D
óra egy teljes hónapot töltött a bolondok házában. A végén, miután jelentős időt zsugorgott kényszerzubbonyokban és eltűrte a gyakori elektrosokkokat a pszichiáter orvos igazolta, hogy teljesen helyrejött és visszatérhet dolgozni. Az orvos azzal a feltétellel adta kirekomendálását, hogy Dóra nem tér vissza ugyanahhoz a munkatársakhoz, és ha ragaszkodik, hogy ugyannak a cégnek akar dolgozni, egy másik részlegen kell kezdenie, egy másik
osztályon és egy másik épületben. Volt betegét napi 200 mg chlorpromazine gyógyszerezésre fogta és a felszínen Dóra teljesen normálisnak látszott, a régi számító és manipuláló énének egy javított és érettebb verziójának. A felszínen az elhagyott ifjú feleség arcát viselte, terhessége már mutatkozni kezdett, és kinézete egy szerencsétlen és szegény lelket mutatott, aki a perifériák leromlott kerületéből jött, és kevés keresetéből kell, hogy fenntartsa magát, és egy túlzsúfolt lakásban él, egy lakótelepen, ami hírhedt módon tele van, csavargókkal,
munkakerülőkkel és alkoholistákkal és más nagyvárosi szeméttel.
Megcsendesült modorával és gyakori könnyeivel könnyen és gyorsan biztosította magának munkatársai és főnökei szimpátiáját, megnyerte a bizalmukat és megértésüket, és hamarosan panaszkodni kezdett egy bizonyos szörnyűséges személyről, aki mint az ördög maga, felvette magára elidegenült férjének fizimiskáját, aki itt hagyta őt és elárulta hazáját, ami díjmentes felsőfokú tanulást biztosított neki és minden alkalmat megadott, hogy sikerre menjen.
Csonka belügyminisztériumi alezredes feladata lett, hogy felbecsülje Dóra bűnrészességét férje disszidálásában és megállapítsa, hogy Dóra tulajdonképpen kinek az oldalán is áll. Dórát berendelte irodájába és felkészült a szemtől szembeni szóbeli tűzpárbajra.
Dóra pontosan a megadott időben jelent meg és azonnal elnyerte Csonka alezredes rokonszenvét. Dóra egy bizonyos pedáns önelégültséget hordozott szánalomra méltó áldozati szerepében, a laza kalikóruhában, amit egyre terjedelmesebb hasán hordozott, mintha
nemrégiben nyelt volna le egyben egy egész görögdinnyét, mintha ő lenne maga az oly
brutálisan megsértett várandós anyaság megtestesítője. Ah, a látogató olyan fiatal volt és máris mennyire rettenetesen kihasznált.
Mind ezen megérthető érzelmek mellett, Csonka alezredes, egy nemrégiben
házasodott fiatalember maga is, aki éppen most élte át feleségének első terhességét, és a velejáró komplikációkat és örömöket, valamiféle megmagyarázhatatlanul furcsa vonzalmat érzett a felpuffadt hasak, ahogy a sima bőr megfeszült és kinyúlt a végtelenség határáig, és a kidudorodó és felettébb megnagyobbodott köldökök iránt.
175
Kézfogásra tartva a kezét, széket mutatott Dórának és szemeit a fiatal nő bájos arcán nyugtatta. Olyan szép volt szenvedő anyaságában, a szépség mindig a megfigyelő
nézőpontjában rejlik és Csonka alezredes joggal feltétezhette volna Dóra ártatlanságát férje dolgában, és így gyorsan elintézhette volna az ügyet, de kellett, hogy végezze munkáját és be kellett, hogy tartsa a kormány előírta protokollt.
— Tartja a kapcsolatot a férjével? — kérdezte szigorúan. — Volt vele valami kontaktusa az utóbbi időben?
— Nem, — Dóra rázta a fejét és zokogni kezdett. — Soha fel nem hívott telefonon és egyetlen levelet sem, de még egy képeslapot sem kaptam tőle.
Csonka elgondolkozva dobolt ujjaival a nehéz tölgyfából faragott íróasztala tetején, amit hatalma méltó szimbólumának tartott és bizalmatlan hangon krákogott.
