1968. október 22-én Antallék lakásán fordulat történik Dömötör és a két Antall viszonyában: ifj. An-tall József a hivatásos történész szerepében mutatkozik meg, bejelenti, hogy ellenőrizte Dömötör javasla-tainak realitásait, aztán átveszi az irányítást és utasításokkal felérő tanácsokat ad az ügynöknek, aki ezt így jelenti november 5-én:
„…ifj. Antall József… teljesen átvette a beszélgetés irányítását, …az öreg teljesen háttérbe szorult, néhányszor le is tromfolta és helyreigazította (t.i. a fia). Igen kimérten, határozottan, mintegy utasítás formájában tanácskozott velem .”
Ifj. Antall a Magyarországban megjelent nagy visszhangú cikk folytatásaként egy cikksorozatot java-sol négy témakörben:
1., Franciák Magyarországon.
2., Olaszok Magyarországon.
3., Az egyházi és legitimista vonal.
4., Személyes szerepe a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban.
Ifj. Antall mindegyik témakörhöz megnevezi azokat a szaktekintélyeket, tájékozódási pontokat, ame-lyeket Dömötör Lászlónak fel kell keresnie ahhoz, hogy kellőképp elmélyüljön az összefüggésekben. A megnevezettek között vannak Antall barátai, ismerősei, diplomaták, hazai és nemzetközi szaktekintélyek, a volt államigazgatás tisztségviselői, katonatisztek, csendőrök, főszolgabírók, ismert értelmiségiek, köz-tük egy jó szívvel ajánlott hírhedt állambiztonsági besúgó is.
„Megbeszélésünk konklúziója az volt, – jelentette az ügynök -, hogy a Franciák Magyarországon c. cikkhez ifj. Antall összeállít egy vázlatot, azt én bővítsem ki, beszéljek az érdekelt emberekkel, felvetette, hogy ha vidéki utazásról van szó, akkor ő is szívesen eljönne velem, technikai segítsé-get is tudna adni, de mindenképpen igyekezzem keresztülhajtani, hogy ezt a négy lépcsős témát meg tudjuk valósítani.”
„Varga” ügynök a következő utasítást kapja a III/III-3-a alosztályon:
„Feladata: vegye át ifj. Antall Józseftől az első témából készített vázlatot, azt közösen ké-szítsék el cikk formájában, melyet adjon át. E témában külön utasítás nélkül más intézkedést nem tehet, a jelentésében felmerült személyeket sem keresheti fel.”
Seres József r. őrgy.
1968. november 22-én jelenti „Varga” ügynök:
„Hétfőn este felhívott Ifj. Antal. Az iránt érdeklődött, hogy van-e valami olyan dokumentációm, vagy igazolványom, ami igazolja a kisgazda párti tagságomat. Mondtam, hogy az apja szekré-nyében ott van a párt története, amit én írtam. Nem olyanra gondol ő, mondta, hanem valami le-vél, alkalmaztatási igazolvány…mondtam, majd utánanézek és értesítem.”
Az ügynök feladata ifj. Antallal kapcsolatban, „…külön utasítás nélkül más intézkedést nem tehet.”
118
Ifj. Antal szervezte a saját propagandáját is: megkereste a Magyarország rovatvezetőjét, Novobáczky Sándort, szorgalmazva egy, a Semmelweis ünnepi hétről, illetve a múzeumról írandó cikket, Novobáczky azt a választ adta, hogy majd Dömötör elkészíti.
Id. Antall közölte, hogy már egy új cikken dolgozik: „Szövetségesek Magyarországon” címmel, eb-ben az angol, amerikai és szovjet katonák mentésének történetét dokumentálja.
Az ügynök arról is beszámol tartótisztjének: kereste telefonon és találkozni akar vele a francia nagy-követség tanácsosa, a budapesti kulturális intézet igazgatója egy Földes nevű férfi, aki Antalléktól hallot-ta, hogy a francia kérdésről ír cikket és az ahhoz szükséges foto anyagot kívánja rendelkezésemre bocsá-tani.
