Az integrált jöv Ę kutatás értelmezése

Vajon a kihívásokra reflektáló paradigmafejlesztés eredményezhet-e integrált jövĘkutatást?

Új paradigmafejlesztéssel lehet integrálni a jövĘkutatást akkor, ha a jelenlegi paradigmaverseny nem kívánatos hatásait úgy küszöböljük ki, hogy az egymást kiegészítĘ és egymással összekapcsolandó új tudást termelĘ vonalak mentén fejlesztjük ki az új paradigmákat. Ezek a tudástermelĘ vonalak a jelenlegi két, elvileg egymást kiegészítĘ paradigma rekombinálásával kialakíthatóak. Az új tudományos tudást termelĘ vonalak az elméleti jövĘkutatás és a gyakorlati jövĘkutatás lehetnek.

Az elméleti jövĘkutatás jövĘelméleti-módszertani ismereteket és a koevolúciós mintázatokra és változásukra, a társadalmi jövĘformáló gondolatok és tevékenységek általi változtathatóságukra vonatkozó tudományos tudásokat és hipotéziseket termel. A gyakorlati jövĘkutatás viszont arra a tudástermelĘ folyamatra vonatkozó tudásokat termeli, ahogyan a konkrét téridĘben az elĘrejelzések/foresightok készülnek, illetve kell azokat készíteni. MindkettĘ sajátos tudományos – ún. poszt-normál tudományos – tudást termel, amelynek sajátossága a reflexivitás. A reflexivitás a megismerési folyamatnak az új társadalmi szükségletekre reagálással összekapcsolt megvalósítása. Ez a folyamat akkor

lehet hatékony, ha témaköreire vonatkozóan önállósodik, és ugyanakkor folyamatosan kapcsolatban is áll a többi új jövĘtudást termelĘ vonallal. Ily módon az integrált jövĘkutatás a jövĘkutatáson belüli differenciálódás – egyes tudástermelĘ vonalak önállósodása – és az integrálódás – a tudástermelĘ vonalak egymás között kapcsolatának paradigmatikus kiépítése – folyamatainak eredménye. Paradigmatikusan viszont az integrált jövĘkutatás a jövĘkutatás tudományán belüli, alapvetĘen a paradigmák rekombinálásával végbemenĘ új egységet teremtĘ folyamatként értelmezhetĘ.

A jövĘkutatás tudományán belüli, differenciálódáson alapuló integrálódásának együtt kell járnia a jövĘkutatási praxisnak a társadalmi gyakorlatban megvalósuló folyamatos és markáns jelenlétével. A jövĘkutatás praxisa azt a feltevést jeleníti meg, hogy ha a jövĘkutatás tudománya elméleti-módszertani és elĘrejelzés-/foresight-készítési ismereteket egyaránt képes termelni, akkor szakmásodhat a tudományos alapú elĘrejelzések/foresightok készítése, és beindulhat a jövĘkutató szakemberek rendszeres képzése. Ugyanakkor, az önálló szakmává vált jövĘkutatási praxis további tudományos vizsgálat tárgyává tehetĘ, és gyakorlati tapasztalatokkal, újításokkal járulhat hozzá mind az elméleti, mind a gyakorlati jövĘkutatás fejlĘdéséhez. A jövĘkutatási praxis a három paradigmához eddig szorosan hozzátartozó gyakorlati elĘrejelzési/foresight tevékenységekbĘl fejleszthetĘ ki, illetve azokból önállósodhat. A jelzett differenciálódási és integrálódási folyamatok révén alakulhat ki az integrált jövĘkutatás mint a jövĘkutatás integrált tudományának és társadalmi praxisának interakciós hálózata. (Lásd a 6. ábrát!) 6. ábra: Az integrált jövĘkutatás értelmezése

Elméleti jövĘkutatás Gyakorlati jövĘkutatás

A jövĘkutatás praxisa

A jövĘkutatási praxis önállósodása azt is feltételezi, hogy a jövĘkutatás tudományát mĦvelĘkön kívül vannak olyan jövĘkutatók, akik majd szakmaként foglalkoznak elĘrejelzések/foresightok készítésével. A feltételezés nem irreális, hiszen máris oly mértékben elterjedt tevékenységgé vált a jövĘvel foglalkozás a legkülönbözĘbb intézményeknél, hogy a tanácsadó, segítĘ jövĘkutatási tevékenység önálló vállalkozássá, a foresight menedzser pedig önálló munkakörré, munkahelyi beosztássá is vált a világ sok országában. Ha a jövĘkutatás tudománya az integrált jövĘkutatás felé fejlĘdik, akkor ez az integrált jövĘkutatás megújító hatást tud kifejteni a gyakorlatban széles körben folyó elĘrejelzési/foresight tevékenységekre, és azokból meríteni is tud elméleti és módszertani témaköreinek fejlesztéséhez. Az integrált jövĘkutatás mĦvelésével lehet biztosítani a felkészült oktatókat, és megteremteni azt a korszerĦ tudásbázist és szakmai követelményrendszert, amelyek alapján elméletileg megalapozott és gyakorlatorientált jövĘkutató szakemberképzés folytatható.