— Hm, érdekes, ez valami titkos kód kettőjük között? Együtt tervezték férjének a disszidálását? Maga azért maradt hátra, mert áldott állapotban volt? Úgy volt, hogy férje egyszer megalapozza magát, állást szerez és lakást. És elegendő pénzt takarít meg és akkor maga utána megy. Miután a vizsgálatot lezártuk és maga nincs többé hazaárulással és a kommunista mozgalmunk sárba taposásával gyanúsítva, hogy maga segített egy diplomás mérnöknek kiszökni az országból?
Dóra mindegyik kérdés után megrázta a fejét, váltakozva szipogott és húzta orrából a váladékot, és törölgette a szemét és szétmázolta szemfestékét, majd táskájából kivett egy zsebkendőt és hangosan belefújta az orrát.
— Ismeri a férjének jelenlegi tartózkodási helyét? — Csonka alezredes egy pakli Munkás cigarettát húzott elő a mellényzsebéből, egyet lazára ütögetett és odatartotta Dórának.
— Rágyújt? — kérdezte és szemérmesen pislogott. Nem volt szándékában, hogy ráhajtson a nőre, de érezte, hogy nagyon közel áll hozzá.
— Köszönöm, nem. — felelte Dóra és abbahagyta a sírást. — Soha nem dohányoztam és nem fogom terhességem alatt elkezdeni.
— Természetesen, — vörösödött el az alezredes. — Nem is tudom, hogyan gondoltam? — folytatta önkorbácsoló hangon és meggyújtott magának egyet. A füstöt
egyenesen belefújta Dóra arcába és szemét keskenyre húzva szigorúan nézett a fiatalasszonyra.
— Tehát, mi a válasz? Tudja, vagy nem tudja, hogy a férje jelenleg hol van?
A váratlanul élesre fordult hangnem meglepte Dórát. Felmérgesedett ellenségesség árnya futott át az arcán és ő is összehúzta a szemeit. A pörlekedés igazi lételeme volt. Mutass neki szimpátiát, sírni fog, de próbáld meg rendreutasítani vagy megfedni, rád szisszen, mint egy vadmacska és kikaparja a szemedet.
— Nem, — csattant fel élesen. — Nem tudom, hogy hol a férjem. A maga feladata, hogy megtalálja, és ha nem tudja megtalálni, majd átlépek magán és kapok valaki feljebbvalót, aki tudja, hogy mi a munkája. Nővérem a Honvédelmi Minisztériumban dolgozik és meg tud mozgatni néhány kereket, ha erre van szüksége, hogy eredményeket lássunk. A nővérem barátai…
Az alezredes békítően felemelte a tenyerét és megállította Dórát. — Várjon, semmi szükség kiásni a csatabárdot. Tudjuk, hogy hol a férje. A nyugati kémügynökségek már
kapcsolatba léptek vele. Jegyzőkönyvileg kihallgatták és mindent elmondott nekik, amit tudott.
176
Államtitkokat tárt fel és köpött, ami belefért. Befeketítette kommunista vezetőinket és lepocskondiázta szövetségesünket, a Dicsőséges Szovjet Hadsereget. Müncheni ügynökeink elegendő bizonyítékot gyűjtöttek össze ellene, hogy bezárjuk és megfosszuk állampolgári jogaitól.
— Helyes, — Dóra kifakadt. — Pontosan ez az, amit megérdemel.
Az alezredes mosolygott és a füstöt a mennyezet felé fújta. Őszinte lelki örömmel képzelte maga elé a szemétláda rohadt vétkes előállítását és megbüntetését. Látta a siettében összeállított statáriális bíróságot, néhány káprázatos ütlegelési epizódos után, és
önkompromittáló vallomásának kikényszerítése után, hogy aláírja, hogy amerikai kém lett, és hogyan szolgálják fel neki utolsó vacsoráját a börtönben és hogyan törik el a nyakát az akasztófán, mialatt tomporának súlya ránehezedik nyakcsigolyájára.
— Visszahozzuk, — mondta ábrándosan. — Mi tudjuk, hogyan kell megsemmisíteni a nép megvetendő ellenségeit. — Itt szónoki szünetet tartott, még egy hatalmas slukkot szívott a cigarettájából, rámeredt Dórára és kijelentette. — Akarjuk, hogy váljon el tőle. Minél hamarabb, annál jobb.
