1957. május 13 Sarkadi Imre íróval folytatott beszélgetésről:
„Az írók egy része azt tartja, hogy Magyarországon barbár gyarmatosítás folyik, a szovjetek olyan módszereket használnak, mint a törökök. Amíg ez a hely-zet, becsületes magyar író fenn-tartás nélkül nem támogathatja a gyarmatosítók kiszolgálását.
Nagyon sokan mégis azon az ál-lásponton vannak, hogy ennek ha-nem szavakkal és érvekkel, mert vannak még magyar vezetők néhányan, akik magyarok és ha-nem szolgalelkűek.
Az ügynök jelentéseinek VI. dossziéja az ÁBTL-ben
54
Sarkadi a maga részéről azon az állásponton van, hogy a gyarmatosításba nem lehet belenyu-godni, de nem úgy kell ellene harcolni, hogy hárman-négyen összebújva duzzognak, röplapot szerkesztenek és álmártírként börtönbe kerülnek. A harc és a küzdelem módja – a munka. Írás-ban, versben megmutatni a hibákat és követelni a felszámolásukat.
Kuczka is azon a véleményen van, hogy dolgozni kell. Nem fo-gadja el sok tekintetben a Kádár kormány programját, de még-is a munka mellett van, nem csak az anyagiak miatt. Így még mindig bízik abban, hogy az „Életképek” c. folyóiratot ki tudja adni.
Sarkadi megkérdezte tőle: mi lenne a lapban? Kuczka azt vá-laszolta: bátor bírálat és építő kritika mellett irodalom és olyan cikkek, melyeknek a nép hisz és a kormányt segítené.
Majd más alkalommal ezt tette hozzá: „Nyíltan megmondanám Kádárnak vagy Kállainak, hogy az „Életképek” nem egy nyaló lap lenne, hanem ellenzéki, de tiszteletben tartaná a párt irányelveit, a kommunista internacionalizmust. A Szovjetunió-val kapcsolatban pedig tárgyilagos szócső lennénk. Megírnánk azt is, amiben tőlünk tanulhatnak, nem lennénk szolgai után-zók.
Sarkadi szerint Kuczka az életét tenné arra, hogy az „Élet-képekkel” nem lenne olyan hercehurca, mint a „Kortárs-sal”, melyről Sarkadi elmondta: Lányi Sarolta és Kónya Lajos versei nem voltak annyira pesszimisták, amint egye-sek gondolták.
Szabó Pali bácsi írta a legkeményebb cikket, érthető is, mert ő az októberi események alatt borzalmas lelki tusába keve-redett. Sinka erősen kifogásolta személyét. De ő most, mikor a legnehezebb, be akarta bizonyítani, hogy van olyan jó ha-zafi, mint a csigaházba behúzódó Sinka, vagy más.
Színházi vonalon a harc eldőlt. – jelenti az ügynök. Mégis lesz Széchenyi! A darabban Tímár József olyan nagyot ala-kít, amilyet magyar színpadon Bessenyei Othellóján kívül az utolsó évtizedben senki sem nyújtott. Tudják már azt is, hogy Mihályfi Ernő akarta megakadályozni a bemutatót.
Éppen ezért az íróknál Mihályfi fekete listára került. Az ő keze van benne a „Földindulás” elhalasztásában is. Sarkadi szerint még a kommunista írók –
„Magyarországon barbár gyarmatosítás folyik…”
Szabó Pál
Sinka István
55
lés Béla, Bölöni György, Barabás Tibor és mások – is egyetértenek azzal, hogy Mihályfit a magyar kulturális te-rületről meneszteni kell. Sőt, a szektások vállalkoztak ar-ra, hogy kellő pillanatban ők kezdik majd meg a kilövést.
„
Jelentések, BM II/5 osztály, 1957, Vette: Gál Ferenc rny.fhdgy.
„A Petőfi pártból elvitték Bibó Istvánt, ez eléggé izgatja a kedélyeket. Ugyancsak elvitték Tildy Zoltánt is, ebből azt a következtetést vonták le: elképzelhető a Nagy Imre per és ehhez most gyűjtik az anyagot.
Kristó-Nagy István (aki Németh László baráti köréhez tartozik, s aki-vel folyó hó 1-én találkoztam a Jókai Klubban Bojár Ivánnak, a Színházi Szövetség munkatársának előadásán) szerint Bibó-nak a legnagyobb bűne a november 4-én reggel kiadott felhí-vása.
Varga Imre elmondta, hogy Kónya Lajos részletesen ismertette vele mindazt, ami Aczél György miniszterhelyettesnél történt.
Ott nyolcan voltak (így, Kuczka, Kónya, Sipos, Tamási, Erdei Sándor…), akik előzőleg egymás között megvitatták, hogy mi lesz a közös álláspontjuk. Azzal kezdték, hogy ők szocialista emberek és szocialista költők. Őket akarta Rákosi és rendszere elnémítani. Ők hajlandók együtt dolgozni a kormánnyal, de!
