A tudományfilozófiából levont következtetések 21

A paradigmára vonatkozó, illetve az ahhoz kapcsolódó tudományfilozófiai felfogások áttekintésébĘl az alábbi következtetések fogalmazhatók meg:

- A paradigma olyan dinamikus kategória, amely a tudomány és/vagy az egyes szaktudományok mĦvelésének változó modelljét, szakmai normarendszerét foglalja magába. A paradigma fogalma reflektorfénybe állítja a kutatót és a kutatóközösséget, valamint a tudomány kultúrába ágyazottságát.

- A paradigma fogalma a tudomány egészének vagy az egyes diszciplinák dinamikájának tanulmányozására használható. A tudományfilozófia két álláspontot fogalmaz meg a tudomány fejlĘdésére vonatkozóan. 1. A tudomány paradigmaváltásokon keresztül fejlĘdik. 2. A tudomány folyamatosan, a variációs-szelekciós modell szerint fejlĘdik.

- A paradigma fogalom használatát ellenzĘk annak ellenére nem használják a fogalmat, hogy az annak tartalmába tartozó momentumokat Ęk is figyelembe veszik a tudomány változásának értelmezésében.

- A paradigma fogalom elutasításának oka vagy az, hogy a tudomány nem merev, hanem folyamatosan fejlĘdĘ rendszer, vagy az, hogy a tudomány nem tekinthetĘ különös társadalmi-emberi tevékenységnek még az ismeretek termelése tekintetében sem. Ez az utóbbi ok azonban nem elégséges, mert a tudományon kívüli szakmák mĦvelésének is

vannak társadalmilag elfogadott kompetencia-jellemzĘik. Ezek a kompetencia-jellemzĘk képezik például a szakképzés alapjait, vagy figyelembe veszik azokat a szakterületek minĘségbiztosítási rendszerének kialakításában.

- A paradigma a Kuhn-i felfogása mellett procedurálisan is értelmezhetĘ. A paradigma procedurális értelmezése kétségtelenül igaz a tudományos tevékenységre. Az abból következĘ formális szabályokat minden kutatásnak be kell tartania, akármilyen paradigma mentén folyik a kutatás. A paradigma kapcsán azonban nemcsak errĘl van szó, hanem arról is, hogy a kutatás tárgyául választott témakört miként kutatjuk, a kutatási cél, a feladat és a módszertan illeszkednek-e egymáshoz, azokkal milyen minĘségĦ új ismeret állítható elĘ. A paradigma procedurális értelmezése ezeket a kérdéseket nyitva hagyja.

Ezzel valóban elkerülhetĘ lenne a paradigmavita, de a paradigmában foglalt kérdéskörök megválaszolása nem. Ha viszont a paradigmatikus kérdésköröket minden egyes kutatás maga válaszolná meg, akkor az „egy kutatás egy paradigma” megoldás veszélybe sodorná az ellenĘrizhetĘséget, az összehasonlíthatóságot és a továbbfejleszthetĘséget, továbbá nem adna lehetĘséget a kutatók értelmes kommunikációjára. A kutatók szakmai kommunikációja és közössége nélkül nehezen képzelhetĘ el a tudomány folyamatos és hatékony mĦvelése.

- A paradigmát elutasító nézetek abból a szempontból fontosak, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a paradigma és a paradigmaváltás nem az egyetlen és kizárólagos jellemzĘje a tudományos tevékenységnek és dinamikájának. A tudományfejlĘdésre a folyamatos és kisléptékĦ változások is jellemzĘek. Annak alapján is megfogalmazható a tudományfejlĘdés alternatív modellje, a variációs-szelekciós elvĦ fejlĘdés. Attól függĘen, hogy milyen szempontból és milyen célból vizsgáljuk a tudományos tevékenységet, más és más jellemzĘi válnak fontossá. Úgy gondolom, hogy ha egy jelenkori tudományterület dinamikájának, az újabb és újabb tudományos kutatási területek formálódásának és sajátosságainak feltárása és elemzése a cél, akkor hasznos eszköz a paradigma fogalmának használata. A paradigmák és a paradigmaváltások jól kapcsolhatók a diszciplináris szintekhez, az interdiszciplináris kutatások megjelenéséhez és fokozottabb mĦveléséhez, valamint azoknak új diszciplinává válásához. A disszertáció tárgyául választott jövĘkutatás olyan fiatal és jelenkori tudományterület, amely sok szálon kapcsolódik az interdiszciplináris kutatásokhoz és ugyanakkor sajátos problémakezelési módokat is fel tud

mutatni. Elméleti-módszertani fejlĘdése ezért tanulmányozható paradigmáinak, paradigmaváltásának kutatásán keresztül is.

- Ha azt is figyelembe vesszük, hogy Kuhn mikor fogalmazta meg a paradigma fogalmát, és azzal milyen tudomány fejlĘdését tanulmányozta, vagy azt, hogy a jelenleg elfogadott variációs-szelekciós tudományfejlĘdési modell milyen idĘszak tudományfejlĘdési folyamatain alapul, akkor észre kell vennünk azt, hogy mindkét modell más tudományos valóságon alapuló. E korlátozottságot és a disszertáció kutatási célját is figyelembe véve megfogalmazhatjuk azt a hipotézist, hogy a tudományfejlĘdés komplex dinamikának mindkét tudományfejlĘdési modell része lehet attól függĘen, hogy egy-egy diszciplina fejlĘdésének éppen melyik szakaszában van. Az egyes fejlĘdési modellek válthatják is egymást.

1.2. A paradigmák metaelméleti kutatása

A tudományfilozófia apriori normák alapján határozza meg a tudományt, a tudomány paradigmáját és tárgyalja a tudomány fejlĘdését. A tudományfilozófiából levont következtetések ezért csak szemléletmódot és fogalmi keretet nyújthatnak az egy tudományterületen folytatandó paradigmakutatáshoz. Ahhoz, hogy egy tudományterület paradigmáit, azok változását és változtathatóságát kutatás tárgyává tegyük, a kutatás módszertanát is ki kell alakítani. A módszertan kialakításához a metaelméleti kutatásokhoz kell fordulni.

A metaelméleti kutatások olyan empíriára épülĘ, a filozófiai szint alatt és a diszciplináris szint felett folyó, a tudományos tudásra, módszerre és paradigmákra irányuló vizsgálódások, amelyek célja a tudományos tudás létrejöttének, sajátosságainak és fejlĘdésének feltárása, vagy új kutatási perspektívák feltárása, vagy tudatos paradigmafejlesztés. A metaelméleti kutatásoknak jelenleg sem a tárgya, sem a módszertana nem kiforrott, azok inkább sajátos esettanulmányok és elemzések gyĦjteményébĘl tevĘdnek össze. A metaelméleti kutatások két fĘ csoportra sorolhatók annak alapján, hogy azok a tudomány mĦvelésének tanulmányozására irányuló kutatások keretében, vagy a tudomány mĦvelésének szerves részeként folynak.

1.2.1. A tudomány mĦvelésének tanulmányozására irányuló metaelméleti