L
inda Lindberg doktor rendelőjében ült Spencerrel és nézte, ahogy az orvos lapozgat egészségügyi aktáiban. Amikor Lindberg befejezte a szemlélgetést, becsukta az aktatartót és Spencer felé fordult.— Mr. Shrewsbury. Jó híreim vannak, feleségének vérpróbája negatív eredményt mutat. A próbát hat hónap múlva meg kell ismételnünk és feltéve, hogy a páciens nem vesz részt semmi kockázatos, — itt Lindberg megállt beszédjében. Nem akarta a vádaskodó szót használni, hogy viselkedéstől, mivel nem tételezhette fel, hogy a szeretetreméltó és angyalarcú Linda helytelenül viselhetné magát. Majd bátorságot véve magán megköszörülte torkát és folytatta beszédjét. — Már úgy értem, hogy tartózkodik elővigyázatosság nélküli szexuális aktivitástól. És végtelenül sajnálom, de ez a kikötés magára is vonatkozik. — Az orvos megint szünetet tartott, hogy biztos legyen benne, hogy Spencer nem tör ki dühödt tiltakozásba, és hozzátette. — Ameddig meg nem bizonyosodunk róla, hogy mind a ketten mentesek az HIV vírustól.
Lindberg ezzel elhallgatott és várt.
Az orvos jóakaratú figyelmeztetése nagyon kényelmetlen érzést váltott ki Spencerből. Szembe lett állítva a szükségességgel, hogy beismerje az orvosnak védekezésnélküli és alkalmi szexuális kalandjait. Eljött az ideje, hogy abbahagyja a tetetést, hogy minden rendben van, de a felesége itt ült mellette és sok olyasmit tett életében, amit semmi körülmények között nem ismerhetett be előtte. Nem lakozott benne elegendő becsület és gerincesség, hogy vállalja tetteit. Inkább húzta az időt, titokzatos maradt és folytatta hazugságait.
— Mit ért ez alatt, doktor úr, — kérdezte óvatosan.
Lindberg doktor úrnak bőséges tapasztalat állt rendelkezésére, hogy hogyan adja elő egy kellemetlen diagnózis híreit a betegnek, néha nagyon kellemetlen híreket, súlyosan, néha halálosan beteg, vagy haldokló egyéneknek és rokonainak. Jól tudta, hogy nem jelenthet be senkinek komoly bajt, amíg nem százszázalékosan biztos a dolgában. Most is tudta, hogy mit kell mondania. Tudta, hogy hogyan beszéljen Spencerrel.
Hivatalos és száraz üzletszerű hangnemet vett fel és az orvosi zsargon titokzatos fátyolával próbálta ködösíteni Spencer percepcióját.
137
— Mr. Shrewsbury,— kezdte, — javaslom, hogy öntől is vegyünk vérpróbát.
Háromféle vizsgálatot kell végigcsinálnunk. Egyszer jön az úgynevezett ELISA próba, ha az pozitíven jön ki, akkor megismételjük, és ha ismételten pozitív az eredmény, akkor megcsináljuk a második fajta vizsgálatot, amit mi Western Blot, azaz itatóspróbának hívunk. Ha mind a három vizsgálat eredménye pozitív, kizárólag akkor lehetünk bizonyosak abban, hogy a beteg fertőzött.
Linda félbeszakított az orvos hivatalos, medikailag tökéletesen begyakorlott és érzelmek nélküli monológját. — Mire vegyük férjem szimptómáit? Mit gondol a doktor úr Spencer influenza jellegű tüneteiről? És bőrén a kiütések tömegéről, és feldagadt nyirokmirigyeiről?
Az orvos lassan felhúzta vékony gumikesztyűjét és megérintette Spencer hóna alatt a diónyi nagyságú daganatot.
