Huszonkettedik Fejezet

S

pencer állapota rosszra fordult. Vizsgálateredményei megjöttek és mind a három pozitívnak bizonyult. A tesztek bizonyították az HIV fertőzés jelenlétét. A hír

depressziósra csinálta Spencert. Enerváltan elnyúlva ledobta magát a lakás legnagyobb fotelébe és órákig meg sem mozdult. Kezei élettelenül lógtak le kétoldalt, lábait teljesen kinyújtotta és valami elveszett, reménytelen kifejezéssel az arcán bámulta az üres levegőt. Környezete iránt elvesztette minden érdeklődését és egyre kevesebb dologra emlékezett.

Spencer HIV variánsa ellenállónak mutatkozott a rendszerint használatos vírusölő gyógyszerekkel szemben és fertőzése rövid időn belül, teljes mértékű, heveny AIDS betegséggé fejlődött. Dr. Lindberg egy egész koktélra való gyógyszerkeveréket írt fel, beleértve az új Enfuvirtide drogot, ami lassította a betegség kifejlődését, de képtelen volt Spencer állapotán javítani.

Linda gondja lett, hogy férje időben bevegye orvosságait és úgy, ahogy azt az orvos kiírta. Az ápolásokhoz Linda minden alkalommal vékony gumikesztyűt húzott, és mostanra már Spencer nem mutatott sértődöttséget óvatossága miatt. Megkeseredetten és egyre mélyebben süllyedve depressziójába, a férfi valahogy szerette volna, ha betegsége nem lenne, és a rémlátomás valahogy távozna tőle. Mérges volt az egész világra, végtelenül utálta Linda leereszkedő gondosságát, de túlságosan gyenge volt, hogy kikezdjen vele és nem maradt semmi energiája veszekedésre. Linda alaposan el volt foglalva, végezte a bevásárlásokat, takarított és főzött és hosszasan várakozott a gyógyszertárban, amíg Spencer receptjeit elkészítették. Mégis, temérdek ápolónői és feleségi teendői mellett talált elég időt, hogy ápolja magát. Gondja volt rá, hogy ne hanyagolja el tisztálkodását és arcápolását, és Spencer egyre romló állapotával éles ellentétben megmaradt üdének és szépnek.

Spencer beteg lévén Linda hozta be az utcai postaládából a leveleket. Félretette a számlákat, minden egyes Spencer címére jött; kiválogatta és elrendezte őket és próbálta Spencernek megmutatni, amikor a férfi jobban érezte magát.

Mi lesz ezekkel, drágám, — kérdezte kedvesen és gyengéden megérintette Spencer kezét.

Spencernek már nehezére esett karjait és ujjait mozdítania és alig volt képes megérteni, hogy Linda mit akar, hogy mit csináljon.

149

— Írd meg a csekkeket, és én majd aláírom, kérlek. — Spencer suttogta, férfiuralmának töredékeihez ragaszkodva, de többet sokkal nem tudott tenni annál, minthogy hangtalanul mozdítsa a száját, bólintson, vagy a szemeivel intsen.

Linda megpróbálta a javaslat végrehajtását néhány hétig, de Spencer kézírása egyre reszketőbb és olvashatatlanabb lett. Az AZT gyógyszerstruktúra, amit szedett, lelassította demencia elmezavarának rosszabbodását, de nem tudta visszaforgatni.

Megkísérelte a csekkek aláírását, de elrontotta egyiket a másik után, csak hosszú vonalakat és macskakaparás jellegű felismerhetetlen jeleket rajzolt rájuk.

Linda gyakorlatiasabb metódust javasolt. — Miért ne engednéd, hogy én írjam alá a kontókat? — kérdezte Spencertől. — Drágám, te bízol bennem, mint a

feleségedben és nörszödben, életedet a kezembe helyezed. Szerelmem, miért ne bíznád rám a pénz kezelését is?

