A kutatás eredményei

A minta jellemzésekor először a sportolási gyakoriságot vizsgáltuk meg (1.

ábra). Megfigyelhető, hogy a válaszadók között 37,2% legalább hetente

1 https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/oktat/oktatas1112.pdf alapján

romszor sportol. A hetente legalább kétszer sportolók aránya is igen magas, 59,6%. A fiúknak 48,5%-a sportol legalább heti három alkalommal, míg a lányoknál ez az arány csak 26,6%. A nemek tekintetében lényegesebb eltérés a legalább hetente háromszor sportolok kategóriában található, hisz közülük a lányok 31,5%-a, a fiúk 68,5%-a sportol ilyen rendszerességgel. Megállapítható, hogy szignifikáns az eltérés a fiúk és lányok tekintetében a sportolás gyakori-ságát illetően (p=0,000)², ez hasonlóságot mutat Ács, Borsos és Rétsági (2011) kutatásaival is.

1. ábra. Sportolási gyakoriság megoszlása nemenként (%)

Forrás: saját kutatás (N=568) A gyerekek évfolyam szerinti és a szülők iskolai végzettsége alapján történő besorolásnál szignifikáns eltérést nem tapasztaltunk a sportolási gyakoriság esetében, ellentétben Ács, Borsos és Rétsági 2011-es kutatásával, akik szignifi-káns eredményt kaptak a diákok sportolási gyakorisága és a szülők iskolai vég-zettsége között.

Első hipotézisünk vizsgálatakor azt elemeztük, hogy a szülők sportolási szokásai befolyásolják-e a gyerekek sportolásának gyakoriságát (2. ábra). A kapott eredmények azt mutatják, hogy azoknál a gyerekeknél, ahol az apa soha nem sportolt, ott a gyerekek 40,3%-a sem sportol, és a gyerekeik közül csak 9,7% sportol rendszeresen (heti háromszor). Ahol az apa rendszeresen spor-tol, ott a gyerekek 50,9%-a is hetente legalább háromszor sporspor-tol, és csak 17,6%-a nem sportol egyáltalán.

2 Pearson Chi négyzet

2. ábra. A szülők sportolási szokásának és a tanulók sportolási gyakoriságának össze-függése (%)

Forrás: saját kutatás (N=557) Kijelenthető, hogy azok a tanulók, akiknek az apjuk nem sportol, azok nagy valószínűséggel nem fognak sportolni, vagy csak hetente 1–2 alkalommal (90,3%). Az anya sportolási szokásainál is megfigyelhető, ahol az anya soha nem sportolt, azoknak a diákoknak a 21,3%-a sem sportol, és a további 46,8%-a is csak hetente 1–2 alkalommal. A rendszeresen sportoló anyák gyermekeinek 59,6%-a, a gyakran sportoló anyák gyermekeinek 60,5%-a lega-lább hetente háromszor sportol.

Az összefüggés a szülők és a diákok sportolási aktivitása között Chi négyzet próbával vizsgálható, amely azonban mindkét szülő esetében szignifi-káns (p_apa=0,000 és p_anya=0,047), vagyis a szülők sportolási szokása befolyásol-ja gyermekük sportolási gyakoriságát. Hipotézisünk ezen eredmények alapján beigazolódott.

5. Összefoglalás

Tanulmányunk elméleti fejezetében több kutatás megismerése alapján állapí-tottuk meg, hogy a magyarok keveset sportolnak (az európai országokhoz képest is hátrányban vagyunk), a rendszeres testmozgás csak kevesek életében van jelen annak ellenére, hogy a mozgásnak számtalan jótékony hatása van.

Ezért kiemelten fontos lenne a fiatalok körében az aktív testmozgás (ahol a fentiekhez képest még jelen van a rendszeres mozgás), s annak népszerűsítése az elektronikus médiában, hiszen a szabadidős tevékenységek közül ez az egyik legkedveltebb időtöltés.

Kutatásunkban a sportolási szokásokat vizsgáltuk a sportolási gyakori-ság és a nemek tekintetében. Megfigyelhető, hogy a válaszadók között 37,2%

az, aki legalább hetente háromszor sportol. A nemek tekintetében lényegesebb eltérés a „legalább hetente háromszor sportolok” kategóriában található. Nem meglepő eredmény, amely a korábbi kutatási eredményeket is alátámasztja (Ács, Borsos & Rétsági, 2011), hogy a fiúk több mint kétszer annyian sportol-nak, mint a lányok. A szülők sportolási aktivitása is hatást gyakorol a gyerekek sportolási gyakoriságára. Az összefüggést Chi négyzet próbával vizsgáltuk, amely mindkét szülő esetében szignifikáns, vagyis a szülők sportolási szokása befolyásolja, hogy testnevelésórán kívül mennyit sportolnak.