„Nem tudják megfékezni Apró Antalt, Kiss Ká-rolyt…”
Nagy örömmel fogadták Aczél miniszterhelyettes azon kijelentését, hogy nem kell Kádár János személyét ajnározni, csak a mai rendszerrel kapcsolatban ne foglaljanak el ellenséges álláspon-tot. Igen jó benyomással távoztak, jelenleg azon a felhíváson dolgoznak, amelyet terveik szerint a
„Kortársban” hoznak nyilvánosságra. Úgy gondolják, ezzel a nyilatkozattal a „Kortárs” a ke-zükbe kerül, de ők tovább szeretnének menni az Élet és
Iroda-lom szerkesztőségébe. Erről még vita folyik köztük, de például Kuczka azon az állásponton van, hogy oda is be kell jutni, mert az is fórum a nép előtt, s be lehet bizonyítani: milyen nagy különbség van az úgynevezett pártírók (Balázs Anna, Keszthelyi Zoltán, s a többiek) és ő közöttük.”
„Katona Jenő főszerkesztő elmondta, hogy Tildy Zoltán lefo-gásán nem csodálkoznak, mert ma már látszik, hogy az ellen-forradalom alatt milyen tekintélyes szerepet vállalt. Tudomása szerint Csorba János dr.-t is lefogták, de pár nap múlva sza-badon engedték, holott úgy tudni, a Kisgazda Párt székházá-ban ő volt a hangadó. Pártay pedig szerinte anyagi okok miatt
„üdül”.
„D. Szabó László újságíróval – aki az „Igazság” ügyében volt
érdekelt – is beszélgettem. Ma sem dolgozik még sehol. Jelenleg valami pesterzsébeti műsorúj-Mihályfi Ernő
Bibó István
Tildy Zoltán
56
ság félét csinál, abból keres pár forintot. Terve az volt, hogy kocsikísérőnek megy el, de egyelőre sehol sem vették fel, mert amikor kiderült a lényeg, akkor mindenhol visszamondták a már meg-beszélt felvételt. Érthető módon eléggé el van kenődve.”
Az ügynök időnként visszatér ahhoz a módszeréhez, hogy egyes szám harmadik személyben ír magá-ról:
„Dömötör László dr. a Hétfői Hírek munkatársa újságolta Matolcsy Károly és Domján Mihály könyvkiadói lektor jelenlétében, hogy a Népfront ügye csak a Párt kongresszusa után kerül elő-térbe. Biztos, hogy lesz Népfront, a nehézségek oka csak az, hogy ennek már nem hisz senki sem.
A lapfrontról azt újságolta, hogy csak a HF megalakulása után várható újság, de az biztos, hogy nem Magyar Nemzet lesz a neve, hanem valami más. Parragi György többször tárgyalt illetékes vezetőkkel a lapról, s minden követ megmozgat, hogy ő kerüljön az élére. Beszélt Bibó István le-fogásáról is, szerinte igen érdekesen alakulhat ez az ügy. Matolcsy Károly jelenleg ügyvédeske-dik, ő védte a bíróságon többek között Kozák Mihály újságíró kollégát is, akit Sebes Gusztáv je-lentett fel.”
„A lefogott írók ügyében semmi sincs még. Hárman kaptak beszélőt férjeikhez: Tardosné, Zelkné és Háyné. Tardosné beszélt a férjével, aki azért panaszkodott, hogy még az eget sem látja.
Anya-gilag mindegyikük nagy nehézségekkel küzd.”
„Tolnai Klári erősen aggódik Darvas Ivánért. Járt is érdeké-ben Kállai Gyula miniszternél, aki azt mondta: egy-két nap múlva, ha a vizsgálat befejeződik, többet tud. Sarkadi szerint ezt mondták az írók ügyében is, de ott sem történt semmi az égadta világon.”
„Várkonyi Zoltán visszaadta színházigazgatói megbízását, nem tudják ki lesz a Madách új igazgatója. Németh Antalt em-legetik, őt sokan szívesen fogadnák.”
„Sarkadi nevelt fia most érettségizik. Orvos akar lenni.
Sarkadiék egyelőre Pesten vannak, de szeretnének lemenni a nyárra a Balatonra. A vitorlást, melyet a filmje árából vett, most húzatta vízre, javítása 1500 forintba került. Nagy prob-lémája van. „Verébdűlő” című könyvét 50 ezer példányban kiadták a SZU-ban, színdarabja: a „Szeptember” is megy odakint a színházakban, így kb. 100 ezer rubelje van odaát. Nem tudja, hogyan lehetne ezt megkapni. Szívesen venné, ha a itthon nem is kapná meg a teljes összeget, csak egy részét forintban, a többiért pedig kimehetne Moszkvába, ott utazhatna és vásárolhatna, többek között egy gépkocsit.”