— A próba eredménye nélkül semmiben nem lehetünk bizonyosak. — Lindberg felelte, a direkt véleményadást gondosan elkerülve. — A tünetek önmagukban és egyénileg lehetnek bármi HIV független betegség okozatai. De, a bizonyosság kedvéért, felírok magának acyclovir tablettákat. Ez kitűnő vírusölő gyógyszer, és kell, hogy védelmezze magát. egy esetleges fertőzöttség továbbterjedése ellen, amíg nem vagyunk bizonyosak a fertőzés speciális fajtájában.
Lindberg elővett orvosi recepttömbjét, kiírta a gyógyszert, felállt és elmagyarázta Spencernek a használati előírást. — Naponta ötször vegyen be egy tablettát egy teljes hétig. Maradjon itt, a nörsz majd vért vesz magától és én legkésőbb két nap elteltével hívom az eredménnyel. Két-három nappal a gyógyszer használata után kell, hogy kezdje jelentősen jobban érezni magát.
Az orvos bátorító mosolyt vetett Linda felé, köszönésképpen megbiccentette a fejét és kiment a rendelőből.
— Látod, megmondtam neked, — Spencer súgta oda feleségének. —
Valószínűleg én sem vagyok fertőzött. Csak felszedtem valami kellemetlen bacilust, valami távol-keleti madárinfluenza félét.
–
A
receptet kiváltották a Walgreen gyógyszertárnál és hazamentek.Spencer bevette az első pirulát és Linda kedvesen figyelmeztette.
— Pihenj le, drágám. Készítek egy teát és igyekezz helyrejönni. Lebirkózzuk a betegségedet, bármi is legyen az.
Később kérdezte Spencert, hogy leengedné-e a YMCA klubba, mert nagyon megkedvelte az úszást. Természetesen Linda hazudott, legalább is alaposan elferdítette az igazságot, utoljára már két éve is annak, hogy egy YMCA medencében megmártotta magát. Bármekkora hamisságot is füllentett, Linda azért nem mondta az igazságot, hogy ne mérgesítse fel beteg férjét. Spencernek nyugalomra volt szüksége, hogy visszanyerje erejét és Lindának meg kellett őriznie a nyugalmat és óvnia kellett a ház békéjét. De
138
egyúttal Linda megindult a kettős élet síkos, kifürkészhetetlen, és veszélyes lejtőjén lefelé. Szerelmet rejtegetett szívében, házasságán kívüli szerelmet, és szerelmének tárgya messze távol tőle senyvedett, elzártan, egy rideg börtönben. Soha nem állt szándékában, hogy idegenekkel intim kapcsolatba kerüljön, ahogy a férje tette, vagy szexezzen olyanokkal, akit nem szeret, és akikben nem bízhatott egy hosszantartó és kizárólagos viszony erejéig. Vállalta és elviselte helyzetét és érzelmeit, a legjobb képességei szerint és a lehető legjobban hasznosította szűkös terjedelmű
élettapasztalatait és szülői gondoskodás nélküli neveltetését.
Elárulva igazi alaptermészetét, egy nagyon is esedékes, hálát sugárzó bizalom árasztotta el Spencert, — Rendben van, Linda, — mondta engedékenyen. — Ha akarsz, hát menj. Kettőnk közül legalább az egyik maradjon egészséges és erős.
–
L
inda kivette hátizsákját a beépített szekrényből; frissen mosott fehér törülközőket tett bele, szappant és sampont, majd elővette és megnézte fürdőruháit. Mindössze kettő állt rendelkezésére, mind a kettő kétrészes darab. Kiválasztotta a nagyobbikat, egy fekete szatén anyagból készült bikinit, nem annyira kicsiny és kihívó, mint amit a tengerparton viselt, de mégis eléggé kicsi, hogy elárulja nőies vonalait és kívánatos idomait.Elhajtott a Post Road úton lévő Darien YMCA klubba. A recepciós asztalnál vásárolt egy éves bérletet és bement. Elsőnek a huszonöt méteres, versenyekre is alkalmas nyolcsávos úszómedence és a tíz méteres trambulin tűnt a szemébe. A
sarokban álló földbe süllyesztett Jacuzzi forró vizes medencéből felséges kilátás nyílt a Long Island Sound beltenger széles vizére. A következő helyiségben harmincnégy Celsius fokra melegített medence állt a gyermekek és idősebbek rendelkezésére, hogy ott ússzanak, vagy a vízben gyógy-gyaloglást vagy tornát végezzenek.