Dóra az ölébe vette hatalmas szatyrát és kényelmesen kutatni kezdett benne. Egyszer kivett egy lapos doboz púderes dobozt. Kinyitotta és a benne lévő kicsiny kerek tükörben megvizsgálta szemsminkjét. Majd kihalászott egy üvegcse körömlakkot, egy üveg éjszakai arckrémet, egy rúd szájrúzst és végül egy csomag kibontatlan óvszergumit. Az utolsó cikket sietve visszasüllyesztette a tásába, szégyenlős pillantást vetett az alezredesre és bocsánatkérő hangon közölte.
— Elnézését kérem egy pillanatra, alezredes elvtárs, de itt van. Mielőtt eljöttem a munkahelyemről tettem bele.
— Mire referál, elvtársnő? — Csonka alezredes előrehajolt, hogy jobban lásson.
— Az idézés, — nézett fel Dóra. — Két nap múlva meg kell jelennem a bíróságon.
Az alezredes lassú, szándékosan enervált mozdulattal hátradőlt a székében és
lemondóan kifordította két megemelt tenyerét. — Idézés, lenne szíves felvilágosítani, hogy még milyen más bűntetteket követett el.
— A gazember, — Dóra végre előhúzott egy négyrét hajtogatott papírlapot és kinyitotta. Olcsó sárguló papirosra gépelve egy írógéppel, aminek a szalagját már régen ki kellett volna cserélni, a papír hivatalos értesítés volt, hogy Dóra személyesen jelenjen meg az Ötödik Kerületi Családbíróságon, máskülönben férjének válási kérelme meg lesz adva és véglegesnek lesz tekintve és az alperes nem használhatja volt férjének a családi nevét.
— Nézze, — Dóra túlságosan veszélyes közelségben lebegtette az ediktumot az alezredes orrához. — Nem kell, hogy beadjam a válást. A férjem máris válik tőlem. Két héttel Magyarországról való kiszökése után elindította az eljárást, mialatt a kórházban voltam és nem tudtam magam megvédelmezni. Még egy ügyvédet sem tudtam fogadni. Anyám ment el az első tárgyalásra és egy szót sem volt képes megérteni az egészből. Anyám lengyel családból
származik és amellett, hogy írni-olvasni nem tud, nagyon nehezen érti és beszéli a magyart. Egy héttel ezelőtt kézbesítették ezt a fertelmességet az ajtómhoz és közölték velem, hogy megadják neki a válást, ha nem jelenek meg.
177
— Hát adják meg, — az alezredes újabb cigarettára gyújtott és elgondolkozva bólintott. — Ez az áruló nem érdemel meg, egy ilyen jó proletárfeleséget, mint maga. Hadd süljön meg a saját zsírjában. Felejtkezzen el róla és forduljon arccal a jövő felé. Gondolkozzon pozitívan és az élet megszépül.
— Akkor is akarom, hogy fizessen asszony és gyerektartást. — Dóra kivette az alezredes kezéből az idézést és visszasüllyesztette zabtarisznya nagyságú táskájának
megmérhetetlen mélységébe. — Majd én megtanítom neki az emberséget és rákényszerítem, hogy betartsa kötelezettségeit.
— Nem lesz könnyű, — Csonka felállt és elbocsájtó gesztussal kezet nyújtott
Annának. — Jelenlegi viszonyunk a kapitalista országokkal nem teszik könnyűvé a gyerektartás vagy feleségtámogatás behajtását. Teljesen önkéntes alapon mennek az ilyen dolgok.
Dóra is felállt és a véglegesség aurájával maga körül kijelentette. — Ha nem, akkor úgy, de fizetni fog.
