Az interjúk tapasztalatai

Már a zeneiskola folyosóin való sétálás közben is pozitív benyomások érik az embert, nemcsak az épület hangulata miatt, hanem a vidáman siető diákok, mosolygó, beszélgető szülők és tanárok látványa miatt is. A zeneiskolai élet szerves része a zeneiskola épülete is, ahogyan ez a megkérdezettek válaszaiból kiderült. Az egész épületnek különleges, nyugodt hangulata van, ahová a szü-lők bátran elengedik a gyermekeiket. A folyosókon hallani lehet a minden teremből kiszűrődő dallamokat, amely kezdetben „nagyon furcsa érzés”, aztán hozzászokik az ember, és később már elengedhetetlen a különböző dallamok és hangszínek kavalkádjának zsongása a zeneiskolai léttől. A faliújságokon színes plakátok hirdetik a programokat, a falakon tablók, oklevelek és külön-böző fénykép-összeállítások árulkodnak a korábbi évek programjairól, ered-ményeiről.

A félig strukturált interjúk készítése során szintén ezt a nyitottságot, vi-dámságot és örömet tapasztaltam mind a tanárok, mind a diákok és szüleik részéről. Az alábbiakban egy összefoglalást közlünk minden kérdés kapcsán mindhárom csoport esetében.

A félig strukturált interjúk alapján a szülők és a zenetanárok véleménye megegyezett abban, hogy a zeneiskolai tanulmányok elkezdésének legfőbb oka az, hogy a zenetanulás által más területeken is fejlődnek a gyerekek. A

zenetanár-ok fontosnak tartják azt a személyes zenetanár-okot is, miszerint a szülő számára is so-kat jelentett a zenetanulás, és ezt a lehetőséget a gyermekének is szeretné biz-tosítani. Mind a tanárok, mind a szülők közül többen is említették, hogy a gyermekek saját kérésükre kerültek a zeneiskolába. Ezt a diákok is megerősí-tették. Egyikük megfogalmazása szerint: „Addig gyűrtem anyát, amíg el nem vitt”.

Ennek sokféle okát mesélték el, többen az óvodai hangszer- és nép-táncbemutató alkalmával kaptak kedvet, mások a nagyobb testvér példáját követték. Tehát az iskolaválasztás motivációinál meghatározó a saját elhatáro-zás, ami mögött azonban a család és a kortárs csoportok befolyása érzékelhető (vö. Gábor, 2012). Előfordult olyan eset is, hogy az édesanya néhányszor el-vitte kóruspróbára a gyereket és ott megtetszett neki a zongorakíséret, így a gyermek szeretett volna zongorázni tanulni. Néhányan a nagyszülők hang-szerét választották, tehát a példákból láthatjuk, hogy a hangszerválasztásban gyakran direkt vagy indirekt módon megjelenik a családi háttér.

A zeneiskolás órák hetente több alkalommal jelentenek rendszeres elfog-laltságot a diákok számára. A tanárok és a szülők szerint általában hetente kétszer, esetleg háromszor járnak a gyermekek zeneiskolába. A megkérdezett diákok inkább a heti három alkalomról számoltak be (szolfézs- és hangszeres óra hetente kétszer, a zenekar a harmadik alkalom). Egy-egy alkalommal akár két-három órát is eltöltenek az intézményben.

A zeneiskolai előrehaladásban kiemelten fontos, hogy mennyit gyakorol-nak a diákok. Mindhárom csoport véleménye megegyezett abban, hogy a gye-rekek (saját bevallásuk szerint is) nem gyakorolnak minden nap, leginkább a heti három-négyszeri gyakorlás jellemző. Egy-egy gyakorlás kb. 30–60 percet vesz igénybe. Persze mindez gyerekfüggő és néhányan minden nap gyakorol-nak, mások inkább csak az óra előtt, az átlag mégis a három-négyszeri gyakor-lás hetente.