Az állambiztonsági tiszt megjegyzése:
„Feladata:
Ifj. Antall Józsefnek mutassa meg az igazoló dokumentumot és tudja meg: miért szükséges az. Ha a Földes nevű személy jelentkezik, találkozzon vele személyesen és tudja meg szán-dékát.”
Seres József r. őrgy.
A következő hónapok azzal telnek, hogy ifj. Antall József szinte tanítványaként okítja és terelgeti ki-jelölt céljai felé az ügynököt, aki ezt így foglalja össze találóan 1968. december 2-i jelentésében a III/III-3-a-nak:
„…ifj. Antall József igen szisztematikusan foglalkozik velem, konkrétan a francia cikk megjelen-tetésével és távolabbi perspektívákat is felvetett. Szinte természetesnek veszi, hogy én az ő utasí-tásait és javaslatait elfogadom, s igyekszem azokat megvalósítani.” Azt mondta: „Politikai és történelempolitikai szempontból bízzam rá magam, akkor semmi probléma nem lesz!”
Antall hangsúlyozza neki: politikailag azért is fontos a francia cikk megjelentetése, mert Franciaor-szággal nem voltunk hadiállapotban, a háború alatt is barátok maradtunk. Aggódott amiatt, hogy vajon el-érhető-e az a siker, mint a lengyel cikknél, ha a francia kézirat elkerül majd Kállai Gyulához vagy vala-melyik pártvezetőhöz. Szóvá tette az ügynöknek: még nem keresett fel mindenkit, akit javasolt neki a té-ma kapcsán.
Dömötör feljegyzi ifj. Antallnak az apja érdekében tett kérését is:
„Megismételte apjának azt a kívánságát, hogy kicsit publikáljam tevékenységét és főleg (!) a lo-jalitását a mai rendszerhez…”
1969. január 10.
Ifj. Antall József „Tanár Úr” hivatali szobájába kéreti Dömötör Lászlót és megkezdik a francia téma-körről szóló kéziratos cikk megbeszélését, átdolgozását. Mondatról mondatra haladtak, a tárgyi tévedések kijavítása és az azokhoz fűzött indoklások, magyarázatok kb. két órán át tartottak.
Az igazi viták azonban az ideológiai, politikai kérdéseknél adódtak, a közelmúlt nagy történelmi eseményeinek és szereplőinek értékelésekor. Ennek során Antall kritikusan megjegyezte az ügynöknek:
„Téged is megfertőzött ez a marxista teória, ami marhaság és blabla, ki kell hagyni!”
Mondta ezt a későbbi miniszterelnök például azért, mert Dömötör – aki egyébként a Kisgazda Párt-ban kezdett politizálni és megírta annak történetét – tervezett cikkében Varga Bélát bírálta, mert az emig-ráns politikusok közül azokban a hónapokban a Nemzeti Bizottmány elnökeként a legszélsőségesebb hangot ütötte meg külföldön a Kádár rezsimmel szemben. Antall úgy vélte: Vargát most nem szabad bán-tani, ne foglalkozzanak vele. A következő vitás részt így adta elő az ügynök tartótisztjének:
119
„Újabb vita támadt annál a résznél, ahol azt írtam, hogy mindez a náci Németország utolsó csatlósaként szereplő országban történt, amely ország a végső pusztulásig kitartott, s ahol üldöz-ték a kommunistákat, a hazafiakat és mindenféle ellenzéki megmozdulást.”
Antall ezt rögtön kihúzta, mondván, hogy „azok a kommunisták, akiket üldöztek, azok megérde-melték és ne keverjük ezt itt bele, különben is, az ellenzéket nem üldözték a német megszállásig, a kom-munistákat kivéve.”