Paradigmatikusan az integrált jövĘkutatás tudománya olyan két vagy több paradigmás tudomány, amelynek paradigmái egymást kiegészítĘ jellegĦek, és a paradigmák csak egymással összefüggésben lehetnek teljesek és reflektálók a társadalom új igényeire. Az integrált jövĘkutatás nem szünteti meg a versenyt, hanem azt az egyes paradigmákon belülre helyezi át. Az integrált jövĘkutatás nem lehet egyparadigmás tudomány, mert akkor nincs mit integrálnia. Nem lehet paradigmamentes tudomány sem, mert akkor mĦvelésének nincsenek közös szabályai, és ismeretei sem integrálhatók. Az integrált jövĘkutatás nem lezárása a jövĘkutatás fejlĘdésének, hanem annak csak egy lehetséges és több szempontból kívánatos újabb szakasza, amely tovább bĘvíti és korszerĦsíti a jövĘkutatás feladatmegoldó kapacitását.

Az integrált jövĘkutatás kialakulása teremti meg annak a lehetĘségét, hogy a társadalmi gyakorlatban létezĘ és kutatható tárgya legyen a jövĘkutatásnak. Minthogy ennek a kutatási tárgynak része lesz a jövĘkutatás tudományának gyakorlata is, ezért a társadalmi jövĘformáló gyakorlat kutatásának keretébe helyezve folyhat a jövĘkutatás önmagára reflektálása. A paradigmakészlet fejlesztésével és bĘvítésével a kialakuló integrált jövĘkutatás a jövĘkutatás variációs-szelekciós tudományfejlĘdési pályára állását teszi lehetĘvé.

Slaughter 2004-ben felvetett gondolata, miszerint a jövĘkutatókat megosztó versenyt integrációval kell megszüntetni (Slaughter, 2004), az itt kifejtett integrált jövĘkutatás értelmezésben is megtalálható. 2008-ban viszont Slaughter már csak a kritikai paradigma mentén gondolkodik tovább, mintha ez a paradigma már megnyerte volna a paradigmaversenyt. A tudásintegrációt a tudományos és a nem tudományos jövĘgondolatok transzcendentálásával és transzcendentális meditációval gondolja megoldhatónak (Slaughter, 2008). Úgy gondolom, hogy ez a fajta tudásintegráció nem tartozik a jövĘkutatás mint tudomány feladatai közé. A jövĘkutatás praxisa viszont dolgozik az aktorok nem tudományos jövĘgondolataival, félelmeivel, hiedelmeivel, reményeivel stb. is. A lehetĘségelemzés is számol az egyik paradigma gyĘzelmével a második fejlĘdési útban, viszont azt nem tartja kielégítĘ megoldásnak a jövĘkutatás feladatmegoldó kapacitásának csökkenése miatt.

Voros szerint a jövĘkutatást akkor lehetne integrálni, ha paradigmája egy olyan metaparadigma lenne, amely szabadon lebeg a paradigmák fölött (Voros, 2008). EbbĘl a metaparadigmából a jövĘkutatók tetszésük szerint válogathatnának aszerint, hogy mit akarnak vizsgálni, milyen céllal és milyen kontextusokban. Ilyen paradigma nincs, ezért Voros azt javasolja, hogy a jövĘkutatók használják fel grasp-elésre a társadalomtudományi paradigmák tárházát. A gondolat két szempontból is figyelemre méltó: 1. Ha integráló, vagy integrált lesz a jövĘkutatás, akkor sem tekinthetünk el a paradigmáktól. 2. Voros is szükségesnek tartja a kilépést a terméketlen paradigmaversenybĘl. ÉsszerĦ az, hogy a kilépést semleges területen javasolja megoldani. Ez a mĦködési mód azonban nem jellemzĘ a jelenlegi jövĘkutatásra, mert a jövĘkutatók a grasp-elést is a paradigmaversenyhez használják fel, továbbá a jövĘkutatók igényt tartanak a jövĘkutatás mĦvelésének valamilyen standard szakmai követelményére is. Javaslata nem ésszerĦ abból a szempontból, hogy veszni hagyná a paradigmák mentén folyó sokéves munka tudományos és szakmai tapasztalatait, a jövĘkutatás felhalmozott tudásbázisát, és újrakezdést javasol. A jövĘkutatási paradigmák komplex metaelemzése és a paradigmadinamika jövĘbeni lehetĘségterének elemzése azt támasztja alá, hogy a jövĘkutatás képes az önfejlĘdésre, és az integrált jövĘkutatás paradigmáinak paradigmafejlesztéssel történĘ kifejlesztésére. Ezzel együtt élhet az integrálódó jövĘkutatás a grasp-eléssel is mint az interdiszciplinaritás egyik formájával.