Akik nem folytattak/folytatnak zeneiskolai tanulmányokat, gyakran el-csodálkoznak, hogy miért vállalják ezt a sok plusz tevékenységet a zeneiskolá-sok, hiszen nemcsak időt, hanem sok munkát is bele kell fektetni egy-egy pro-dukció gyakorlásába. A zeneiskolai tanulmányok nemcsak a gyermekeknek jelentenek elfoglaltságot és kihívást, hanem a szüleiknek is. Ugyanis a gyerme-kek általában általános iskolás korukban kezdik el a zenei tanulmányokat, ezért a szüleik elkísérik őket a zeneiskolába. Ez sokszor komoly logisztikai feladatot jelent a család számára, azaz hogy ki viszi, és ki hozza a gyereket az órákra és a fellépésekre. Az esettanulmány egyik célkitűzése annak a kideríté-se, hogy mi motiválja a szülőket és a gyerekeket egyaránt a zeneiskolai tanul-mányok folytatására.

Arra a kérdésre, hogy milyen pluszt ad a zeneiskola a zenei tanulmányok mel-lett, eltérő válaszokat kaptunk a tanárok, szülők és a gyermekek oldaláról. Ta-lán az életkor, a tapasztalat és érettebb gondolkodás az oka annak, hogy a tanárok, szülők illetve a gyerekek másképp vélekedtek erről a kérdésről. A tanárok és szülők esetében a gyermekek személyiségének kibontakozása került az első helyre. Emellett többen említették azt, hogy „a zeneiskolában jó társaság-ban vannak a gyerekek és értékrendet kapnak a zenetanulás által”. A zenetanárok kiemelték a „rendszerességre, a nyilvánosság előtti szereplésre, kiállásra nevelést, a helyes munkamódszerek tanítását” (rendkívül fontos a mai gyerekek számára az általá-nos és középiskolában is). Emellett „jó példát kívánnak mutatni az egymáshoz való viszonyulás, lelki hozzáállás és erényesség területén egyaránt”. A gyerekek első helyen a jobb iskolai teljesítményt emelték ki. Úgy érzik, hogy „jobban tudnak koncentrálni (matematika), meg tudják osztani a figyelmüket”, így sikeresebbek a tanulásban. A gyakorlás, a rendszeres zeneiskolai elfoglaltság rendszert visz az életükbe.

Számukra is kiemelkedő a jó társaság, ismerkedési lehetőség, a barátságok kialakulása, véleményük szerint „csak normális emberek járnak a zeneiskolába”. Az élményszerzés, a tanárokkal való közvetlenebb kapcsolat szintén fontos a gyerekek számára.

Észrevettük, hogy zeneiskolába szeretnek járni a gyerekek, az általános és középiskola esetében már nem ilyen egyértelmű a lelkesedés. Kíváncsiak voltunk, hogy miben más a zeneiskola az általános- és középiskolánál. Minden meg-kérdezett kiemelte, hogy személyesebb kapcsolat alakul ki a tanár és a diák között. A gyerekek úgy fogalmaztak, hogy „gyerek-felnőtt barátság” alakul ki. A másik nagyon jellegzetes momentum, hogy a zeneiskolában kötetlenebb a munka. A tanár csak arra az egy tanulóra figyel, a számára legmegfelelőbb tempóban haladnak. „Nincs számonkérés, nem kell mindig izgulni, hogy egyest kapok”

– állítják a diákok. Ez ebben a formában persze nem igaz, hiszen minden alka-lommal számon kér a tanár, amikor el kell játszani a darabot. Érdekes, hogy a zenetanulást mégsem tekintik tanulásnak. „Kikapcsolódás, ha ott vagyok. A zene segít, zenével tanulok, és ha zenét tanulok, az még jobb.” Az egyéni tanítás másik nagy előnye, hogy a gyerekek bármikor megszólalhatnak az órán, és ez nagy előny a másik két iskolatípussal szemben. Mivel a zeneiskola nem kötelező, a tanulók általában önként és örömmel járnak, és élvezik, hogy ők osztják be az óráikat (egy bizonyos határon belül). Minden diák megemlítette, hogy „oda nem járnak bunkó emberek”, és sokkal közelebbi kapcsolatot tudnak kialakítani a társaikkal a zeneiskolában. Az intézmény jellegéből fakadóan több közösségi

és kulturális program van a zeneiskolákban, ami az informális tanulás³ és szó-rakozás mellett lehetőséget ad a társak és a tanárok jobb megismerésére.

