Az új paradigmák alternativitása és versenye

Minthogy a jövĘkutatás két új paradigmája egyidejĦleg formálódik és mĦködik, továbbá kiinduló feltételezéseik és problémáik közösek, de azokra másként reagálnak, és más-más válaszadási módokat alakítanak ki, ezért az evolúciós és a kritikai paradigma alternatív és egymással versengĘ paradigmákat is képviselnek a kortárs jövĘkutatáson belül. Ezt az állítást a két új paradigma összehasonlító elemzésével támasztom alá.

Mindkét új paradigma világ- és jövĘfelfogása, a jövĘkutató helyzete és feladatai, valamint a jövĘkutatás társadalmi hasznossága tekintetében lényegében azonos álláspontot alakított ki. Mindkét paradigma új álláspontot alakított ki a jövĘrĘl annak alapján, hogy felfogásukban a jövĘ emberhez, kultúrához és társadalomhoz kötĘdik. A jövĘt a társadalmi aktorok konstruálják és formálják. A jelenben létezĘ jövĘ a fontos, mert a jövĘgondolatok a társadalmi aktorok cselekvésének iránytĦi. A jövĘ evolúciós értelemben nyitott és a jövĘgondolatok továbbfejleszthetĘk, átalakíthatók. A jövĘkutató résztvevĘ megfigyelĘként tanulmányozhatja a jövĘgondolatokat és segítheti a társadalmi aktorok jövĘgondolatainak formálódását és fejlĘdését.

Ha a világ- és jövĘfelfogásban, a jövĘkutató kutatásban elfoglalt helyzetében és a jövĘkutatás társadalmi szerepében megegyeznek a jövĘkutatók, akkor akár egy új paradigma is kialakulhatott volna. Annak oka, hogy nem ez történt az, hogy a paradigmamátrix többi összetevĘjére – a kutatási célra, feladatra és módszertanra – lényegesen eltérĘ választ dolgoztak ki a jövĘkutatók. Az eltérĘ válaszok a jövĘkutatási tevékenység végzésére vonatkoznak, ezért a két új paradigma egy kutatási feladategyüttes alternatív megoldásnak tekinthetĘ.

Ha a jövĘkutatási tevékenység végzésének eltérĘ felfogása mögé is akarunk látni, akkor a világ- és jövĘfelfogásban, a jövĘkutató helyzetének és feladatainak, valamint a jövĘkutatás társadalmi hasznosságának megítélésében megtalálható kis eltéréseket is sorra kell venni.

Igaz, hogy mindkét paradigma a jelenben létezĘ jövĘ felfedezéseként jött létre, de az evolúciós paradigma amellett tud a valós idejĦ idĘdimenziókról és a megvalósult jövĘrĘl is. A társadalmi valóság evolúciós mintázatainak tanulmányozásában és a lehetséges jövĘk

bemutatásában fel is használja a múlt, a jelen és a jövĘ komplex dinamikája egymásba átmenetelét és átalakíthatóságát. A kritikai paradigma ezzel szemben az idĘ komplex dinamikáját olyan adottságnak tekinti, amellyel az emberi elĘrelátás, a foresight eleve rendelkezik. A kritikai paradigma ezért nem a komplex dinamikát tanulmányozza, hanem az emberi elĘrelátást és annak javíthatóságát. EbbĘl következik az a módszertani különbség a két paradigma között, hogy amíg az evolúciós paradigma az evolúciós mintázatokat kognitív interpretációként fogja fel, addig a kritikai paradigma az emberi elĘrelátást általánosan értelmezett humán interpretációként, amelyet a jövĘhöz fĦzĘdĘ akarat és érzelmek is áthatnak.