Linda szerelmemnek, drágámnak hívta Spencert és Spencer nem mulasztotta el észrevenni kedvességet. Nörsz és beteg közötti szimpátia érzése fejlődött ki közöttük, Spencernek szüksége volt Linda ápolására és Linda inkább volt képes szeretet jellegű érzéseket táplálni egy rászoruló beteg iránt, mint a régi Spencer felé, aki egy kegyetlen, feleségverő zsarnok volt. Linda nem használta felelőtlenül az emberiség leggyengédebb és mégis a leggyakrabban visszaéléssel kezelt fogalmát, a szerelmi érzés kinyilvánítását, a szeretlek szót, és házasságuk kifordult kapcsolatának viszonylatában, a fogalom minden apró jelentését és nüánszát szívéből érezve gondolta. Spencer biztonságot jelentett neki. Ameddig Spencer élt nem kellett visszamennie a YMCA-be, nem kellett albérletet keresnie, vagy egy kis lakást, amit egy idegennel kellene megosztania, hogy fizetnie tudja a lakbért és ne váljon hontalan, utcán lakó személy belőle. Lelkiekben Spencer átvette Linda hiányzó apjának szerepét és ki vetne követ egy odaadó leányra, aki édesapját a ragaszkodó szeretet szavával illeti. Spencer kedvelte a Lindából felé áradó szex nélküli szerelmet. Linda valójában Spencer édesanyjának szerepét vette át.

Egy személy, aki szerette és gondozta őt, anélkül, hogy szexuális elkötelezettségeket fűzött volna hozzá.

Spencer méltányolta Linda jóságát és hasonló szellemben viszonozta.

— Bármit, amit mondasz, szerelmem, — válaszolta vissza és hangjában őszinte hála és kedvesség rejlett, és ahogy beszélt gyengéden megszorította Linda kezét.

Linda félresimította Spencer homlokába hullott haját és lehajolt, hogy

megcsókolja vértelen, sápadt bőrét. — Engedd meg, hogy elvigyelek a People’s Bank helybeli fiókjába, és hogy tudjam fizetni én a számlákat, tegyük át a pénzt közös kontóra.

Spencer elgondolkozott felesége kérésén. Már régen közös számlára kellett volna, hogy tegye az összes pénzt. Nem lett volna szabad, hogy erre kerüljön a sor, hogy feleségének könyörögnie kelljen a közös pénzkezelésért. Már akkor meg kellett volna, hogy tegye, amikor összeházasodtak, de ő, egy erőszakos uralkodó zsarnok lévén nem tette meg és nem bízott feleségében. Bizalmatlan volt és önző. Mi lett az eredmény?

Elvesztette az asszonyt. Ideje volt, hogy feladja függetlenségének ezt az utolsó

150

fellegvárát is. Halálos beteg volt és nem veszhettek össze most a pénz felett. A döntés nehéz volt és fájdalmas. Hosszú ideig nem szólt egy szót sem. Jóval később, ahogy Linda felállt és indult kifele a szobából, nyilván azt hitte, hogy férje elaludt, csak akkor szólalt meg. — Öltöztess fel, — suttogta alig hallható hangon. — Elmegyünk a People’s Bank fiókba. Összes bankszámláimat átiratom veled közös névre. Már régen meg kellett volna ezt tennem. Arról is intézkedni fogok, hogy te légy 401 nyugdíjam egyedüli kedvezményezettje. Gondom lesz rád, ha beteg is vagyok és akarom, hogy kezeld a dolgaimat.

— Köszönöm, Spencer, — Linda kebléhez szorította férjének láztól forró fejét.

— Nem fogsz bennem csalódni.

— A házat illetően, — Spencer kezdte és látszott, hogy mennyire szeretné, ha ereje lenne tovább beszélni.

— A házzal? — Linda megigazította a párnát Spencer feje alatt, és nyugodtan, minden sürgetés nélkül a hangjában ejtette ki szavait. — A házzal még ráérünk. Egy döntés egyelőre bőven elég.

