Egészségügyi-szociális igazgatás

Az Egyesült Államokban a közszolgáltatások nyelvéről hallgat minden jog-szabály. Még a bíróságok is vonakodnak arról nyilatkozni, hogy a hatóságok milyen nyelvet használjanak.²⁶² Azt is mondhatjuk, hogy a törvényhozás és az igazságszolgáltatás „ráhagyja” a hatóságokra, hogy milyen nyelvet használja-nak. Segítségükre van az eljárási törvény és a saját statútumuk, amelyben meg van jelölve a feladatuk. Annak a leghatékonyabb és leginkább hozzáférhető módon való ellátása a legfontosabb cél. Akár egy, akár több nyelven.

Az egyik legismertebbnek mondott Guerrero kontra Carlson ügyben, a fel-peres számára szociális ellátást²⁶³ biztosított Kalifornia állam. Egy alkalommal levélben tájékoztatta a családot a hatóság, hogy a segélyt meg fogják szüntetni.

Amennyiben ez ellen kifogásuk van, meghatározott időn belül fellebbezéssel élhetnek. Annak ellenére, hogy a szociális hatóság munkatársai tudták, hogy a támogatottak spanyol ajkúak voltak, az írásbeli tájékoztatást angolul küldték a számukra. A család természetesen nem értette meg a levél tartalmát, a jog-orvoslatra nyitva álló határidőt pedig elmulasztották. Az így őket ért hátrány miatt viszont bírósághoz fordultak, ahol azt kifogásolták, hogy a tájékoztatás jogszerűtlen volt, és azért mulasztották el a határidőt, mert nem is tudtak róla.

260 Cota v. Tucson Police Dept., D.Ariz.1992, 783 F.Supp. 458.

261 Maldonado v. City of Altus, C.A.10 (Okla.) 2006, 433 F.3d 1294.

262 T i. m. 256.

263 Guerrero v. Carlson, 512 P.2d 833 (1973). Segélynek nevezett családi támogatást kaptak, amelynek a megnevezése: Aid to Families with Dependent Children.

Kalifornia állam bírósága megállapította, hogy bár a spanyol ajkú kultúra meghatározó Kalifornia államban, az Egyesült Államok azért mégis egy angol nyelvű ország. Ezt azzal meg is erősítette a bíróság, hogy amikor az állam-polgárok a hatóságoktól kapnak tájékoztatást vagy bármilyen hivatalos iratot, amelyet nem értenek, meg kellene kérdezniük kétnyelvű ismerőseiket az irat tartalmáról. Ha ilyen ismerősük nincs, akkor vegyék igénybe az állam ingyenes jogsegélyszolgálatát, ahol fordítást tudnak készíteni a számukra. A bíróság végül pedig felvetette azt az egyedi ügyhöz ugyan nem kapcsolódó problémát is, hogy ha egy ilyen ügyben spanyol nyelven kellene az államnak kommunikálni, akkor van-e olyan helyzet, amikor nem kellene. Az indokolás szerint nemcsak a spanyol nyelv van jelen Kalifornia államban, hanem a kínai, a japán, az orosz, a görög, a fi lippínó és a szamoai is.²⁶⁴ Mindezen nyelveken és még azon a több száz nyelven kellene a hivatalos iratokat megfogalmazni, amelyeket beszélnek az emberek Kalifornia államban? Van vége a sornak? Vagy a bíróság kimondja, hogy kétnyelvűnek kell lennie az államnak? Vagy van egy pont, amikor „be-húzza a féket”? A tagállami bíróság ez utóbbi mellett döntött és példáját sok más tagállam is követte.

A szigorú tagállami jogot a szövetségi jog tudta oldani. A fent bemutatott Civil Rights Act VI. címe, az antidiszkriminációs klauzula segített megtörni ezt az egynyelvű falat. A szövetségi fi nanszírozásból nyújtott támogatásokból nem lehet kizárni az állampolgárokat faji, bőrszín vagy nemzetiségi okból.²⁶⁵ Bár a nyelvi diszkriminációt nem említi külön a szöveg, mégis a származási, nemze-tiségi kategóriához szorosan kapcsolódik.²⁶⁶ A fentebb bemutatott Guidelines éppen ebből a rendelkezésből épült fel. A LEP személyekkel kapcsolatban megfogalmazott kedvezmények többet jelentenek annál, hogy senkit sem érhet hátrány az angol nyelv ismeretének hiánya miatt. Véleményem szerint ez a gon-dolkodás inkább elébe megy két problémának is. Egyrészt mivel a közszolgál-tatások egyébként is költségesek, fontosabb azok mind teljesebb megvalósulása, így célszerű a többnyelvű hozzáférés biztosítása. Másrészt pedig a szövetségi

264 Ez utóbbi egy óceániai szigetcsoporton beszélt nyelv. Szamoa jelenleg az Egyesült Államokhoz tartozik, mindössze háromezer négyzetkilométer területe van. A körülbelül kétszázötvenezer polinéz bennszülött nyelve a szamoai, amelyet a bíróság valószínűleg a nagy nyelvek felsorolásában ellenpontként mint a legkisebb és legmesszebbi nyelv vetette fel.

265 42 U.S. Code Chapter 21 § 2000d. Az eredeti szövegben jól látható, hogy a támogatások oda-ítélésének megtagadását kiemelt esetként kezeli, de természetesen nem taxatív a felsorolás:

„Prohibition against exclusion from participation in, denial of benefi ts of, and discrimination under federally assisted programs on ground of race, color, or national origin.”

