Egy európai premier: az internetes népszámlás (e-cenzus) els ı

Az elektronikus adatgyőjtés gondolata elég korán felvetıdött a 2000. évi népszámlálással ösz-szefüggésben, ám a decentralizált svájci statisztikai rendszer miatt szinte lehetetlennek látszott az adatok hatékony kezelésének és a felvétel irányításának megvalósítása. Ezért kifejezetten az olyan tömeges rutinfeladatok megoldására, mint a címkezelés, adatbevitel és ellenırzés, Szolgáltató Központot kellett létrehozni, és talán ez billentette a mérleg nyelvét az internetes megoldás kipróbálása felé. Ugyanakkor világos volt – mégpedig részben a szervezési problé-mák, részben az internetes lefedettség akkori hiányossága miatt –, hogy ez az elektronikus adatbeviteli eljárás nem helyettesítheti, csupán kiegészítheti a postai ki- és visszaküldendı és kitöltendı kérdıíveket. A korlátozott lehetıség ellenére az e-cenzus ígéretes tervet jelentett, mindenek elıtt a népszámlálásról általánosan kialakult konzervatív kép megváltoztatására a legkorszerőbb kommunikációs eszközök alkalmazása révén. Ezzel együtt várható volt, hogy az internetes megoldás a PR és a reklám oldaláról is elınyös lesz a népszámlálás számára álta-lában. Bár a svájci népességnek kisebb része rendelkezett internetes hozzáféréssel, a potenciá-lis felhasználóktól már korábban is egyre többször érkezett igény az elektronikus kommuni-kációs lehetıségek alkalmazására. Ezeknek az elvárásoknak egyébként az elızetes értékelések szerint pozitív hatással kellett (volna) lenniük az elektronikus megoldás választására.

A Svájci Szövetségi Statisztikai Hivatal „e-cenzus” elnevezéssel olyan internetes al-kalmazást dolgozott ki, amely lehetıvé tette a népesség számottevı része számára, hogy kér-dıíveiket a hagyományos írásos kitöltés helyett elektronikus úton, az Internet segítségével töltsék ki és juttassák vissza. A neveket, címeket és a fı demográfiai adatokat a helyi nyilván-tartásokból vették, és központi adatbázisba másolták. Innen kérdıívekre nyomtatták, kiegészí-tették egyedi azonosítóval és egy internetes jelszóval, majd minden háztartásnak kipostázták.

Ugyanezeket az információkat egy speciális e-cenzus szerverre is átmásolták. A belépést kö-vetıen tehát az elektronikus megoldást választó személy a vonalon készen kapta saját fıbb

105 Haug, Werner: Population Censuses on the Internet. IUSSP General Population Conference 2001. Salvador de Bahia. http://www.iussp.org/Brazil2001/s00/S06_01_Haug.pdf

adatait, amelyeket helyben hagyhatott vagy módosíthatott, majd kitölthette a további kérdése-ket a háztartás minden tagjára vonatkozóan.

Mire számíthattak a statisztikusok?

− Az e-cenzus tesztelésével tapasztalatok szerzésére az új technológia alkalmazási lehetıségeirıl más statisztikai adatgyőjtések és e-kormányzati projektek esetében;

− mindenképpen gyorsabb eredményekre az idıigényes adatbeviteli és ellenırzési el-járások megtakarítása révén;

− jobb adatminıségre és megbízhatóbb információkra a felvétel folyamatos, interak-tív ellenırzése révén (a teljesség, elfogadhatóság és érvényesség online ellenı rzé-se, figyelmeztetések és javítási lehetıségek azonnali megjelenítése a képernyın, automatikus adattovábbítás);

− a nyomtatott kérdıívnél könnyebb, inkább felhasználóbarát kezelésre: nem szük-séges például a kérdéseket a kérdıív dimenziói által korlátozott helyre bezsúfolni;

lehetıség van interaktív adatszolgáltatói útmutatások, segítségek és magyarázatok beépítésére; az irreleváns kérdések automatikus kiszőrésére (például fizetett mun-kavégzés, amely a gyermekek esetében nem merülhet fel).

