A fő célunk, hogy teszteljük az eredményalapú és az eljárásalapú bizalomra vonatkozó hipotézisek alkalmazhatóságát a közép-kelet-európai régióban, mégpedig egy magyaror-szági, a régió egyik tipikusnak mondható országában végzett esettanulmány segítségével.
Emellett az is célunk, hogy megtudjunk valamit a személyes tapasztalatoknak a bizalmi attitűdökre gyakorolt hatásáról. Ebben a tekintetben várakozásainkat azokra a közelmúlt-beli eredményekre alapozzuk (Bradford és szerzőtársai, 2009), amelyek negatív össze-függést állapítottak meg a rendőrséggel való személyes találkozás és a rendőrség iránti bizalom között, számításba véve azonban egy hipotézist arra vonatkozóan is, hogy ezek-nek a találkozásoknak a minősége befolyásolja-e vagy sem az észlelt rendőri hatékonyság
és méltányosság hatását a bizalmi attitűdökre. Végül azt is célunk megvizsgálni, hogy a politikai rendszerrel való személyes elégedettség hogyan hat a rendőrség iránti bizalomra, és hogy ez a hatás domináns-e más tényezőkhöz képest.
A fenti megfontolásokra tekintettel a következő hipotéziseket fogalmazzuk meg:
H1) Az egyéni percepció a rendőri hatékonyságról pozitívan függ össze a rendőrség iránti bizalommal.
H2) A rendőri méltányosságról alkotott egyéni értékelés pozitívan függ össze a rend-őrség iránti bizalommal.
H3) A rendőrséggel való személyes találkozás negatívan függ össze a rendőrség iránti bizalommal.
H4) A rendőrségi hatékonyság és méltányosság hatása a bizalomra nem függ attól, hogy a rendőrséggel való találkozásról pozitív vagy negatív tapasztalatokról beszámoló, vagy a rendőrséggel való találkozás hiányáról beszámoló válaszadók csoportját vizsgáljuk.
H5) Az ország jelenlegi helyzetéről alkotott egyéni értékelés pozitívan függ össze a rendőrség iránti bizalommal.
Az elemzés alapja egy 2011-es felmérés, amelynek során az adatfelvétel személyes fel-kereséses interjúk útján történt. A minta reprezentatív a magyar felnőtt népességre nézve nem, életkor és iskolai végzettség szerint.3 A különböző intézmények, köztük a rendőrség iránti bizalom mérése mellett a felmérésben az észlelt rendőri hatékonyságra és méltá-nyosságra vonatkozó kérdéseket is feltettünk. A kérdőív a válaszadó által vallott értékek-re és az ország ügyeinek jelenlegi állásával való elégedettségértékek-re vonatkozó kérdéseket is tartalmazott. A legtöbb kérdést tízpontos skálán kódoltuk – ez egy módszertani újítás a felmérésben, ami finomabb elemzést tesz lehetővé, mint az attitűdméréseknél általában használt négy- vagy ötfokozatú Likert-skálák.4
Az észlelt rendőri hatékonyságot a következő két állítással való egyetértés mértékével mértük: a rendőrség általában képes elfogni a bűnözőket; a rendőrség gyorsan kiérne, ha a környéken utcai verekedés törne ki.5 A két kérdésre adott érvényes válaszok átlagát hasz-náltuk az észlelt rendőri hatékonyság indikátoraként. Az ország ügyeinek aktuális állásá-val állásá-való elégedettség méréséhez arra kértük a válaszadókat, értékeljék, hogy jó irányba halad-e az ország, és mennyire működik jól a demokrácia Magyarországon. A rendőrség teljesítményének indikátorához hasonlóan a politikai rendszerrel való elégedettség indi-kátorát is az előbbi két kérdésre adott válaszokból számítottuk.
Az észlelt rendőri méltányosság méréséhez két általános kérdést használtunk. Egy-részt arról kérdeztük a válaszadókat, hogy szerintük milyen gyakran vesztegetik meg a rendőröket, és hogy a rendőrök vajon egyenlőkként kezelik-e a hozzájuk forduló romákat és nem-romákat, illetve szegényeket és gazdagokat. Ennek a két kérdésnek a tárgya: az (észlelt) rendőri korrupció, illetve diszkrimináció, olyan méltánytalan, részrehajló
bánás-3 A minta 1200 válaszadóból áll, akiket véletlenszerűen választottak ki 120 népességarányosan kijelölt terü-leti mintavételi egységből. Minden ilyen egységben a kérdezőbiztosok tíz véletlenszerűen kiválasztott ház-tartást kerestek fel, és minden háztartásban egy felnőtt (18 évnél idősebb) válaszadót választottak ki a Leslie Kish-formula alkalmazásával. Válaszmegtagadás esetén a háztartást egy másik, ugyanabból a mintavételi egységből véletlenszerűen kiválasztott háztartással helyettesítették. Ezt az eljárást addig folytatták, amíg a mintavételi egység kvótája betelt.