Felhasznált irodalom

Ács P., Borsos A. & Rétsági E. (2011). Gyorsjelentés a magyar társadalom életminőségét befolyásoló fizikai aktivitással kapcsolatos attitűdjeiről. Budapest: Magyar Sporttudományi Füzetek.

Baker, Ch. W., Little D. T. & Brownell D. K. (2003). Predicting adolescenteating and activity behaviors: the role of social norms and personal agency. Health Psychology, 22, 189–198.

Bognár J., Tóth L., Baumgartner E. & Salvara M. I. (2005). Tanulás, célok és testne-velés: Előtanulmány az általános iskola felől. In IV. Országos Sporttudományi Kongresszus Tanulmánykötet II. 29–34.

Deninger, D. (2012). SportsonTelevision. The how and whybehindwhatyousee. New York:

Routledge.

Fintor G. & Szabó J. (2012). A televíziós sportműsorok hatása az egyes társadalmi rétegekre. Zempléni Múzsa, 12(1), 23–30.

Földesiné Sz. Gy. (2008). Sportfogyasztás, mint a kulturális fogyasztás válfajai. In Földesiné Sz. Gy., Gál A. & Dóczi T., Társadalmi riport a sportról (pp. 41–89). Buda-pest: Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság és a Magyar Sporttudo-mányi Társaság.

Gál A. (2008). A magyar lakosság egészségtudatossága és szabadidő-sportolási szoká-sai. In Földesiné Sz. Gy., Gál A. & Dóczi T. (2008). Társadalmi riport a sportról. (pp. 9–

39). Budapest: Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság és a Magyar Sporttudományi Társaság.

Héjjas B. (2006). Korunk civilizációja:A posztmodern embertípus megalkotása. Tár-sadalomkutatás, 24, 261–283. DOI 10.1556/Tarskut.24.2006.2.5

Jákó P. (1994). A magyar lakosság fizikai aktivitásának jelenlegi helyzete. Sportorvosi Szemle, 35, 133–139.

Juhász E. & Forray R. K. (2008). Az autonóm tanulás és az oktatás rendszere. Új Pedagógiai Szemle, 58(3), 62–68.

Kósa É. (2006). A média hatása az egészségre. In Barabás K. (szerk.), Egészségfejlesztés Alapismeretek pedagógusok számára (pp. 233–240). Budapest: Medicina Könyvkiadó.

Kovács Á. & Velenczei A. (2007). A sport presztízse. In Szatmári Z. (szerk.), Sport, életmód, egészség (pp. 627–629). Budapest: Akadémia Kiadó.

Kozma T. (2001). Bevezetés a nevelésszociológia alapjaiba. Budapest: Nemzeti Tankönyv-kiadó.

Neulineger Á. (2007). Társas környezet és sportfogyasztás. Budapest. PhD értekezés, Corvinus Egyetem, Gazdálkodástani Doktori Iskola, Marketingkutatás és Fogyasztói Magatartás Tanszék.

Pápai J. & Szabó T. (2003). Tornász gyermekek sportágválasztását befolyásoló ténye-zők. Kalokagathia, 41(1), 18–32.

Perényi Sz. (2011). Sportolási esélyek és változástrendek. In Bauer B. & Szabó A.

(szerk.), Arctalan(?) nemzedék (pp. 159–184). Szeged: Belvedere Meridionale Kiadó.

Pikó B. & Keresztes N. (2007). Sport, lélek, egészség. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Pluhár Zs., Keresztes N. & Pikó B. (2003). „Ép testben ép lélek” – Középiskolások értékrendje fizikai aktivitásuk tükrében. Magyar Sporttudományi Szemle, 4(2), 29–33.

Pusztai G. (2009). A társadalmi tőke és az iskola. Budapest: Új Mandátum.

Tari-Keresztes N. (2009). Fiatalok szabadidős fizikai aktivitásának magatartástudományi vizsgálata. Semmelweis EgyetemMentális Egészségtudományok Doktori Iskola, Maga-tartástudományi Program. Doktori értekezés.

Trzaskoma-Bicsérdy G. (2007). A sportági eredményesség néhány meghatározó tényezőjének vizsgálata birkózásban. Budapest: Semmelweis Egyetem Nevelés-és Sporttudományi Doktori Iskola, Sport, Nevelés és Társadalomtudományi Program.

Dokumentumok

Európai Sport Charta És A Sport Etikai Kódexe(2001).http://www.europatanacs.

hu/pdf/CM_Rec(1992)14.pdf

Oktatási adatok, Központi Statisztikai Hivatal (2011/2012):

https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/oktat/oktatas1112.pdf