E kétségtelen elınyök mellett az e-cenzus új kihívásokat és megoldandó problémákat is felvetett:

− Ami a kérdések sorrendjét illeti, módszertani okokból nem lehetett túlságosan el-térni a nyomtatott kérdıívtıl. Ugyanakkor a számítógépes munka más konvenciók alapján történik, mint a kézi kitöltés, ezért megfelelı kompromisszumot kellett ta-lálni az „utánzás” és „újítás” között. Az eredeti kérdıív szerkezete, a háztartási és egyéni szint megkülönböztetése, valamint a kérdések megfogalmazása az e-cenzusnál is megmaradt. Az elektronikus kommunikáció sajátos eszközeinek (sző -rési struktúrák, valószerőségi ellenırzések, automatikus adattovábbítás stb.) alkal-mazhatóságát azonban minél teljesebben igyekeztek beépíteni.

− A kérdıívek azonosítását, a válaszok ellenırzését és a hagyományos kitöltéső ösz-szeírással való koordinációt illetıen is voltak megoldandó problémák. Az e-cenzust eleve csak azokon a településeken lehetett végrehajtani, amelyek a Szol-gáltató Központhoz kapcsolódtak, ugyanis csak így lehetett a belépéshez szükséges egyedi és biztonságos jelszavakat kiosztani, valamint a felvétel folyamatos

monito-rozását biztosítani. A háztartás összes kitöltött kérdıívét vagy postai úton, vagy In-terneten kellett visszajuttatni. Ennek ellenére ki kellett dolgozni a „duplikáták” (az elektronikusan és hagyományosan is kitöltött kérdıívek) kiszőrésére szolgáló el-lenırzési eljárást.

− A személyiségi jogok és az adatbiztonság terén kihívást jelentett a felhasználói azonosítók és jelszavak biztosítása minden háztartásra, valamint egy független, tőzfallal védett rendszer kialakítása.

− Az Internettel kapcsolatos követelmények és korlátok: az Internet még most is vi-szonylag instabil munkavégzési környezetet jelent, ezért intézkedni kellett, hogy amennyiben a kitöltési folyamat bármilyen okból megszakad, az adatok biztonság-gal és automatikusan mentıdjenek, majd késıbb ismét rendelkezésre álljanak a folytatáshoz.

A rendszer méretezésekor figyelembe kellett venni, hogy más adatgyőjtésekkel ellen-tétben a népszámlálásnak pontos viszonyítási, eszmei idıpontja van. Mivel a lakosság részé-rıl nagy érdeklıdés volt várható, a rendszert úgy kellett megtervezni, hogy megfeleljen rövid idıszakok csúcsterhelésének is, akár 30 ezer felhasználó egyidejő beléptetésével. A szoftvert úgy kellett kidolgozni, hogy az e-cenzust különbözı operációs és internetes rendszerek esetén is támogatni tudja.

Néhány statisztikai adat. Az e-cenzus 2000. november 27-én, tehát egy héttel a nép-számlálás eszmei idıpontja (december 5.) elıtt került a hálóra, és 2001. március 25-ig folya-matosan mőködött. Két kisebb hibától eltekintve – amelyeket az elsı napok hirtelen terhelése és a szerver még nem optimálisan beállított konfigurációja okozott – az e-cenzus kiegyensú-lyozottan, biztonsági problémák nélkül mőködött a négy hónapos aktív szakaszban. A vára-kozásnak megfelelıen az e-cenzus jelentıs érdeklıdést váltott ki a közvéleményben. A rend-szer mőködésének idıszakában csaknem 300 ezer látogatót regisztráltak, akik átlagosan 18 percet töltöttek a népszámlálási Web-oldalon. A látogatók 20 százaléka egyébként érdeklıdı

„turista” volt, egyszerően csak látni kívánta az e-cenzust, de nem akart így adatot szolgáltatni.

A látogatók további, mintegy 10 százaléka nem jutott át a belépési folyamaton: vagy nem volt erre jogosító jelszavuk, vagy pedig technikai problémájuk akadt a belépési procedúra során. A többi 70% eljutott az adatbevitel elkezdéséig, de aztán nem mindenkinek sikerült be is fejezni.

2001 márciusának végéig 121 ezer háztartásra és 281 ezer személyre vonatkozóan történt meg

sikeresen az internetes népszámlálási adatszolgáltatás, ami a népesség 4,2 százalékát jelentette – természetesen csak azon települések népességét számítva, amelyekben az e-cenzus egyálta-lán lehetséges volt. Az adatok egyebek közt arra utalnak, hogy jelentıs különbség van az In-terneten csupán információkat keresık és az összetettebb online mőveletekre is vállalkozók száma között. Az elektronikus adatbevitelt 14 ezer háztartás (kb. 30 ezer személlyel) nem tud-ta végigvinni. Az e-cenzus használatud-ta idıben egyenlıtlenül oszlott meg. A kérdıívek interne-tes kitöltése már a rendszer mőködésének elsı hetében, tehát a népszámlálás eszmei idı pont-ját megelızıen elkezdıdött, és rövid három hét alatt realizálódott a teljes e-cenzusban végül is megvalósult mennyiség közel 90 százaléka.

