Antall ekkor már túl van több kudarcon is. Az újjá alakuló Kisgazdapárttól – megfáradt öregektől és gyanús ifjaktól – 1988 novemberében nem azt kapta a Pilvax kávéházban, amit múltja és apja érdemei alapján várt, csak főtitkár-helyettesi titulust ígértek neki, később a Bajcsy-Zsilinszky Társaság (Vigh Károly) a két alelnöki poszt egyikét ajánlotta fel, a Barankovits féle Demokrata Néppárt utódaként jelent-kező kereszténydemokraták (Keresztes Sándor) pedig a főtitkári tisztséget kínálták Antallnak. Egyiket sem fogadta el. Tovább állt. Az MDF-fel azonban ellentmondásosan kezdődött és alakult a viszonya.
Az indulásnál, 1987 szeptember 27-én nem volt ott Lakitelken, Lezsák sátrában.
Hiányzott az MDF 1988 januári vitafórumáról is a Jurta Színházban.
Keresi a helyét, de nehezen találja. A sokszínű és zavaros ellenzéki oldalon sok minden taszítja, így a naiv illúzíónisták, az üres hőbörgők, a harmadik utasok, a népfrontos beszivárgók, az alakuló pártokba beépített ügynökök, a kommunistákkal együttműködött történelmi pártok egyes áruló vezetőinek feltűné-se, a mindennap nyilatkozó pecsenyesütögetők, a baloldalról megtérő, zászlólengető népiesek, a kétes
Antall nem volt ott a lakitelki sátorban 1987. szeptember 27-én
151
szándékú volt MSZMP tagok, helyezkedő, hatalomra éhes karrieristák, internacionalista liberálisok és vallási fanatikusok, s a devalvált deklarációk dömpingje, stb.
1989 tavaszán – nem egészen pótcselekvésként – megalakítja az Emberi Jogok Magyar Ligája Pá-rizsi Szervezetének Budapesti tagozatát az Orvostörténeti Múzeumban Szabad Györggyel, Vásárhelyi Miklóssal, Göncz Árpáddal és más szabadelvűekkel. Antall ez alkalommal állítólag kijelentette: az aktí-vabb politizálás időszaka következik, ami veszélyekkel is jár a hatalom részéről, ezért be kell biztosítani magunkat, ha lecsapnak ránk, franciaországi barátaink biztosan tiltakozni fognak, kiállnak majd értünk.
(Elsőként valószínűleg jó barátjára: Tar Pálra gondolhatott…)
Nincs jelen Antall 1989. március 5-én az MSZMP KB székházában az informatív MSZMP-MDF konzultációs találkozón, amelyen az MDF-t Bíró Zoltán és Csurka István képviselte, az MSZMP tárgya-lóit pedig Fejti György KB-titkár vezette.
A második lakitelki találkozón már ott van 1988. szeptember 3-án.
Novembertől állandó meghívottja a szerveződő MDF ideiglenes elnöksége tanácskozásainak. Nov-ember 14-én előadott kezdeményezése a mozgalom párttá alakulásáról azonban időelőttinek bizonyult, a többség elutasította. Antall mégis erőlteti ezt a változtatást, s közvetlenül az MDF 1989. március 11-12-i I. Országos Gyűlése előtt írásbeli előterjesztés nyújt be az elnökségnek a pártszerű működés haladéktalan kialakításáról, s a párt hazai és külföldi szövetségeseivel kiépítendő kapcsolatokról. Az elnökség azonban nem fogadja el a tervezetet, sem az eredetit, sem annak kompromisszumos, rövidített változatát.
Ami az MDF 1989. március 11-12-i I. Országos Gyűlésén történt Antall Józseffel, azt túl tapintato-san fogalmaztam meg legutóbb, ezen sorozat III. részében. (Átvéve Antall saját szavait az 1992-ben meg-jelent parlamenti almanachból: „Az MDF I. Országos Gyűlésén nem fogadta el az elnökségi tagságot, így az Ellenzéki Kerekasztal ülésein, illetve az 1989. június 13. és szeptember 18. közötti tárgyalásokon párt-tisztség nélkül volt az MDF egyik főtárgyalója.)
Holott valójában más történt. Mikor az Országos Gyűlés első napján, március 11-én Antall látta, hogy a helyszínen, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Aulájának első sorában ott ül a bu-dapesti amerikai nagykövet: Mark Palmer, – akárcsak Szűrös Mátyás, a Magyar Országgyűlés elnöke – elsőként ugrott a színpadra, Csengey Dénest megelőzve, aki Petőfis hevülettel készült a hangadó nyitó szerepre. (Később az elnökség egyes tagjai úgy emlékeztek, hogy noha elutasították Antall említett terve-zetét, az utolsó percekben hozzájárultak ahhoz, hogy szólhasson arról a küldötteknek, akár elsőként is a felszólalók közül.)