Mindkét paradigmában meghatározó szerepet tölt be az ember, a szubjektum mint a társadalom aktora. Az evolúciós paradigmában az ember mint a fejlĘdĘ társadalmi-kulturális komplexitások egyik komponense tölt be fontos szerepet. Amikor azok evolúciós mozgását tanulmányozza az evolúciós jövĘkutató, akkor az ember és társadalmi intézményeinek értékeirĘl, céljairól és tevékenységérĘl, valamint azok változásáról is szerez ismereteket. Ezért fontosak a társadalmi periféria új értékei és céljai, vagy a lokálisan megjelenĘ új érték- és szükségletcsírák, vagy az értelmiség új értékeket termelĘ tevékenysége. Ezek az ismeretek részét képezik a változásban levĘ társadalmi valóság kognitív feltérképezésének. A kritikai paradigma ezzel szemben csak az egyén és csoportjainak jövĘhöz való viszonyát és jövĘfelfogását, valamint annak közös tanulási folyamatban történĘ fejlesztését tekinti feladatának. Ehhez természetesen más módszertan szükséges, mint a mintázatok tanulmányozásához. Az evolúciós paradigma is fontosnak tartja a társadalmi aktorok jövĘgondolatait és azok fejlĘdését, de ahhoz csak hozzájárulhat az evolúciós jövĘkutatás az evolúciós mintázatok megmutatásával, és a majd következĘ kutatási szakaszban is segíthet a konkrét téridĘben és aktorokkal megvalósítandó jövĘelképzelések formálásában.

Abból, hogy a két paradigmában az ember eltérĘ helyzetben van, az is következik, hogy a két paradigma némileg eltérĘen fogja fel a társadalom mĦködését, pontosabban a társadalmi demokráciát és a jövĘkutató feladatát, társadalmi funkcióját. Az evolúciós paradigma közvetett demokráciában gondolkodik, mert az intézményesült tudásra, ismeretekre és jövĘelképzelésekre összpontosítja figyelmét annak érdekében, hogy a jövĘkutató meg tudja mutatni a különféle lehetséges jövĘket. Ezzel szemben a kritikai paradigma a részvételi demokráciát, illetve az egyén tudatos jövĘépítĘ tevékenységét

elĘfeltételezve foglalkozik az elĘrelátásokkal, a jövĘre vonatkozó elvárásokkal és azok fejlesztésével. Az evolúciós jövĘkutató tevékenységével is egyfajta intézményesült, a tudományos vizsgálatokkal megalapozott jövĘtudást képviseli. A kritikai jövĘkutató viszont inkább a különféle elĘrelátások, várakozások és anticipációk kialakításának facilitátora. A társadalmi aktorok jövĘfelfogásának feltárását és kritikáját facilitátori tevékenységének alárendelten végzi. Az evolúciós paradigma is számol azonban a felelĘs részvételi demokráciával, de csak úgy, mint ami a konkrét idĘ és lokalitás szintjén kívánatos. A kritikai paradigma viszont azt hangsúlyozza, hogy az embereknek, a társadalmi aktoroknak, csoportoknak önállóan és felelĘsen kell foglalkozniuk jövĘjükkel.

Vagyis az evolúciós jövĘkutató elĘször tudományos jövĘtudást termel, majd utána mĦködik együtt a helyi aktorokkal jövĘelgondolásaik kialakításában és továbbfejlesztésében és/vagy azt a helyi aktorok egyedül is elvégezhetik. A kritikai jövĘkutató a helyi aktorok jövĘelgondolásainak kialakítását és továbbfejlesztését segíti kritikájával és tanulást indukáló eljárásaival.

Ha a két paradigma metodológiai alapvetését hasonlítjuk össze, akkor a különbségek a dominálóak. Az evolúciós paradigma erĘsen kötĘdik az új tudományos látásmódokhoz és kutatási irányokhoz. Az evolúciós paradigma az ÁEE-hez kapcsolódik, mert ebben az új tudományos szemléletmódban látja korszerĦen megalapozottnak a különbözĘ idĘsíkok – a múlt, a jelen és a jövĘ – közötti kapcsolatot. Metodológiájának ezért áll középpontjában a valamivé válás, a kialakulás/kialakítás, valamint a kihívásokra való humán-társadalmi reagálás tanulmányozásának, illetve társadalmi eljárásainak kimunkálása. Ennek alapján véli úgy, hogy korszerĦ tudományként foglalkozhat a jövĘvel. A kritikai paradigma viszont a gyakorlatból kiindulva igyekszik kifejleszteni megértĘ, értelmezĘ jövĘfelfogását és metodológiáját. Ennek érdekében fordul a posztmodern filozófia és tudományelmélet, valamint az új társadalomtudományi témakörök – társadalmi tanulás- és kommunikációelmélet, akciókutatás stb. – felé, de nem vesz át egyetlen felfogást sem, hanem pragmatista felfogása alapján válogat és „grasp-el” azokból, továbbá vállalja az aktorokkal együtt az úttörĘ szerepet a jövĘkonstrukciókig történĘ eljutásban.