— Telefonálj ügyvédemnek és kéresd ide. — Spencer megsimogatta Linda derekát és szívből jövő hálával és bizalommal érintette meg a kezét. — A ház tulajdonjogi okiratát is meg fogjuk változtatni. Holnap elmegyünk a közlekedési rendőrség gépjármű regisztrációs irodájába és két névre íratjuk át a BMW kocsit is.

Hívd fel légy szíves az Allstate biztosító társaságot is, hogy közös névre cseréljük mind a kocsin és a házon is a biztosítást.

Ezzel Spencer mindent elintézett. Hátrahanyatlott párnájára, mind fizikailag mind lelkileg teljesen kimerültnek érezte magát. Utasításaival minden tulajdonát összekötötte hites, törvény és isten előtt elfogadott feleségével. Helyesen cselekedtem, gondolta és vágyakozóan fontolgatta, ezzel az AZT gyógyszer kombinációval, és talán a chemotherapy után, ki tudok kapaszkodni ezekből az alkalmat kereső és találó

másodlagos fertőzésekből, legyűröm a betegséget és ismét normális életet élhetek. Talán még szeretkezhetünk is Lindával, elővigyázatos módon. A gondolat gyenge mosolyt csalt arcára. Igen, miután HIV vírusainak számát drasztikusan lecsökkentették, talán ha gumit húzna, Linda elég biztonságosnak érezné egyesülésüket. Spencer nem adta fel a reménykedést, és ha jobban akart lenni kellett, hogy reménykedését megerősítse és optimista gondolatokkal életben tartsa.

—

A

pénz, a ház, a nyugdíj és a kedvezményezett jog át lett írva Linda nevére. Linda kezelte férjének pénzügyi dolgait, fizette a számlákat és, hogy mindent rendben és ellenőrzés alatt tartson Excel adatbázis kezelő táblázatot állított össze a számítógépen.

Ügyesen megszervezte kiadásaiknak áttekintését és valóban, a módszerességre nagy szükség volt. A gyógyszerek ára és az orvosi költségek az egekig rúgtak, az

egészségügyi biztosító ugyan fizette a számlák java részét, de a reájuk eső rész is

151

jelentős maradt. Spencer elvesztette állását és rövid időtartamra hatályos betegnyugdíj állományba kényszerült. A COBRA törvény alapján a betegbiztosítást jogukban állt továbbra is használni, bár a biztosítási díjrészletet nekik kellett fizetniük és az is csak tizennyolc hónapig volt lehetséges. Lindának gondja volt rá, hogy az összeg minden hónapban időre ki legyen fizetve. Spencernek jelentős vagyon állt rendelkezésére, a szüleitől temérdek családi pénzt örökölt, évtizedekig jó fizetést és juttatásokat kapott a Delta légitársaságnál, de betegsége következtében kiadásaik túllépték jövedelmüket és az egykoron jelentős vagyon gyors ütemben fogyott.

Szóba sem jöhetett, hogy Linda állásba menjen. A nap és az éjszaka minden órájában súlyosan beteg férjének kellett, hogy legyen ápoló nörsze és odaadó kompániája.

—

P

ercy továbbra is a börtönben maradt. Az ügyészségnek nem volt sietős és az előzetes tárgyalás idejét Szeptember elejére tűzték ki, a munka ünnepe utáni időre, majdnem három hónapra mostantól. Linda gyakran meglátogatta Percyt és próbált bele lelket önteni és tartani benne a reményt. Percy minden alkalommal narancssárga rabruhájában jött a beszélgetőre. Nyugodtnak és gondozottnak nézett ki és mintha elfogadta volna igazságtalan bezárásának jogosságát. Linda elújságolta hogyan alakulnak dolgai, beszélt Spencer súlyos betegségéről, hangulatingadozásairól, és elmondta Mr. Leicester sikeres rászedésének történetét, és hogy a férfi bevallotta a bérgyilkost, akit felesége megölésére fogadott. Linda még azt is elmondta, hogy a YMCA klubban összeismerkedett Mrs.

Dohertyvel, detektív Doherty feleségével.

Linda és Percy között bizalmas kapcsolat és bensőséges megértés jött létre.