Antallt a küldöttek többsége még nem ismerte, különösen a vidékiek nem, akik gyakran találkoztak köreikben Lezsákkal, Csurkával, Fekete Gyulával, Csengeyvel, Für Lajossal, míg a belvárosi történelem
MSZMP-MDF konzultáció 1989. március 5-én, Fejti György, Bíró Zoltán és Csurka István
152
tanár inkább csak a Kisgazdapárt soraiban, apja idős ismerősei között mozgott otthonosan Budapesten, többségük a múltat jelentette.
Antall váratlanul hosszas, unalmas elméleti fejtegetésbe kezdett, történelmi okfejtése tanáros szó-használattal, hűvös eleganciával, körmondatokban előadva akkor és ott az adott körülmények között nem illeszkedett a többségében radikális nép-nemzeti küldöttek forró hangulatú várakozásához. Meglehetősen gyér tapsot kapott.
De az igazi feketeleves csak a végén következett, a választásnál. Az elnökség 15 helyére 20 személyt jelöltek, köztük Antall Józsefet. De ő kapta a legkevesebb szavazatot, 217-et, s nem került be az elnök-ségbe. A választmányba eleve nem jelölték. (Elnézést, de elővettem a jegyzőkönyveket, s azt látom, hogy a kiegészítő elnökségi jelölés során még én, a televíziósok MDF szervezetének elnöke is több szavazatot kaptam, mint Antall József, noha nem vágytam az elnökségbe, engem választmányi tagnak választottak tisztes arányban.)
Antall hiúsága azonban megint nem engedi a valóság tényként való elkönyvelését. Megszépítő emlé-kezettel arról beszélt egyik életrajzírójának, hogy „…javaslatainak elutasítása után, még a szavazás előtt visszalépett az elnökségbe való jelöléstől, de ennek ellenére kapott körülbelül 300 szavazatot.” Hát nem kapott. Csak 217-et. S azért számolták össze szavazatait, mert nem lépett vissza. De legyünk konkrétak és pontosak.
Az MDF I. Országos Gyűlése (1989. március 11-12) által megválasztott első Elnökség 15 és az Or-szágos Választmány 65 tagja. (A nevek után a kapott szavazatok száma, az illető foglalkozása és lakhe-lye.)
Elnökség:
Bíró Zoltán, 519, irodalomtörténész, Budapest Bogárdi Zoltán, 426, mezőgazda, Budapest Csengey Dénes, 637, író, szociológus, Keszthely Csoóri Sándor, 613, író, Budapest
Csurka István, 486, író, Budapest Fekete Gyula, 426, író, Budapest
Furmann Imre, 510, jogász, Miskolc Für Lajos, 633, történész, Budapest Ifj. Keresztes Sándor, 400, mérnök, Győr Kozma Huba, 432, tanár, Kiskunmajsa
Kulin Ferenc, 472, irodalomtörténész, Budaka-lász
Antall József az MDF I. Országos Gyűlésén 1989. március 11-12-én
153 Lezsák Sándor, 631, tanár, Lakitelek
Sólyom László, 420, jogász, Budapest
Szabad György, 394, történész, Budapest Szabó Tamás, 451, közgazdász, Veszprém
Választmány:
Bácsi József, 282, esztergályos, Budapest Balázsi Tibor, 269, egyt. tanársegéd, Miskolc Beke Kata, 492, tanár, író, Budapest
Bégány Attila, 265, kollégiumi ig.h. Budapest Bilecz Endre, 309, tanár, Balassagyarmat Bíró ferenc, 286, orvos, Pécsvárad
Czakó Imre, 321, főisk.tanár, Dunaújváros Czotterné Ivády Zsuzsa, 215, tanár, Nagykanizsa Csapó Tamás, 269, főisk. tanár, Szombathely Csontos József, 519, ref. lelkész, Dabas Debreczeni József, 257, tanár, Kecskemét, Dénes János, 327, vegyipari munkás, Budapest
Domokos Mátyás, 334, író, szerkesztő, Budapest Ifj. Entz Géza, 254, művészettörténész, Buda-pest
Fehér Csaba, 272, főorvos, Balatonfüred Ifj. Fekete Gyula, 414, közgazdász, Budapest Ferencz Csaba, 243, villamosmérnök, Budapest Filó Katalin, 309, tanár, Budapest
