Kisjenői Antall József Tihamér magyar-történelem szakos közép-iskolai tanár, könyvtáros, levéltáros, muzeológus, politikus,
minisz-terelnök.
1932. április 8-án született Pestújhelyen. Ősi kisnemesi család sarja. Apja id. Antall József (1896-1974) jogász, köztisztviselő, poli-tikus (FKgP); országgyűlési képviselő, kormánybiztos, miniszter.
Anyai nagyapja is politikai pályát járt be, a zsidó származású Szűcs István (1867-1953) a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztériumban volt köztisztviselő, majd helyettes államtitkár, 1927-1935 között or-szággyűlési képviselő. Antallnak egy testvére volt, Edith, akinek a lánya: Héjj Edit lett az Antall kormány későbbi külügyminiszteré-nek, Jeszenszky Gézának a felesége.
Id. dr. Antall az ötvenes években
Antall József
105
A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1950-ben.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem-magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett (1954), történelemből bölcsészdoktori címet kapott (1968), kiegészítő szakon levéltárosi, könyvtárosi, muzeológusi diplomát, s tanulmányokat folytatott az egyetem Állam-és Jogtudományi Karán is. Egyetemi szakdolgoza-tát Eötvös József népiskolai politikájáról, bölcsészdoktori disszer-tációját Eötvös József politikájáról és az 1867-es kiegyezés előké-szítéséről írta.
1954-55-ben a Magyar Országos Levéltárban és a Pedagógiai Tudományos Intézetben kezdett dolgozni. (A levéltári kutatómun-kát és a különböző kutatóintézetekkel megbízásos munkaviszo-nyát gimnáziumi tanárként is megtartotta.) 1955-től az Eötvös Jó-zsef Gimnáziumban tanított. Tanárként már 1956 tavaszától részt vett diákjaival a politikai eseményekben, összehívta az első diák-parlamentet, ott volt október 6-án a Batthyány-örökmécsesnél lezajlott tüntetésen, majd az október 23-i tüntetés valamennyi fontos színhelyén. Alapító tagja a Keresztény Ifjúsági Szövetségnek, vezetése alatt került sor a Független Kisgazdapárt országos székházának elfoglalására, a fegyveres csoport (később nemzetőrség) megszervezésére. Amikor október 31-én lemegy Veszprém megyébe, hogy édesapját nov-ember elsején Budapestre hozza, távollétében megválasztották az Eötvös József Gimnázium forradalmi bizottsága elnökévé is. November 4-ig az újjá szerveződő kisgazdapárt és a kormány részére végzett munkát, több alkalommal tartózkodott a parlamentben, több politikai és diplomáciai akció résztvevője volt.
A forradalmat leverése után többször őri-zetbe vették, bár továbbra is taníthatott. 1957-ben fegyelmivel áthelyezték a Toldy Ferenc Gimnáziumba.
1957 és 1963 között nem publikálhatott, politikai magatartása miatt 1959-ben eltiltották a pedagógus pályától, az állambiztonsági szer-vek figyeltették, ügynököket állítottak rá.
1960-62 között a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár könyvtárosa, 1962-től 1964-ig a II.
kerületi Tanács Oktatási Osztályának alkalma-zásában csak esti tagozaton és csak felnőtteket taníthatott, így a fővárosi Jurányi utcai Dolgo-zók Esti Gimnáziumában. 1963-tól jelenhettek meg ismét saját nevén cikkei, tudományos dolgozatai.