Percy nem hordott haragot szívében, hogy családja nem kockáztatta minden vagyonát, és nem hozta fel ellenségesnek vehető döntésüket, hogy nem teremtették elő az ötezer dollár letétet és nem tették fel a házukat biztosítéknak, hogy kiváltsák a börtönből.

Szinte megelégedéssel szemlélte helyzetét. A börtönigazgató megengedte, hogy laptop komputerjét bevigyék cellájába és Percy naponta hat órát töltött regényének írásán.

Munkájában senki sem zavarta, cellatársa respektálta csendhez való jogát és csak akkor beszélt, ha Percy szólt hozzá. Az illető tájékozottnak és iskolázottnak bizonyult,

ismeretei kiterjedtek a filozófiára, a nagy gondolkodókra, mint Voltaire, Hegel, Nietzsche and Freud. Percy naponta legalább tíz oldalt haladt előre írásával és a beszélgetőn gyakran idézett soraiból és átbeszélte a részleteket Lindával.

Mivel erősen indokolható kétség fért bűnösségéhez az őrök enyhébb bánásmódban részesítették. Íróasztal melletti munkát jutattak neki a börtön könyvtárában és általában elkülönítve tartották a többi, nálánál jóval durvább és megrögzött gengszter típusú raboktól.

Mostanra, Percy és Linda már egy asztalnál ülhettek, ha Linda meglátogatta, egy őr ugyan rajtuk tartotta a szemét, bár inkább Linda mellein, ha pontosan akarjuk

meghatározni érdeklődésének tárgyát. A ragyás pofájú és kíváncsi természetű őr, legyen

152

bármi faragatlan és durva jellemű, ahogy kísérte vissza Percyt cellájába, soha nem mulasztotta el megjegyezni.

— Grimsby, maga egy nagyon szerencsés gazember.

—

M

rs. Doherty nem adta fel Lindához fűzött reményeit. YMCA-nél tett látogatásainak idejét Lindáéhoz igazította, egy sávban úszott vele, követte a meleg medencébe, vagy a forró vizes Jacuzzi fürdőbe, de leginkább úgy rendezte, hogy egyszerre zuhanyozzanak, bár soha nem közeledett Linda felé ledér módon és nem tett semmi célzást, valami bizalmas, esetleg nemi kapcsolat kialakítása érdekében.

A meleg medencében hosszasan elbeszélgettek mialatt ide-oda sétáltak a medence hosszában, vagy tornáztatták súlytalanná lett lábaikat és a víztükör párolgó felszíne alatt forgatták derekukat. A simogató meleg és a csobogás megnyugtatta idegeiket és baráti bizalom érzésével töltötte el énüket. Linda elmerte mondani, hogy Mrs. Doherty férje menyire erősen tévedett, amikor letartóztatta Percyt és a tévedés mind a mai napig nem lett kiigazítva. Barbara nem tudta igazolni vagy védeni férjének indokait vagy tetteit, de megígérte, hogy beszélni fog vele és néhány napon belül meg is hozta a választ.

— Sean azt mondja, — kezdte az asszony, — a legnagyobb probléma az, hogy Percy nem képes megmondani, hogy mit csinált mialatt Paméla házában tartózkodott, nem tudja megmagyarázni elfogadhatóan, hogyan került oda, különösen azt a

szempontot meggondolva, hogy a házba való erőszakos betörésnek semmi nyomát nem találták a nyomozók.

Linda javasolt egy megoldást, egy vizsgát, amit már jóval korábban meg kellett volna ejteni, és amit egy pártatlan magánügyvéd már régen kérvényezett volna.

— Talán Percy valóban nem emlékszik pszichoterápiai segítség nélkül és becsületére mondva nem akar előállni valami kitalált történettel. Nem akar hazudni.

Hipnózis alatt bizonyára jóval többre emlékezne.

— Igaz, — bólintott Barbara és a szemében felcsillanó fény őszinte érdeklődést mutatott.