Majd a következőket jelentette az ügynök:
Antall szerint most „…a legfontosabb: kihasználni az itthoni politikai nyugalmat, liberalizáló-dást és közelebb hozni Magyarországot a Nyugathoz. Bebizonyítani, hogy volt egy másik Ma-gyarország, amely mindig szemben állt a fasizmussal és kockáztatva lehetőségeit, harcolt a né-metekkel szemben, ahol csak tudott. Sajnos, ezt a párizsi béketárgyalásokon Gyöngyösiék annak idején elfelejtették, nem tudták kihasználni és ezt a világ előtt egyszer s mindenkorra tisztázni kell. Ez egy olyan híd lesz, amely a mi országunkat összeköti a szabd világgal és ebben nekünk igen nagy érdemünk lesz, ha ez így sikerül.”
Antall beszélt a Kisgazda Párt gondjairól is, vezetői már mind 60 éven felüliek, a 40-50 év közötti korosztály szerinte meglehetősen gyenge felkészültségű, létszámban is kevés, hiszen nagyrészük külföld-re távozott, jórészük pedig kommunista párttag lett és teljesen beállt a külföld-rendszer szolgálatába… akik kül-földre távoztak, azoknak nagyrészt megbocsátottak, hiszen már haza is jöhettek.
Őt sajnos 56 után igen súlyos zaklatásoknak tették ki, elsősorban a kisgazdapárti múltja miatt, nem valószínű, hogy feddhetetlenségi bizonyítványt kaphatna, de nem törték meg ezek a megpróbáltatások.
Apjának a teljes rehabilitációját mindenképpen tető alá kell hozni, – 75 éves az öreg –, s erre ígéretet is kapott Kádár megbízásából Kállai Gyulától és Ortutay Gyulától. Ugyanakkor felhívta Dömötör figyelmét arra, hogy
„… az öreg sok mindent másképp lát és bizonytalan is, mert a korával járó szenilitás már gyak-ran befolyásolja… továbbra is beszélgessek vele, de a konkrét lépéseket, tennivalókat vele be-széljem meg.”
„…majd átadott egy szakanyagot az Orvostörténeti Múzeumról és a Semmelweis hetekről, pró-báljam ezt is valahol megjelentetni…nekem bevallja: ez elsősorban az ő személyes tevékenysé-gének hangsúlyozása lenne. Nagyon ügyes formát kellene kitalálni, készítsem el az anyagot, ő majd kibővíti a külföldiektől szerzett információkkal.”
1969. április 10.
A francia cikk Antallék sürgetése ellenére még mindig nem jelent meg, áll a Magyarországnál, amely anyagtorlódásra való hivatkozással változatlanul türelmet kér. Ifj. Antal addig is a lengyelekről korábban megjelent nagy sikerű anyag bővített formában való közlését szorgalmazza a külföldre menő magyar la-pok valamelyikénél. (Budapester Rundschau, Daily News, Neue Zeitung)
Ifj. Antall türelmetlen és barátságtalanul parancsolgat Dömötörnek, a pártfüggőségre és fegyelemre való hivatkozással igyekszik presszionálni az ügynököt, aki így számol be erről:
Ifj. Antall kéri az ügynököt: a konkrét tennivalókat ne az öreggel, hanem vele beszélje meg
120
„Tegnap délelőtt fent voltam ifj. Antallnál a múzeumban. Meglehetősen agresszívan és követelő-en lépett fel velem szembkövetelő-en, közölte, hogy kutyakötelességem ezeknek az anyagoknak a megje-lentetése, ez kisgazdapárti ügy. Az apám a pártigazgató, a párt Politikai Bizottságának tagja, te is kisgazdapárti újságíró vagy, kötelességed, hogy ezeket az ügyeket felkarold. Pillanatnyilag rajtad kívül más személyünk nincs, ezért ragaszkodunk hozzád. Majdhogy nem parancsként kö-zölte velem mindezt.”
Ifj. Antall elmondta: gondolkodik azon, hogy apjával irat egy udvarias levelet Pálfynak, a Magyaror-szág főszerkesztőjének, – aki ugyancsak kisgazdapárti újságíró volt Debrecenben – mi az oka annak, hogy nem jelent meg a francia cikk.