4 A kvantitatív elemzés során a többfokozatú skálák használatának előnyeiről lásd Zmerli és Newton (2008).
5 A változók teljes leírása az 1. függelékben.
82
mód kifejeződése, ami procedurális normákat sért. Ezeket a kérdéseket Tyler és Wakslak (2004), illetve Leventhal (1980) munkái nyomán választottuk a procedurális ság mérésére. Az előbbi szerzők a diszkriminációmentességet a procedurális méltányos-ság normájaként értelmezik, az utóbbi szerint pedig a részrehajlástól való mentesség és az egyenlő bánásmód a procedurális méltányosság alapvető normái. Tyler (2011a) a szabály-alkalmazásban való következetességet, és általában a vonatkozó normáknak való meg-felelést is az eljárási méltányosság fogalmához tartozónak tekinti. A diszkrimináció és a korrupció egyértelműen a következetesség, a részrehajlástól való mentesség és az egyenlő bánásmód normáinak megsértését jelenti. Noha egyes szerzők a diszkriminációmentes-séget a disztributív igazságosság mértékének is tekintik (ld. Hough és szerzőtársai 2013), mi ebben a tekintetben Leventhal és Tyler megközelítését követjük.
Végül azt is megkérdeztük a válaszadóktól, hogy volt-e közvetlen találkozásuk a rend-őrséggel a megelőző két év során, és ha igen, elégedettek voltak-e azzal, ahogy a rendőrök bántak velük. Ennek a kérdésnek az az előnye, hogy valódi tapasztalat ex-post értéke-lésére kérdez, viszont nyilvánvalóan nem minden válaszadó találkozott a rendőrséggel a kérdéses időszakban. A válaszadókat arra kértük, hogy tízpontos skálán értékeljék a rendőr séggel való személyes találkozásuk minőségét, ahol a 0 pont jelentette a legrosz-szabb érzékelt bánásmódot.
Az 1. ábrán egyes kiválasztott kérdésekre adott válaszok átlagértékét adjuk meg.
A rend őrség iránti bizalom átlagértéke 4,80 a nullától kilencig tartó skálán, ami sem nem magas, sem nem alacsony, viszont, érdekes módon, az észlelt rendőri teljesítmény értéke-lésének átlaga valamivel magasabb. Ezzel összhangban az észlelt rendőri korrupció szint-je meglehetősen alacsony volt (ebben az esetben az indikátor alacsony értékei szint-jelentik a jó véleményt a rendőrségről, vagyis az alacsonynak érzékelt korrupciót). A rendőrség iránti bizalom szintje hasonló a bíróságok iránti bizaloméhoz, az országgyűlés iránti bizalom és a politikai rendszerrel való elégedettség alacsony szintje viszont azt jelzi, hogy az adat-felvételkor átlagban a magyar népesség meglehetősen elégedetlen volt az ország ügyeinek
1. ábra: Néhány kiválasztott indikátor átlagértéke (skála: 0–9)
állásával. Ebből az látszik, hogy a rendőrség valamivel nagyobb közbizalmat élvezett, mint a hazai politikai rendszer és a politikai intézmények.6
Hipotéziseink teszteléséhez és annak meghatározásához, hogy a magyarázó változók hogyan függenek össze az intézményi bizalommal, OLS regressziós modellt használtunk.
A szokásos szocio-demográfiai kontrollváltozók mellett a megtorlás iránti igényt, a bű-nözéstől való félelmet és a társadalmi (interperszonális) bizalmat jelző indikátorokat is beépítettünk a modellbe, mert korábbi kutatások arra az eredményre vezettek, hogy ezek összefüggnek a rendőrség iránti bizalommal (lásd például Sato és Hough, 2013). Az ered-ményeket és az adatok további elemzését a következő szakaszban mutatjuk be.