A jöv Ę kutatás poszt-normál tudománnyá válása

A jövĘkutatás az 1970-es és az 1980-as években pozitivista, normál tudományként vált önálló tudománnyá. A tudományban akkor domináló tudományossági kritériumok – valóságos tárggyal rendelkezés, objektív ismeret termelése tudományos módszerek alkalmazásával, az új ismeretek verifikálhatósága – alapján határozta meg a tudományos jövĘkutatás a tárgyát, elméleti-módszertani alapjait, eljárásait és verifikálási szabályait. A pozitivista paradigma szerint a jövĘ látensen létezĘ valóság, amirĘl objektív, valószínĦséggel bíró és verifikálható elĘzetes ismeret állítható elĘ az elĘrejelzés-készítés folyamatában.

20Csíkszentmihályi Mihály például a pszichológia egyik új és formálódó kutatási területét látja abban, hogy az egyén szintjén is nagy jelentĘsége lesz a jövĘben annak, hogy vállalni tudja és el tudja viselni a

felelĘsséget a saját és közösségei, valamint teremtményei és a vele kapcsolatban álló természet jövĘéért, továbbá, hogy cselekedetei ne csak hasznosak, hanem etikusak és esztétikusak is legyenek. Ehhez az egyénnek nemcsak tudni kell a jövĘrĘl, hanem hinni is kell benne, és azonosulni is kellene a vállalt jövĘvel (Csíkszentmihályi, 2007). Kappéter István szintén a pszichológia és a jövĘkutatás érintkezési területeit és a pszichológia jövĘformálásban betölthetĘ feladatait részletezi (Kappéter, 2003).

21 A jövĘkutatási módszerek és eljárások számitógépes és online megoldásainak kidolgozásában például a hazai jövĘkutatásban élen járnak Sipos Béla és kutatótársai (Kiss, T. – Kruzslicz, F. – Sipos B. – Szentmiklósi M, 1997), az evolúciós elĘrejelzési algoritmusok fejlesztésében és online használatában Pitlik László és kutatócsoportja (http://miau.gau.hu), az online multiágens modellezésben Uri Wilensky csapata

(http://ccl.nordwester.edu/netlogo). Az online, illetve részben online elĘrejelzések/foresightok kidolgozására Jerome Glenn Millennium projektje (www.millennium-project.org), a Ben Metthews csapata kidolgozta interaktív klimamodell (www.climate.jcm) és Hideg Éva, Nováky Erzsébet és Vág András részlegesen online foresightja (Hideg – Nováky – Vág, 2007) nyújtanak példát.

A pozitivista paradigma szerint mĦvelt jövĘkutatás alap- és alkalmazott tudomány lett, mert alapvetĘen konkrét elĘrejelzési feladatok megoldásán keresztül oldotta meg elméleti-módszertani problémáit. Az alapkutatások akkor folytak, amikor egy-egy meghatározott területre vonatkozóan ki kellett alakítani az elĘrejelzés elméleti hátterét, tárgyát, célját, módszertanát, módszeralkalmazási szabályait és folyamatát a meghatározott ellenĘrzési pontokkal és eljárásokkal. A letisztult alapkutatási eredmények fĘként részterületekre vonatkozó módszertani kézikönyvekben és egyéb kiadványokban öltöttek testet azzal a céllal, hogy az alkalmazók majd azok alapján készítik az elĘrejelzéseket. Így standardizálódtak a tudományos-mĦszaki, a gazdasági a vállalati, a népességelĘrejelzési stb. módszertanok, majd pedig azok szintézisével a pozitivista paradigmát magukba foglaló jövĘkutatás tankönyvek és szakkönyvek. A pozitivista paradigma nem vált merev rendszerré, mert a valóság újabb és újabb problémáihoz és körülményeihez igazítva továbbfejlesztette módszertanát és módszereit, valamint újabb és újabb területekre terjesztette ki a jövĘkutatás mĦvelésének lehetĘségét. Ilyen területek voltak a társadalmi elĘrejelzések, a környezeti elĘrejelzések, a nagy távlatú komplex elĘrejelzések és a világmodellezés stb. A pozitivista paradigmában a jövĘkutatás mĦvelése normáltudományos formában és jellemzĘkkel folyik.

A jövĘkutatás a paradigmaváltás révén vált korszerĦ és poszt-normál tudománnyá. Ezt az állítást úgy bizonyítom, hogy megmutatom, hogy a két új paradigma miként járult hozzá ahhoz, hogy a poszt-normál tudományosság jellemzĘi a jövĘkutatásban is kialakultak és felismerhetĘkké váltak.