— Nem szükséges, — az alezredes megérintette Dóra könyökét és az ajtó felé noszogatta. — Kommunista pártunk elfogja magát is, meg gyermekét is látni. Állami csecsemőotthonaink és óvodáink vannak. Ingyenes orvosi ellátás és babaételek, tej és más gyerekgondozási produkciók teljesen lehozott árakon. A mi felszabadított női társadalmunknak nincs szüksége többé a férfire, hogy a családját ellássa. Mi történelmi példa nélkül álló
szabadságot juttatunk női elvtársainknak, idáig soha nem látott munkaalkalmakkal és kereseti lehetőségekkel, egyenlő jogokkal, szavazati jogosultsággal és sok minden mással, amiről a nyugaton még csak álmodoznak. És mit kérünk cserébe? Semmit a mi női elvtársainktól, csak mondjanak egy kicsit könnyebben igent. Igent, több férfinek is, ha megengedi, hogy így fejezzem ki magamat. A szexuális kedvezmények juttatása egyenértékű a társadalom más termékeinek újraosztásával. Mindenki számára lehetővé kell tennünk, és meg kell adatni mindenkinek a szükségletek szerint és szabadon.
Dórának elállt a szava. Erre az értelmezésére a mindenki képességei szerint és mindenki a szükségletei szerint társadalomnak még nem gondolt. Készen állt az alezredest pofon vágni és kirohanni az irodájából, amikor az alezredes észrevette, hogy a lábát betette a szájába és dagályos beszédének megvadult lovain behúzta a gyeplőt. — Természetesen
elméletileg fontolva a dolgokat, — motyogta. — Egyelőre még mindig szocialista társadalmunk alapjain dolgozunk. A kommunista szex csak egy távolabbi jövőben lesz lehetséges.
— Igen, — válaszolta Dóra és rávágta az alezredesre az ajtót. — A nagyon messzi jövőbe, rögtön a felfújható szex baba tökéletesítése után.
Majd értesítjük, — a meglepődött alezredes kiáltott Dóra után, — és tudatni fogjuk magával, hogy hol van a férje és hogy visszahozattatjuk-e, hogy viselje bűneinek
következményeit.
—
A
második interjún Csonka alezredes nem köntörfalazott és azonnal rátért a tárgyra és közölte Dórával, amit a kormányhatalom elvár tőle.178
— Olaszországba akarjuk, hogy utazzon és akarjuk, hogy segítsen nekünk a férjét, Kovács Zoltán diplomás mérnököt és dezertőrt visszahozni.
— Nem vagyok olyan állapotban, hogy utazzak. — Dóra lesimította a szoknyáját iszonyatos méretű hasa felett. — Úgy érződik, hogy ez a baba bármelyik pillanatban kipottyanhat belőlem.
— Éppen azért, — az alezredes a falon függő kalendáriumra pillantott. — Bár alaposan benne vagyunk októberben, de azért van még némi időnk. Az amerikai kormány hírhedten lassú a bevándorlók részére kibocsátott vízumok intézésében. Úgy látom, hogy a maga volt férje, egyelőre nem megy semerre és oda is lassan. Ha elvállalja a feladatot, beutaltatjuk a legjobb szülészeti osztályra, ami létezik a mi népköztársaságunkban. Ott lebabázik, mondjuk egy hónapig a lábadozó osztályon helyrejön és akkor, a babával a karján elrepül Rómába és követségünk képviselője felveszi magát a repülőtéren.
Dóra hitetlenkedve pislogtatta a szemeit. Egy minden költség fizette gyerekszülés, ingyen utazás Rómába, és újraegyesülés Zoltánnal? Ez a hűtlenül való elhagyás kalamajka még a legjobb dolog lesz, ami valaha történt vele. Lehet, hogy soha nem fog visszajönni; új életet kezd Zoltánnal; a pokolba ezekkel a kommunistákkal és átok az ateistákra, az én anyám, áldott legyen a keze, nem hiába gyújt szent gyertyát esténként.
Az alezredes csobogva gurgulázó hangja, ahogy a rendőrtiszt álszent szimpátiában szélesre tárta karjait, kizökkentette Dórát örömteljes ábrándozásából.
— A maga feladata nem lesz könnyű. Volt férje a Szabad Európa Rádiónak, a CIA propaganda részlegének dolgozik. Egyszer egy héten felkísér interjúra egy-egy menekültet a rádió Római kirendeltségére és nagyon is félrevezetett doktrínájuk befolyása alatt áll.
Továbbá… — az alezredes itt éles oldalpillantást vetett Dórára. — És ezt én nagyon nem szeretem magának elsőként elmondani, de kétszer is leellenőriztük információnk hitelességét. A maga régebbi férje, már el is vett feleségül egy másik nőt.
