3. Hispán migráció és a nyelvhasználat kapcsolatai
3.2. A hispán migráció irányai
3.2.1. A belső migráció dinamikus vizsgálata
Évente – durván – egymilliós hispán népességnövekedést láthatunk az Egyesült Államokban.86 A hispán migráció érdekes új vonása, hogy míg a kilencvenes években a tradicionális (déli határmenti) latínó többségű országrészben tele-pedtek le és onnan mentek tovább az USA belső és óceánparti részei felé, addig
85 F i. m. 438–460.
86 U.S. Census Bureau 2011.
ma már közvetlenül az új területekre mennek.87 A belső migráció velejárója, hogy a nyelvi közeg is változik. Amint elhagyja a kényelmes, anyanyelvén, azaz spanyolul beszélő közeget, máris angolul alig beszélő kisebbség válik belőle, akivel szemben komoly nyelvi elvárásokat is támaszt például a munkaerőpiac.
A latínók nyelvi preferenciájára közvetlen környezetük is hat. Azokon a területeken, ahol nagy számban élnek latínók, az Európában „tömbben” élő kisebbségekhez hasonló vonásokat találhatunk. Ilyen vonás például a kultúra és a nyelv megőrzése, az erősebb érdekérvényesítési képesség, a kétnyelvűség szélesebb körű igénye.
A kritika nélküli összehasonlítás viszont sántít. A hispán lakosság összetétele és aránya minden évben változik. A korábbi fejezetekben láttuk a dinamikusan növekvő statisztikai mutatókat, amelyek azt mutatták, hogy a latínó populáció minden évben nő, forrása azonban kettős: egyrészt a belső szaporulat, másrészt a külső bevándorlás. Összetételük sem homogén, hiszen a spanyol nyelvnek is több nyelvjárását beszélik, valamint a származási országgal összefüggő kulturális gyökereket hoznak magukkal, amely jelentősen eltérő is tud lenni – a hispán kultúrkörön belül.
Érdekes kutatást folytatott le Daniel T. Lichter és Kenneth M. Johnson, akik az amerikai statisztikai hivatal dinamikus, geokódokat tartalmazó adathalma-zaiban végeztek statisztikai felmérést a latínók országon belüli áramlásáról.88
Kutatás egyik kiindulópontja, hogy a hispán lakosság kilenctizede 1990-ig az USA mindössze tíz államában élt. Ezek közül is Kaliforniában és Texasban 54 százalék.89 Az azt követő közel harminc évben azonban a latínók országon belüli mozgása jelentősen megváltozott és új célterületek jelentek meg. A másik hasonlóan érdekes előzetes megállapítás, amelyet a kutatók szintén a statisztikai hivatal adatainak összehasonlításából nyertek, hogy a latínók – és ezen belül is különösen a mexikóiak – sokkal kevésbé mobilisak országon belül, mint például az ázsiaiak. Így jobban érthető, hogy miért van az USA déli országrészében több hispán. Az a régió ugyanis történetileg és földrajzilag is közelebb áll hozzájuk.
A harmadik előfeltevés a populáció belső szaporulatával kapcsolatos, azaz azt állapították meg, hogy az USA-n belül született populáció csökken, míg ezzel szemben a külföldön születettek aránya nő. Ezen belül is a latínó populáció különösen nem-városi környezetben található. Ez számunkra azt jelenti, hogy
87 L –J i. m. 499.
88 Uo. 496–518.
89 U. S. Census Bureau, 1993.
a hispánok különösen mezőgazdasági jellegű munkát, illetve építőipari munkát folytatnak.
A kutatásokban felhasznált új geokódos adat lehetővé tette, hogy 1990 és 2006 között megvizsgálják a hispán lakosság belső területi változásait. A kutatók megállapították, hogy a hispán populáció többnyire egy tömbben marad – attól függetlenül, hogy melyik államban telepedik le.90 Ez a tulajdonság, véleményem szerint, a latínók kulturális sajátosságaival is összefüggésben van. Éppen ezért a tömbökben való elhelyezkedés következményeképp a nyelvi sajátosságokat is könnyebben őrzik meg.
3.2.2. A meghonosodott, a dinamikusan gyarapodó és az egyéb területek
A fenti térképen jól illusztrálva látható, hogy az USA területén belüli belső migráció van három célállomást különböztettek meg.91 Az első – amelyet establishedként jelölnek – a már történelmileg is kialakult célállomás, azaz
90 L –J i. m. 504.
91 Uo. 505.
Texas államtól Kaliforniáig terjedő déli-délnyugati sáv, valamint Florida állam legdélebbi vége. A második a vizsgált 16 évben dinamikusan, a hispán lakosság által egyre jobban belakott államok köre (high growth). Ezek például nyugaton Washingon, a középső országrészben Utah, Nebraska, Iowa, Minnensota, Arkansas és Indiana. A legnagyobb latínó populáció-emelkedést ettől keletre mérték: Tennessee, Mississippi, Alabama, Georgia, South Carolina, North Carolina, Virginia, West-Virginia. A harmadik pedig az egyéb kategória, ahol hispán lakosság ugyan megtalálható, de egyik korábbi kategóriába sem tartozik.
A három célterület közül mindegyiknek megvan a sajátossága. A tradicio-nális államok jellemzője, hogy a hispánok túlnyomó többsége még mindig itt él, valamint a latínó bevándorlók nagy része is ezekbe az országokba költözik.
Statisztikai adatok azonban azt is mutatják, hogy 2000-től lassult a hispán lakosságszám növekedése, azonban ezt továbbra is magasabb, mint az átlagos belső népszaporulat.
Azokban az államokban, amelyekben az elmúlt 15–20 évben jelentek meg nagyobb számban latínók, jelentősen nagyobb arányú a számarányuk növeke-dése, mint az előbb említett tradicionális államokban. Attól függetlenül, hogy az újonnan betelepülő államokban is 2000 után alacsonyabb a hispán növeke-dési ráta, továbbra is látható egy olyan tendencia, hogy a latínók az USA keleti és középső része felé mozdulnak nagyobb számban. Az alacsony mobilitási hajlandóság pedig azt is eredményezi, hogy az új betelepülő államokba érkező hispán bevándorlók közvetlenül oda érkeznek, és nem egy tradicionális államból költöznek tovább. Ez a belső áramlás viszont egy folyamatos jelenség. A hispán lakosság száma a nem-tradicionális államokban folyamatosan emelkedik; az emelkedés dinamikája változik csak évről-évre.
A kutatás egy különösen érdekes pontja, amikor a képzettségi adatokat is rá-vetítik a belső elhelyezkedés változásaira.92 Ebből kiderül, hogy a magasabban képzett latínók az úgynevezett „egyéb” államokban laktak. A kevésbé képzett lakosság pedig elsősorban a tradicionális államokban volt reprezentatív. Ezzel összefügg az a megállapítás is, hogy minél magasabban képzett egy hispán polgár, annál inkább hajlandó a belső migrációra. Ennek – természetesen – elsősorban gazdasági okai vannak, hiszen a munkalehetőség után megy a munkaerő.
A hispán lakosság mutatói abba az irányba mutatnak, hogy a növekedésük mérséklődött, a képzettségi szintjük viszont emelkedett az elmúlt mintegy harminc évben. Nyilván nagyon sok faktor befolyásolja a belső migráció
92 Uo. 513–514.
alakulását. Mégis egy érdekes feszültség rajzolódott ki számomra abban, hogy az alapvetően nem mobilis, család- és tradíció-központú latínók egyre inkább gazdasági érdekeik mentén választanak új célterületeket, ahol újabb tömblakos-ságot kezdenek kialakítani.