Poszt-normál tudományosság Funtowitz és Ravetz összegezése alapján olyan, az ezredfordulóra jellemzĘvé váló tudománymĦködési mód, amelyre az alábbiak a jellemzĘek (Funtowitz – Ravetz, 1993):

- A poszt-normál tudomány a gyakorlattal szoros kapcsolatban levĘ kérdéseket kutató területeken alakul ki, ahol az ismeretek bizonytalansága sokkal nagyobb, mint más kutatások esetében.

- A poszt-normál tudomány a felhasználói szempontokat sokkal nagyobb mértékben veszi figyelembe, mint a gyakorlattól messzebb álló alapkutatások, mert a kutatási eredmények a felhasználók életkörülményeit, érdekeit és értékeit érintik. Az ilyen kutatási eredményeket ezért az ún. kiterjesztett peer review, a felhasználói hasznosíthatósági szempontok szerint is kell értékelni.

- A poszt-normál tudomány problémaorientált kutatások révén fejlĘdik, ami miatt az ilyen kutatások problémaérzékenyek, a problémamegoldásban reflexívek és önreflexívek.

- A poszt-normál tudomány mĦvelésére nemcsak a multi- vagy az interdiszciplinaritás, hanem az elméleti és a gyakorlati tudások összekapcsolása is jellemzĘ.

A jövĘkutatás kialakulásában és pozitivista paradigma melletti mĦködésében is megfelelt az elsĘ jellemzĘnek, mert a gyakorlattal szoros kapcsolatban álló kérdéseket kutatta. A jövĘvel foglalkozás iránti tisztán tudományos érdeklĘdését mindig átszĘtte a gyakorlati alkalmazás igénye. A pozitivista paradigma mellett és normáltudományos mĦködési módban azonban azt feltételezte, hogy a jövĘ tudományos megismerése az elsĘdleges és az a legjobb minĘségĦ megismerése a jövĘnek. A gyakorlati elĘrejelzési kérdésekben ezért ezt a tudományos jövĘismereti (feltételezési) rendszert és módszertant kell alkalmazni még akkor is, ha tudatában vagyunk annak, hogy a jövĘ és a jövĘrĘl való tudásunk bizonytalan, valamint a jövĘ elĘzetes megismerésére is csak a korlátozott racionalitás lehet érvényes. A két új jövĘkutatási paradigma e tekintetben azt a fordulatot hozta, hogy a jövĘ bizonytalansága evolúciós, a tudományos elĘrejelzésekkel és elĘrelátásokkal sem lehet csökkenteni a jövĘ bizonytalanságát, csak annak az ember, a társadalom számára kezelhetĘvé tételét lehet célul kitĦzni. Az új paradigmák szerinti jövĘkutatás ezért a jövĘt a mindenkori aktuális jelenben létezĘ emberi gondolati konstrukciónak tekinti. Az így felfogott jövĘ nyitott, és nyitott is marad mindkét paradigma szerinti feladatmegoldás mellett. Az evolúciós paradigma ezért csak az evolúciós mintázatok mint lehetséges jövĘk vagy problémamegoldások feltérképezésére, tanulmányozására és újratanulmányozására vállalkozik. A kritikai paradigma pedig az elfogadható/kívánatos jövĘket is nyitva hagyja az újabb kritika vagy az újragondolás felé. Mind a lehetséges, mind az elfogadható/kívánatos jövĘk tanulmányozásának központi kérdése a jövĘ bizonytalanságával és kockázataival való szembenézés.

A felhasználói szempontok figyelembevétele mindkét új paradigma szerint mĦvelt jövĘkutatás lényegéhez tartozik. Mindkét új paradigma a jövĘ szerves részének tekinti a kulturális-társadalmi-humán értékek kérdéskört, ezért azt kutatásaiban változónak, változtathatónak fogja fel. Egyik paradigma szerint mĦvelt jövĘkutatás sem posztmodern abban az értelemben, hogy nem tekint minden kulturális-társadalmi-humán értéket eleve

jónak, mert az értékeket a paradigmák szerint meghatározott kontextusokban kezeli. Az evolúciós paradigma a jövĘmintázatok egyik összetevĘjeként, a kritikai paradigma pedig a jövĘgondolatok fĘ formálójaként foglalkozik az értékproblémával. Ennek is következménye az, hogy jövĘ mindig több és többféle értéket testesít meg.

Ezen kívül az evolúciós paradigma a felhasználói szempontokat annyira fontosnak tartja, hogy paradigmatikusan is szükségesnek tart további társadalmi diskurzust a jövĘrĘl, vagy még egy kutatási szakaszt, amelyben a felhasználók is részt vesznek, hogy eljussanak saját jövĘfelfogásuk kialakításához. A kritikai paradigma már eleve azzal számol, hogy a felhasználók saját maguk alakítják ki participatív eljárásokban való részvételükkel a saját és közösen vállalható/vállalt jövĘelgondolásaikat. Mindkét álláspont az ún. kiterjesztett peer review lehetséges jövĘkutatási megoldási formája.