Fojtogató sűrű köd ereszkedett alá Dóra öntudatára. Állát leejtette, arcát előredugta és a szemei kigúvadtak, mintha ki akarnának gurulni üregükből és készen állnának leesni a
padlóra.
— Egy másik nőt, — sikította tele torokból. — Ki az a trampli? Megölöm.
— Jelen pillanatban nem tudjuk, — Csonka rázta a fejét. — És máskülönben is. Nincs költségvetésünk semmiféle személyes vérbosszúra. Cirkuszt csinálni teljesen felesleges és csak az ellenkező hatást érnénk el. Magának használnia kell ügyességét és női fineszét. Hegedüljön az érzéseivel, dobja neki oda az apaság csavart labdáját, üsse ki lelki egyensúlyából és zavarja össze a józan értelmét, de ne menjen neki szemtől szembe. — Az alezredes szünetet tartott és kérdően nézett Dórára. — Gondolja, hogy meg tudja csinálni?
— Miért ne? Semmi az egész. — Dóra csúfondárosan forgatta a szemét és hangjában jó adag sértődött méltatlankodás keveredett. — Csonka elvtárs, gondolom, maga nem forgott még elegendő okos nő társaságában. Maga ugye csak nemrégiben költözött fel vidéktől Budapestre?
Csonka elengedte a füle mellett a rosszul leplezett sértegetést. Elvégre a fiatal nőnek igaza volt. Csonka elvtárs tanyán született, ahol nem volt elektromos áram, nem volt folyóvíz
179
csak egy kerekes kút és egy pottyantós vécé a szemétdomb mellett. A párt léptette elő, mint a legígéretesebb és legostobább rendőranyagot, akit találhattak, és aki legjobban utálta a ravaszkodó városiakat.
— Hagyjon békét a feleségnek, — mondta mialatt az íróasztalán felhalmozott
irattömeg között keresgélte a szerződéseket, amiket Dórának alá kellett írnia. Majd felnézett, és arcát enyhén veresre festette az elfojtott düh. — Csak vegye rá a volt férjét, hogy menjen el magával a magyar követségre. Találkozzon vele valahol Rómában. Ahogy már említettem, a férje egyszer egy héten felmegy oda. Követségi munkatársaink ismertetik magával férje rutinját és szolgáltatni fogják magának a szükséges támogatást és védelmet.
—
U
ngvári Erzsébet, a Szabad Európa Rádió Magyar osztályának Római képviselője letelefonált a Latinai menekülttáborba és megkérte az ügyeletes őrt, hogy keresse meg Kovács Zoltánmenekültet. A hangosbeszélő több napon keresztül harsogta a nevet, mire Zoltán végre
meghallotta az üzenet és bement az őrbódéba ebédidő alatt, ami Dél-Olaszországban általában déli tizenkettőtől délután négyig tart. A bútorgyári munkások nem éltek ezzel a lezser
életbeosztással, de a finom házilag főzött otthoni ebéd, és asszonnyal megejtett alkalmankénti szerelemtevés után, senkitől sem várták el, hogy rohanjon vissza a munkapadhoz és hajtsa magát a nap legforróbb óráiban.
— Zoltán, — a pap kövérkés barátnője kezdte kenetteljes hangon, — Szokás szerint mi alkalmazunk egy önkéntest, aki képvisel minket a táborban. Hetente egyszer az illető talál nekünk egy arra érdemes személyt, és felhozza nekem ide Rómába, az irodámba, hogy
beszélgessünk vele. Keretünk nincs, hogy fizessünk neki, és nem is lenne ez helyes, mert fizetett információ forrásként tüntetné fel. De utazási költségeit ki tudjuk fizetni. Ötezer lírát tudunk neki adni, és egy másik ötezret annak, akit idehoz. Volt egy fiatalemberem, aki végezte ezt a munkát, de sajnos ő már nem áll rendelkezésünkre. Érdekelné magát, hogy átvegye a helyét?