A módszertan és az alkalmazandó módszerek tekintetében mindkét új paradigmának markánsan eltérĘ megoldásai vannak. Az evolúciós paradigma a társadalmi komplex dinamika modellezését, valamint annak kvantitatív és kvalitatív eljárásait, míg a kritikai

paradigma a társadalmi/posztstrukturális diskurzust és annak szimulálására kifejlesztett eljárásokat részesíti elĘnybe.

Mindkét paradigma aktuális jövĘfelfogása posztmodern jellemvonásokat mutat, mert többféle jövĘben gondolkodik. Az evolúciós paradigma a többféle lehetséges jövĘ megmutatásával a jövĘ nyitottságát és bizonytalanságát hangsúlyozza, de feltételezi és bízik abban, hogy a világ újrarendezĘdik és egy új rend – az evolúciós mintázat új eleme –, is ki fog alakulni, még ha az csak variánsainak sokszínĦségében fog majd életre kelni. A kritikai paradigma mozaikokban létezĘ aktuális jövĘfelfogása nemcsak a jövĘ nyitottságát és bizonytalanságát érzékelteti, hanem azt is, hogy a jövĘ megvalósulásában is különbözĘ és mozaikszerĦ lesz.

Minthogy a két paradigma egy idĘszakban formálódik és mĦködik, ezért versenyeznek is egymással. A verseny jól érzékelhetĘ abból, hogy a kutatási projektek egyre jobban elkülönülnek aszerint, hogy mely paradigma mentén kötelezik el magukat. Az elkötelezettség leggyakrabban abban jut kifejezésre, hogy miként vélekednek a kutatók az egyes projektekben arról, hogy elĘrelátható-e a jövĘ, vagy sem, az adott projekt a jövĘlehetĘségek bemutatására, vagy a vállalható/kívánatos jövĘk kialakításának módszertani kérdéseire keresi-e a választ. Mindkét paradigmának kialakult a sajátos fogalomhasználata, így az is felismerhetĘvé teszi Ęket az egyes kutatási projektekben. Ezen túlmenĘen számos kutatási projekt az egyes paradigmákon belüli módszertani kérdések köré szervezĘdve azzal támasztja alá kutatási céljának és feladatának indokoltságát, hogy tudományosan megalapozottabb közelítésmódot javasol, mint a másik paradigma, vagy olyan kérdésekre keres választ, amire még a jövĘkutatásnak nem sikerült választ adnia.

Léteznek azonban ún. tükörprojektek is. Ezek az új paradigmák alternativitásán alapulnak.

Olyan kutatások, amelyek a másik paradigma egy-egy fogalmát a sajátnak vallott paradigma szerint értelmezik és az új értelmezéshez próbálnak meg új módszertant kidolgozni. Tükörprojektek széles körére utal az a tény, hogy amíg a foresight fogalma eredetileg a kritikai paradigmához tartozott, addig ma már az evolúciós jövĘkutatás mĦvelésében is meghonosodott, hangsúlyozva azt, hogy nem elĘrejelzés (forecast) készítése a cél, hanem lehetĘségek, evolúciós mintázatok bemutatása, azaz evolúciós foresight készítése. Különösen az emergencia, a kialakulás és az ún. gyenge jelek kutatása kapcsán találkozhatunk tükörprojektekkel (Hideg, 2006). Ezt az eredetileg az evolúciós

paradigmához tartozó két fogalmat az egyéb vonatkozásokban a kritikai paradigmához tartozó projektek is értelmezik, használják és fejlesztik. A kategóriákat a társadalmi tanulási és kommunikációs folyamatba helyezve arra keresnek választ, hogy az új ismeret miként alakul ki az interszubjektív kommunikációban, vagy a gyenge jelek miként generálhatnak új ismeretet (Loveridge, 1998, Hideg, 2006, Küttim, 2006), vagy a média miként generál manipuláló jeleket a kommunikációs folyamatban és azok miként hatnak például az új technológiák hype ciklusára és azok elĘrelátására (Rip, 2002).