A zeneiskolai élmények nagy része a programokhoz kötődik. A szülők úgy látják, hogy a gyermekeik szeretik azt, amit csinálnak. Olyan gyerekekkel ba-rátkoznak és tanulnak együtt a zeneiskolában, akikkel hasonló az érdeklődési körük. „Nagyon szeretnek készülni a különböző rendezvényekre, mert szeretnek közösen zenélni, s az élményt átadni a közönségnek”. Zenei táborban vehetnek részt és szí-nes, színvonalas programok vannak egész évben. Szeretik az együttlétet, a közös zenélést és játékokat, a zenei témájú filmek nézését, a közös programo-kat. Sokat szerepelnek, sikerélményük van a színpadon, versenyeken vesznek részt, szép eredményeket érnek el. A gyerekek számára óriási élményeket je-lentenek ezek a zeneiskolai táborok, a zenekari próbák, versenyek, utazások.

„Felemelő élmény minden alkalommal a sikeres fellépések után érzett örömmámor, úgy érzem, mintha repülnék a föld fölött örömömben. Fantasztikus!” – nyilatkozza egyikük.

A zeneiskolai programok mindig előkelő helyet foglalnak el a családi program szervezésekor, hiszen a családok többsége a saját gyermeke produkciójára ellátogat, így közösen élik át a zene nyújtotta élményt.

A beszélgetésekből az is kiderült, hogy a zeneiskolás gyermekek általá-ban jobban teljesítenek az általános vagy középiskolában. Azt is megkérdeztük, mennyire szembetűnő ez a változás a zeneiskolás gyerekek munkájában. Erre a kérdésre vegyes válaszok érkeztek. A tanárok és szülők közt egyaránt volt olyan, aki szerint érezhető változás, mások szerint nem. A későbbi kutatások során érdemes az általános és középiskolai tanárok véleményét kikérni erről:

ők tapasztalnak-e különbséget a zeneiskolás és a nem zeneiskolás tanítványok teljesítménye között. A zenetanárok véleménye szerint: „a zenetanulás memória-fejlesztő hatása miatt gyorsabban tanulnak a gyerekek és hamarabb tanulnak nyelveket is, hiszen a hangszer tanulásakor mindkét agyféltekét használják, ugyanúgy, mint a nyelvta-nulásnál”. Jobban be tudják osztani az idejüket, több dologra tudnak figyelni, hamarabb, és hatásosabban tanulnak meg dolgokat az iskolában. Sokkal kon-centráltabb lesz a figyelme a gyermekeknek. A gyerekek konkrétumokat nehe-zen tudtak kiemelni. Természetesen az ének-nehe-zene és a testnevelésórákon élve-zett előnyökről be tudtak számolni, illetve a jobb logikát és a matematikában

3 Az informális tanulás minden esetben önálló elhatározásból történő tanulást jelent. Ennek egy része direkt módon, tervszerűen zajlik, amikor egy személy zenei műveltségét szeretné bővíteni, és ennek érdekében látogat zenei programokat. Ezt nevezzük autonóm tanulásnak (Juhász & Forray, 2008). Az informális tanulás más része azonban olyan, sokszor teljesen észrevétlen, spontán, mindennapos tevékenység, amelynek elsődleges célja nem a tanulás, vagy önmagunk képzése, de amely során mégis sok olyan ismeretet szerezhetünk, amelyek akár a munkaerő-piaci esélyeinket is javíthatják.

való sikereket emelték ki konkrétan. Érdemes visszatérni arra a kérdésre, hogy milyen pluszt ad a zenetanulás. Itt az első reakciójuk az volt, hogy jobb az iskolai teljesítményük. Úgy érzik, hogy jobban tudnak koncentrálni (matema-tika), meg tudják osztani a figyelmüket, így sikeresebbek a tanulásban. Ez azt mutatja, hogy tantárgyakra lebontva nem könnyű nekik megfogni a zenetanu-lás jótékony hatását, de az összkép mindenképpen pozitív elmozduzenetanu-lást mutat.