1963-ban a Magyar Életrajzi Lexikonba ő
írta meg nyolcvan orvos életrajzát, ekkor fordult érdeklődése az orvostörténeti kutatások felé. Előbb tu-dományos kutató az 1964-ben megnyílt Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv-és Levéltárban, majd bejárja a tudományos előmenetel minden fokát, 1974-től igazgató (a főigazgató Schultheisz Emil, későbbi egészségügyi miniszter), 1984 és 1990 között főigazgató. Több száz orvostörténeti publikációja jelent meg, kezdeményezője az orvos-és gyógyszertörténelem egyetemi oktatása megindításának, kialakí-totta a muzeális tárgyak, védett értékek országos hálózatát, s széleskörű nemzetközi kapcsolatokat ápolt, melyek révén megismertette és elismertette a magyar orvoslás és az intézeti munka magas színvonalát Európában. Az Orvostörténeti Közlemények szerkesztője, főszerkesztője (1968-1990), a Magyar Orvostörténelmi Társaság főtitkára, majd elnöke, megválasztották a Nemzetközi Orvostörténelmi
Társa-A tizenéves ifj. Társa-Antall József
Ifj. Antall a családi íróasztalnál a hatvanas évek végén
106
ság alelnökének is. Számos szakmai díj mellett, 1982-ben a Kádár rezsim a Munka érdemrend arany fo-kozatával tüntette ki.
1974-ben kapott először útlevelet nyu-gati országba. Előbb Svájcba, majd az NSZK-ba hívták meg, több egyetemen tar-tott előadást. Az 1980-as években újra ki-bontakozó politikai tevékenységéhez alkal-ma volt találkozni nemzetközi hírű tudósok-kal, politikusoktudósok-kal, magas rangú katonáktudósok-kal, gazdasági és pénzügyi vezetőkkel.
Itthon Csoóri Sándor hívására kapcso-lódott be az MDF munkájába. A második lakitelki találkozón, 1988 szeptemberében lett az MDF tagja. Az MDF I. országos
gyű-lésén (1989. március 11-12) nem fogadta el az elnökségi tagságot, így az Ellenzéki Kerekasztal ülésein, illetve az 1989. június 13. és szeptember 18. közötti tárgyalásokon párttisztség nélkül volt az MDF egyik főtárgyalója. (1988-tól állandó meghívottja az elnökségnek és a választmány-nak.) Párttisztséget csak akkor vállalt, amikor a tárgyalá-sok befejezése után sor került az MDF II. országos gyűlé-sére (1989. október 21.), ahol elnökké választották.
A megválasztott miniszterelnök 1990-ben Schultheisz Emillel Düsseldorfban 1986-ban
Csoóri Sándor hívta az MDF-be
107
Az 1990-es országgyűlési választásokon pártja budapesti listáján jutott a parlamentbe. Április 29-én egyéni elhatározása nyomán az MDF választott testületeinek (elnökség, választmány) tudta nélkül, a par-lamenti képviselőcsoportot és a tagságot is kész tények elé állítva megkötötte az MDF-SZDSZ paktumot, amelyet a párt nevében négy képviselőtársával (Kónya Imre, Kónyáné Kutrucz Katalin, Salamon László és Balsai István) együtt írt alá. El nem fogadása esetére lemondását helyezte kilátásba. A pártközi megál-lapodásban „az ország közjogi kormányozhatósága érdekében” a győztes MDF átengedte a köztársasági elnök posztjának betöltését az ellenzéki SZDSZ-nek, támogatva Göncz Árpád megválasztását. Az MDF Bem téri székházában három napon át folytatott titkos tanácskozások után létrejött paktumot az SZDSZ részéről hárman jegyezték: Kis János, Pető Iván és Tölgyessy Péter. Antall József még aznap, április
29-én éjjel elküldte Salamon Lászlót (ma al-kotmánybíró) Orbán Viktor lakására a pak-tum egy példányával, hogy a második leg-nagyobb ellenzéki párt elnöke képben le-gyen, s ne az újságokból értesüljön a hatá-saiban hosszú évekre előre mutató megál-lapodásról.
1990. május 2-től az MDF frakciójá-nak vezetője május 23-ig, amikor az or-szággyűlés 218 igen, 126 nem és 8 tartóz-kodással miniszterelnökké választotta.
Már 1990 nyarán megállapították az orvosok, hogy súlyos betegségben (a nyi-rokérrendszer rákja) szenved. Októberben, két nappal a taxisblokád előtt megműtötték, de fél év múlva a rák kiújult.
1993. december 12-én hunyt el, teme-tése 18-án volt. A miniszterelnöki székben Boross Péter követte.