„Molnár Károly rádióriporterrel beszélgettem vasárnap este. A Magyar Rádiótól kitették, ennek az az oka, hogy ő is aláírta azt a nyilatkozatot, miszerint nem hazudnak többé a rádióban. Jelen-leg azon fáradozik, hogy újságos rikkancsként helyezkedhessen el.”
„Kiss László színész édesapja csendőr volt, vitéz. Ennek ellenére az ellenforradalom napjaiban igen rendesen viselkedett. Házában párttitkárt, ÁVH-s tisztet mentett meg a csőcseléktől. Azzal érvelt, hogy ő „Vitéz”. Fia Győrben volt színész. Ismeretes, hogy ott igen sok színész hőzöngött (Földes Gábor, Kéri Edit és mások) Információim szerint ő nem volt hangadó, onnan disszidált.
Ausztriában igen rövid ideig volt, átkerült Münchenbe. Ott kb. öt hétig időzött, de rádöbbent, hogy ott sem fenékig tejföl az élet. Elhelyezkedni nem tudott, ennek ellenére anyagi problémái nem voltak, aránylag becsületes cuccal érkezett haza. (A cuccban volt egy arany óra is.) Azt hangsúlyozta nekem, hogy Münchenben rádiósokkal (Nyílván a SZER-re gondolt, – megj. I. Cs.)
Kállai Gyula
57
nem beszélt, de amerikaiakkal és más magyarokkal igen. Budapesti tartózkodása alatt a Művész Klub vendége volt, az új idényben Kecskemétre szerződött, gázsija havi 2500 forint körül van.
Szerintem, ha az illetékesek még nem beszéltek vele hazatérte óta, szükséges lenne. Nem hinném, hogy beépítették volna, az ENSZ anyaggal kapcsolatban is fel lehetne használni.”
„Nagy verekedés zajlott le a napokban a Rátkai Márton Színész Klubban. Palócz László, az Ál-lami Operaház tagja és Mádi Szabó Gábor verekedett össze. Mindketten borgőzös állapotban voltak. Simon Zsuzsa, a Petőfi Színház igazgatója próbálta szétválasztani őket. Erre Palócz Si-monnak támadt és nyomdafestéket nem tűrő hangnemben beszélt vele. Színházi körökben hősként ünneplik, hogy van egy ember, aki Simonnak be mert olvasni.”
„A Hungária Kávéházban Murányi Kovács Endre író, Balázs György, a Magyar Szemle szer-kesztője és Benjámin László költő társaságában időztem.
Murányi Kovács azt közölte, hogy értesülése szerint Tardos Tibort szabadlábra helyezték. Mire Benjámin László megjegyezte:
„Az írókhoz eljutottak olyan értesülések, hogy némi enyhülés van készülőben. A lényeg az lenne, hogy Háyt, Déryt és a többieket is engedjék már ki. Ez lenne a megbékélés első jele.”
Benjámin László- akit 1945 óta ismerek – nagyon sötéten látja a jövőt. Röviden így foglalta ösz-sze: akarják visszavinni, ahol 1956 előtt voltunk. S ha
van. Kádárt becsülik, de a politikát, amit tanács funkcionáriusai, pártfunkcionáriusai végez-nek, azt utálja. Utálja és ezt nem akarják az előbbiek észrevenni.
Én sem tehetek mást. Fáj látnom a pusztulást, de nincs erőm, nincs erőnk ez ellen csele-kedni. Kucsera élet kezdődik megint. Hát kinek jó ez néhány Kucserán kívül? A színészeket, előadókat ajnározzák, de nem az a nép, nem az a tömeg…
„Nem tudják Apró Antalt és Kiss Károlyt megfékezni…”
Apró Antal és Kiss Károly
58
Én érintkezem munkásokkal, kétkezi dolgozókkal, azok nem hisznek sem a pártnak, sem a kormánynak, mert azt mondják: azok az emberek vannak pozícióban, akik 1956 előtt voltak és akik ellen és miatt a nép fegyvert volt kénytelen a kezébe venni.”
Később, mikor a nálam lévő kisüstiből még egy pohárral ivott, így folytatta:
„A szocializmus, a haladás híve voltam, vagyok, maradok még akkor is, amikor az opportu-nisták engem akarnak börtönbe dugni a szocialista eszmékért, de inog minden, amit nem akarnak látni. A népnek nem ez kell és a nép utálja a kucserákat, a pongráczkálmánokat és társaikat. Tehát Kádárnak választania kell, a pongráczkálmánok, az apróantalok a fontosak vagy a milliók. Ők ezt ma még nem akarják látni, de holnap az ő szemüknek is fel kell nyílni.”
Benjámin rosszul él, sokat töpreng. Látja a vészt, de nincs ereje segíteni, s ez fáj ma a legjobban neki.”