A problémaérzékenység, a reflexivitás és önreflexió tekintetében a paradigmaváltás jelentĘs változást hozott a jövĘkutatás mĦvelésében. Bár a jövĘkutatás tudománnyá válását is a tudomány gyakorlati problémaérzékenysége ösztönözte, a pozitivista jövĘkutatási paradigma mégis inkább egyféle tudományos szintézist jelentett, mint egy új és önálló problémamegoldási mód kialakulását a jövĘ kezelésére. A pozitivista paradigma szerint mĦvelt jövĘkutatás is problémaérzékeny és önreflexív volt, mert továbbfejlesztési irányainak keresésével és fejlesztésekkel lépett ki a paradigmaválságból. A paradigmaváltással vált a jövĘkutatás olyan folyamatos problémaérzékelĘ, a gyakorlati problémákra önmaga továbbfejlesztésével is reflektáló tudománnyá, amelynek mĦködési módjába eleve „be van programozva” az önfejlĘdés és -fejlesztés.

A paradigmaváltásban a jövĘkutatás önreflexiója a pozitivista paradigma elégtelenségének bírálatára és korrigálására irányult. A problémaérzékenység és az önreflexió összekapcsolódásából alakult ki az új jövĘfelfogás és annak két paradigma formájában történĘ kezelése. A két új paradigma mentén folyó egyidejĦ kutatások és az egymás kutatására reflektálás tették lehetĘvé, hogy alkotó feszültség teremtĘdjék a jövĘkutatás tudományos mĦvelésén belül, amely az új paradigmák versenyében nyer mozgásformát. (A paradigmaversennyel részletesen foglalkozom a 4.2.1. pontban.) A tudományos jövĘkutatás két paradigma mentén történĘ mĦvelése elĘsegítette, hogy a jövĘkutatás nagyobb érzékenységgel és szabadságfokkal vegye figyelembe a változó társadalmi gyakorlat igényeit, és azokra reflexíven tudjon reagálni. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a

tudományos jövĘkutatás mind ismertebbé vált, a két új paradigma gyorsuló ütemben terjedt el a jövĘkutatás mĦvelésében, valamint a foresight tevékenység széles körben ismert és elismert új jövĘkutatási gyakorlattá vált.

A paradigmaváltás tovább erĘsítette a tudományos jövĘkutatás interdiszciplináris tudomány mivoltát, de oly módon, hogy a jövĘkutatás saját látásmódjaihoz formálja, és abba építi be a más tudományterületek eredményeit és eljárásait. Az evolúciós paradigma megtartotta a kapcsolatot a szaktudományok széles körével, miközben erĘsítette és elmélyítette társadalomtudományi kapcsolatait. A kritikai paradigma ezzel szemben a társ társadalomtudományokkal és a humán tudományokkal fĦzte szorosra a kapcsolatait.

Bár mindkét paradigma elvetette a jövĘkutatás pozitivista paradigma szerinti mĦvelését, de az annak révén felhalmozott ismereteket, tapasztalatokat saját felfogásába integrálva fel is használja; a pozitivista paradigma egyes eljárásait és módszereit továbbfejlesztve alkalmazza. A jövĘkutatás normál, majd poszt-normál tudománnyá válása bĘvítette és elmélyítette a jövĘ természetérĘl, befolyásolhatóságáról és alakíthatóságáról, valamint a jövĘ jelenhez és humán aktivitáshoz kapcsolódásáról szerzett ismereteket. Hozzájárult ahhoz, hogy a jövĘvel foglalkozás elterjedtté, sokszínĦvé és egyre tudatosabbá vált a kortárs társadalmakban.

A paradigmaváltás és az új paradigmák az elméleti és a gyakorlati jövĘtudások összekapcsolásában nem tudták megújítani a jövĘkutatást (Hideg, 2007/b). Az evolúciós paradigma a gyakorlati problémákra reagálva termel új, többnyire elméleti ismereteket és fejleszt módszereket, fĘként modellezési eljárásokat. A kritikai paradigma viszont a gyakorlati jövĘproblémák megoldásában tud hatékonyan részt venni participatív eljárásai révén. A két paradigma versenye közben háttérbe szorul mind a gyakorlati elĘrejelzési és foresight tapasztalatok és tudások elméleti és módszertani tudást gazdagító feldolgozása, mind az evolúciós elméleti-módszertani jövĘtudások gyakorlati elĘrejelzési és foresight feladatok megoldásában történĘ felhasználása. Az elmélet és a gyakorlat közötti gap felszámolása ezért a jövĘkutatás továbbfejlesztésének egyik fontos feladata.