Ami az adatszolgáltatói visszajelzéseket illeti, természetesen érkeztek kifogások, de a dicsérı vélemények voltak nagy többségben. Meghökkentıen sok hívás érkezett a felhaszná-lók segítésére létrehozott forró drótra. Az elsı néhány napon felmerült és gyorsan kijavított üzemzavartól eltekintve inkább az derült ki, hogy a felhasználóknak legtöbbször az e-cenzustól függetlenül a számítógép és az Internet kezelésével voltak alapvetı nehézségeik.

Sokuknak a belépési fázis jelentette az akadályt, amely a maximális biztonság érdekében va-lóban elég bonyolult volt. Általában kedvezı megítélést kapott a felhasználói útmutató és a beépített logikai ellenırzı rendszer. Egyébként csaknem minden ilyen településen volt leg-alább egy háztartás, amely ezt a megoldást választotta. A népesség egészéhez viszonyítva mu-tatkoztak eltérések a társadalmi-demográfiai és társadalmi-gazdasági jellemzıket illetıen. Az átlagosnál magasabb volt a gazdaságilag aktív, fıként a középvezetıi posztokat betöltı sze-mélyek részvételi aránya is. Nık és idısebb személyek is nagy számban vettek részt az e-cenzusban, tehát nem és kor szerint nem mondható jelentısnek a „digitális megosztottság” a svájci társadalomban. A nagyközönség tudomásul vette, elfogadta az e-cenzust. Ráadásul az adatok elemzése az internetes eljárást a statisztikai minıség szempontjából kedvezınek talál-ta.

Szót kell azonban ejteni bizonyos kritikus pontokról is, elsısorban késıbbi e-kormányzati alkalmazások tervezése szempontjából. Az internetes alkalmazások beruházási és mőködtetési költségei meglehetısen magasak, különösen az e-cenzus esetében, ahol renge-teg idıt és munkát kellett a biztonságos mőködés és az adatvédelem biztosítására fordítani. A sikeres Internet alkalmazások új ötleteket is generálnak, ám figyelembe kell venni, hogy az elektronikus kommunikációs környezet rendkívül gyors változásai miatt a ma még új megol-dás hamarosan elavul. Az eszmei idıponttal végrehajtott felvételek (népszámlálások,

válasz-tások, szavazások) minden esetben felvetik azt a problémát, hogy rövid idı alatt hatalmas adatmennyiséggel kell megküzdeni. Az ilyen alkalmazások valószínőleg addig nem is lesznek költséghatékonyak, ameddig nem alakítanak ki a különbözı szolgáltatók által használható, ál-landó infrastruktúrát. Az Internet svájci elterjedtségéhez viszonyítva az e-cenzus alig több mint 4 százalékos visszaküldési aránya meglehetısen alacsonynak volt tekinthetı. Ugyanak-kor nem téveszthetı szem elıl, hogy az Internet használata hivatalos célokból még számos akadályba ütközik. Az internetes kommunikáció biztonságáról és stabilitásáról elterjedt fenn-tartások hozzáadódnak a számítógépes alkalmazások lakossági gyakorlata terén mutatkozó ál-talános hiányosságokhoz.¹⁰⁶ Ösztönzési szempontból nem beszélhetünk áttörésrıl, ugyanis az új lehetıség alig jelent érzékelhetı könnyebbséget alkalmazói számára a hagyományos mód-szerekkel szemben. Mivel a papírkérdıívet mindenképpen elküldték minden háztartásnak, so-kan nem tartották érdemesnek belebonyolódni a számítógépes procedúrába, sıt még telefon-költséget is vállalni az internetes adatküldés miatt. A jövıbeli alkalmazások érdekében fel kell mérni, hogyan lehet hatékonyabb ösztönzıket kialakítani az Internet használatához. Azzal mindenképpen számolni kell, hogy a hagyományos kommunikációs módok még jó ideig nél-külözhetetlenek maradnak.