Id. Antall arról tájékoztatta, hogy készen van a szovjet hadifoglyok mentéséről szóló anyag is, szöveg és fényképek egyaránt, a megjelentetéshez akár aktualitást is adhatna az a levél, amelyet egy volt hadifo-goly szovjet ezredestől kapott minap a felszabadulás évfordulója alkalmából.
Az ügynök egyébként refrénszerűen jelenti Antall ismétlődő kérését:
„Utána kért, hogy a Semmelweis anyagot jelentessem meg a Magyarországban, teljesen annak a szempontnak a figyelembevételével, amit ő adott, tehát a lényeg: személyének kiemelése, munká-jának kidomborítása, ha akarom nyilatkozat formájában, de mindenesetre az ő neve dominál-jon.”
Az ügynök tartótisztje, Seres József r. őrnagy a következő feladatokat adja Dömötörnek („Varga Sándor” fn. ügynök):
–„Utasítsa vissza terrorizálást. Hivatkozzon arra, hogy a törvényes lehetőségek határán be-lül mindent megtesz, de sem az állását, sem családja jövőjét nem hajlandó kockáztatni.
Ugyanakkor véleménye szerint nem időszerű a nyilvános szereplés mindenáron való erőlte-tése.
–A sürgetés ellenére sem kapott a szerkesztőségtől végleges választ a francia cikk megje-lentetésére. Várjon türelemmel.
– Amennyiben ismételten felvetik, hogy írnak a főszerkesztőnek, ne emeljen kifogást, de hangsúlyozottan hozza tudomásukra, hogy véleménye szerint ez rontaná a helyzetet.
– A lengyel cikk újabb változatban történő megjelentetésére ígéretet nem tehet. Közölje, megnézi a lehetőségeket és a tájékozódás után visszatér a témára.
–A Semmelweis anyagból összeállított végleges cikket a szerkesztőséghez való továbbítás előtt mutassa be.”
1969. április 24.
„Varga” ügynök jelenti:
„Pártay Tivadarral beszélgettem az elmúlt hét csütörtökén. Felelevenítette a Dr. Antall József féle cikk ügyét, de azt mondta, hogy ebben az ügyben ő nem illetékes, majd Mátéffy Géza fog ke-resni. Felhívta a figyelmemet arra, hogy id. Antall József nagy tekintélye a pártnak és az utóbbi
Antall agresszíven és követelően lépett fel, parancsként közölte a feladatokat az ügynökkel
121
időben én kissé negligálom a vele való együttműködést, majdhogy nem már linknek tűnök fel eb-ben az ügyeb-ben, mert folyton mellébeszélek és a lényeget kerülöm.
Óvott az ifj. Antalltól való barátságtól, mert ő szélsőséges, ki tudja milyen szervekkel áll kap-csolatban, hangsúlyozta Pártay, hogy csak az öregre támaszkodjam.”
Seres őrnagy feladatul adja az ügynöknek:
„Pártay Tivadar igénye szerint beszéljen dr. Mátéffy Gézával.”
*****
A két Antall – a volt miniszter és a leendő miniszterelnök – életét megkeserítették az állambiztonsági hálózati személyek. Elsősorban az ifjú Antall volt a célpont, a III/III sokáig figyeltette, lehallgatta, zaklat-ta, ellenzéki tevékenységét megtorolzaklat-ta, állásából elbocsáttatta. Ügynökei közül többekre gyanakodott, másokra álmában sem gondolt, csak miniszterelnökként szembesült a valósággal, amikor elé tették a róla vezetett dossziékat. Mégsem miattuk, s nem is a retorziókért akart öngyilkos lenni. Akkor hát miért? Ki-derül a sorozat következő részében, akárcsak az, kik voltak környezetében azok a beszervezett besúgók, – kisgazda politikusok, tanártársai, tanítványai -, akiknek sikerült kijátszani amúgy éber és gyanakvó ter-mészetét.
122