A gyors szemle után átöltözött fürdőruhájába. Ruháit betette egy bezárható szekrénybe és visszament a nagymedencéhez. A medencét éppen a középiskolai úszócsapat használta, két edző parancsolgatott és oktatta a zajos és életkedvvel teli tinédzsereket, akik nem lehettek Lindánál sokkal fiatalabbak. A lányok mindegyike egyrészes fekete fürdőruhát viselt, ami kényelmetlen feszengést váltott ki Lindából, hogy a rajta lévő kétrészes mennyire kicsiny és kihívó.
Hogy takargassa szemérmetlen szerelését átment a következő terembe, gyorsan belebújt a meleg vízbe, és mint a többiek, ide-oda kezdett gyalogolni. Szerencsére nem voltak sokan és Linda nagy megkönnyebbülésére senki sem figyelt fel rá. Kilenc óra körül a középiskolások elmentek, visszament a másik terembe és szinte az egész nagy medence az övé lehetett.
Úszószemüveget vett magára és lassan beereszkedett a hideg vízbe. Elsőnek fázott, libabőrös lett, de hamarosan megszokta a hűsítő hideget és boldogan úszkálta a hosszakat, mintha valamiféle vidám hableány lenne. Huszonöt hosszat leúszott; az erőteljes fizikai testmozgás alaposan feldobta és egyidejűleg kifárasztotta, és valamilyen
139
végtelenül kellemes és megelégedett érzéssel töltötte el. A falióra húsz perccel tíz előtti időt mutatott és a YMCA este tízkor zárt. Ideje volt, hogy kijöjjön a medencéből.
Berohant a női öltözőbe, ledobta fürdőruháját és kinyitotta az oldalankénti hatos sorzuhany egyik középre eső csapját. A vízhőmérsékletet olyan melegre állította, hogy szinte égette a bőrét. Majd szappanozni és masszírozni kezdte magát és önfeledten élvezte a bőségben ömlő sugár kellemetes gyönyörét. Áldott legyen, aki mezítelen, gondolta, és tisztának lenni mennyei, mosolygott és arcát a simogató forró vízsugár alá tartotta. Egész testét beszappanozta, haját bedörzsölte samponnal és pucér testéről, amit annyira gondosan tisztált, vastag rétegekben ömlött le a szappanhab és folyt bele az elvezető csatorna sekélyes vályújába.
Majd a fal fel fordulva, ujjaival hosszú ideig dörzsölve elidőzött privát részein, megmosta és megmasszírozta melleit, lábait kissé terpeszállásba tette és kitisztította magát közöttük is, talán egy percnél tovább foglalkozva vele, mint amennyi egy alapos munkához szükségeltetett. Vastag zuhatagban spriccelte ki szájából a vizet, lehunyta szemeit és álmodón maga elé képzelte, hogy valahol valami trópusi tájon nyaral és élvezi magát.
Szemeit össze kellett szorítani a mérhetetlen mennyiségű szappanhab ellen és nem látta, hogy egy magas, középkorú, rövidre vágott frizurás barnahajú nő, mikor állt be a mellette lévő zuhanyozó állásba. Mélyen elfoglalva saját gyönyöreivel, Linda nem vette észre, hogy zuhanyozótársa érdeklődéssel szemléli, és különös figyelmet szentel minden privát részeit érintő mozdulatának.
Amikor percekkel később szemeik találkoztak, a barnahajú nő egy üdülőhelyi hosztesz kedves mosolyával nézett rá és megszólította.
— Maga kitűnő úszó. Most van itt először? Még idáig soha nem láttam.
