Dömötör ügynököt az állambiztonság 1960-ban id. Antall József lakására küldi, hogy a nyugdíjas politikus elbeszélései és az általa őrzött dokumentumok alapján írjon cikket a Magyarországra menekült
A hatalom átadása: Németh Miklós és Antall József
Antall József és Ilkei Csaba 1990 szilveszterén
108
lengyelekről. A cikk el is készül, de az illetékesek akkor többféle megfontolásból óvatosan úgy döntenek, hogy még nem aktuális a megjelentetése. Lengyel újságírók és történészek viszont beszámoltak a tudo-másukra jutott dokumentációról, amelyre felfigyelt a varsói állambiztonság, s megkereste a BM. III. Fő-csoportfőnökséget, érdeklődve a fel-dolgozás alapjául szolgáló dokumen-tumok sorsáról, elérhetőségéről.
A III/III-4. osztály 1967-ben lát-ta elérkezettnek az időt arra, hogy
"Varga Sándor" ügynökkel megsze-reztesse a féltve őrzött dokumentumo-kat id. Antall Józseftől.
"Varga" 1967. április 28-i jelen-tésében beszámol arról, hogy Antall József volt kisgazdapárti miniszter Fe-renciek terén lévő hatszobás lakásában rendszerezve, feldolgozva és katalogi-zálva teljes egészében megtalálható az egykori lengyel menekültek magyar-országi tartózkodásáról és a londoni lengyel emigráns kormány valamint az Anders hadsereg vezetőinek kap-csolatáról szóló dokumentáció.
[Anders hadsereg: a lengyel Fegyveres Erők Keleten állomásozó alakulata a II. világháborúban, ame-lyet az 1939-es szovjet-lengyel össze-csapásokban fogságba esett lengyel katonákból szervezett meg parancsno-kuk Wladyslaw Anders. Kezdeti lét-számuk 180 ezer fő volt, akiket brit nyomásra 1941 decemberében enge-dett szabadon Sztálin. Palesztinában brit parancsnokság alatt újjá alakultak, többségük képezte a lengyel II. hadtestet, amelyet elsősorban
Olaszországban vetettek be , – megj.: I. Cs.]
Id. Antall nagy mennyiségű fényképet, filmtekercset tart egy szekrényben. Ezek dokumentálják például a Varga Béla plébános irányította balatonboglári lengyel emigráns tábor éle-tét. Itt őrzi azokat a titkos okmányokat is, amelyeket a Belügy-minisztérium főtisztviselőjeként mentett meg, dokumentálva a kormány megbízásából lebonyolított félhivatalos tárgyalásokat Belgrádtól Ankaráig. Antallnak elmélyült személyes kapcsolatai voltak a lengyel emigráns vezetőkkel, a londoni kormány tagjai-val, így például Edward Ryds Smigly tábornokkal. Gyakran elő-fordul gr. Marenzi Károlyné neve is, aki a balatonboglári Jankovich grófnővel azonosítottak.
A menekült lengyelek közül azokat, – köztük politikusokat és zsidókat -, akik katonai szolgálatra vállalkoztak, Antall hiva-talos papírokkal látta el, s egy részüket Pártay Tivadar zászlós
„Varga Sándor” ügynök egyik dossziéja az ÁBTL-ben
Varga Béla balatonboglári plébános
109
vitte át a Dráván olyan területre, ahol jugoszláv partizánok voltak, így jutottak el az Anders hadsereget befogadó angol és amerikai egységekhez, velük harcolva Afrikában és Olaszországban. Az ügynök to-vábbi dokumentációk birtokosaként említi Potoczky Kálmán kisgazda politikust, a lengyel származású Vosenszky Kázmért és a balatonboglári öreg plébánost, aki Varga Béla hagyatékából merített. Egy len-gyel katonai történész delegáció 1966 végén felkereste id. Antall Józsefet és másolatokat készítettek az összegyűjtött anyagról.
Az ügynök jelentése után Kiss József r.
alezredes osztályvezető a következő megjegy-zést írta:
"Az ügynök e tárgyban a lengyel állam-biztonsági szervek megkeresése alap-ján jelentett. Néhány évvel ezelőtt Antall József a lengyel emigrációról dokumen-tumokat adott át közlés végett "Vargá-nak", amely azonban nem jelent meg. A lengyel állambiztonsági szervek feltehe-tően a jelentésben foglalt két történé-szen keresztül szereztek tudomást a dokumentációról. A jelentésben szerep-lő személyek között van a III/III-3 osz-tály hálózati személye, illetve több olyan személy, aki a nevezett osztály ellenőr-zése alatt áll. A nyilvántartóban történő ellenőrzés után megfontolandó az ügy-nek a III/III-3 osztályra való átadása.
Az ügynök feladatul kapta, hogy keresse meg a korábban rendelkezésére bocsátott doku-mentációt és azt nekünk jutassa el."