266 T i. m. 256–257.

jog ezzel példát mutat a sokkal szigorúbb és nyelvi tekintetben többnyire into-leráns tagállami jogok számára.

Az egészségügyben igénybe vehető ingyenes szolgáltatások különösen jó példát mutatnak. Ezek, a főleg kórházi ingyenes szolgáltatások (uncompensated services) a társadalom szegény rétegei számára nyitottak. Olyan szolgáltatások (a magyar egészségügyi rendszer szavaival inkább: ellátások) ezek, amelye-kért az azt igénybe vevő nem tud fi zetni, vagy nem annyit, mint amennyibe az ellátás került. Ezeknek a szolgáltatásoknak a körét és a támogatás keretét minden évben a költségvetés határozza meg.²⁶⁷ A CFR szerint ezekről az ellá-tásokról tájékoztatást kell nyújtani a lakosság felé is. A tájékoztatás egyrészt sajtóban való publikálást, másrészt a lakossághoz közvetlenül levél formájában elküldött tájékoztatást jelent. Az amerikaiak különösen vonzódnak a postai szolgáltatásokhoz. Nemcsak a csomagküldés, de a levélben történő reklámozás, tájékoztatás, fi gyelemfelhívás is gyakran igénybe vett eszköz. A postai külde-ményeknél tehát ne csak a mi fogalmaink szerinti hivatalos dokumentumokra gondoljunk, hanem naponta egy köteg legkülönbözőbb szervezetektől, cégektől és közszolgáltatóktól feladott levél érkezik egy családhoz. A tájékoztatásnak tehát ez valóban egy működő formája az USA-ban, nem véletlen, hogy a szö-vetségi törvénykönyv külön rendelkezést tart a formájára és tartalmára nézve.

Az ingyenes ellátásokról szóló levelet angolul és spanyolul kell megfogalmazni és eljuttatni a kórház vagy a sürgősségi-baleseti ellátó hely (emergency room) illetékességi területén élő háztartásokba.²⁶⁸ A kódex továbbá más nyelvek felé is mutat érzékenységet. Ugyanis, ha az adott területen élő lakosság az angolon és spanyolon kívül más nyelvet beszél, ezen a nyelven is lehet tájékoztatást adni, amennyiben a 10%-os nyelvi határt eléri a lakosság lélekszáma. Ezt a nyelvi küszöböt természetesen a statisztikai hivatal adatai alapján kell időről-időre meghatározni.

A CFR fenti szabálya, tudjuk, a közigazgatás anyagi jogi rendelkezései közé tartozik. Éppen ezért tartom különösen fontosnak azt megjegyezni, hogy az amerikai közigazgatás nem fél de facto kétnyelvűséget kimondani. Ez a nyelv-használati szabály azt üzeni, hogy az állami funkciók minden állampolgárért vannak, függetlenül attól, hogy milyen nyelvet használnak. A nyelvről tudjuk, hogy adottságként tekinthetünk rá. A nyelv akkor él, ha vannak beszélői, használói és van olyan kommunikációs közeg, amelyben használjuk. Ha egy kórház működési területén több nyelvet beszélnek, széttárhatja vajon a kezét az

267 42 CFR 124.502 (m) (1).

268 42 CFR 124.504 (b).

egészségügyi ellátó, mondván, jöjjön, aki érti? Aligha. Ha például Kalifornia államnak saját eljárási törvénye rendezné a minimális nyelvhasználati jogokat, akkor nem járhattak volna úgy a fenti eset szereplői, hogy lemaradnak egy jog-orvoslati határidőről, amely lehet, hogy a számukra anyagilag is pótolhatatlan volt. Nincs erre nyelvi szabály, de elvárható-e az államtól az ilyen proaktív gondolkodás? Nyilván általánosan nem, hiszen – főleg olyan méretekben, mint az USA – valóban végeláthatatlan kötelezettségeket jelentene ez az állam felé.

Ezt helyesen látta a bíróság. Egy-egy szektorban azonban, ahol az a cél, hogy a társadalom mind teljesebb körben igénybe tudjon venni egy szolgáltatást, ott viszont – megint csak észszerű keretek között – véleményem szerint igen.

Ezt a gazdasági szektor felmérte és ami csak lehet, mára már angol-spanyol kétnyelvű. Vannak olyan államok is, amelyek felmérték a kétnyelvűségben rejlő előnyöket – ezt majd Ohio állam példáján fogjuk később látni. Ha a humán-igazgatási példánál maradunk, az alany (jogalany) oldaláról a fő különbséget az európai kontinentális és az amerikai common law között abban látom, hogy az előbbi a deklarált jogokhoz ragaszkodik, míg az utóbbi a szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez. Végső soron persze mindegyik ugyanazt a célt szolgálja:

egy nem domináns nyelvet beszélő személy az anyanyelvén tudjon kapcsolatba lépni az állammal. Az út odáig azonban más: az egyik a jogosultság elméleti létén, a másik egy igénybe vehető szolgáltatáson vitázik. Mire az elemzés vé-gére érünk, talán több összehasonlítási támpontunk lesz, hogy melyik módszer hatékonyabb. Lehet, hogy egyik sem és lehet, hogy mindegyik. Lehet, hogy ne is így tegyük fel ezt a kérdést.