A szülők és a tanárok egyaránt megfogalmazták, hogy a zeneiskolában jó társaságban vannak a gyerekek, a diákok még konkrétabban kimondták, hogy „csak normális emberek járnak a zeneiskolába”. Ezért érdemes körüljárni, hogy tényleg változik-e a zeneiskolás gyerekek viselkedése. Ez teljesen gyerekfüggő a tanárok és a szülők véleménye szerint. Van, akinél nagyon látványos a változás és van, akinél alig vagy egyáltalán nem. Az interjúalanyok nagyobb része mégis változásról számol be. „Az emberi-lelki oldal pozitív változását tapasztalhatjuk a zenész gyerekeknél. Nyitottabbak az idegen emberek és gyerekek felé, jobban oldanak meg hirtelen fellépő problémát, találékonyabbak. Az érdekes, játékos órán sokkal felszabadul-tabbak a gyerekek”. A zenetanulás során a gyerekek és a fiatalok egy közös alko-tói folyamat közepette találkoznak egymással és másokkal. „Meg kell tanulniuk hallgatni, egymásra figyelni, egymáshoz alkalmazkodni. Ez figyelemmegosztásra, koncent-rálásra nevel”. A hangversenyeken elért sikerek fejlesztik a belső tartásukat, önbizalmukat. A zenekari és kamarazenei foglalkozások közösségformáló, szabálytudatot erősítő hatásúak. A hangszertanulás mellett a gyerekek megta-nulnak színpadon, közönség előtt viselkedni és szerepelni. A diákok vélemé-nye szerint jobban figyelnek, megtanulják a rendet, fegyelmezettebbek. Kultu-ráltabban viselkednek, közvetlenek, kedvesek a zenész gyerekek. „Mindenki meg van nevelve, olyan, mint egy kis család”. Nyitottabbak, tudatosabbak, kitartób-bak, más a hozzáállásuk a dolgokhoz.

4. Összegzés

Összességében megállapíthatjuk, hogy sok tényezőből tevődik össze, miért vállalják a szülők és a gyermekek a plusz elfoglaltságokat és a terheket. A tu-dományosan is bizonyított és személyesen tapasztalt pozitív hatások mellett, a jó társaság, a közösségi élmény, a jó hangulat, az együtt zenélés élménye, a sokszínű programok, amelyek motiválják a szülőket és gyermekeket egyaránt.

Talán ezért is tapasztaljuk, hogy „miközben a közoktatás hagyományos színterein a zene térvesztése játszódott le, ennek az intézménytípusnak a látogatottsága radikálisan nőtt. A viszonylagos függetlenség (...), a belső értékrend, a „zenével átitatott” légkör kellően vonzó, élményszerű körülményeket kínál a gyerekeknek” (Gönczy, 2009, p. 179). Az interjúkból az is kiderült, hogy a gyermekek nagyon szeretnek zeneiskolába

járni, akikben viszont nincs meg a kitartás, a szorgalom, az elkötelezettség, azok a gyermekek elmaradnak a zeneiskolából.

Felhasznált irodalom

Barkóczi I. & Pléh Cs. (1977). Kodály zenei nevelési módszerének pszichológiai hatásvizsgálata Kecskemét: Kodály Intézet.

Bocsi V., Karasszon D. & Pusztai G. (2012). Zeneértő hallgatók a felsőoktatásban.

Mediárium, 6(1-2), 33–49.

Csoma Gy. (2002a). Formális felnőttoktatás. In Benedek A., Csoma Gy. & Harangi L. (szerk.), Felnőttoktatási és -képzési lexikon (p. 218). Budapest: Magyar Pedagógiai Társaság – OKI Kiadó – Szaktudás Kiadó Ház.

Csoma Gy. (2002b). Nem-formális felnőttoktatás. In Benedek A., Csoma Gy. &

Harangi L. (szerk.), Felnőttoktatási és -képzési lexikon (p. 395). Budapest: Magyar Peda-gógiai Társaság – OKI Kiadó – Szaktudás Kiadó Ház.

Gábor K. (2012). Válogatott ifjúságszociológiai tanulmányok. Szeged: Belvedere Meridionale.

Gönczy L. (2009). Kodály-koncepció: A megértés és alkalmazás nehézségei Magya-rországon. Magyar Pedagógia, 109(2), 169–185.

Janurik M. (2008). A zenei képességek szerepe az olvasás elsajátításában. Magyar Peda-gógia, 108(4), 289–317.

Joó A. & Dr. Nagy A. (2002). Püspökladányi Kalauz. Püspökladány: Püspökladány Város Önkormányzata Kiadó.

Juhász E. & Forray R. K. (2008). Az autonóm tanulás és az oktatás rendszere. Új Pedagógiai Szemle, 58(3), 62–68.

Kokas K. (1972). Képességfejlesztés zenei neveléssel. Budapest: Zeneműkiadó.

Kozma T. (1984). A nevelésszociológia alapjai. Budapest: Tankönyvkiadó.

Laczó Z. (2002). Lélektan, zenepedagógia és társadalom. Parlando, 44(3).