1968. április 16-án már a III/III-3-a alosztálynak a következőket jelenti „Varga”:
Felhívta id. Antallt, s közölte vele, hogy lehetősége van a korábban megfeneklett interjú megjelente-tésére a „Magyarország” című hetilapban. Antall nagyon megörült, s egy kicsit aggódott, mert ő lojális a rendszerhez, s nem tudja, kell-e engedélyt kérnie valakitől ehhez. Majd megemlítette, hogy a most Ma-gyarországra érkező lengyel partizán küldöttség vezetője neki régi jó ismerőse, annak idején együttmű-ködtek, sőt a társaság másik két-három tagja is Magyarországon tartózkodott menekültként, rejtegetésük-ben közreműködött. Felvetette: szeretne a küldöttség vezetőjével találkozni, szeretné, ha ez a mostani lá-togatás az ő személyét is kiemelné a homályból, jó lenne olyan állami elismerést kapni, ami dokumentál-ná: ő a fasiszták elől menekülő lengyelek százezreit mentette meg. Semmiféle illegalitást nem akar, ille-tékes helyen mindenképpen tudjanak az ő ténykedéséről, mert kiemelt nyugdíjat élvez és nem akarja elve-szíteni, ugyanakkor nem mond le azon igényéről, hogy értékeljék a lengyelek érdekében kifejtett tevé-kenységét.
Seres József őrnagy megjegyzése:
„Dr. Antall József volt FKP miniszter, figyelő dossziés személy. Nyugdíj felemelése iránti ké-relmének elutasítását javasoltuk, ennek ellenére – nyilatkozata szerint – újra nyugdíj emelést kapott.
Feladat:
Amennyiben hivatalosan tárgyal a partizán küldöttséggel, említse meg… ha érdeklődnek iránta, ismerik és ők kezdeményezik a vele való személyes találkozást, az elől ne zárkózzon el. Ennél többet azonban nem tehet.”
Az egykori balatonboglári Lengyel Gimnázium és Líceum tanulói
110
1968. május utolsó hetében „Varga” ügynök utasításra megismerkedik ifj. Antall Józseffel is, meg-kezdi felderítését, kapcsolati tevékenységének feltérképezését. Az orvostörténeti múzeumban találkoztak, ahol ifj. Antall elmondta: nagyon jó információkat kapott róla az édesapjától és régi kisgazdáktól, szíve-sen venné, ha segítene neki pozíciójának megerősítésében, a múzeum propagandájában, amiért cserében később állandó propagandistának is felvehetné.
Ifj. Antall panaszkodott is „Vargának”: elég sok baja volt az elmúlt években korábbi politikai tevé-kenysége miatt – utalva a kisgazda pártra és az 56-os eseményekre –, gyakran van rossz érzése, hogy személyével változatlanul nincs minden rendben, bár ennek ellent mondott, hogy nem akadályozták meg vezető pozícióba kerülését a jelenlegi munkahelyén. Visszatérően kérte az ügynököt a sokrétű propagan-dára, vigyen el hozzá más újságírókat, s a rádiót és a televíziót is. Személyi kapcsolatairól elmondta, hogy sokan megfordulnak lakásukon, így legutóbb például, Pártay, Simonyi, Futó, Mátéffy, Bencsik és Balogh György járt náluk, megjegyezve, hogy elkerülhetetlen a fiatalítás a kisgazda pártban, mert apjának kor-osztálya kiöregedett.
A jelentéshez Seres József őrnagy a következőket írta:
„Megjegyzés:
Ifj. Antal József volt ellenforradalmi FKP szervező és fegyveres nemzetőr, a BRFK-n F-dossziés. Saját és kapcsolati tevékenységének felderítésére közös intézkedési terv készült.
Feladat:
A kapott eligazításnak megfelelően mélyítse kapcsolatát ifj. Antall Józseffel. Kérése alapján felhívhatja egy-két újságíró figyelmét a múzeumi kiállításra, de sem a rádió, sem a tv kime-netele érdekében ne járjon közbe.”
Ünnepség a balatonboglári lengyel gimnáziumban 1943-ban, a képen középütt id. Antall József miniszter, jobbján Szapáry Erzsébet grófnó, a bal szélen Varga Béla plébános
111
Két hét múlva „Varga” ismét felkeresi ifj. Antallt munkahelyén, aki közli, hogy privát témákról ott nem tudnak beszélgetni, ezért meghívja a lakására. Ahol az öreg Antall roppant hálás az ügynöknek egy-részt azért, mert segíti fia munkáját, másegy-részt a másolatban átnézésre megküldött lengyel vonatkozású cikkért, amelyet „Varga” a „Magyarország” című hetilapban szándékozott megjelentetni, de még nem vit-te be a szerkesztőségbe. Antall dr. vit-teljesen egyetérvit-tett a leírtakkal, csak a románokra vonatkozó részt kérvit-te kihagyni. Fontosnak tartotta összehozni a cikk szerzőjét a Budapestre érkezett Dembinszky kulturális ta-nácsossal, aki annak idején a menekült lengyel kolónia fiatal tagja volt, Budapesten végezte az egyetemet és tökéletesen beszél magyarul.