Linda barátságtalanul nézett vissza a megszólítóra. Nem tetszett neki, hogy megzavarták fürdőzési mulatozásában és nem volt kedve ismerkedni és új barátokat találni és meglehetősen goromba hangon válaszolt. — Sajnálom, de nem hallok. Ki kell, hogy mossam a szappant a fülemből, — és hátat fordított és fenekét mutatta a tolakodó idegennek, akinek szemtelen nézése visszás érzéssel töltötte el.
Az idősebb nő, nyilvánvalóan elszédülve Linda fiatalos és felettébb kívánatos domborulataitól nem adta fel. Hangja szemtelenebb lett és ismét próbálkozott, ahogy Linda feléje fordult.
— Megmosná a hátamat, — mondta és Linda felé nyújtotta a szappant.
Lindát elfutotta a méreg és rámeredt az idegenre. Tudta pontosan, hogy kéretlen fürdőtársa mit óhajt. Az árvaházakban éppen elég leszboszi ajánlatot kapott, és halálosan gyűlölte a ferdehajlamúakat.
— Nem szoktam senki hátát mosni, — vágott vissza, — és legyen szíves, ne nézegessen.
Az illető továbbra is bámulta. Linda sietve lemosta magáról a szappanhabot és hirtelen félbeszakította zuhanyozását. Gyors léptekkel kiment a zuhanyozói részből, lekapta törülközőjét a fogasról és kirohant a kabinszekrényekhez.
140
De Linda balszerencséjére a tőle idősebb nő szekrénye éppen az övé mellett állt.
Egy percen belül a nő ismét a közelébe került, de most már nem szemtelenül, hanem szabadkozó hangon szólt hozzá. — Bocsásson meg, nem állt szándékomban, hogy megijesszem. Barbara Doherty a nevem és teljesen veszélytelen vagyok.
Linda álla leesett meglepetésében és nyitva is maradt.
— Doherty, — kérdezte, — detektív Doherty?
— Igen, miért?
Mind a ketten még mindig mezítelenen, néhány centiméterre egymástól, de Linda most már nem félt, mérge elmúlt és kedves hitetlenkedéssel rázva fejét magyarázta az asszonynak. — Ismerem, megmondaná neki, hogy üdvözletemet küldöm?
— Valóban, ismeri, honnan? — kerekedett ki a másik nő szeme.
— Linda vagyok. Mrs. Linda Shrewsbury. A férje tudja, hogy ki vagyok.
— Értem. — felelte a nő és elmosolyodott.
Linda nem tudta megállni, hogy ne engedjen a vállán üldögélő kis ördög noszogatásának és hozzátette szavaihoz. — És a férje tudja, hogy boldog házasságban élek légi pilóta férjemmel, Spencer Shrewsburyvel.
Most Barbarán volt a sor, hogy meglepetést színlelve nyitva hagyja a száját.
— Igazán, ez nagyszerű, majd kifaggatom a férjem.
Eddigre Linda már felvette blúzát és sortját és ment kifele a meleg és párás öltözőből. Az ajtóban megállt és visszaszólt Mrs. Dohertynek.
— Remélem, hogy nem érzi magát túlságosan csalatkozottnak.
— Miért lennék csalatkozott?
— Hogy férjnél vagyok.
Mrs. Doherty kivillantotta a fogait, mint a mesebeli mosolygó macska, aki megfogta az egeret. — Remélem, hogy nem értett félre, — mondta. — Én is férjnél vagyok, de az még nem jelenti azt, hogy ne csodálhassam a maga szépségét.
— És nem zárja ki, hogy barátnők legyünk.
— Igen, barátnők, mi más?
Linda kilépett az ajtón, de az utolsó pillanatban ismét megfordult és válla felett átérve a béke olajágát ajánlotta Mrs. Dohertynek.
— Nekünk, lányoknak is lehetnek titkaink, ugye? Remélem, hogy máskor is találkozunk itt az uszodában.
141