— Igen, — Zoltán felelte sietve. Gyors számvetést csinált, 5,000 líra kétnapi keresetét jelentette a gyárban, és a feladat nem látszott túl nehéznek és nem volt olyan ártalmas
egészségére, mint naponta beszívni a mérges gőzöket a lakkozó szobában. Autó stoppolni fog és az egész összeget zsebre fogja tenni, ami máskülönben sem lett volna több mint ezer líra az összes költségeket beleértve. — Természetesen elvállalom, — tette hozzá meggyőződéssel. — Mikor kezdhetek?
— Holnap, jöjjön be az irodámba tizenegyre. Holnap még nem kell hoznia senkit. Mr.
Szabó fog lejönni Müncheni központunkból, tájékoztatni fogja magát, elmagyarázza, hogy mit várunk magától és, hogyan vigyázzon magára, és hogyan előzze meg a bajba kerülést. Szabó úr mottója, az ember legnagyobb ellensége a saját szája. Soha ne mondjon el senkinek semmi többet, mint amennyit feltétlenül tudniuk kell.
— Rendben van, értem. — Zoltán felelte és vidám öröm és büszkeség keveredett naiv hangjába. — Holnap tizenegykor, de ha szabad megkérdeznem. Mi lett az elődömmel?
Valahová máshová elfogadták bevándorlási kérelmét és elhagyta az országot?
180
— Nem, — Erzsébet felelte és bánatosan sóhajtott. — Elődje meghalt. Váratlanul.
Egy szörnyen tragikus balesetben. A Római földalatti vonat kerekei alá esett.
Zoltán még szeretett volna kérdezni. Hogyan történt, mennyi idővel ezelőtt és valójában baleset volt, vagy elődje kommunista bérgyilkosoknak esett áldozatul? De Erzsébet már letette a kagylót és Zoltának sietnie kellett, hogy kapdossa a szekrényajtókat az oldószertől csöpögő masináról és gyorsan elfelejtkezett kétségeiről, ha volt is neki bármi, és a veszélyekről, amiket magára vállalt.
—
J
elenleg, aminek lassan már harminchat éve Zoltán kilépett az épületből, ahol a Szabad Európa Római fiókjának irodája helyezkedett el, zajos Telefax gépükkel, stencil másolóikkal, kézi írógépeikkel és végtelenül csinos olasz irattáros és kefelenyomat olvasó titkárnőikkel. Néhány rövidke mondatot váltva kezet fogott és elvált megbízatásának alanyától, a Magyar Néphadsereg tartalékos tisztjétől és radar specialistájától, aki elhatározta, hogy megugrik az országból és a szabadság irányában átússza az Adriai tenger öblét Fiume kikötőjéhez közel, és akinek feltehetően elegendő információ volt a birtokában, hogy megérdemelje az ötezer lírát szószátyárkodásáért.A fiatal tiszt, ahogy mondta meg szerette volna tekinteni Róma örök szépségeit, egyedül természetesen, de valójában, csak egy utcalányt keresett és boldogan elkeveredett a járdán tolongó emberforgatagban. Zoltán az ellenkező irányba igyekezett. A legközelebbi földalatti vasútállomáshoz, hogy kivigye az EUR negyedbe, ahol, mint mindig, az út szélén állva fog várni, hogy autó stoppolhasson vissza Latinára.
Egy fiatal nő lépett eléje és elállta az útját. Fehér blúz rajta és egy szűk fekete nadrág, egy számmal kisebb, mint a mérete, és egy apró csecsemőt ringatott a karjaiban. A fiatal anya szégyenlős, de ellenállhatatlanul édes mosolyt vetett Zoltánra és kellemesen csilingelő dallamos hangon üdvözölte.
— Helló, Zoltán, régóta nem láttalak, szeretnéd megismerni a fiadat?
Meglepetten, de nem megijedve Zoltán kapásból visszavágott. — Megegyeztünk, hogy nem tartod meg.
Dóra csodálattal szemlélte a babát és szeretetteljes puszit cuppantott rózsaszínű ajkaira. A kicsike kinyitotta a szemét, picit böffentett és habos nyál jelent meg a szája szélén.
— Nem volt szívem, hogy megöljem, — Dóra felelte lágy hangon. — Nézz rá, kérlek,
— Nem volt szívem, hogy megöljem, — Dóra felelte lágy hangon. — Nézz rá, kérlek,