Az új paradigmák közötti verseny az elméleti-módszertani kutatások és a gyakorlati alkalmazások terén egyaránt folyik. Ezt jelzi az evolúciós jövĘkutatásnak az a törekvése, hogy konkrét jövĘkérdésekben (például fenntarthatóság, klímaváltozás) is el kíván jutni a konkrét gyakorlati alkalmazások kimunkálásáig²². A kritikai jövĘkutatás viszont további, jövĘkutatáson kívüli elméleti alátámasztást keres a társadalmi aktorok/aktorcsoportok kívánatos jövĘinek feltárásában elterjedt foresight procedúrájához²³. Mindkét kutatási irány egymástól függetlenül folyik, és arra törekszik, hogy az elmélettĘl a gyakorlati alkalmazásig kiteljesítse saját paradigmáját mint egyedül helyes jövĘvel foglalkozási módot. Ez a verseny serkenti a jövĘkutatást arra, hogy fejlessze szemléletmódját, metodológiáját és javítsa módszereit. A verseny eredményeként az egyes paradigmák markánsabbakká és pontosabbakká, a felhasználók és a nem jövĘkutatók számára is felfedezhetĘkké váltak. A verseny során az is mind jobban világossá válik, hogy mindkét paradigmára szükség van, mert más-más jövĘformáló tényezĘkre és folyamatokra összpontosítanak.

A paradigmaversenynek már vannak terméketlen formái és káros mellékhatásai is. A paradigmaverseny terméketlenségére utal az, ha az egyes paradigmák mellett elkötelezett jövĘkutatók közötti tudományos kommunikáció egyoldalúvá válik annak révén, hogy a közöttük folyó vita beszĦkül a másik paradigma alkalmatlanságának és használhatatlanságának témájára, vagyis az egyes paradigmák szerint kutatók érdemben nem kommunikálnak. A kommunikációs zavarok hátráltatják a versengĘ paradigmák egymás kritikája általi fejlĘdését. Ez különösen a jövĘkutatási elmélet és gyakorlat

22 Lásd például a Java Climate Model-t, amely az IPCC jelentéseken alapul (www.climate.be/jcm), vagy a GEO4 helyi konkretizálásra ajánlott nyers forgatókönyveit (www.unep.org/geo/).

23 A foresight eljárás elméleti alátámasztását célzó kutatásokról jó áttekintést nyújt a Futures Futures Methodologies c. tematikus különszáma (Futures, 2009. 41. 2. szám, szerk.: Mermet, L., Fuller, T. és van der Helm, R.).

egymással összekapcsolt fejlesztésében okoz zavarokat akkor, ha az egyik versengĘ paradigma nagyobbrészt az elméleti-módszertani, a másik pedig inkább a gyakorlati-módszertani ismereteket gazdagítja. A jövĘkutatási elmélet és gyakorlat között jelenleg tapasztalható gap mögött paradigmák közötti kommunikációs zavar is áll (Hideg, 2007/b).

A kommunikációs zavar mellett megjelent a politikai-intézményi döntéshozási gyakorlat egyféle igényének kiszolgálásához alkalmazkodó foresight tevékenység kiválási és önállósodási törekvése oly módon, hogy csak az általa kialakított eljárást tekinti legitim és hiteles foresightnak, önmagát viszont nem tekinti a jövĘkutatás részének (Country Specific Practical Guides to Regional Foresight, 2002, Keenan – Miles – Koi-Ova, 2003). Az ún.

autonóm (Keenan, 2006) vagy praxis foresight (Hideg, 2007/b) önállósodási törekvése önmagában nem jelent problémát, mert egy állandósult és önmaga továbbfejlesztésére képes sajátos foresight gyakorlat²⁴ a jövĘkutatáson vagy a kritikai jövĘkutatáson belüli irányzatként vagy iskolaként is önállósulhatna, hiszen alapvetĘen a jövĘkutatás eszköztárát használja. Problémát azáltal okoz, hogy a másféle foresight gyakorlatok legitimitását kétségbe vonja ahelyett, hogy kritikailag viszonyulna azokhoz. A paradigmaverseny káros formáitól és hatásaitól a jövĘkutatás úgy szabadulhat meg, ha az önreflexivitását reflexivitásával összekapcsoltan is mĦködteti, vagyis nemcsak önmagára és a másik paradigmára, hanem a gyakorlat változó igényeire is reflektálva lenne önreflexív.