározásánál milyen értékhatárokat kell figyelembe venni.

A mutatószám kiválasztása: alapértelmezés szerint a hozzáadott érték. Amikor nincs mód a hozzáadott érték szakágazati szintő meghatározására, akkor vagy a kibocsátás vagy a ráfordítás valamely mérıszáma (bruttó kibocsátás vagy nettó árbevétel, illetve bér és kereseti adatok) alapján kell meghatározni a fıtevékenységet. A költségvetési szervezeteknél elsı sor-ban a ráfordítás, illetve a bruttó munkajövedelem alapján határozható meg a fıtevékenység.

A fentiekben leírt alapelvek minden gazdasági egység fıtevékenysége meghatározásá-ra nézve általánosan érvényesek. Vannak azonban olyan gazdasági egységek, amelyek terme-lésének jellegébıl adódóan nem lehet a különbözı tevékenységeket egyértelmően különvá-lasztani, holott a besoroláshoz erre szükség lenne. Ezekben az ágazati besorolhatóság szem-pontjából többféle (legalább kétféle), egymással összefüggı (párhuzamos vagy technológiai-lag sorrendbe állított, integrált) tevékenységet folytatnak.¹⁶⁷

167 Két ilyen esetet lehet megkülönböztetni: a vertikális és a horizontális integrációt. Az elıbbi akkor fordul elı, ha ugyanazon egységben a termelés különbözı szakaszait egymást követıen végzik, és ahol az egyik terme-lési folyamat kibocsátása egyúttal a következı inputjául szolgál; például a favágást a fafőrészeléssel; vagy az agyagbányászatot a téglagyártással; a mőszálgyártást a textilgyártással együtt folytatják. A második fajta in-tegráció azon egységekre jellemzı, ahol ugyanazon termelési tényezıket egyidejőleg különbözı tevékeny-ségekhez használják fel, és ezen tevékenységeket nem lehet az egyes egységekre szétválasztani; például pékáruk készítését kombinálják csokoládés cukrászsütemények elõállításával. Az integráció jellegétıl, a le-hetséges kapcsolódásoktól függetlenül itt is az általános szabály az érvényes.

A másodlagos tevékenység megállapításához a fıtevékenységen kívül az összesenbıl (100%-ból) szakágazati szinten a legnagyobb részarányt képviselı tevékenységet kell megje-lölni.

IX.2.6 Néhány példa speciális tevékenységekre vonatkozó sajátos besorolási szabályokra A mások által gyártott termékek, szolgáltatások saját vagy más nevében történı értékesítését – az ügynöki, közvetítıi tevékenységet – kereskedelmi áru esetén általános szabályként a Nagy- és kiskereskedelem ágba kell sorolni.

Az építmény mőködéséhez szükséges termék vagy eszköz üzembe helyezése vagy helyszíni összeszerelése az építıiparba tartozik. Az ipari berendezések, technológiai rendsze-rek helyszíni összeszerelése, üzembe helyezése ugyanabba a tevékenységi csoportba tartozik, mint a termék gyártása. A gépek, berendezések, felszerelések javítását, felújítását vagy nagy-javítását általában ugyanazon csoportba kell sorolni, ahová azok termelését.

IX.2.7 A TEÁOR’98 fıcsoportjai

A Mezıgazdaság, vadgazdálkodás, erdıgazdálkodás B Halászat

(C+D+E Ipar) C Bányászat D Feldolgozóipar

E Villamosenergia-, gáz-, gız-, és vízellátás F Építıipar

G Kereskedelem, javítás

H Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás I Szállítás, raktározás, posta és távközlés J Pénzügyi tevékenység

K Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás

L Közigazgatás, védelem; kötelezı társadalombiztosítás M Oktatás

N Egészségügyi, szociális ellátás

O Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás P Alkalmazottat foglalkoztató magánháztartás Q Területen kívüli szervezetek, testületek