— Ha lenne egy rendőrségi pszichológus, — Linda ragaszkodott ötletéhez. — Aki hipnózis alá tudná helyezni Percyt és ki tudná belőle szedni a szükséges

információt. A módszer legálisan érvényes lenne, nem? És az eredményt a bíróság el kellene, hogy fogadja.

— Igen, lenne valaki. A rendőrségnek bedolgozik egy elmeorvos. Egész Connecticutban ő csinálja a rendőrségeknek a hazugságvizsgáló teszteket.

— Meg tudnád kérni Sean-t, bocsáss meg, Doherty detektívet akartam mondani, hogy tegye lehetővé a hazugságvizsgáló próbát.

— Hogyne, természetesen.

153

— Köszönöm, — felelte Linda és száját a másik nő szájához érintette és felső testét hozzányomta Barbara készségesen feléje fordított melleihez.

Barbara hátrahajtotta a fejét, behunyta szemét és kissé széjjelnyílt ajkakkal fogadta a csókot mialatt az érzéki öröm delejes hulláma járta át testét és egy

leírhatatlanul buja vágy tüze kezdte forralni vérét. Az egyesülés földöntúli elragadtatása a másodperc töredék részéig tartott, talán még annyi ideig sem, de a gyönyör és a beteljesülés örök ígérete átvillant egész lényén és kéjesen enervált szerelmi szenvedély kerítette hatalmába.

Linda visszahúzódott és gyengéd hangon suttogta Barbara fülébe.

— Tudtam, hogy mellettem leszel, ha szükségem lesz rád.

Majd egy lépést hátralépett és mélyen belenézett Barbara szemébe. Csillogó könnyek fátyolozta tekintetében zavar volt és bocsánatkérés, ami inkább kiemelte, mint rejtette, hogy mennyire komoly és őszinte a gondolat és az érzés, ami rejlik mögöttük.

Tudom, hogy mit akarsz tőlem, de nem adhatom meg neked, amíg meg nem kapom tőled, amit én akarok.

Mind a ketten megálltak, hitetlenkedve, hogy átlépték a tilalomnak ezen évezredes határát, megszegték a hagyományok tiltó törvényét, amit féltékeny férfiak kényszerítettek nőikre, és megrettenve saját tettüktől ijedten visszakoztak.

Linda szólalt meg elsőnek, csak hosszú percek után, és megismételte kérését.

— Mikor tudnál férjeddel beszélni? Megmondhatom Percynek, hogy mire legyen elkészülve?

— Még ma este. Még ma este beszélek Sean-nal. De ez nem lesz elég. Percy belegyezésére is szükség lesz.

— Azzal nem lesz semmi probléma, —Linda ígérte mosolyogva.

—

K

ésőbb a zuhanyozóban Linda megmosta Barbara hátát. Óvatosan, lassú körökben és minden sietség nélkül csúsztatta a szappant lapockája körül és a végén, ahogy egyre lejjebb került, gyengéden megérintette Barbara fenekének tetejét. Majd megfordult és engedte, hogy Barbara ugyanazt tegye vele. A pára titokzatosan gomolygott, későre járt, csak ketten maradtak és a meleg vízsugár alatt önfeledten kóstolgatták a tiltott

vágyakozás mámorító mézét.

Bátorítottnak érezve magát Barbara maga felé fordította Lindát és magához húzta. Két kezét használva tenyerébe fogta Linda tomporának puha partjait és kebleit melléhez szorította. Ajkai reszkettek az elfojtott vágytól, ahogy csókra vágyón remegve kereste Linda hajlandó száját, de Linda eltolta magától.

— Nem. Kérlek, nem lehet, Barbara, szépen kérlek. Legalább is még nem.

Barbara nem erőltette a dolgot. Boldog volt azzal, amit idáig elért. Millió mértföldet hatolt előre ma este, és ez kielégítette. Hátralépett és gyengéd türelemmel a hangjában suttogta. — Semmi baj, hidd el, megértelek.

154

In document ő z ő Larry regénye Legenda a Piros Rózsáról Serf (Pldal 148-154)