Foltányi Árpád, 284, egyetemi hallgató, Győr Gazsó L. Ferenc, 355, újságíró, Budapest Glatz Árpád, 302, kosárlabda edző
Grezsa István, 271, orvos, Hódmezővásárhely Gyurácz Ferenc, 246, szerkesztő, Szombathely Ilkei Csaba felszólalása az MDF I. Országos Gyűlésén
154 Hajdu Sándor, 240, MÁV-alkalmazott, Vác
Horváth Sándor, 477, színművész, Budapest Horváth Lajos, 246, gépészmérnök, Dombóvár Ilia Mihály, 400, irodalomtörténész, Szeged Ilkei Csaba, 324, MTV-szerkesztő, Budapest Jeszenszky Géza, 293, egyt.oktató, történész, Budapest
Joó Rudolf, 523, kutató, Budapest Kádár György, 241, fizikus, Budapest
Kelemen András, 295, pszichiáter, Székesfehér-vár
Kerényi Imre, 385, rendező, Budapest Kiss Gy. Csaba, 535, tud. kutató, Budapest Kálmán Attila, 253, tanár, Tata
Kindler József, 261, egyt.tanár, Dunakeszi Kodolányi Gyula, 458, író, egyt.docens, Buda-pest
Komáromi János, 310, kistermelő, Nagydorog Kövy Zsolt, 380, ref.gyüjt.vezető, Veszprém Kulin Sándor, 254, orvos, Nagykőrös Magas László, 323, egyt. adjunktus, Sopron Markó Iván, 308, vállalkozó, Gyula
Merza Péter, 290, villanyszerelő, Dunaújváros
Nagy István, 243, körzeti orvos, Nyírkáta Nagy Gáspár, 352, költő, Budakeszi Nagy László, 207, újságíró, Genf
Nahimi Péter, 485, egyt.hallgató, Budapest Odorics Ferenc, 269, tanár, Gödöllő Olajos Csaba, 309, kisiparos, Budapest Pálmány Béla, 257, történész, Budapest Pokorny Endre, 210, gyógyszerész, Mátraháza Raffay Ernő, 370, történész, Szeged
Rozsnyói Zoltán, 372, agronómus, Lakitelek Schamschula György, 252, közgazdász, Buda-pest
Szabó Zoltán, 279, kőműves, Mány
Szavicskó László, 250, géplakatos, Miskolc Szécsi Margit, 322, költő, Budapest
Szigethy Gábor, 382, irodalomtörténész, Buda-pest
Szokolay Zoltán, 249, tanár, Békéscsaba
Szűcs Ístván, 286, olajmérnök, Szászhalombatta Tóth István, 152, népművelő, Szolnok
Turi Gábor, 213, újságíró, Debrecen Vígh Károly, 249, történész, Törökbálint Zelei Miklós, 259, újságíró, Budapest
Túltengő humán értelmiség, aránytalanul sok történész, irodalmár, népművelő, író, költő, műfordító, újságíró, tanár, jogász, szociológus. Kevés felkészült mérnök és közgazdász, az állami- és államigazgatási területen jártas tervező, szervező, és pénzügyi szakember, a végrehajtó hatalom egyes területeit jól ismerő nemzeti elkötelezettségű értelmiségi.
[Egy 1971. október 13-i ügynöki jelentésből –„Keleti” jelentette a III/III -3-b alosztályon Seres Jó-zsef r. őrnagynak – ismerjük Antall véleményét arról, hogy:
„…fontosnak tartja, hogy jól képzett szakemberekkel működjön együtt. Megjegyezte, hogy külön-böző szakmai alkalmakkor a Tervhivatalban, vagy a Hazafias Népfrontban igen kiváló szakem-bereket ismert meg, akiknél jobbakat mi sem tudnánk kiállítani, ha holnap erre lenne szükség. A jelenlegi politikai és társadalmi konszolidáltságot a körülményekhez képest kielégítőnek tartja.
Megjegyezte azonban, hogy még mindig feleslegesen sokat foglalkoznak az emberek múltbeli dolgaival, ahelyett, hogy a jelenlegi tevékenységük és hozzáállásuk alapján ítélnék meg az embe-reket… ő maga is arra törekszik, hogy mint szakember jó munkát végezzen és ne adjon alkalmat arra, hogy kikezdjék.”
1975. június 26-án a BRFK III/III-D alosztályának egy bizalmas jelentése megállapítja, hogy Antall József
155
„…úgy érzi, hogy egyre inkább a szakemberek kapnak szót. Több miniszter, például Schultheisz, Keserűné valamint a miniszter-helyettesek már elsősorban szakemberek, s nem politikusok. En-nek van jövője.”]