Seres őrnagy sebtében határozottan arra utasítja „Vargát”, hogy:
„Haladéktalanul adja át a sajtócikk egy példányát és amíg engedélyt nem kap, azt nem to-vábbíthatja a sajtónak.”
Az ügynök június 18-i jelentéséből kiderül, hogy ifj. Antall meghívta a lakásukra megvitatni a terve-zett cikket, majd váratlanul megkérdezte: nincs-e kedve egy, két napos kirándulásra a Balaton északi part-ján a saját vagy a szerkesztőség kocsipart-ján? Az is érdekelte: milyen rendszámú a szerkesztőség kocsija. Mi-kor megtudta, hogy BA-s, azt válaszolta, az nem a legsikerültebb. (Nyilván pontosan tudta, hogy az lehet egy belügyi gépkocsi is, – megj.: I.Cs.) Két nappal később id. Antall a szerkesztőségben hívta „Vargát”
és érdeklődött a cikk sorsáról. Azt a választ kapta, hogy nincs különösebb probléma, az illetékesek kezé-ben van, esetleg szerkezeti változás lehetséges. Ezután Antall a fia nevékezé-ben lemondta a lakásukra megbe-szélt személyes találkozót, mondván, hogy nem érnek haza időben a balatoni kirándulásról.
Seres őrnagy értékelése:
„A jelentésben szereplő módosítás feltehetően Tar Pál itthon tartózkodó emigráns megválto-zott programjával függ össze.
Feladat:
Találkozni ifj. és id. Antall Józseffel és tisztázni a terv megváltoztatásának okát, hol jártak a két napon, továbbá érkezett-e a közelmúltban vendég hozzájuk.”
Június 26-án az ügynök ismét fenn járt Antallék lakásán, mert az öregúr óvatosan feszeng. Szeretné a cikk megjelenését, de azért szeretné bebiztosítani magát a másik oldalról is, hiszen ő megannyi kritikája ellenére is végeredményben lojális a rendszerhez, kerüli a konfliktust. Hálás azért, mert már három éve
Nagy Ferenc miniszterelnök az FKgP Gaál Gaszton emlékünnepélyén Balatonbogláron 1946-ban
112
kiemelt nyugdíjat kap volt miniszterként, Dobi intézte el, de megkö-szönte Kádárnak is, akitől azt is megkérdezte levelében: mi a véle-ménye arról, ha sajtó alá rendezné a lengyel anyagát és megjelentet-né a Kossuth Kiadó? A válasz az volt, hogy a kérdés most nem ak-tuális. Roppant bántja az is, hogy a budapesti lengyel nagykövetség nem tart vele hivatalos kapcsolatot, csak magán megkereséseket kap, a találkozókon mindenki a saját véleményét hangsúlyozza.
Ezért is kérte Dömötört: ügyeljen bizonyos momentumokra, amelyek veszélyessé válhatnak számára. Mivel nem tartja ildomos-nak, hogy az illetékesek engedélye nélkül ő nyilatkozzon, a cikket írja meg úgy, mint a szerző állásfoglalását, elgondolását, vagy mint szerkesztőségi cikket, „majd az esetleges folytatása legyen egy nyi-latkozat és az egész kérdés ezzel a holtpontról ki fog mozdulni.”
Aggályait azzal is indokolta, hogy
„vigyázzunk egymásra – a család, négy unoka, stb. – mert olyan dokumentumok vannak birtokában, mely a régi BM titkos anyaga, amelyből baj lehet.”
Dömötör ügynök ekkor megkérdezte tőle: miután a Gestapo elvitte 1944-ben, hogyan maradhattak meg ezek a dokumentumok nála? A következő magyarázatot adta: amikor aktív miniszter volt, engedélyt kért Ráko-sitól és Péter Gáborék egy raktárból kiadták, illetve szabad válogatást biztosítottak számára. Két hatalmas szekrény van most tele az iratokkal, már rég le kellett volna adnia a levéltárnak. De amíg a lengyel kérdés le nem zárul, szeretné magánál tartani.
Azért is szerettek volna együtt lemenni autóval a Somló aljára, a családi fészekbe – mindenek előtt Olasz községbe –, mert ott további dokumentumok vannak, háza lakható, szőlőjének egy részét meghagyták, a javát elvették. A ér-tekezést tervez írni belőle, tudományos fokozatot elérni, bár a témát ki akarja egészíteni Teleki Pállal. (Teleki utolsó titkára, Incze Péter, öngyilkossága előtt átadta neki a miniszterelnök hagyatékának legfontosabb darabjait.) A Népszabadságtól György István megpróbálta megszerezni tőle, de elutasította.
Az állambiztonsági tiszt intézkedése:
„Ügynöki úton a dokumentumok jellegére vonatkozó to-vábbi adatok feltárása. Egyéb intézkedés Vezető et.
113